A rövid válasz: …, hogy TÁKOLMÁNY.
A hosszú válasz: … hogy ALKOTMÁNY-t teljes közösségek alkotnak meg, nemzedékek során át, a természeti (isteni, kozmikus, …) törvényekkel összhangban. Célja: elvek, értékrendek, szellemiség, szabályok rögzítése által az egész közösség védelme, éltetése, gyarapítása („Túlélő hangyák nincsenek, csupán túlélő hangyabolyok vannak.” /Ludányi Horváth Attila/). Magasabb erkölcsi és népképviseleti szintről határozza meg a megalkotandó törvények szellemiségét, kereteit. Jellemzője a „kötelességek és jogok összhangja”. (Lásd: Szent Korona Eszme, különösen a 2. „A Szent Korona tulajdon”, a 3. „Egységes szabadság” és a 6. „Jogfolytonosság” elve!)
Tákolmányt közösségek egyes csoportjai tákolnak össze, rövid idő alatt. Célja: valójában csoportok érdekeinek érvényesítése. A természeti (kozmikus) törvényeket (pl. önfenntartás, létfenntartás az élet minden területén, természetes életrendszerek hosszú távú egészséges működése) nyugodtan figyelmen kívül hagyja („A népakarat kijátszása a demokrácia jogrendjében”[Plenter János]). Húsz év alatt népünk, hazánk – e tákolmány hibái és rejtett csapdái miatt (csak itt: 11 db) – sokat szenvedett.
E tákolmányból kimaradt a 'magyar nemzet' fogalma, így szükségszerűen annak – mint közösségnek – védelme, éltetése, gyarapítása is (ami bármely nemzet bármikori alkotmányának elsődleges célja kellene legyen). Belekerült viszont a 'nemzeti és etnikai kisebbségek' védelme.
Kérdés: Hogyan érvényesül így a kiegyensúlyozottság és az azonos bánásmód elve? Mitől is Magyarország alkotmánya, ha épp a magyarság éltetése, védelme hiányzik belőle?!
E tákolmány megengedi, hogy az országos elszámolásból (statisztikákból) kimaradjon a nemzeti vagyon szintje (fontos közérdekű adat!), így annak alakulása követhetetlen és számonkérése lehetetlen.
E tákolmány lehetővé tette a nemzet valós helyzetértékelésére alkalmatlan GDP (bruttó hazai termék) erőszakolt, ködösítő használatát, és „elfeledtette” a helyzetértékelésre kiváltképp alkalmas – a természetóvó és -megújító költségekkel helyesbített – GNP (bruttó nemzeti termék) használatát. Így rendre hiányos, illetve hamis képet kaptak és kapnak hazájukról a magyar állampolgárok.
E tákolmány lehetővé tette az ország e két évtized alatt működő vezetői számára, hogy – téves döntéssel avagy szántszándékkal, önként avagy idegen nyomásnak, zsaroló erőszaknak engedve – adósságcsapdába csalják a rájuk bízott jelenlegi – sőt: a politikai hatókörükbe nem tartozó, jövendő – magyar nemzedékeket. Az állam átadta pénzkibocsátási jogát a Magyar Nemzeti Banknak, az pedig beszüntette a valós Forint-kibocsátást és államközi nyílt piaci kölcsönökkel finanszírozza Magyarország működését, hatalmas kamatveszteséggel terhelve a magyar népet. A deviza alapú hitelek (forint-alapúak híján) tőzsdepiaci játékszerré züllesztették a magyar embereket.
E tákolmány megengedte, hogy hazánkban is kialakuljon egy „ember embernek farkasa” típusú – embertelen és istentelen – társadalmi-gazdasági modell (Káin elpusztítja Ábelt). Ez szemben áll a magyar népléleknek hagyományosan megfelelő, magasabb életeszményeket követő, emberséges létmodell megvalósításával (Hunor segíti Magort és fordítva, a testvérek „humanizálják” önzésüket [Selye János]).
E tákolmány védelmét élvezve a globális nagytőke 30 év alatt kb. 400 Milliárd USD értéket vitt ki az országból, törvényesen. Eközben a magyarság tömegei elszegényedtek, megnyomorodtak.
E tákolmány – tisztes, reményteljes közösségi jövőkép felmutatásának elmulasztásával, magzat- és életellenességével – elérte; mintegy másfél millió magyar gyermek megszületése meghiúsult.
E tákolmány fedezte, hogy olyan – valódi közösséghez méltatlan, indokolatlan s igazságtalan – jövedelmi-vagyoni különbségek alakuljanak ki, amelyek megrontják az embert és a közösségeket.
E tákolmány ellehetetlenítette a valós magyar őstörténet és -kultúra terjesztését, tömeges megismerését, ezáltal a magyarság, mint közösség lelki-szellemi megerősödését, talpra állását.
E tákolmány lehetőségeit kihasználva a vezetők olyan szövetségi rendszerekbe (EU, NATO) vitték be Magyarországot, amelyek többet ártanak, mint amennyi hasznot hoznak.
E tákolmány folyamatosan lehetővé teszi, hogy a nép/nemzet hosszú távú fennmaradását biztosító, meg nem újuló, létfeltételt jelentő természeti és gazdasági-kulturális kincsek (termőföld, víz, ásványok, szelek, napfény, valamint közpénzrendszer és frekvencia kincs) ország- és nemzetidegen erők kezébe kerüljenek. Aláássa a nemzet hosszú távú létét és bizonytalanságban tartja a közösség egészét. Ez – bármely közösség számára – elfogadhatatlan. A magyarság közel egy évezreden át élvezte azt a biztonságot, hogy a meg nem újuló kincsek a nemzet (Szent Korona) örökös tulajdonában voltak, és csak annak alattvalói birtokolhatták (hasonlót láss ma Nagy-Britanniában). Ezen értékek ma is lehetővé teszik az önellátó magyar létet.
A Magyar Köztársaság „alkotmánynak nevezett” tákolmánya a fent jelzett nemzetpusztítást tette lehetővé. Rossz szerszám, amellyel nem lehet a célt – a nemzetépítést – elérni. Ilyenkor – a tapasztalatok értékelése nyomán – a nemzet szerszámot cserél, azaz „tákolmányát” (le-)cseréli. E tákolmány egyáltalán alkotmány-e? Születésében és működésében érvényesnek tekinthető a mai jogrend? Alapjaiban valóban a népakarat, a szabadság és a jogszerűség alkotmánya? Érvényes egyáltalán? Úgy meg kell felelnie pl. a „jogsértés jogot nem alapít” és „hatalom nem alkotmányozhat” jogelvnek, ki kell állnia a matematikai, pártatlan ellenőrzés - mellébeszélést kizáró (bináris kód!) - próbáját is.
A tákolmány bevezetője jelzi: öt megvalósítandó cél (többpártrendszer, parlamenti demokrácia, szociális piacgazdaság, jogállam, békés politikai átmenet) érdekében hozták létre eme ideiglenes jogszabályt. Az öt cél már régen, többszörösen bizonyítottan teljesült. Eldöntendő (bináris kódolású) kérdés: Van-e létjogosultsága egy olyan jogszabálynak, amelynek már nincs feladata? (Kell-e ostromágyú egy tárt kapujú vár bevételéhez?)
A logikai válasz: 0 (nem).
A tákolmány a „nemzeti kerekasztal” (valójában: országos … ?!) műve. Ki és milyen jogon hatalmazta föl e testület tagjait, hogy a magyar nemzet bármely rétegét egy rendszerváltás során képviseljék és ezt milyen értékrend alapján tegyék? A korábbi köztársaságok, a Magyar Királyság vagy a Magyar Népköztársaság jogrendjéből adódnak a testület jogosítványai?! Egyiknek jogrendjéből sem vezethető le e testület fölállása és működése. Eldöntendő kérdés: lehet-e jogérvényessége (legitimitása) egy jogtalanul felállított testület jogalkotásának? A logikai válasz: 0 (nem).
Eredeti szövegezése és kihirdetése (Kossuth tér) alapján népszavazás általi jóváhagyással léphetett volna hatályba (az ideiglenes alkotmánynak nevezett) tákolmány. Népszavazás viszont nem volt. A népszuverenitás nem nyilvánulhatott meg közvetlen – a legmagasabb rendű – formában, a népakarat pecsétje nem került az okmányra. Eldöntendő kérdés: a megtévesztéstől mentes tiszta politikai alku követelménye (a politikai elit és a nép kapcsolata) felől vizsgálva jogszerű-e a tárgyalt alkotmánynak hívott tákolmány hatalomba emelése, hatályossága? A logikai válasz: 0 (nem).
Az 1990. évi országgyűlési választások alapját a tárgyalt alkotmány-tákolmány adta. Bár a köztársaság kikiáltása előtt hat nappal megtörtént a Munkásőrség feloszlatása, de a fegyverek begyűjtésére csak később (nov. 16-án) került sor. A szovjet hadsereg utolsó katonája 1991. június 18-án hagyta el hazánk területét. Belföldi és külföldi fegyveres hatalom védelme alatt hozták létre mai alkotmánynak nevezett tákolmányunkat. Eldöntendő kérdés: volt-e szabad alkotmányozás a fentiek (belföldi és külföldi fegyveres fenyegetettség) nyomán? A logikai válasz: 0 (nem).
Tákolmányunk az 1949. évi XX. törvény (sztálini diktátum, bevallott cél: a magyar nemzet gerincének megtörése) örököse, némi – pusztító hatású – módosítással. Utóbbi lényege: a közjog céljai nem a nemzeti sorskérdésekre, hanem a társadalmi helyzetre, az egyénre irányulnak (beköszöntő szöveg: „Alkotmányunk már nem állam-, hanem állampolgár-központú.”). Ez viszont egy alkotmány megalkotására jogosult közösség (nemzet) számára elfogadhatatlan. Eldöntendő kérdés: az illegitim módon, nemzetpusztító szándékkal létrehozott '46-os és '49-es törvény képezheti-e jogszerű alapját utódjának, a '89-es alkotmánynak nevezett tákolmánynak? A logikai válasz: 0 (nem).
Tákolmányunk nem veszi figyelembe, hogy a történelmi jogfolytonosság szemszögéből nézve hazánkban utoljára teljességgel jogszerű helyzet (érvényes és hatályos alkotmány törvényes előírásai szerinti fölállt országgyűlés, jogosan működő kormány, idegen megszállás hiánya, stb.) 1944. márc. 18-án volt, a német megszállás előtti napon. Másnap megszűnt hazánk teljes értékű szuverenitása. A német megszállókat követték az '56-os népfelkelésünket is leverő szovjet megszállók, akik '91 júniusában távoztak. Eldöntendő kérdés: létezik-e a legalább ezeregyszáz éves Magyar Állam jogfolytonos utódállamaként – és így létében megalapozott jogállamként – a mai Magyarország? Helyreállt-e a történelmi jogfolytonosság? A logikai válasz: 0 (nem).
Legfőbb feladat: nemzetközpontú, ősi, érvényes alkotmányunkat kell mielőbb hatályba léptetni!
Ludányi Horváth Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése