Áldjon meg az Isten, Bányász József!
Áldjon az Ég, Józsi bácsi!
Emlékszem, már több mint egy éve annak, hogy - talán már tudva-tudva legbelül a jövendőt, az úttalan utat - a sárszentmihályi református templomba siettél, hogy gondos jegyzeteidnek részleteiből idézgetve előadást tarts nekünk, a lelkes maroknyi csapatnak, a sárszentmihályi tized magjának és barátainak arról a szegletről, ahova a Te sorsod is szakadt, s amiről, bevallom, azelőtt oly' keveset tudtam, s ahova mégis egy év alatt, a szívem, a lelkem oly' annyira tapad. A falu történetéről meséltél az egyszer, ahogy megélted, ahogy kutattad, ahogy láttatni akartad. És láttattad velünk, hogy áldjon meg az Isten! Hogy örökre köszönjem, hogy részese lehettem.
