Isten tudásmalmai ... Hun vagy Magyar

Minap tettünk fel egy írást - némi megjegyzéssel - arról, hogy hun vót, hon nem vót?

http://fejerszovetseg.blogspot.com/2011/12/hun-vagy-magyar-otthon.html

Közösségünk egy tagja a napokban írt egy kiegészítést ahhoz a cikkhez, amely - általunk is üdvözölten - végre feszegetni meri annak a kifejezésnek "fals", azaz idegenbéli hangzását e helyt, e honban az itthon élő nép történelmeként ragozva, hogy "honfoglalás"!

Kiegészítése záró soraiban a tényeket pedig így összegzi:

"Bár az írás végkövetkeztetése nem ez, de valóban tényszerű adatokat ezek után is csak ezektől várhatunk: a máig feltárt sírok aránya egy a tízhez, vagyis minden honfoglalóra jut legalább tíz őslakos. Innentől kezdve pedig teljesen mindegy, hogy pontosan hányan is voltak azok a honfoglalók."

Azaz kérdezhetnők is, hogy miért is nevezheti a szülőhelyére visszatérő újszülött a visszatérés napját atyjának, anyjának, s azok őseinek füle hallatára "honfoglalásnak". S a baj még nem is ezzel kezdődnék, hanem ha hoz is magával valakit, kinek leszármazottai és vendégei kezdik el azt regélni, hogy "mikor is tetszettek Önök, itt mind, hont foglalni". Mondhatnók mi is: "mindenki magából indul ki", de tanácsolhatnók is: "induljunk ki mi is magunkból, s legfőbb tényekből, lényekből, ha lehet". Az csak megalapozottabb tudásra vezet az idegenszerű hiedelmek szajkózása helyett.

Nos, olvassuk az írást részletesen itt is, ha időnk engedi, mert fontos. Hinni is lehet, de fontosabb tudni.

Isten malmai, ha lassan is, de őrölnek.

Hun vagy Magyar ottHON?

Nocsak, nocsak!

A part szakad a HONFOGLALÁSt el- vagy mellébeszélők alatt?!

Még ilyet, hogy egy kevésbé arról híres világhálós lap, hogy a hivatalos álláspontokra csak úgy fittyet hányva nem éppen hivatalos álláspontoknak rovatot nyisson, s kikiáltsa, amit már - kisebb pontosításokkal ugyan, de - tudtunk már sokan?! Akkor is, ha mi tudtuk és mások, egyre többen, már nagyon sokan és nem egy éve, hanem mikor megalakult a fejérek szövetsége, már akkor, mikor még magyarosan csak, de akkor is már mondva, s hirdetve minduntalan: "nem jöttünk mi sehonnan sem", ám jöttek, akik jöttek, jövevények, s ha nem is oly sokan, de egyre, s másra hangosabban kiabálva, hogy hont foglaltak, majd ránk is ragadt, hogy azok is, kik itt éltek, s haltak, azok is csak hont foglaltak.
Még ilyet, hogy ilyet nem várt hasábokon is írhatnak és olvashatnak?!

Ajánljuk figyelmébe mindenkinek, kinek ez még új és furcsa, hogyha eddig nem is, hát most gondolkozzék csak el azon, hogy

Itt HUN vagy Magyar vagy? Ott? HON?

avagy, hogy

Csak rájövünk, hogy nem volt kettős honfoglalás sem?!

Nem valószínű a kettős honfoglalás

Kedves Barátaim!

Miért van az, hogy amióta az Arvisurát is elolvastam, a legújabb történész szakcikkek nekem újat nem mondanak? Pontosabban új tartalmat nem, de bizonyítékokat annál inkább, hogy amit nem történészként máshonnan nem tudhattam, azt jól tudom, minthogy pontosan úgy olvastam ott, a lenézett, agyon-félremagyarázott, nagyon kevesek által értett Arvisurában. Igen, mert én elolvastam, nem beleolvastam és megítéltem, hanem elhatároztam, hogy megismerem, őszintén és tiszta szemmel, nem ítélve minduntalan, csupán kíváncsian, hogy az ARVISURÁban mégis mi van! Már rég tudom. Több, mint ami igaz.