Pápai Szabó György: A magyarok világforradalma – 1956. október 23.
61 esztendeje immár… Megrendült szívvel ünnepel e napon minden igaz
magyar. Hisz e napon a Népek Krisztusává lett Magyarország (Márai
Sándor). Szabadságvágyának még a Terror sem jelentett akadályt. Fénylő,
messze ragyogó, evangéliumi ünnep ez!
Egyetlen egy forradalmat sem jellemzett ennyire a HŐSIESSÉG, a TISZTESSÉG, a MÉLTÓSÁG! Ez a három szó az Magyarok Világszövetségének 2008-as jelszava volt. Mily kár, hogy a mai un. politikai ellenzék nem tud e hármas jelszóhoz felnőni, s méltatlan ’56 örökéhez. Szavaik, és tetteik nincsenek összhangban.
1956-ot a szavak és a tettek őszinte összhangja jellemezte. Újra el kell érnünk erre az erkölcsi magasságra. Mélybehullásunkban ma is 1956 ad erőt és hitet! Ötvenhat a mi fénylő, betlehemi csillagunk. Öröksége kötelez. Ezért nem engedhetünk a ’48-ból, az ’56-ból, s 2006-ból, amikor az akkor balos kormányhatalom meggyalázta a fél évszázados Magyar Forradalom emlékét.
S még egy volt az 1956. október 23-i forradalom: „Hótisztaságú”! Maga Ravasz László püspök, a 20. századi magyar kálvinizmus „szentje” jellemezte így. Még a volt kommunista, Nagy Imre is megfürdött az isteni kegyelemben, ahogy mind, mert a forradalom megszentelte őket, s a krisztusi áldozatban fehérebbek lettek, mint a hó. Mert a Hazát saját érdekeik elé tudták helyezni. „A Haza minden előtt…” S maga Nagy Imre is felnőtt a Hazához, s azt vállalta a pártérdekek helyett. S nem kért kegyelmet a Haza elbitorlóitól, volt elvtársaitól. Láthattuk, mit ér a kommunista barátság?…
S a mai – magát baloldalinak beállító – pártokrácia milyen? Tiszta-e? Legsúlyosabb bűnük, hogy a globalizmus markába löktek minket… Dudás József, Szabó János, Pongrátz Gergely és Ödön, Rácz Sándor, Wittner Mária, Tóth Ilonka, Mansfeld Péter – ma élők és megholtak – a magyar függetlenségért harcoltak, – ezek pedig eladtak minket, mint ’56 novemberében az amerikaiak az oroszoknak… Ők a tarka magyarok politikusai, a labancoké, a híg magyaroké, akiknek minden mindegy, s nem számít nekik a haza sorsa. Hol a mai politikai elitben a HŐSIESSÉG, a MÉLTÓSÁG, a TISZTESSÉG? SEHOL! Nagyítóval sem találni! Elárulták ’56-ot, csak hivatkoznak rá, álságosan megünneplik, de semmit sem tesznek elvei megvalósulásáért, sőt az ellen dolgoznak tűzzel-vassal. Csak saját pecsenyéjüket sütögetik. Saját vagyonukat gyarapítják!
S a mai legfontosabb üzenet: – 1956 örökét nekünk kell beteljesítenünk! S a nemzeti radikalizmus alatt – nekünk megmaradt kuruc magyaroknak, mélymagyaroknak, színmagyaroknak – kiépíteni azt az erőt, amely majd kiharcolja, hogy sorsunkat a saját kezünkbe vehessük, s Magyarország újra a magyaroké lehessen.
Hiszem és vallom: Magyarország nem volt, hanem lesz!
Éljen az uralkodó, élő Szent Korona! Éljen Nagy-Magyarország! Éljen a Haza!
Pápai Szabó György
Egyetlen egy forradalmat sem jellemzett ennyire a HŐSIESSÉG, a TISZTESSÉG, a MÉLTÓSÁG! Ez a három szó az Magyarok Világszövetségének 2008-as jelszava volt. Mily kár, hogy a mai un. politikai ellenzék nem tud e hármas jelszóhoz felnőni, s méltatlan ’56 örökéhez. Szavaik, és tetteik nincsenek összhangban.
1956-ot a szavak és a tettek őszinte összhangja jellemezte. Újra el kell érnünk erre az erkölcsi magasságra. Mélybehullásunkban ma is 1956 ad erőt és hitet! Ötvenhat a mi fénylő, betlehemi csillagunk. Öröksége kötelez. Ezért nem engedhetünk a ’48-ból, az ’56-ból, s 2006-ból, amikor az akkor balos kormányhatalom meggyalázta a fél évszázados Magyar Forradalom emlékét.
S még egy volt az 1956. október 23-i forradalom: „Hótisztaságú”! Maga Ravasz László püspök, a 20. századi magyar kálvinizmus „szentje” jellemezte így. Még a volt kommunista, Nagy Imre is megfürdött az isteni kegyelemben, ahogy mind, mert a forradalom megszentelte őket, s a krisztusi áldozatban fehérebbek lettek, mint a hó. Mert a Hazát saját érdekeik elé tudták helyezni. „A Haza minden előtt…” S maga Nagy Imre is felnőtt a Hazához, s azt vállalta a pártérdekek helyett. S nem kért kegyelmet a Haza elbitorlóitól, volt elvtársaitól. Láthattuk, mit ér a kommunista barátság?…
S a mai – magát baloldalinak beállító – pártokrácia milyen? Tiszta-e? Legsúlyosabb bűnük, hogy a globalizmus markába löktek minket… Dudás József, Szabó János, Pongrátz Gergely és Ödön, Rácz Sándor, Wittner Mária, Tóth Ilonka, Mansfeld Péter – ma élők és megholtak – a magyar függetlenségért harcoltak, – ezek pedig eladtak minket, mint ’56 novemberében az amerikaiak az oroszoknak… Ők a tarka magyarok politikusai, a labancoké, a híg magyaroké, akiknek minden mindegy, s nem számít nekik a haza sorsa. Hol a mai politikai elitben a HŐSIESSÉG, a MÉLTÓSÁG, a TISZTESSÉG? SEHOL! Nagyítóval sem találni! Elárulták ’56-ot, csak hivatkoznak rá, álságosan megünneplik, de semmit sem tesznek elvei megvalósulásáért, sőt az ellen dolgoznak tűzzel-vassal. Csak saját pecsenyéjüket sütögetik. Saját vagyonukat gyarapítják!
S a mai legfontosabb üzenet: – 1956 örökét nekünk kell beteljesítenünk! S a nemzeti radikalizmus alatt – nekünk megmaradt kuruc magyaroknak, mélymagyaroknak, színmagyaroknak – kiépíteni azt az erőt, amely majd kiharcolja, hogy sorsunkat a saját kezünkbe vehessük, s Magyarország újra a magyaroké lehessen.
Hiszem és vallom: Magyarország nem volt, hanem lesz!
Éljen az uralkodó, élő Szent Korona! Éljen Nagy-Magyarország! Éljen a Haza!
Pápai Szabó György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése