105 éve született a kitörés, az "osztrogorszki hősök" vezére

Mert kitörésre van szükségünk, amely élettel, azaz nem halállal ér véget.

v. Duska László (1912-1987)

105 éve, 1912. február 5-én született Duska László, a II. (ún. doni) Magyar Hadsereg 13. könnyű hadosztálya 31. gyalogezredének századosa, a hadsereg maradékának kitörésében kivételes érdemeket szerzett magyar katona.

"A 13. hadosztály Baltutinnál összetorlódott. Az oroszok ezúttal főleg délről támadták őket, amelyet Duska százados maga is géppuskát kezelve védett katonáival. Rövidesen aknabecsapódás következtében az arcán megsebesült és a mellébe három szilánk fúródott, de honvédeit tovább vezette. Erélyes intézkedései következtében magyarok, németek egyaránt követték parancsait." (v. Adonyi Ferenc: „A magyar katona a második világháborúban”)

Az osztrogorszki kitörés
Szerző: Cabe; 2017.02.04.; forrás: paprika.blogstar.hu

 Ha egy magyar ember azt hallja, Don-kanyar, 1943, II. Magyar Hadsereg, óhatatlanul elkomorodik. A kőkemény orosz tél, a hiányos felszerelés, a veszteségek. De akkor is, ott is, ragyogtak fel csillagok, születtek hősök. És volt, aki Don-kanyartól az egyetemi katedráig jutott…

 1943 januárjában, a Donnál, igencsak szorult a kapca. A harcok hevességéről csak, annyit, hogy a 13. könnyű hadosztály 31. gyalogezred négy nap alatt elveszítette harcoló állományának hetven százalékát. A megmaradtakat két csoportra osztotta Rumy Lajos ezredes, az egyiknek Szüts alezredes, a másiknak Duska László százados lett a parancsnoka.

A képre kattintva: Makám - A Don-kanyar felől ... (felvétel megtekinthető)

 Mindnyájan tudták, hogy Osztrogorszkban nemigen van tovább. A városba már több ízben is küldtek vissza az oroszok elfogott magyar és német katonákat üzenettel, hogy adják meg magukat. De az üzenetekre nem válaszolt senki… Az egyetlen lehetőség - hogy megússzák a hadi fogságot, vagy a még annál is rosszabbat - a kitörés maradt.

 Ekkoriban mondta el Duska László, rövid, de annál híresebb beszédét:

„Fiuk! A mi ezredünk Zrínyi Miklós nevét viseli. Tudjátok, hogy ez a név mit jelent! Mindnyájan ismeritek Szigetvár történetét! Akkor lesztek méltó unokái a szigetvári hősöknek, ha megmutatjátok, hogy ti vagytok az osztrogorszki hősök!"

 Január 18-án éjfélkor már betörtek a városba az oroszok. Magyarok és németek vállvetve harcoltak és a szövetségesek kerek szemmel figyelték a magyarok különös harci taktikáját. Egészen közel engedték a támadókat, aztán sípjelre tüzeltek. Mintha csak a gyakorlótéren lennének…

 A kérdésre, hogy miért e különös taktika, a válasz ez volt: fogytán a lőszerünk. De nem csak a lőszer volt fogytán az emberveszteség is mind nagyobb lett. Két orvos is elesett, mikor bombatámadás érte a segélyhelyet.
 Január 19-én végre elkezdték a kiürítést. De nem sokáig örülhettek, a kivonuló csapatok Novij Olsannál kemény ellenállásba ütköztek. A szovjet nehéztüzérség állásai… Innen jött az orosz „áldás”. A hadosztályparancsnok utasítása szerint valahol itt kellett volna támadniuk, de győzött a józan ész, a helyzet helyes értékelése és kerestek egy könnyebb utat.

Duska László maga vezette a végső rohamot egy nádason keresztül. Egy szemtanú így emlékezett erről:

A németek egy lemaradt csoportja csatlakozott a mi áttörő csoportunkhoz. Ez alatt lassan a nádason át 250 méterre megközelítettük a tanyasort, ahonnan erős puska és géppuskatüzet kaptunk. Felzárkóztam Duska százados mellé, amikor tőle azt a parancsot kaptam, hogy az egyik géppuskás tanyát jobbról rohanjam meg az embereimmel, ő balra fog rohamozni. Lassú előreküzdés kezdődött. Mikorra a tanyasort 100 méterre megközelítettük, az oroszok a vasúti töltés felé kezdtek szállingózni. Duska százados Hajrát! vezényelt, és felugrott. Rögtön utána rohamozott mindkét csoport. Embereink az orosz géppuskákat elfoglalták, és azokat megfordítva tüzeltek az ellenségre. Jobbra tőlünk a sebesült Mamusich őrnagy fogott el egy géppuskát a zászlóalj távbeszélőseivel. Az élen mindenütt ott járt sebesült parancsnokunk, Duska százados. Nem telt bele öt perc, és az egész zászlóaljunk szinte menetoszlopba tömörülve nyomult Sinkin felé. Rögtön csatlakoztak hozzánk a németek is. Rövidesen ugyanezen a résen jöttek át a már-már kilátástalannak ítélt teljes körülkerítésből a hadosztály többi csapatai is.

 Duska Lászlót bátorságáért és helytállásáért felvették a Vitézi Rendbe. A II. Magyar hadseregből egyedüliként ő kapta meg a Magyar Tiszti Vitézségi Érmet. Kitüntetését a Várban, személyesen a Kormányzótól vehette át. Ezt a kitüntetés előtte csak hárman kapták meg a Magyar Honvédségnél…
 Az orosz fronton súlyosan megsebesült. Felépülése után a német Hadiakadémiára került három társával továbbképzésre. A háború vége – nem kis szerencséjére – a francia megszállási övezetben érte. Mivel Magyarország nem állt hadban Franciaországgal, így az ott tartózkodó magyar alakulatok nem számítottak hadifogolynak, még a fegyvereiket is megtarthatták.

 A háború után Kanadában, Calgaryban telepedett le. Geofizikusként dolgozott, tanított a helyi egyetemen. Egy országos pénzgyűjtési kampánnyal a helyi magyaroktól sikerült 300 000 dollárt összeszednie. A befolyt összegből alapítványa a Torontói Egyetemen létrehozta a Magyar Tanszéket.

 Vitéz Duska László született Bártfán, 1912. február 5-én. Calgaryban hunyt el 1987. október 1-én.

Forrás: Wikipédia; Forum.warthunder.com; Origo.hu; Magyarhuszar.hu; Multunk-portal.hu;

Kép: Multunk-portal.hu; masodikvh.hu

A fenti képre kattintva megtekinthető felvétel a Vértes 71 Emléktúra első állomásán készült, Csákberényben.
2017. március 18-án emlékezünk meg a világháború legutolsó védharcaiban elesett magyar hősökről
a Vértes 72 Emléktúra keretében. Figyeljék híreinket!

Továbbította a Fejér Szövetség

Sajtószolgálat