Csontváz a szekrényben: a Beneš-dekrétumok hetven éves átka
Hét évtizede mérgezi a szlovák-magyar kapcsolatokat a Beneš-dekrétumok, és az azokból fakadó jogfosztó intézkedések máig lezáratlan ügye. A mindkét oldalon hangoztatott klisékről, tévhitekről és csúsztatásokról, valamint a megegyezés lehetőségeiről Szarka László és Popély Árpád történészeket kérdeztük.
70 évvel ezelőtt, 1945. április 5-én került kihirdetésre a kassai kormányprogram, melynek rendelkezései az 1945-1948 között kiadott magyar- és németellenes dekrétumok, rendeletek alapkövének tekinthetők. A második világháború lezárását követően haladéktalanul megkezdődött a szláv nemzetállam kiépítését és a német, illetve magyar kisebbség felszámolását célzó program végrehajtására, mely a szlovákiai magyarság legnagyobb próbatételéhez vezetett a hontalanság éveiben. A két évforduló – a kassai kormányprogram kihirdetése és a második világháború lezárása – kapcsán a szlovák sajtóban ismét napirendre került a Beneš-dekrétumok témája, a megszólított politikusok, történészek azonban jórészt csak a megszokott kliséket ismételték el. Ezek közül az egyik leggyakoribb, hogy a Beneš-dekrétumok kétségbe vonásával megnyílna Pandóra szelencéje, aminek következtében megkérdőjeleződhetne Európa egész háború utáni elrendezése. Hogy ez valóban így van-e, és hogy Szlovákiában, illetve Csehországban történt-e az utóbbi években bármiféle elmozdulás a dekrétumok megítélését illetően, Szarka László és Popély Árpád történészeket kérdeztük.
