Egy nappal a 280. Hétvezér Est után (az előadás anyaga itt olvasható) jelent meg ez az írás, mintha csak összecsendülnének az ihletek, Zetényi Csukás Ferenc barátunk tollából, aki mostanában többed íziglen is igen termékeny.
Tehát a Varhungar-varangarokról most egy kicsinkét másként, s mégsem, hisz a krónikáknak és a regéknek, mondáknak mindig más és sajátos a rétegzete. Odafigyelni erre is és arra is érdemes, ki igazságot keres.
VIKINGEK-VARÉGEK-MAGYAROK A KUNOK REGÉIBEN
Kicsi gyermekként mindig nagy figyelemmel hallgattuk az izsáki homokon az öreg Kotogu múltat idéző történeteit. Egész gyermeki lényünk átszellemült, amikor a felnőtteknek való egész napos segédkezés után a vén kun megtömte a csibukját és lassan, komótosan mesélni kezdett. Kotogu felszálló pipafüstje, a kemence melege, vágott mandulaszeme, barnára cserzett bőre, mély bariton hangja egy olyan elmúlott világot idézett meg bennem, amely számtalan örömöm forrása a mai napig is. Anyuka is megtörölte munkában megfáradt kérges kezét és apuka is a lócára ült, hogy meghallgassa a nagy tiszteletnek örvendő idős pusztai ember szavát. Nagy sóhajjal kezdett bele az „öreg” az éppen aznapi nekünk szánt regéjébe:
Tehát a Varhungar-varangarokról most egy kicsinkét másként, s mégsem, hisz a krónikáknak és a regéknek, mondáknak mindig más és sajátos a rétegzete. Odafigyelni erre is és arra is érdemes, ki igazságot keres.
VIKINGEK-VARÉGEK-MAGYAROK A KUNOK REGÉIBEN
Kicsi gyermekként mindig nagy figyelemmel hallgattuk az izsáki homokon az öreg Kotogu múltat idéző történeteit. Egész gyermeki lényünk átszellemült, amikor a felnőtteknek való egész napos segédkezés után a vén kun megtömte a csibukját és lassan, komótosan mesélni kezdett. Kotogu felszálló pipafüstje, a kemence melege, vágott mandulaszeme, barnára cserzett bőre, mély bariton hangja egy olyan elmúlott világot idézett meg bennem, amely számtalan örömöm forrása a mai napig is. Anyuka is megtörölte munkában megfáradt kérges kezét és apuka is a lócára ült, hogy meghallgassa a nagy tiszteletnek örvendő idős pusztai ember szavát. Nagy sóhajjal kezdett bele az „öreg” az éppen aznapi nekünk szánt regéjébe:
