Nagyon jó ez a hír!
"Atillát viselnek szingapúri olimpikonok"; 2010. augusztus 11. 11:04
http://www.mob.hu/engine.aspx?page=showcontent&content=yogesku_...
Nagyon szépek és szívet melengetők ezek a képek!
Légy kapcsolatban velünk! Kérj meghívót a kapcsolattartói közösségbe a fejerszovetseg@gmail.com címre írt levéllel!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lélekemelő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lélekemelő. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. augusztus 12., csütörtök
Atillát viselnek szingapúri olimpikonok
Kedves Barátaim!
Nagyon jó ez a hír!
"Atillát viselnek szingapúri olimpikonok"; 2010. augusztus 11. 11:04
http://www.mob.hu/engine.aspx?page=showcontent&content=yogesku_...
Nagyon szépek és szívet melengetők ezek a képek!
Nagyon jó ez a hír!
"Atillát viselnek szingapúri olimpikonok"; 2010. augusztus 11. 11:04
http://www.mob.hu/engine.aspx?page=showcontent&content=yogesku_...
Nagyon szépek és szívet melengetők ezek a képek!
2010. április 4., vasárnap
2009. december 14., hétfő
Álom havában (képzelt riport)
Advent időszaka van. A tél jeges vonata nagy késésekkel, de végre megérkezett északról. Azt hittem, már soha nem fut be Kárpát-medencei állomásunkra, hisz oly sokat hallani az éghajlatváltozásról, a hatalmas szélsőségekről. Lázas a Földanyánk, nagyon beteg! A ma még édenkert Kárpát-medence még életünkben kietlen pusztasággá válhat, ha a földön élő néhány száz őrült, ostoba, gonosz, szűklátókörű de annál befolyásosabb emberre hallgatva akaratlanul is folytatjuk eddigi pazarló életünket. Megálljt kell parancsolni, MOST!
Nézem, hogy özönlenek ki tömött bevásárlókocsikkal valamelyik multi-áruházlánc kapuján, és azt gondolom, most eszik meg előre unokáik napi betevőjét. Nem érzem, hogy a felpuffasztott ipari kenyérben, a 40 napos broilercsirkében, a színezett-aromásított cukros levekben ott szunnyadna a Teremtő Nap sugára és Éltető Földanyánk illata! Egyik, harcosabb énem azt mondja: Legszívesebben berontanék az áruházba, és ostort csattogtatva, kardot suhogtatva dönteném le a polcokat a sok élelmiszernek látszó szeméttel együtt!
Másik, szelídebb énem be se tér az ilyen gigantikus dobozokba, hanem elindul, ki a városból, csöndesebb falvakba. Mit látok egy jellegzetes, 21. századi magyar faluban? Kínai boltot a főutcán! Ősfás területen (mely valaha közösségi legelő volt) puccos, gondosan elkerített lakóparkot (Magyaroknak TILOS a Belépés!), a kis utcákban sablonos, 60-as-70-es években épült sátortetős kockaházakat, ahonnan most nem hallik ki oly erősen valamely agymo-SHOW kereskedelmi műsor, mert az ablakok zárva vannak. Kijjebb omladozó vályogházak, kiírva, hogy ELADÓ (vagy inkább FOR SALE, ZU VERKAUFEN). A kastélyt eladták valami külhoninak, tüstént körbe is kerítette. A kultúrház fala málladozik, belül penészes. A színpad dobogójában szú perceg kísértetiesen.
Egyik házikó azonban magához vonzza tekintetemet! Erősen sötétedik már, ezért ablakai aranyszínben ragyognak, csodálatos, szeretetteljes melegségben sugároznak. Udvarán takaros kerekeskút, odébb egy szekér. Tagbaszakadt, hidegtől pirospozsgás fiatalember söpri a havat.
Nem bírom megállni szó nélkül, odaköszönök: Adjon Isten, szép jó estét! Közben fagyos szél bújik a kabátom alá, didergek.
- Adjon Isten! – kiáltja vidáman. – Látom, nagyon átfázott, jöjjön csak be hozzánk – teszi hozzá.
Elkerekedik a szemem! Létezik még ilyen? Hisz soha sem látott még, de így megbízik bennem?
Betoppanok. Belül búboskemence ontja a meleget. Egy fiatalasszony kuporog a kemencepadkán, krumplit hámoz. Látszik rajta áldott állapota. – Adjon Isten – köszönök neki is, és kedvesen viszonozza, hellyel kínál. Majd sürög egyet, fordul kettőt, és máris ott az asztalon az illatos, gőzölgő gyógytea. - Nyáron gyűjtöttem a hegyoldalban, most nagyon jó szolgálatot tesz, nem is vagyunk betegek! – Nálunk, a városban állítólag tombol az influenza - válaszolok. – Alig bírom lebeszélni a jónépet, hogy az Isten szerelmére, ne oltassanak! – Itt nem kell tartani semmitől – neveti el magát, majd hozzáteszi: - rég kidobtuk a tévét, rádiót, azok terjesztik a kórságot.
Néha azért bejárok a teleházba, és interneten tájékozódom, mi újság. – Kérdezem, hallottak-e a Magyarok Szövetségéről. Nemcsak hogy hallottak, nyár eleje óta van egy szép kis faluközösségük, akiknek tagjai – szomszédok! – annakelőtte nem is ismerték egymást. Most összejönnek, kalákáznak, táncházat, rendszeres vásárt csinálnak az egyikük portáján. Néhányukról kiderült, hogy igen ügyeskezű kézművesek. Sok a városból hazakerült munkanélküli, akik korábban nagyon el voltak keseredve, de most már együtt dolgoznak, és ellátják egymást zöldséggel-gyümölccsel, kézműves dolgokkal.
– Látom, sok az eladó vályogház – Kár értük, nagyon le vannak romolva. – mondom. – De olcsón megvásárolthatók, kalákával felújíthatók! – nevet a fiatalasszony. Az utca végiben három ház is van, melybe majd “fecskék” költöznek!
– Ti is “fecskék” vagytok? – Nem, szüleinkkel mindig itt laktunk, aztán összeházasodva egy Budapesti albérletbe költöztünk, Férjem jogász és közgazdász diplomával rendelkezik, multicégnél dolgozott, de nagyon elege lett belőle, így visszatért eredeti szakmájához, a kovácsmesterséghez, amit még édesapjától tanult. Most a hátsó udvarban kovácsműhelye van, lovakat is patkol. - Én marketing menedzser voltam Budapesten – folytatja. Minden nap este 10-re értem haza, ezért nem volt elég időnk egymásra. Bár elég jól kerestem, de ez nem volt élet! Nagyon vágytunk gyerekre, de főnököm már az elején azt mondta, ha teherbe esem, többet nem akar látni, még végkielégítést sem kaphatok.
Akkor azt mondtam magamban: ebből elég, én sem akarom többé látni a főnököt, és hamarosan áldott állapotba kerültem. Fogtuk a cókmókunkat, visszajöttünk szülőfalunkba, azóta lakunk ebben a házban.
- Akkor ez azt jelenti, hogy nyár óta nem dolgozol Pesten? – Mielőtt válaszolna az asszony, egy hároméves forma kislány surran ki a szobából, be, a konyha közepébe, pörgős kis szoknyában táncolva! Anya, királylány vagyok! – majd odarohan édesanyjához, és felmászik a padkára. Szöszi-arany fürtjei táncolnak az arca körül. – Jól aludtál, kis királylány? – Jól, és képzeld, anya, feleségül fog venni a Csillagszemű Királyfi! – Édesanyja pocakjához odabújik a csöpp lány, és hallgatózik – Ő a kistestvérem, most éppen ficánkol. Karácsonyra várjuk!
Közben betoppan a ház ura, kipirulva, havasan, széles mosollyal. – Jöjjön, megmutatom a műhelyt meg a lovakat! A kovácsműhely olyan, mint egy sejtelmes, mesebeli barlang. Szép rendben állnak a szerszámok, a fújtató, az üllő. Most nem izzik a parázs, de holnap hajnalban beindul a “műszak”. A lovak az istállóban édeskés párafelhőt fújnak. - Nincs is hideg – jegyzem meg – jól befűtenek ezek a pompás paripák. – Látja, erre volt jó a jogászi keresetem. Vettem ezt a házat, felújítottuk. Vannak már lovaink, kecskénk, tyúkok, gyümölcsös, kell ennél több? Itt a feleségem, kislányunk, útban a következő baba, aztán majd jöhet még a többi is. Azt mondom: nem kell félni, elférünk mi, akárhányan is vagyunk!
Észre se vettem, hogy eltelt az idő. – Sietnem kell, úgyhogy elbúcsúzom. Isten Veletek! – Az asszonyka egy üveg lekvárt nyom a kezembe – Váljék egészségedre!
Ropog a szikrázó hó a csizmám talpa alatt. A felhőket elsöpörte a szél, égi veretként ragyog a Kaszás (Orion) csillagkép, kissé távolabb tőle az Árva Leány Pillantása (Szíriusz). Kivételesen még a Tejút is felfénylik, beragyogva a kis házat, a tájat.
Kívánom, hogy legyen mindig így. Rádöbbenek, hogy csak a falvakból indulhat el az életerő virágzása, hisz igazi MAGok csak ott CSÍráznak ki, ahol IGAZI ANYAFÖLDBE hullanak.
Székesfehérvár, 2009. Álom hava 14.
Esthajnal (Magulya Zsuzsa)
Nézem, hogy özönlenek ki tömött bevásárlókocsikkal valamelyik multi-áruházlánc kapuján, és azt gondolom, most eszik meg előre unokáik napi betevőjét. Nem érzem, hogy a felpuffasztott ipari kenyérben, a 40 napos broilercsirkében, a színezett-aromásított cukros levekben ott szunnyadna a Teremtő Nap sugára és Éltető Földanyánk illata! Egyik, harcosabb énem azt mondja: Legszívesebben berontanék az áruházba, és ostort csattogtatva, kardot suhogtatva dönteném le a polcokat a sok élelmiszernek látszó szeméttel együtt!
Másik, szelídebb énem be se tér az ilyen gigantikus dobozokba, hanem elindul, ki a városból, csöndesebb falvakba. Mit látok egy jellegzetes, 21. századi magyar faluban? Kínai boltot a főutcán! Ősfás területen (mely valaha közösségi legelő volt) puccos, gondosan elkerített lakóparkot (Magyaroknak TILOS a Belépés!), a kis utcákban sablonos, 60-as-70-es években épült sátortetős kockaházakat, ahonnan most nem hallik ki oly erősen valamely agymo-SHOW kereskedelmi műsor, mert az ablakok zárva vannak. Kijjebb omladozó vályogházak, kiírva, hogy ELADÓ (vagy inkább FOR SALE, ZU VERKAUFEN). A kastélyt eladták valami külhoninak, tüstént körbe is kerítette. A kultúrház fala málladozik, belül penészes. A színpad dobogójában szú perceg kísértetiesen.
Egyik házikó azonban magához vonzza tekintetemet! Erősen sötétedik már, ezért ablakai aranyszínben ragyognak, csodálatos, szeretetteljes melegségben sugároznak. Udvarán takaros kerekeskút, odébb egy szekér. Tagbaszakadt, hidegtől pirospozsgás fiatalember söpri a havat.
Nem bírom megállni szó nélkül, odaköszönök: Adjon Isten, szép jó estét! Közben fagyos szél bújik a kabátom alá, didergek.
- Adjon Isten! – kiáltja vidáman. – Látom, nagyon átfázott, jöjjön csak be hozzánk – teszi hozzá.
Elkerekedik a szemem! Létezik még ilyen? Hisz soha sem látott még, de így megbízik bennem?
Betoppanok. Belül búboskemence ontja a meleget. Egy fiatalasszony kuporog a kemencepadkán, krumplit hámoz. Látszik rajta áldott állapota. – Adjon Isten – köszönök neki is, és kedvesen viszonozza, hellyel kínál. Majd sürög egyet, fordul kettőt, és máris ott az asztalon az illatos, gőzölgő gyógytea. - Nyáron gyűjtöttem a hegyoldalban, most nagyon jó szolgálatot tesz, nem is vagyunk betegek! – Nálunk, a városban állítólag tombol az influenza - válaszolok. – Alig bírom lebeszélni a jónépet, hogy az Isten szerelmére, ne oltassanak! – Itt nem kell tartani semmitől – neveti el magát, majd hozzáteszi: - rég kidobtuk a tévét, rádiót, azok terjesztik a kórságot.
Néha azért bejárok a teleházba, és interneten tájékozódom, mi újság. – Kérdezem, hallottak-e a Magyarok Szövetségéről. Nemcsak hogy hallottak, nyár eleje óta van egy szép kis faluközösségük, akiknek tagjai – szomszédok! – annakelőtte nem is ismerték egymást. Most összejönnek, kalákáznak, táncházat, rendszeres vásárt csinálnak az egyikük portáján. Néhányukról kiderült, hogy igen ügyeskezű kézművesek. Sok a városból hazakerült munkanélküli, akik korábban nagyon el voltak keseredve, de most már együtt dolgoznak, és ellátják egymást zöldséggel-gyümölccsel, kézműves dolgokkal.
– Látom, sok az eladó vályogház – Kár értük, nagyon le vannak romolva. – mondom. – De olcsón megvásárolthatók, kalákával felújíthatók! – nevet a fiatalasszony. Az utca végiben három ház is van, melybe majd “fecskék” költöznek!
– Ti is “fecskék” vagytok? – Nem, szüleinkkel mindig itt laktunk, aztán összeházasodva egy Budapesti albérletbe költöztünk, Férjem jogász és közgazdász diplomával rendelkezik, multicégnél dolgozott, de nagyon elege lett belőle, így visszatért eredeti szakmájához, a kovácsmesterséghez, amit még édesapjától tanult. Most a hátsó udvarban kovácsműhelye van, lovakat is patkol. - Én marketing menedzser voltam Budapesten – folytatja. Minden nap este 10-re értem haza, ezért nem volt elég időnk egymásra. Bár elég jól kerestem, de ez nem volt élet! Nagyon vágytunk gyerekre, de főnököm már az elején azt mondta, ha teherbe esem, többet nem akar látni, még végkielégítést sem kaphatok.
Akkor azt mondtam magamban: ebből elég, én sem akarom többé látni a főnököt, és hamarosan áldott állapotba kerültem. Fogtuk a cókmókunkat, visszajöttünk szülőfalunkba, azóta lakunk ebben a házban.
- Akkor ez azt jelenti, hogy nyár óta nem dolgozol Pesten? – Mielőtt válaszolna az asszony, egy hároméves forma kislány surran ki a szobából, be, a konyha közepébe, pörgős kis szoknyában táncolva! Anya, királylány vagyok! – majd odarohan édesanyjához, és felmászik a padkára. Szöszi-arany fürtjei táncolnak az arca körül. – Jól aludtál, kis királylány? – Jól, és képzeld, anya, feleségül fog venni a Csillagszemű Királyfi! – Édesanyja pocakjához odabújik a csöpp lány, és hallgatózik – Ő a kistestvérem, most éppen ficánkol. Karácsonyra várjuk!
Közben betoppan a ház ura, kipirulva, havasan, széles mosollyal. – Jöjjön, megmutatom a műhelyt meg a lovakat! A kovácsműhely olyan, mint egy sejtelmes, mesebeli barlang. Szép rendben állnak a szerszámok, a fújtató, az üllő. Most nem izzik a parázs, de holnap hajnalban beindul a “műszak”. A lovak az istállóban édeskés párafelhőt fújnak. - Nincs is hideg – jegyzem meg – jól befűtenek ezek a pompás paripák. – Látja, erre volt jó a jogászi keresetem. Vettem ezt a házat, felújítottuk. Vannak már lovaink, kecskénk, tyúkok, gyümölcsös, kell ennél több? Itt a feleségem, kislányunk, útban a következő baba, aztán majd jöhet még a többi is. Azt mondom: nem kell félni, elférünk mi, akárhányan is vagyunk!
Észre se vettem, hogy eltelt az idő. – Sietnem kell, úgyhogy elbúcsúzom. Isten Veletek! – Az asszonyka egy üveg lekvárt nyom a kezembe – Váljék egészségedre!
Ropog a szikrázó hó a csizmám talpa alatt. A felhőket elsöpörte a szél, égi veretként ragyog a Kaszás (Orion) csillagkép, kissé távolabb tőle az Árva Leány Pillantása (Szíriusz). Kivételesen még a Tejút is felfénylik, beragyogva a kis házat, a tájat.
Kívánom, hogy legyen mindig így. Rádöbbenek, hogy csak a falvakból indulhat el az életerő virágzása, hisz igazi MAGok csak ott CSÍráznak ki, ahol IGAZI ANYAFÖLDBE hullanak.
Székesfehérvár, 2009. Álom hava 14.
Esthajnal (Magulya Zsuzsa)
2009. december 10., csütörtök
Advent
Advent van. A csend, a visszahúzódás, az összerendeződés, a felkészülés időszaka. A Fény várásának időszaka. Ilyenkor az ember lelke megtelik izgalmas várakozással, készülődéssel. Olyan ez, mint amikor a menyasszony ékesíti magát menyegzője előtt. Mielőtt Isten elé lépne örök hűséget esküdni választott szerelmes társának, gondolatban szépen mindent a helyére rendez magában. Fontos ez a belső rendrakás, talán mindennél fontosabb.
Ilyenkor Adventben a rövidülő napok és az egyre hosszabb éjszakák alatt a természet is visszahúzódik, elcsendesedik, elsötétedik. Az anyaméhet idézi. S ahogy az anyaméh mélyén szépen kiteljesedik az új élet, úgy jutunk el mi is minden Advent alatt egy-egy sóhajtásnyit magasabbra a teremtett világ végtelen lépcsőjén.
Ilyenkor az ember lelke érzékenyebb lesz. Fogékonyabbá válik. Valami egészen különös varázslat lesz úrrá az embereken. S mire eljutunk a téli napfordulóig, már Karácsony küszöbén topogunk. Karácsony. A magyar ember számára a legszentebb ünnep. Kerecsen születik, közénk jön a kis Jézus. S magával hozza az emberi sötétséget bontó örök fényét, a Szeretet Fényét.
Régen, ebben az időszakban tilos volt a hangos mulatság. Ebben az időszakban nem voltak bálok, nem voltak lakodalmak. A régiek még pontosan tudták a természet rendjét, együtt lélegeztek a teremtett világ ritmusával. Nem bronz, ezüst és arany vasárnappal tartották számon az Adventet, éjszakába nyúló bevásárló őrülettel a plázák mesterséges rivaldáiban, hanem annak rendje szerint Márton nappal kezdődött az Advent.
Márton napján már vágni lehet a tömött libát. Hagyományunk szerint ilyenkor minden rendes háznál libát sütnek és a liba csontjából még az időjárásra is jóslatokat tesznek. Így ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.”
Ebben az időszakban az asszonyok szépen elvégezték az év második nagy takarítását, pincétől padlásig. Kimeszeltek, ablakokat pucoltak, felfrissítettek mindent. Hiszen a kis Jézust várták. Hogy közénk szülessen megint. Titokban készültek az ajándékok is. Nem vásárolták, hanem készítették. Mennyivel nagyobb értékük volt azoknak! Aztán András napkor elkezdődtek a disznóvágások, hiszen a bőségesen, ünnepi pompával terített karácsonyi asztalokra kellett a sok finom falat. András napja a legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap volt. Ilyenkor az eladó sorban lévő lányok próbálták meg kitudakolni az égiek szándékát. Fennmaradt mondások szerint: „Aki böjtöl András napján, Vőlegényt lát iccakáján.” vagy „Ágyláb, léplek Szent András kérlek, mondd meg, hogy ki lesz férjem!”
A közös jóslások általában a fonóban történtek – ólomöntéssel vagy gombócfőzéssel. A gombócba egy-egy férfinevet rejtettek, s amelyik gombóc elsőnek jött fel a víz tetejére, úgy tartották, hogy olyan nevű lesz az illető leány férje. Az ólomöntésnél az öntvény alakjából a jövendőbeli foglalkozására próbáltak következtetni. A Gyimes-i csángók ezen a napon a farkasok ellen fokhagymával kenték be az ajtókat, hogy azok ne vigyék el a jószágokat. Összekötötték az ollót is, mert úgy tartják mai napig is, hogy ha nyitva maradna az olló, akkor a farkasok elvinnék a juhokat.
A karácsonykor született gyermekről azt tartották, hogy különösen szerencsés életű lesz. A kis Jézust látták benne és igen nagy tisztelet övezte azt a házat, ahol Karácsony estéjén jött világra a gyermek. A gyermek pedig áldás volt és még véletlenül se teher. Az új reménység, az új élet jött vele. Mi magyarok az újszülött érkezésére amúgy is nagy gonddal készülődtünk mindig. De nem úgy, hogy a fél világ összes kacatját összehordtuk a külön álló gyerekszobába. Sokkal inkább úgy, hogy az érkező gyermek testi-lelki-szellemi fejlődése a lehető legkiválóbb körülmények között történhessen. A szülés a tiszta szobában zajlott és a szülő anya soha nem volt egyedül. Asszonytársai segítettek neki s a férfiak pedig a konyhában iddogáltak s imádkoztak. Ha fiú született, akkor miután megmutatták Istennek, báránybőrbe tekerték és kivitték az istállóba, s a ló hátára tették. Ha leány született, akkor a kezéhez orsót érintettek. Az ifjú édesapáról azt tartották, hogy borjúkötélen van. Ez azt jelentette, hogy már nem illett a családtól távol maradnia a férfiak mulatságaival. Az édesanya pedig hat hétig fel sem kelhetett a gyermekágyból. Őt teljesen kiszolgálták, ellátták minden jóval és egyetlen dolga volt csupán, a kisded gondozása, szoptatása.. Énekelt neki, ringatta őt a mestergerendához rögzített lengő bölcsőjében, amit az első keresztapa készített a gyermeknek, a bele való kelengyét pedig a keresztanyja varrta, hímezte. S szokta a gyermek a ritmust, a teremtett világ dallamok általi üzenetében hordott bölcseletet. A gyermek szent volt minden háznál, de a családi, társadalmi, pontosan szabott helyéről neki se volt ajánlatos kilengeni.
Hát így éltünk mi egykor. Éltünk. Jól, szépen, erkölcsösen. S ide kell tudnunk visszakanyarodni ebből a mögöttünk hagyott huszadik századi történelmi szeméttelepről. Vissza kell szelídülni a Teremtő Istenünkhöz. Vissza kell tudni kanyarodni a Fénybe, mely minden Karácsony estén újra és újra eljön közénk.
Töltsük hát meg szívünket szeretettel, forduljunk befelé, adjunk számot magunkban eddigi életünk minőségéről, mert Advent van. A szeretet ünnepe és Szent Fény születik.
2009. október 31., szombat
Az én világom
Mindig is hittem, hogy a természet törvényei irányítanak. Minden ember sorsa, döntései következménye. Az életünk alakulását a jövőben, jelenlegi döntéseink határozzák meg. A bennünket ért hatások és a rájuk adott válaszaink között mindig van egy hely a szabad döntésre. Mindig van egy jobb választás. A döntéseinket szabadon választjuk, de döntéseink következményeit a természet törvényei irányítják. Ha valaki érti a természet törvényeit, akkor nagyobb biztonsággal meg tudja „jósolni” a döntések és pillanatnyi helyzetek közép-, hosszú távú következményeit. A jövő akkor megjósolható, ha magunk kreáljuk, ebből adódóan jövőnk alakulását az határozza meg, milyen döntéseket és cselekedeteket teszünk itt és most. Azt a világot, amiben élni fogunk a jövőben, azok a döntések határozzák meg, amiket itt és most hozunk. De milyen világot építünk, mit akarunk létrehozni, alkotni, mi a közös cél, miért dolgozunk, miért élünk?
Amikor megszülettünk, kaptunk a sorstól egy rövid időt és egy lehetőséget, hogy egy jobb világot hagyjunk hátra, mint amilyen a világ, a környezetünk akkor volt, amikor először felsírtunk a születésünk pillanatában.
Most, amikor „válság van”, amikor a régi minták, módok látszólag hirtelen már nem működnek, amikor a régi tanítások és a régi válaszok már nem jelentenek megoldást, akkor a kérdés még mindig ugyanaz: Milyen világot építünk?
Amikor megszülettünk, kaptunk a sorstól egy rövid időt és egy lehetőséget, hogy egy jobb világot hagyjunk hátra, mint amilyen a világ, a környezetünk akkor volt, amikor először felsírtunk a születésünk pillanatában.
Most, amikor „válság van”, amikor a régi minták, módok látszólag hirtelen már nem működnek, amikor a régi tanítások és a régi válaszok már nem jelentenek megoldást, akkor a kérdés még mindig ugyanaz: Milyen világot építünk?
2009. október 28., szerda
Magyarok fohásza
Tekints le az égből népedre Mária,
hozzád kiált néped zokogó imája,
Szent István királyunk koronát ajánlott,
magyar néped sóhajt,vár egy jobb világot.
Hozzád száll fel imánk,kér szenvedő néped,
Fiad zsámolyánál képviseld ügyünket.
Magyar a magyarnak legyen a testvére,
kis Hazánkban s azon túl is kér a Kárpát népe.
Engedd,hogy imáink az egekig elérjen,
Boldogasszony anyánk áldásod kísérjen.
Számunkra mindig édes lesz e Haza,
küldd el áldásodat szegény magyarokra.
S ha kincsünk nem marad, nincs vagyonunk semmi.,
akkor is segíts minket igaz magyarnak lenni.
Szárítsd fel a könnyet magyarok arcáról,
ne feledkezzél meg e drága Hazáról!
Tóth Julianna, Kincsesbánya
2009. június 28., vasárnap
Szent Iván napi vigasság Velencén, a Régi iskola udvarán
Tegnap Velencén jártunk, vittük magunkkal jókedvünket, melyből még többet kaptunk!
Balázs Imre portája mellett áll az a régi (sajnos már nem működő) iskola, melynek udvarán összegyűltünk.
Volt ott bográcsozás, koszorúkötés, gyapjútépkedés, cserebere, íjászkodás, botozás, vikingjáték, de az est fénypontja a moldvai zene és táncház volt! Körbetáncoltuk a tüzet, majd néhány bátor ember át is ugrotta azt.
Öreg este volt már, mire felszedelőzködtünk.
Most pedig beszéljenek a képek!
Balázs Imre portája mellett áll az a régi (sajnos már nem működő) iskola, melynek udvarán összegyűltünk.
Volt ott bográcsozás, koszorúkötés, gyapjútépkedés, cserebere, íjászkodás, botozás, vikingjáték, de az est fénypontja a moldvai zene és táncház volt! Körbetáncoltuk a tüzet, majd néhány bátor ember át is ugrotta azt.
Öreg este volt már, mire felszedelőzködtünk.
Most pedig beszéljenek a képek!
2009. április 19., vasárnap
Kirándulás Dinnyésre, a Fenyvesi családhoz
Szombaton szép és hasznos napot töltött társaságunk kb. 15 tagja Fenyvesi László természetőr és biogazda portáján. Laci megmutatta szelíd méheit (senkit nem csíptek meg!), a mézpergetést, a gyümölcsfákat, gyógynövényeket, ezüst(szürke)marha gulyáját és rackanyáját. A találkozót napszállta után szertűz, ima és dobolás, majd estebéd követte.
A többit mondják el a képek!
A többit mondják el a képek!
2009. április 4., szombat
Árpád-napi Hagyományőrző Találkozó, Székesfehérvár, Zöld Tanya 2009. 04.04.
Az Árpád-Napi rendezvénynek már több éves hagyománya van Székesfehérváron.
A nemrég elhunyt Gáspár Attila természetőr nevével fémjelzett Zöld Kerekasztal Társaság szervezte a programokat. Láthattuk a Magyar Királyi Kardforgatók Rendjének látványos bemutatóját, Rumi Tamás előadását a Szent Koronáról valamint Szenyéri Zsoltét a jurtáktól. Kézműveskedhettek, majd vidám családi vetélkedőn mérhették össze ügyességüket és tudásukat a résztvevők - gyerekek és felnőttek egyaránt. Napszállta után dob és énekszó kíséretében fellobbant a szertűz. A szertartást az Égi Kapunyitó Dobkör tagjai vezették.
A nemrég elhunyt Gáspár Attila természetőr nevével fémjelzett Zöld Kerekasztal Társaság szervezte a programokat. Láthattuk a Magyar Királyi Kardforgatók Rendjének látványos bemutatóját, Rumi Tamás előadását a Szent Koronáról valamint Szenyéri Zsoltét a jurtáktól. Kézműveskedhettek, majd vidám családi vetélkedőn mérhették össze ügyességüket és tudásukat a résztvevők - gyerekek és felnőttek egyaránt. Napszállta után dob és énekszó kíséretében fellobbant a szertűz. A szertartást az Égi Kapunyitó Dobkör tagjai vezették.
2009. április 1., szerda
Mindenkinek!
Adjon Isten!
A Magyarok Szövetsége szakrálisan is szeretné megalapozni saját és nemzetünk működését. Ezért az alábbi felhívást tesszük közzé:
A Magyarok Szövetsége szakrálisan is szeretné megalapozni saját és nemzetünk működését. Ezért az alábbi felhívást tesszük közzé:
"Felhívás mindazokhoz, akik szeretnék növelni a Magyarok Szövetségének SzívTudatosságát!
Április 9-én szeretnénk összehívni mindenkit, aki úgy érzi, hogy a Magyar Nemzet Egy(es)ségéért közösségben kíván munkálkodni. Minden szakrális tevékenységet folytató magyar embert szeretnénk ezúton megszólítani. Kérem, hogy aki részét kívánja venni a Nemzet lelki-szellemi emeléséből, az valamilyen úton jelezze ebbéli szándékát a feherlofia.szer@gmail.com címen április 5. déli 12 óráig!"
Ezúton kérek szeretettel minden címzettet, hogy a lehető legszélesebb körben legyen SZÍVes ezt a felhívást tovább küldeni, terjeszteni, és amennyiben lehetőségük van rá, honlapjaikon is közzé tenni!
Április 9-én egy találkozó alkalmával szeretnénk EGYben látni minden Égbe kötött Föld-i Egy-Ént, aki képes és hajlandó EGYütt működni. A találka pontos helye és időpontja szervezés alatt, erről pontosan ápr. 5. után küldök levelet azoknak, akik most válaszolnak. (Akinek csak telefonos elérhetősége van, az azt is jelezze!)
A Szövetség újjá éled Mennyben és Földön egyaránt - kérem ehhez segítségüket.
Köszönettel:
Jámbor Krisztián Imre2009. március 28., szombat
Ma kaptam
A brassói Bencze Mihálytól kaptam ezt a kis videót.
Lánya, Mikolt vezeti az ottani baranta-csapatot!
Hogy miért is van ennek nagy jelentősége?
Bence Mihállyal a tamana-kutatás által kerültem kapcsolatba.
Néhány levélváltás után kiderült, egy hajóban evezünk.
Voltak a tavalyi Kurultajon, és minden bizonnyal a következőre is eljönnek.
Így legyen! Egyesüljön a Kárpát-haza!
Lánya, Mikolt vezeti az ottani baranta-csapatot!
Hogy miért is van ennek nagy jelentősége?
Bence Mihállyal a tamana-kutatás által kerültem kapcsolatba.
Néhány levélváltás után kiderült, egy hajóban evezünk.
Voltak a tavalyi Kurultajon, és minden bizonnyal a következőre is eljönnek.
Így legyen! Egyesüljön a Kárpát-haza!
2009. március 25., szerda
... és most valami lélekmelengető Gyümölcsoltó Boldogasszony napjára
Regős Sziránszky József:
IMA ŐS ANYÁNKHOZ
Vész időkben éneklek,
Ég segítségét kérek.
Átok rajtunk megtörjön,
Ármány sárkány eltűnjön.
Hét világba felmegyek,
Jobban hallják az istenek,
Énekemet, dobomat,
Jó segítséget hozhat.
Jöjjön elő a világ szeretete!
Jöjjön elő nemzetünknek védőszentje!
Boldog Asszony! Boldog Asszony!
Boldog Asszony! Boldog Asszony!
Hét világot bejártam,
Ismert arcokat láttam.
Megszólítottam őket,
Rakjunk égi őrtüzet.
Őrtűz köré leültünk,
Messzire szólt énekünk,
Dobok hangja világba
Segítséget kiáltja!
Jöjjön elő a világ szeretete!
Jöjjön elő nemzetünknek védőszentje!
Boldog Asszony! Boldog Asszony!
Boldog Asszony! Boldog Asszony!
Erős fénye égi tűznek,
Javasok és látók gyűltek,
Regüsök, tátosok, tudók,
Gyógy varázsigét mondók.
Magyar népnek oltalmára,
Ők ügyelnek a világra!
Ott teremnek hol a baj van!
Versben mondják el vagy dalban!
Jöjjön elő a világ szeretete!
Jöjjön elő nemzetünknek védőszentje!
Boldog Asszony! Boldog Asszony!
Boldog Asszony! Boldog Asszony!
Ha valaki tudja a dallamát, jelezze nekünk, megköszönnénk!
2009. március 24., kedd
2009. március 23., hétfő
Az igazi nőnap - Gyümölcsoltó Boldogasszony
„Mindenik embernek a lelkében dal vanés a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.”
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.”
Babits Mihály: Második ének
MEGHÍVÓ
GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY
köszöntésére
GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY
köszöntésére
Szeretettel várunk mindenkit, aki itt él vagy dolgozik a fővárosban, vagy épp itt tartózkodik, vagy azért jön Budapestre, hogy velünk együtt köszöntse Boldogasszony Anyánkat.
2009. március 25-én, szerdán 16 órától 19 óráig folyamatosan a Duna partján, a Szent Korona közelében kérjük Boldogasszonyunk segítségét nemzetünk lelki-erkölcsi-szellemi megújulásáért.
A Batthyány tér mellett a Bem rakparton, az Országházzal szemben - a 86-os busz megállója előtt -, a széles járdán.
Aki csak teheti, jöjjön közénk, ha több ideje nincs, akár csak néhány percre! Az ökumenikus egyházi együttlét alkalmával, imával, énekkel megtapasztalhatjuk milyen közösségben egymásra hangolódva érezni Boldogasszonyunk éltetı erejét. Újraélhetjük szellemi örökségeinket az ének
által. A város zaja ellenére, a közösségben megérezhetjük a Szent Korona rendező erejét.
Óránként ismétlődő: ima – ének Boldogasszonyhoz, Megváltónkhoz, Teremtő Istenünkhöz.
Örömmel fogadunk erre az alkalomra szóló éneket, imát, verset, régen élt és ma élı nagyjaink – akár mások rólunk írott - gondolatait.
Aki rendelkezik kevésbé ismert Mária énekkel, kérjük hozza magával, hogy a következő
Boldogasszony napi köszöntésre a Mária ének gyűjteményünkhöz hozzá fűzhessük.
Feladatul tűztük ki, hogy összegyűjtjük egy csokorba a Mária verseket, és imákat is.
Velünk voltak eddig (Nagyboldogasszony, Kisasszony, Olvasós Boldogasszony, Földtiltó Boldogasszony és Gyertyaszentelő Boldogasszony napján):
Csókay András, Deme Tamás, Hardy F. Gábor, Hargitay András, Herpai Sándor, Kocsis István, Papp Lajos, Wittner Mária, Zétényi Zsolt
2009. március 25-én, szerdán 16 órától 19 óráig folyamatosan a Duna partján, a Szent Korona közelében kérjük Boldogasszonyunk segítségét nemzetünk lelki-erkölcsi-szellemi megújulásáért.
A Batthyány tér mellett a Bem rakparton, az Országházzal szemben - a 86-os busz megállója előtt -, a széles járdán.
Aki csak teheti, jöjjön közénk, ha több ideje nincs, akár csak néhány percre! Az ökumenikus egyházi együttlét alkalmával, imával, énekkel megtapasztalhatjuk milyen közösségben egymásra hangolódva érezni Boldogasszonyunk éltetı erejét. Újraélhetjük szellemi örökségeinket az ének
által. A város zaja ellenére, a közösségben megérezhetjük a Szent Korona rendező erejét.
Óránként ismétlődő: ima – ének Boldogasszonyhoz, Megváltónkhoz, Teremtő Istenünkhöz.
Örömmel fogadunk erre az alkalomra szóló éneket, imát, verset, régen élt és ma élı nagyjaink – akár mások rólunk írott - gondolatait.
Aki rendelkezik kevésbé ismert Mária énekkel, kérjük hozza magával, hogy a következő
Boldogasszony napi köszöntésre a Mária ének gyűjteményünkhöz hozzá fűzhessük.
Feladatul tűztük ki, hogy összegyűjtjük egy csokorba a Mária verseket, és imákat is.
Velünk voltak eddig (Nagyboldogasszony, Kisasszony, Olvasós Boldogasszony, Földtiltó Boldogasszony és Gyertyaszentelő Boldogasszony napján):
Csókay András, Deme Tamás, Hardy F. Gábor, Hargitay András, Herpai Sándor, Kocsis István, Papp Lajos, Wittner Mária, Zétényi Zsolt
Sarlós Boldogasszony napján – július 2. - folytathatnónk...
Szeretettel várunk minden tenni vágyakozó embert.
Az eddig csatlakozott szervezetek:
Magyar Hagyomány Műhely,
Kárpát-haza Nemzetőrség,
Magyarországért Egyesület,
MAG szervezetei
Üzenet
Kedves Barátaim!Magyarok Szövetsége tagok!
Csak hiszitek, hogy véletlenül történtek március 21-én éppen azok a dolgok, melyek még a ti figyelmeteket is elterelhetik a lényegről!
A lényeg nem az, hogy ki a kormányfő, hanem hogy van-e közélet! Morvai Krisztina sem vonzott többet aznap este Székesfehérvárról, pedig elutazni sem kellett ahhoz, hogy meghallgassák az emberek (pedig mára már tudja mindenki, hogy jó ügyet képviselt és képvisel )- s ne feledjétek, hogy vérbeli civil, attól még hogy egy pártot segít felemelkedni ugyanúgy, mint mi a szövetséget!
Meg kell szólítani minden embert a szövetséggel, mert valóban 1 millió ember kell ahhoz, hogy a valódi rendszer változásnak legyen esélye!
Nincs ok szomorúságra. Jelenleg pontosan ennyien vagyunk. Volt velem 4-5 ember, aki még nem tagja a szövetségnek, sőt, 2 még hallani sem hallott eddig róla, s ez utóbbi kettő napok múlva köztünk, lesz, ha már nincsen!
1. Legyetek büszkék arra, hogy több ezer ember minden támogatás nélkül egyszerre mozdult és csak a szeretet és összefogás mozgatta!
2. Nincs ma olyan párt, amelyik csupán levelezéssel ennél több embert mozgatott volna meg és vitt volna Budapestre.
3. Folytatni kell a legfontosabbal: nyitott fórumok és vásárok szervezése, hogy minél többen kapcsolódjanak a szövetségünkbe! Ez a legfontosabb teendő!
4. Teljesen világos, hogy azt kell elérjük, hogy elegendő; tömeges erő álljon az Öregek Tanácsa mellé, hogy bármily csűrés-csavarás történnék is a parlamentben zajló antiközéletben=politikában a történeti alkotmányt ki tudja harcolni a Magyarok Szövetsége! Ehhez több csatlakozó ember kell, és erre jó mérce, hogy hányan vállalják a levelezési kapcsolatot az MSZ csoportokban.
5. Közélet csak közéleti emberekkel lehetséges, akik napi kapcsolatban állnak és TV és Rádió nélkül is mozdulnak, ha szükséges! Ebben már sokkal jobb az MSZ, mint gondolnátok!
Alig ismerjük egymást és mégis naponta találkozunk. Haladni kell. A durranás pedig akkor lesz, ha eljön az ideje!
Áldás mindőtöknek, akik ott voltak vagy sem a téren, de olvassák a leveleket! Lehet, hogy legközelebb ti pótoltok minket.
Hit, Remény és Szeretet!
Ferenc (az öreghegyi)
A lényeg nem az, hogy ki a kormányfő, hanem hogy van-e közélet! Morvai Krisztina sem vonzott többet aznap este Székesfehérvárról, pedig elutazni sem kellett ahhoz, hogy meghallgassák az emberek (pedig mára már tudja mindenki, hogy jó ügyet képviselt és képvisel )- s ne feledjétek, hogy vérbeli civil, attól még hogy egy pártot segít felemelkedni ugyanúgy, mint mi a szövetséget!
Meg kell szólítani minden embert a szövetséggel, mert valóban 1 millió ember kell ahhoz, hogy a valódi rendszer változásnak legyen esélye!
Nincs ok szomorúságra. Jelenleg pontosan ennyien vagyunk. Volt velem 4-5 ember, aki még nem tagja a szövetségnek, sőt, 2 még hallani sem hallott eddig róla, s ez utóbbi kettő napok múlva köztünk, lesz, ha már nincsen!
1. Legyetek büszkék arra, hogy több ezer ember minden támogatás nélkül egyszerre mozdult és csak a szeretet és összefogás mozgatta!
2. Nincs ma olyan párt, amelyik csupán levelezéssel ennél több embert mozgatott volna meg és vitt volna Budapestre.
3. Folytatni kell a legfontosabbal: nyitott fórumok és vásárok szervezése, hogy minél többen kapcsolódjanak a szövetségünkbe! Ez a legfontosabb teendő!
4. Teljesen világos, hogy azt kell elérjük, hogy elegendő; tömeges erő álljon az Öregek Tanácsa mellé, hogy bármily csűrés-csavarás történnék is a parlamentben zajló antiközéletben=politikában a történeti alkotmányt ki tudja harcolni a Magyarok Szövetsége! Ehhez több csatlakozó ember kell, és erre jó mérce, hogy hányan vállalják a levelezési kapcsolatot az MSZ csoportokban.
5. Közélet csak közéleti emberekkel lehetséges, akik napi kapcsolatban állnak és TV és Rádió nélkül is mozdulnak, ha szükséges! Ebben már sokkal jobb az MSZ, mint gondolnátok!
Alig ismerjük egymást és mégis naponta találkozunk. Haladni kell. A durranás pedig akkor lesz, ha eljön az ideje!
Áldás mindőtöknek, akik ott voltak vagy sem a téren, de olvassák a leveleket! Lehet, hogy legközelebb ti pótoltok minket.
Hit, Remény és Szeretet!
Ferenc (az öreghegyi)
2009. március 19., csütörtök
Böjte Csaba atya levele
Hogyan tovább? Nemcsak a részvények esnek, meg az árfolyamok, hanem mintha a világ nagyhangú elöljárói is elcsendesedtek volna. A politikusok elbizonytalanodtak, a bankárok sokkal visszafogottabban nyilatkoznak. Talán ez nem is volna baj, az a szomorú, hogy az emberiség nagy tömege, a holnaptól, már nem a jót, nem szép álmaik beteljesedését várják, hanem reményvesztetten félnek az eljövendő napoktól, mely nagyon sokak szerint csak munkanélküliséget, háborút, összeomlást, anarchiát, pusztulást fog hozni.
Félünk, mert szinte kitapintható, ahogy napról napra párolog, vékonyodik el az embertársainkban, a közintézményeinkben vetett bizalmunk, hitünk. Elillan az összetartozás kellemes érzése, az, hogy együtt jobb, könnyebb, szebb ez a világ. Elmagányosodunk, bezárkózunk, félünk egymástól és sok mindenben megtorpanunk! !!
Igen biztos, hogy a világunk GDP-ben mért rohanása megtorpant. De talán ismerős a kis nyuszi és a teknőc párbeszéde? A nyuszi szalad, a teknőc ballag utána. A nyuszi nyüstöli a teknőcöt, hogy szedje már a lábát, de
a cammogó teknőc egyre csak azt mondja, hogy: te nyuszi, milyen jó, hogy ilyen lassan haladunk! De miért lenne jó - kérdi a nyuszi - hogy lassan megyünk. Mert nem jó felé megyünk - jön a csendes válasz a teknőctől!
Megtorpant a világunk, de nem is baj, - mondom fél szájjal - mert talán nem jó felé mentünk. Nem hiszem, hogy nekünk még több autóra, és csillogó- villogó ruhára, lim lomra, elektromos kütyüre lenne szükségünk. Jó lenne most egy csendes, visszafogott séta. Úgy gondolom, hogy mindannyian arra vágyunk, amit a betlehemi barlang jelképez, arra amit a Mária karjaiban simuló kisgyermek mosolya jelent: Biztonság, szeretet, egymást átkaroló jóságra van szükségünk! Mária figyelő, egy életre kimondott alázatos igenjére, Szent József megbízható férfiúi hűségére, ki a nem vér szerinti gyermekére is gondoskodó jósággal tekint. Nekünk ma a család melegére, megértésre, elfogadásra, a ránk ragyogó tekintettel felnéző kisdedekre van szükségünk.
És mindezt miért csak fél szájjal mondom? Az biztos, hogy nem azért, mert nem hiszek a názáreti csendes, örömteli családi élet világot megújítani tudó erejében. Hiszem, hogy mindaz, mi igazán értékes az életünkben, mi az embert emberré teszi, azt nem tudja elvenni tőlünk a gazdasági válság, a pénzügyi összeomlás, melyek országainkat érinti. Családod, barátaid iránti őszinte szeretetedet, azt, hogy gyermekeiddel vidáman elmenjél kirándulni, vagy egy zimankós este leüljél sakkozni, römizni, azt nem tudja senki elvenni tőled. Azt, hogy egy jó sörre barátaiddal leülj és egymást férfiasan ugratva elbeszélgessetek, gondolom megteheted, még ha nem is dübörög a gazdaság.
Azért vagyok visszafogott, mert a szabad akaratú ember, félelmében, a pánik hangulatban nem biztos, hogy ezt a csendes, visszafogott, természethez, önmagához, családjához visszavezető utat fogja választani. A harmincas évek elején kipattanó gazdasági világválságra se ezt a választ adták a népek vezetői. A hatalomért, és annak megtartása érdekében, óriási kölcsönöket vettek fel, újból felpergették a termelést, a fogyasztást, és beindultak a hatalmas fegyvergyárak, a háborús gépezetek, és az emberiséget belesodorták a második világháborúba. Az anyagiak szorongatásából hihetetlenül gyorsan kinőttek a mindent elsodró, kegyetlen jobb és baloldalú diktatúrák.
Nem jó felé mentünk, a termelés, fogyasztás mókuskereke már nagyon gyorsan pergett. Hiába volt mindenféle szerződés a fenntartható világról, mi egyetlen gyárat se, sőt egyetlen villany égőt sem kapcsoltunk volna ki, ha lenne vevő, az előállított termékekre.
Megtorpantunk, hogyan tovább? Alázatos imádkozó lélekkel kérem az Urat, hogy a názáreti csendes élet mellett tudjunk dönteni. Krisztus mutatja nekünk a kétezer éves utat, a szeretet útját. Képesek vagyunk a mindannyiunkat boldoggá tevő szeretet mellett dönteni, vagy világunk újból a gonosz lélek játékszere lesz? Van megoldás, kiút, és lelkünk mélyén érezzük, látjuk is ezt az utat. Merjünk külön külön is, de együtt és a jó szándék által vezetett őszinte szeretet útja mellett dönteni, nem feledve azt, hogy bármi is történik körülöttünk, az nem jogosít fel bennünket arra, hogy letérjünk erről az útról, melyen kívül minden más csak pusztulás, szakadék.
Testvéri szeretettel, Cs. t.
Félünk, mert szinte kitapintható, ahogy napról napra párolog, vékonyodik el az embertársainkban, a közintézményeinkben vetett bizalmunk, hitünk. Elillan az összetartozás kellemes érzése, az, hogy együtt jobb, könnyebb, szebb ez a világ. Elmagányosodunk, bezárkózunk, félünk egymástól és sok mindenben megtorpanunk! !!
Igen biztos, hogy a világunk GDP-ben mért rohanása megtorpant. De talán ismerős a kis nyuszi és a teknőc párbeszéde? A nyuszi szalad, a teknőc ballag utána. A nyuszi nyüstöli a teknőcöt, hogy szedje már a lábát, de
a cammogó teknőc egyre csak azt mondja, hogy: te nyuszi, milyen jó, hogy ilyen lassan haladunk! De miért lenne jó - kérdi a nyuszi - hogy lassan megyünk. Mert nem jó felé megyünk - jön a csendes válasz a teknőctől!
Megtorpant a világunk, de nem is baj, - mondom fél szájjal - mert talán nem jó felé mentünk. Nem hiszem, hogy nekünk még több autóra, és csillogó- villogó ruhára, lim lomra, elektromos kütyüre lenne szükségünk. Jó lenne most egy csendes, visszafogott séta. Úgy gondolom, hogy mindannyian arra vágyunk, amit a betlehemi barlang jelképez, arra amit a Mária karjaiban simuló kisgyermek mosolya jelent: Biztonság, szeretet, egymást átkaroló jóságra van szükségünk! Mária figyelő, egy életre kimondott alázatos igenjére, Szent József megbízható férfiúi hűségére, ki a nem vér szerinti gyermekére is gondoskodó jósággal tekint. Nekünk ma a család melegére, megértésre, elfogadásra, a ránk ragyogó tekintettel felnéző kisdedekre van szükségünk.
És mindezt miért csak fél szájjal mondom? Az biztos, hogy nem azért, mert nem hiszek a názáreti csendes, örömteli családi élet világot megújítani tudó erejében. Hiszem, hogy mindaz, mi igazán értékes az életünkben, mi az embert emberré teszi, azt nem tudja elvenni tőlünk a gazdasági válság, a pénzügyi összeomlás, melyek országainkat érinti. Családod, barátaid iránti őszinte szeretetedet, azt, hogy gyermekeiddel vidáman elmenjél kirándulni, vagy egy zimankós este leüljél sakkozni, römizni, azt nem tudja senki elvenni tőled. Azt, hogy egy jó sörre barátaiddal leülj és egymást férfiasan ugratva elbeszélgessetek, gondolom megteheted, még ha nem is dübörög a gazdaság.
Azért vagyok visszafogott, mert a szabad akaratú ember, félelmében, a pánik hangulatban nem biztos, hogy ezt a csendes, visszafogott, természethez, önmagához, családjához visszavezető utat fogja választani. A harmincas évek elején kipattanó gazdasági világválságra se ezt a választ adták a népek vezetői. A hatalomért, és annak megtartása érdekében, óriási kölcsönöket vettek fel, újból felpergették a termelést, a fogyasztást, és beindultak a hatalmas fegyvergyárak, a háborús gépezetek, és az emberiséget belesodorták a második világháborúba. Az anyagiak szorongatásából hihetetlenül gyorsan kinőttek a mindent elsodró, kegyetlen jobb és baloldalú diktatúrák.
Nem jó felé mentünk, a termelés, fogyasztás mókuskereke már nagyon gyorsan pergett. Hiába volt mindenféle szerződés a fenntartható világról, mi egyetlen gyárat se, sőt egyetlen villany égőt sem kapcsoltunk volna ki, ha lenne vevő, az előállított termékekre.
Megtorpantunk, hogyan tovább? Alázatos imádkozó lélekkel kérem az Urat, hogy a názáreti csendes élet mellett tudjunk dönteni. Krisztus mutatja nekünk a kétezer éves utat, a szeretet útját. Képesek vagyunk a mindannyiunkat boldoggá tevő szeretet mellett dönteni, vagy világunk újból a gonosz lélek játékszere lesz? Van megoldás, kiút, és lelkünk mélyén érezzük, látjuk is ezt az utat. Merjünk külön külön is, de együtt és a jó szándék által vezetett őszinte szeretet útja mellett dönteni, nem feledve azt, hogy bármi is történik körülöttünk, az nem jogosít fel bennünket arra, hogy letérjünk erről az útról, melyen kívül minden más csak pusztulás, szakadék.
Testvéri szeretettel, Cs. t.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)