1938-ban alakult a Magyarok Világszövetsége (MVSZ), „hogy tevékenységével szolgálja a magát magyarnak valló, a magyar kultúrához tartozó, a magyar sorsközösséget vállaló, a magyarságért cselekedni kész személyeket és szervezeteket; a világ magyarságának érdekvédelmi szervezete legyen. Támogassa, és maga is mindent megtegyen, hogy a magyarok – bárhol éljenek is a Földön – megőrizzék és fejlesszék a magyar nyelvet és kultúrát, ápolják összetartozásukat, erősítsék a kapcsolatokat a határon kívüli magyarok és az anyaország között.” (MVSZ célkitűzése)
E nemes, nemzetmentő célkitűzésekre talán most van a legnagyobb szükség. Hogy miért? Erre a feleletet, Czegei Wass Alberttől kapjuk, a Magyar számadás 2006-ban kiadott könyvében, amelyben így fogalmaz: „1956 novemberében nem Budapest utcáin veszett el a magyar szabadságharc, hanem New York-ban! S nem a rab ország népe vesztette el, hanem az amerikai magyarság! Az emigráció feladata: nemzetét képviselni idegen földön. Ha ezt nem vállalja, úgy nem emigráció, csupán egy csorda menekült. Cseheknek, lengyeleknek, románoknak s egyéb nációknak voltak s vannak emigrációik Amerika földjén, kik megtették kötelességüket, amivel népüknek tartoztak. Példa erre minden amerikai lexikon, történelemkönyv, népkönyvtár. Példa erre Csehszlovákia és Nagy Románia megszületése az első világháború után.”
Vagy egy jobblétet hajkurászó, anyagiakért kitántorgott, magyarságát feladó közösség. Az anyaországáért-jobblétéért küzdőknek van szép és számos csoportja. Ilyenek, mint az író említi a csehek, lengyelek, románok, szerbek, olaszok és zsidók. Az itt felsoroltaknak mind vannak képviselőik, sőt szenátoruk is az amerikai képviselőházban, akiknek befolyása a döntéshozatalban nagyban segítségére lehet az anyaország népének gazdasági és politikai kialakításában. Ezek a népek, akik e cél érdekében jártak el, munkájuk eredménye jól tükröződik a lexikonok, történelemkönyvek, a népkönyvtárak kiadásaiban valamint a sajtónyilatkozatokban. Az ilyen munkák eredménye lett Nagy-Románia megszületése is. Az állítólagos másfél milliós amerikai magyarság mit tett nemzete érdekében? Nincs egyetlen hivatalos, elismert angol nyelvű szemle, amely szembeszállna a hazug rágalmakkal, és bizonyítaná a valós történelmet, a légből kapott íróasztalokon kiagyalt hamisságok ellen. Mi lesz ennek az eredménye? Lehetséges az, amit Sztálin már egyszer kijelentett? „A magyar kérdés csak vagonkérdés.”
Hosszú évtizedeken át csak nekünk, az emigrációkban élőknek adatott meg, hogy szólhassunk az otthoniakért, de mi, kevés kivétellel, hallgattunk. 2008-ban, keserves munkával megjelentettük 860 oldalon a Magyarságtudományi tanulmányokat, szép kivitelben, angol nyelven Selected Studies in Hungarian History, amely történelemkönyvként e kor legnagyobb sikereredménye. Ehhez kérjük az összmagyarság segítségét, hogy vásárolják, és helyezzék el az angol nyelvű könyvet minden helyi könyvtárban. 2010-ben pedig elkezdtük a Magyarságtudományi füzetek, 48 hónapon át folytatódó havi kiadását, hogy ifjúságunkkal megismertessük mind azokat az ismereteket, amelyekhez évszázadokon át nem juthattak.
Talán a mostani igyekezetünk még nem késő. Még minden pótolható, ha az emigráció és magyar népünk megérti az idők szavát és hajlandó tenni és áldozni is saját fennmaradásának érdekében.
Nem panaszkodhatunk arra, hogy nincs tehetségünk az elvárásoknak való megfelelésre. Az u.n. szürke állomány rendelkezésünkre áll. Ez Istenünk egyik áldása, védő pajzsa. Csak használnunk kell a tudást, tehetséget, amit népünk magáénak vallhat, mert a tudomány minden ágazatában, népességünket figyelembe véve, az élen járunk. Ez az a plusz, amiben bízhatunk. Ez a miénk. Csak ezt a tudást állítsuk a nemzet, magyar nemzetünk szolgálatába. Ne pazaroljuk el idegenek haszonára. Mindent a nemzet javára, a magyar nemzetért tegyünk. Bízzunk és segítsük egymást.
Az amerikai egyetemeken sok száz magyar tanár dolgozik. Ugyanez a helyzet a többi országban is. Ez a magyar tehetségérvényesülés egyedülálló világjelenség. De ez még sem jelentett valamiféle nemzeti felemelkedést, mert nem szerveződtünk. Nem használtuk ki az isteni adottságunkat. Eredményeink gyümölcsét folyamatosan mások szüretelik le.
Amerikai magyarok, cselekednünk kell! „Mert egyszer majd joggal kérdezik az otthoniak és Ti odakint mit csináltatok? Egyedül a bankbetét felmutatása nem lesz elég, hogy pirulás nélkül válaszolhassunk. Valami többet kell hazavinnünk. Egy harmadik utat. Egy utat a múlt tradíciói és a jelen tanulságai között. Egy utat, mely a szabad gazdasági versenyen, de anélkül, hogy elmerülne az anyagi siker imádatában.” (Wass Albert. i.m.)
A legnagyobb, az amerikai emigrációs ifjúsági szervezet életét elemezve megállapíthatjuk, hogy igazán nincs „magyar” emigrációs ifjúság. Az ide kivándorlók elvesznek a haza számára. Nemzetpolitikai szempontból csak ez lehet az egyedüli feladat: „a rab nemzet képviselete, az egyetemes nemzet szolgálata”. Ez azt jelentené, hogy Amerika magyarsága kiépítené a politikai kapcsolatot, és füzeteink nagybani támogatásával fölnevelhetnénk egy magyarul gondolkodó új generációt. Ehhez kérjük az amerikai és a világ magyarságának támogatását.
Ehhez az szükséges, hogy a havonta megjelenő füzeteket, 48 hónapon át nagy mennyiségben, százas példányszámban rendeljék meg. Az ár annyira jutányos (400 Ft), hogy ez senkinek nem jelenthet gondot. Egy 8 db-os postai küldemény ára 8 szor 400 Ft azaz 3200 Ft, plusz légiposta európai országokba 5800 Ft (összesen 9000 Ft), más országokba – tehát az USA, Kanada, Ausztrália is – 6700 Ft (összesen 9900 Ft).
Megrendelhető Bősz Rudolf, terjesztési felelős címén: mtf.szervez@gmail.com .
Azon magyarul beszélő „magyarokat”, akik nem hajlandók ezt elfogadni, pláne ellenezni fogják a jövőnket építeni célzó közlésünket, a becsületes, öntudatos magyarok csoportosulása közösítse ki, zárja ki közösségükből őket. Jobb a kisebb, de egyetértésben dolgozók közössége, mint a nagyobb, de mindenben az egyenetlenséget, a belső viszályt előidéző magyarkodók zavaros együttléte.
Botos László
/USA/
2010-06-25
Továbbította az MVSZ Sajtószolgálata
