Talán fellebben végül "a koronahercegnő fátyla", s mégis hazatérhet szemfedője az Árpád-ház utolsó aranyágacskájának, III. András leánykájának... (frissítve)

Ha kedd, akkor Hétvezér Est… 

Sztruhár Szilvia és Michel Bakocs (Svájc): Árpád-házi Boldog Erzsébet – Az utolsó Árpád-házi királylány szent élete

Tudjuk-e,

miért van a svájci Töss város címerében

az Árpád-házi kettős kereszt és hármas halom?!

 

Tisztelt Városvezetés!

Tisztelt Szerkesztőség! 

Tisztelt Hétvezér Est Látogatók!

 

A Fejér Szövetség közéleti és közművelődési sorozata, a Hétvezér Esték 696. előadó vendégei Michel Bakocs (1967, Svájc Uster zürichi kanton), valamint felesége Sztruhár Szilvia (Újvidék) lesznek Svájcból. Michel Bakocs, aki maga is magyar  felmenőkkel rendelkezik apai ágon, már régóta kutatta szabadidejében a magyar történelmi emlékeket Svájcban, majd egész Nyugat-Európában. Így ír erről egy  visszaemlékezésében: 2014-ben, amikor Winterthurban dolgoztam, az esti forgalmi dugóban ragadtam, és ekkor pillantottam meg egy kirakatban Töss falu címerét, amelyen a magyar királyi apostoli kettős kereszt volt látható. Töss - ma már csak egy kerülete Winterthur városnak Zürich kantonban, Észak - Svájcban – nevét a rajta átfolyó Töss folyóról kapta. Ez a felfedezés arra ösztönzött, hogy alaposabban utánanézzek a Töss kolostor történetének. 

Találtam Svájcban néhány olyan helyet, amelyek  kapcsolatba hozhatók a magyarok 10. századi kalandozó hadjárataival, és ezeket a történelmi helyszíneket svájci történészekkel és régészekkel közösen felkerestük. Különleges, történelmi jellegű kirándulásunk volt Dr. Salamin Andrással, a svájci hun-völgy kutatójával Magyarországról, a Valais kantonban található Hun- völgybe, a Val d’Anniviers-be. (lásd: Dr. Salamin András: A svájci Hun-völgy különös története).

 

Oehninger Róbert (1920-2016) református lelkész könyve mesélte el a magyar hercegnő életét, amely tele volt szenvedéssel és csodákkal. 2018-ban úgy döntöttem, hogy kérelmet nyújtok be a Zürichi Nemzeti Múzeum gyűjteményközpontjába, és három hónap várakozás után lehetőségem nyílt Szilviával együtt felkeresni a hercegnő sírfedelét. Az ő élettörténete ösztönzött arra, hogy Oehninger lelkész könyvét magyar nyelvre fordítsam és eljuttassam a Kárpát-medencébe. Az elmúlt hét évben számos utat tettünk meg Szilviával és hű barátunkkal, Verebes Csabával a könyv bemutatására. Szeretném hangsúlyozni, hogy mindig függetlenek voltunk, és mindent magánpénzből fizettük. A könyv kis olvasóközönséget örvendeztetett meg Magyarországon, és ekkor támadt az az ötlet, hogy a távolról és közelről érkező magyarok számára is lehetővé tegyük a sírfedél megtekintését a svájci Nemzeti Gyűjteményközpontban. A látogatás során Tokay Rozália Kolozsvárról javasolta az aláírásgyűjtést, így a magyar íjász egyesület nevében több mint 14 000 aláírást adhatunk át a magyar kormánynak, hogy először történjen meg: a sírfedelét hazahozhassák Magyarországra (még ha csak rövid időre is). 2020-ban a berni magyar konzulátustól megkérdezték, milyen történelmi ereklyéket lehetne kiállítani Svájcból a „Királyok és Szentek” című székesfehérvári kiállításon. Természetesen ajánlottam Erzsébet sírfedelét, az Árpádok halotti zászlaját a berni múzeumból, valamint a Töss kolostor könyv másolatát a saint galleni kolostor könyvtárából, amely Erzsébet életével kapcsolatos. Oehninger Róbert könyvében olvasható, hogy Erzsébetnek végtelen honvágya volt Magyarország iránt, és egészen haláláig, 1336. október 31-ig senki sem látogatta meg. A magyar történetírás csak keveset említ róla, nem adva meg neki a méltó tiszteletet. Ezért vállaltam magamra a feladatot, hogy méltóságot és elismerést adjak neki, akár földi, akár szellemi síkon, még majdnem 700 év után is. Mivel Erzsébet nagy honvággyal viseltetett Magyarország iránt, így a magyar nép is újra egyesülhet az emlékével. Ma, a Magyar Nemzeti Ünnepen és a székesfehérvári királyi napok ünnepségein együtt vagyunk Veletek, és minden magyarnak és nem magyarnak köszönetet mondunk, akik aláírásukkal támogatták a kezdeményezésünket és a magyar kormányt abban, hogy végre hazaérkezzen a síremlék. Béke legyen a földön, ahogy az égben is van.

 

 

Tössi Boldog Erzsébet (1292–1336), magyar hercegnő, Árpád-házi királylány, az Árpád-ház utolsó aranyágacskája és domonkos apáca szent élete. Nagynénjei között találjuk Szent Erzsébetet, Szent Margitot, Szent Kingát és Boldog Jolánt. Édesanyja fiatalon, második gyermeke szülése közben halt meg. III. András egy év múlva újra házasodott és a Habsburg-házban keresve szövetséget, Habsburg Albert leányát, Ágnest vette feleségül. Gyermekük nem született, így kézenfekvő volt, hogy a királyné a magyar trón egyetlen örökösét, a kis Erzsébetet vegye anyai gondjaiba. 

A kislányt Bécsben neveltette, hogy a Habsburg érdekeket szolgálja. 1301. január 11-én gyászba borult az ország. Meghalt András, az utolsó Árpád-házi király. A temetésen Erzsébet is ott volt. A hagyomány szerint, amikor a király koporsóján lefelé fordították az Árpádok címerét annak jeleként, hogy kihalt az ősi ház, a kislány ájultan esett össze. Megsejtette, hogy Európában ő lett most az egyik legfontosabb személy. Aki őt megnyeri, joggal nyúlhat a magyar Szent Koronáért. Az özvegy Ágnes királyné kincsekkel megrakodva elhagyta az országot, és magával vitte Erzsébetet, aki a Habsburgok politikai terveinek legfontosabb eszköze lett. Erzsébet ekkor már maga akarta kezébe venni sorsát. Két nagynénje, Szent Erzsébet és Szent Margit nyomdokait akarta követni.

Az evangéliumi szegénység, tisztaság, engedelmesség, a közösségben élt testvéri szeretet, valamint a rejtett ima és áldozat útját választotta. Ettől kezdve nem hagyta magát érzéketlen bábuként kezelni. Isten – akárcsak Szent Margitnak – neki is megadta az alkalmat, hogy mostoha nagybátyja, Habsburg Henrik házassági ostromait visszautasítva ország-világ előtt bizonyítsa, önként, saját akaratából választotta jegyeséül a Királyok Királyát. Döntése minden következményét vállalta, semmit sem tartott meg magának, haláláig nem találkozott többé rokonaival, honfitársaival. A svájci Töss domonkos rendi kolostora lett lelki otthona, ő maga választotta a szigorú, vezeklő életmódot. A kolostorban töltött 28 év alatt szinte állandóan beteg volt, élete utolsó négy évében pedig fokozatosan teljesen megbénult.

Kiszolgáltatottságában, fájdalmai közepette hasonlóvá lett a keresztet hordozó Krisztushoz. Halálos ágyán, az égi haza küszöbén földi hazája felé sóhajtott, végül 1336. november 1-jén meghalt. A tössi kolostor lakói nagyon szerették és tisztelték őt. Szent élete és közbenjárására történt csodák miatt biztosak voltak abban, hogy Isten gazdagon megjutalmazta, azaz megadta neki az élet koronáját, melyet egy látomásban megígért hű szolgálóleányának. Halálhíre hosszú hónapok múlva jutott el Magyarországra, ahol már évtizedek óta az Anjou-házi Károly Róbert uralkodott. Boldog Erzsébetet a templom kórusa közelében temették el. Amikor 37 év múlva áthelyezték a királyi méltóságához és szentségéhez illő új sírba, testét teljes épségben találták. Sírját a virágzó kolostorral együtt a protestánsok elpusztították. 

Erzsébet sírjának fedőlapját ma a zürichi Landesmuseumban őrzik. A domonkos rendben boldogként tisztelik május 6-án. A tössi apácák Árpád-házi Boldog Erzsébetről följegyezték krónikájukban: „Isten kegyelme megőrizte nekünk ezt a tiszteletreméltó kincset, amiért állandóan dicsérnünk kell őt és hálát adnunk a mindenható Istennek.”

Ő ugyanis világosan megmutatta csodájával, hogy Erzsébetet a maga dicsőségére, és nem a világ örömeiért teremtette. Most tehát az Ő dicsőségére és tiszteletére beszéljük el életét, aki a földön az erények tanítója volt, az égben pedig a megjutalmazója, hogy így mindenki, aki csak hall róla, jobbá legyen.

Ahogy az Úr Magyarország földjét, különösen pedig a prédikáló rendet a szent és tiszteletreméltó Szent Margit asszony által díszítette, ugyanúgy megtisztelte ezzel a nemes fejedelemnővel is ezt a földet és ugyanezt a rendet, különösképpen a tössi kolostort. Dicsérjük ezért szüntelenül Isten végtelen jóságát, aki a királyi személy értékes ajándékát nekünk adta, és elvezette őt e kolostor lelki közösségébe.

A nemes hercegnő 13 éves korában lépett be a kolostorba, ahol alázatosan magára vette az engedelmesség igáját. Ő volt az első leány, akit az új alapítás szent oltára előtt fogadtak a rendbe. Élete végéig példát mutatott a tisztaság, alázatosság, szegénység és türelem gyakorlásában, amelyeket hősiesen viselt egészen haláláig. 

 

Az előadás hallgatói szem- és fültanúi lehetnek Sztruhár Szilvia és Michel Bakocs bemutatásának. 

Egyebek mellett megtudhatjuk, hogy hol élnek, mit csinálnak. 

Milyen a svájci magyarokkal és az íjászattal a kapcsolatuk. Michel hogyan fedezte fel a tössi kolostor romjait, honnan tudta meg, hogy magyar vonatkozása van a kolostornak. 

Választ kapunk arra, hogy ki és miért írta meg Erzsébet hercegnő történetét, a magyar fordítás hogyan készült, milyen összefogással. 

Hogyan kezdődött az aláírásgyűjtés annak érdekében, hogy a Erzsébet sírjának eredeti fedőlapja végleg haza kerülhessen?

Honnan hallottak a Fejér Szövetségről, hogyan és miért vették fel a kapcsolatot velünk? Hány könyvbemutató volt már itthon? 

Milyen eljárási rendje van annak, hogy a sírfedél végleg haza jöhessen?

Mikorra van tervezve a több mint 14.000 aláírás átadása, kinek és hol lesz átadva augusztus 20-án, Szent István ünnepnapján és mi várható azután?

 

Tiszta szívvel ajánljuk mindőnk és egyben rendszeres látogatóink figyelmébe az előadást és a Hétvezér Esték programját, azaz szeretettel várunk minden régi és új érdeklődőt

 

2025. év Nyárutó - Kisasszony - Új kenyér - augusztus havának 19. napján (kedden) 18:00 órától

a Királykút Emlékházban

(Székesfehérvár, Mikszáth Kálmán u. 25.)

Sztruhár Szilvia és Michel Bakocs

Árpád-házi (Tössi) Boldog Erzsébet (1292–1336)

domonkos rendi apáca, magyar koronahercegnő, 

az Árpád-ház utolsó aranyágacskája szent élete

című előadására

 

A Hétvezér Est Rendezősége nevében:

Fejér Szövetség Sajtószolgálata