Mert, ha nem jöttünk mi sehonnan sem, nem foglaltunk akkor hont sem!

"Mert azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne" - írta meg Ábel (nem a testvérgyilkos Káin!) végkövetkeztetését Tamási Áron.

Mert a székely és magyar kárpát-medencei ősnemzet! Tehát székhelyi avagy honi székely-hun-avar-magyar volt, mióta világ a világ. S ezen az sem változtat, hogy Európa iskoláiban, tehát a mieinkben sem ezt tanítják, vagy hogy sokan a legjobb gondolkodóink közül sem értik, hogy a Kárpát-medencéből népesítették be őseink Eurázsiát, pontosabban az eurázsiai pusztát (tehát elhajlott nyelven: a sztyeppét). Mint ahogy azt is nehéz kiverni a fejekből, hogy a magyar nomád volt vagy nomadizált. Azonban, ha már annyira ragaszkodunk ez utóbbihoz, akkor az alatt azt kell érteni, hogy a magyar háziasította az állatok javát, nem pedig követte, mint egy nomád, azaz vadász avagy halász. Azok nem mi voltunk. Mi letelepedett életmódot honosítottunk meg a Kárpát-medencében és terjesztettünk mindig, bárhova is vetette őseink egy részét a túlnépesedés, avagy az időnkét eluralkodó nagyravágyás.

Miért nem szeretik a magyarokat?
forrás: Cey-Bert Róbert Gyula, 2013. szeptember 30., hétfő