2011. augusztus 1., hétfő

Fel kell kutatnunk és el kell temetnünk Petőfi Sándort!


A rendezvény közben eleredő esőben, időként viharos erejű hideg szélben zajlott ma, vasárnap, 2011 július 31-én, Petőfi Sándor eltűnésének 162. évfordulóján a Magyarok Világszövetsége által a Magyar Tudományos Akadémia székháza elé szervezett, El kell temetnünk Petőfi Sándort! című, emlékező megmozdulás. A rendezvény magas művészi színvonalon emlékezett meg a költők költőjéről. A magvas politikai üzenetet hordozó megmozdulás a világ magyarságának nevében megfogalmazott petíció elfogadásával ért véget, amelyet azonban az MTA zárt ajtókkal „fogadott”.

A megmozdulás legnagyobb megdöbbenést kiváltó közlését Morvai Ferencnek, az 1989-es barguzini expedíció vezetőjének, a Magyarok Világszövetsége elnökéhez pár nappal ezelőtt írt levele tartalmazta. Pozsgay Imre államminiszter, aki eredetileg támogatta az expedíciót, és ezért annak Petőfi Bizottsága elnökévé választották, mire az expedíció tagjai visszatértek, megváltoztatta a véleményét, és felrótta Morvai Ferencnek, hogy miért nem temették vissza jeltelen sírba a Barguzinban feltárt, Petőfi Sándornak tulajdonított csontvázat.(!?) Morvai Ferenc levelét külön közleményben közzétesszük.

Kéri Edit levelet küldött, amelyet az MVSZ bázeli tisztségviselője, Felber Irén olvasott fel. Kéri Edit krimibe illő körülmények között keríttette elő az  MTA Kézirattárában az osztályvezető által letagadott Petőfi-hajtincset. Amint a levélből kiderül,  a történetnek az ereklyét letagadó osztályvezető nem az egyetlen szereplője. Kéri Edit levele alapján az MTA intézményi felelőssége megkerülhetetlen.

Fuksz Sándor, az MVSZ Kárpát-medencei Térségének alelnöke, aki egyben az MVSZ Petőfi Bizottságának vezetője is, Boruljunk le! c. felszólalásában a ma élő nemzedék felelősségét fogalmazta meg, amellyel az utókor Petőfi Sándornak tartozik.
Aros János, Sárospatak polgármestere megüzente, hogy Sárospatak szeretné eltemetni Petőfi Sándort. Ezzel a város elsőként jelentkezett, a majdani temetésre. Üzenetét Bálint Béla, a sárospataki Farkas Ferenc Művészeti iskola igazgatója olvasta fel. (a képen)

Ugyancsak Sárospatakhoz kötődik a rendezvény ovációval fogadott beszéde is, amelyet Kiss Endre József, a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárának igazgatója mondott. Idézünk belőle: Mindenki, aki valamennyire ismeri Petőfit, tudja, hogy ha ma megjelenne közöttünk, akkor radikálisnak, szélsőségesnek és minden egyébnek bélyegeznék, amiket még hozzá szoktak ragasztani ezekhez a jelzőkhöz. Jelenlegi közállapotainkat ismerve, Petőfi nagy valószínűséggel most börtönben ülne, mint politikai fogoly, mert egy Budaházynál és Szaszkánál élesebben bírálná és lendületesebben támadná mindazokat, akik azon mesterkednek, hogy hazánk véglegesen hódoltsági terület maradjon.

Varga Béla, a barguzini expedíció vezető régésze elmondta, hogy összesen 25 azonos jegyet találtak az 1989-ben Szibériában feltárt sírból kiemelt csontváz és a Petőfi Sándorról ismertek összehasonlítása alapján. A kriminalisztika 5 egybeeső jegy alapján kimondja az elhunyt azonosságát. Ha 11 jegy egyezik, akkor annak valószínűsége, hogy két különböző személyről lett légyen szó annyi, mint 1:300 millióhoz. Ha pedig 13 jegy egyezik, akkor hatmilliárd ember kell ahhoz, hogy két különböző személyről beszélhessünk… De 25 egyező jegy esetében? – fejtegette a  régész, majd felajánlotta a maga sír-„jussát” azért, hogy Petőfi Sándor az Haza földjében nyugodhassék. Elmondta, hogy a Barguzinban feltárt sírból azonnal eltűnt a koponya alatt levő hajtincs, és a bal térdkalács.  Vajon, hova kerültek?
Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke felolvasta a Magyarok Világszövetségének a Magyar Tudományos Akadémiához intézett petícióját, amelyben a világ magyarságának nevében kérik, hogy az MTA működjék együtt Petőfi Sándor sorsának megnyugtató feltárásában, és adjon ki három hajszálat annak érdekében, hogy a barguzini lelettel a genetikai összehasonlítást is el leessen végezni. A petíció teljes szövegét sajtószolgálatunk önálló közleményben közzéteszi.

A megmozduláson megjelent Kardos Lajos is, aki korábban a Morvai Ferenc alapította Petőfi Bizottság titkára és elnöke is volt. Kardos Lajos magával hozta, és bemutatta a Barguzinban feltárt sírban talált koponya 0,4 mm-es pontosságú másolatát. Dinnyés József öt Petőfi versre írt dalt. Tomanek Gábor és Szőke Pál tíz Petőfi verset mondott Zsigmond Emese válogatásában.
A megmozduláson készített video a Rajongók tv honlapján megtekinthető: http://www.rajongoktv.hu/mvsz/index.html

Szégyen és pirulás nélkül tovább nem tűrhetjük a bizonytalanságot s még jókor el kell magunkról hárítani a késő kornak bizonyosan bekövetkező vádját, hogy kortársunknak, a nemzet nagy költőjének sírját felkeresni restek valánk, s a helyett megelégednénk naponkint megújuló mendemondákkal, melyeket részint a jóakarat, de többnyire a rövidlátóság s nem ritkán szándékos áltatás koholt végnélküli ámításunkra. Tudni akarjuk, tudnunk kötelesség: Petőfi Sándor hol és mikor halt meg! – írta 1860-ban Pákh Albert, a Vasárnapi Újság alapító főszerkesztője, Petőfi barátja. A feladat ma, százötven év múltán is ugyanaz: Fel kell kutatnunk, és el kell temetnünk Petőfi Sándort!

„Behantozatlan áll                S hazám leányi közt
Hamvai fölött a hely.             Nincs egy Antigoné,
Hol, merre nyugszik ő,          Ki sírját fölkeresve
Nem mondja semmi kő,        Hantot föléje nyesve,
Nem mondja semmi jel.        Virággal hintené !”
(Arany János)

MVSZ Sajtószolgálat
7255/110731

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése