A következő irodalmi est elé egy vers a magyar nyelvért magyarul

A mi nyelvünk Az emberiség krónikája
A magyarok krónikája

Az ismétlés a tudás anyja/atyja...

Írtuk, s mondtuk már nem egyszer.
Hat esztendeje is ...

(2014. január 20., hétfő) Már majd' két éve, hogy mennyire érvényes is: magyarázz magyarul, ne idegenyül! 

2012. április 30., hétfő: Ne hadoválj, ha magyarul nem tudod kifejezni magad!
2012. január 12., csütörtök: Fejérek felhívása (is, és) a Magyarokhoz
2011. november 9., szerda: Ne politizálj! Élj! Élj közéletet!
2011. szeptember 22., csütörtök: A Fejér Szövetség kezdeményezi: Ne mélezzünk többé, hanem újra értelmesen levelezzünk! 

Hogy miért is? Válaszoljon ez a vers!
Gyimóthy Gábor verse:

Ide a nyelvrégítőkkel ! 

Ősi nyelvet örököltünk,

mely nem csak szép, hanem jó.

Ezt ma megerőszakolni,

bizony mondom, nem való !

Tizenkilencedik század

közepétől legalább,

virulni kezdett a nyelvünk,

mint egy liliom nyaláb.

Czuczor Gergely, Fogarasi

azt már régen belátta,

egységes a szókincsünk és

nem franciasaláta.

Hivatalos lett a magyar,

tagadhatatlan e tény,

addig közel ezer évig

árnyékban bújkált szegény.

Ámde nem volt versenyképes,

sok szó hiányzott nagyon.

Ott tolongott a rengeteg

nevezetlen fogalom.

Jöttek hát a nyelvújítók.

( – Ezt tetted volna te is –
és ha őket ma becsmérled,
még a szemszög is hamis !) 

A huszadik században már

szépen beszélt a magyar.

Ám a század vége előtt

túl éles volt a kanyar !

Ezt nem vette be a nyelvünk,

s azóta csak elvadul...

Aki tud még emlékezni,

fájón ma ezen búsul.

Oda kéne visszatérni,

azok voltak szép idők...

Nyelvújítókra nincs szükség,

ami kell: nyelvrégítők !

Minden, minden megváltozik,

csak a változás örök.

Mondják nálam dörzsöltebb, de

főleg trehányabb körök.

Mi változtatjuk a nyelvet,

magától nem változik,

és aki nem figyel oda,

megváltozottra szokik ! 

Koncert helyett hangverseny volt,

fotó helyett fénykép.

idegenszók áradata

idegem nem tépték ! 

Lárva helyett álcát mondtunk,

alga helyett moszatot.

Nem vettünk át más nyelvekből

fölösleges kacatot. 

Szélsőséges, rendkívüli

volt, ami ma extrém,

a tanfolyam ma csak kurzus.

Mi ez, ha nem agyrém !

Földrész volt a kontinens és

ki tudja azt vajon még,

hogy a híres kompromisszum

egyszerűen egyezség ? 

Autentikus, hiteles volt,

a horizont: láthatár.

És ki vette át a sztrókot ?!

Üldözte tán száz tatár ?

A gyógymód ma terápia !

A viszály ma konfliktus.

Vetálytárs volt a rivális,

sértés volt – s nem inzultus...

Orvos ma nem megállapít,

hanem diagnosztizál.

A kétkedő szkeptikus ma,

tétovázó: hezitál...

Már a nemzedék sem ízlik,

csak a generáció !

És a minősítő verseny

ma kvalifikáció...

A döntős ma finalista,

s a döntő a finálé...

Számlát ezért olaszoknak

a miniszter kínál-é ? 

Ifjúsági, junior lett,

új játékos debütál,

és a bőrápoló szerben

a formula hidratál... 

Fizikailag jön rendbe

a sportoló mára már.

Hogy testileg jobb szó lenne,

eltitkoljuk ugyebár... 

Fizikailag ? Kis csacsi !

– Csak azt tudnám, hogy hol élsz ? –

„Fizikálisnak” – mondják ma,

ezt hallod, merre csak mész...! 

Ibolyántúli sugárzás ?

Ma úgy mondják: úvé...

Országot ma nyelvőrzőkért

senki sem tesz tűvé ! 

Tömegvonzás ma már nincs, csak

gravitáció !

S a tüntetést fölfalta a

demonstráció... 

Sztráda lett az autópálya,

s ilyet ki hihet ?

Tünetet mondtunk vidáman,

szimptóma helyett ! 

Opció helyett, ha igaz

nem is olyan rég,

bátran mertük azt mondani,

hogy lehetőség... 

Zűrzavaros ? Paraszti szó !

Jöjjön a kaotikus !

És az ősi túl rövid. S így

„menőbb”, hogy archaikus...

Régen, aki rögtönzött, ma

csak improvizál,

s aki régen elmélkedett:

teoretizál ! 

Hagyományos ? Micsoda szó !

Említeni kár is,

hisz jóval elkelőbb a

tradícionális ! 

Magánosítás ? Mily rémes !

Kiszáradna Sió ?

Ha nem mondod azonnal, hogy

privatizáció ? 

Régi bombára találtak.

A lélegzetem is eláll:

a rendőrség nem kiürít,

embereket evakuál !!

Ugyanakkor a környéket

elővigyázatosan

lezárták, de – Uram fia !
mindjárt hermetikusan ! 

Levegő most se ki, se be,

s most már az is halottá vált,
kit a rendőrség előtte
hullává nem evakuált...

Régen, egykor volt az anno,

vagy más szóval hajdanán.

Melyik szó szebb ? Nyelvész gárda

kapjon ezen hajba tán... 

Visszapillantás – de szép szó !
Ám a kor szelleme megró,

ha a múltakon merengek

és nem úgy mondom, hogy retro...

És a szervátültetés ma

csupán transzplantáció

(mely muskátli esetében

ugyanaz a büszke szó...)

Új divatszók sereglenek:

regnál, ráta, dominál...

S aki régen beszélgetett,

ma már csak kommunikál !

S a virágpor – kérdem én, hogy

mit vétett a magyarnak –,

mit a bárgyú pollen szóval

kiirtani akarnak ?

A szerves ma organikus,

ünnepély ma fesztivál...

Összpontosít ? Régen kihalt.

Ma mindenki koncentrál !

Ám a rosszra még rosszabb jön,

s a koncentrál messze száll:

újmagyarban a „legkúlabb”

szorgalmasan fókuszál !!! 

Emblematikust mondanak;

a jelképes mért nem jó ?

Sírjában forog szerintem, 
mindegyik nyelvújító...

Ki inspirál, ihlet, sugall,

avagy akár ösztönöz.

Ki az aki magyar szókat

elűz és bebörtönöz ?! 

Identitás ? Azonosság !

Mért jobb itt az idegen ?

Petíció ? Folyamodvány !

Kit hagy mindez hidegen? 

Kemikáliának mondják,

ami régen vegyszer volt !

Poloska pusztul e szótól

és a csótány szörnyetholt...

Akartok még botránkozni ?

A helyzet nem elég „tré” ?

Mit keres a magyar nyelvben

egy ilyen szó, mint a spré ???

És aztán még sorolhatnám –

tudjuk – sajnos ezerig.

Időtlen időkig nyúlna,

míg e tengert kimerik.

Ámde nem is meri senki

és a régi, szép idők

emlékek maradnak, hogyha

Nem jönnek nyelvrégítők...

Utószó e vershez

Van, aki az idegen szót

használja, mert az a „menő”.

Legalábbis ezt hiszi ő,

míg a feje lágya benő...

Másik meg, nem gondolkozik,

hisz az idegen szót hallja,

utánoz csak, mint a majom,

a vegyes nyelv nem zavarja...

A harmadik – őt sajnálom –

zagyva nyelvet dehogy akar !

Csak szegény, mert mást nem hall ma,

nem tudja már, mi a magyar...

Tudatosan idegen szót

használni – és e súly mázsás –

nem csak buta dolog, hanem

nyomorult önmegalázás !

2018 VII. 1.