Sokat gondolkoztam, hogy miért sújt bennünket, az átok,Századok óta csak haragot, s önsajnálatot látok.
Rá kellett jönnöm, az ok feltárással nem mondok újat,
A Magyar Nemzetnek Petőfi már megírta a múltat,
Megírta azt, hogy milyenek vagyunk, és milyenné lettünk,
És azt is elmesélte nekünk, hogy mit kellene tennünk.
Hiába írta, s szavalta, még sem hallgatott rá senki,
Ezért a magyar már napról, napra egyre jobban vesz ki.
Itthon és külhon a magyarok egymást ölik és bántják,
Bár tudnák, hogy a másikban a tükörképüket látják.
Hagyja hazáját, családját, s jobbat várva elmenekül,
Nem lássa a tükröt, ezért egy ideig megkönnyebbül.
Azt hiszi, a pénz, a jobb élet mindent megold.
Közben, hogy mit veszít, arra már nem is gondol.
