Ha kedd, akkor Hétvezér Est…
Grátz Antal építész: "Hun és magyar: két életvitel egy testben"Tisztelt Hétvezér Est Látogatók!
Grátz Antal - az ún. Makovecz iskolát képviselő - építész, többek között a Nemzeti Művelődési Intézet, a kondorosi népfőiskola és az új biatorbágyi iskola homlokzatainak tervezője és készítője, a képíró építészeti megoldások, a vakolathímzés egyik kiemelkedő alkotója lesz immáron második alkalommal a Fejér Szövetség közéleti és közművelődési előadás sorozatának, a Hétvezér Esték 717. előadó vendége. Előadónk eredetileg ezen alkalommal a „Világkép emberül, magyarul” címmel készült előadását kívánta megtartani, amelyet viszont egy későbbi időpontban ismerhetnek meg a Hétvezér Esték látogatói, s amelynek során szó lesz majd arról, hogy korunk kórképének egyik jellemzője, hogy gyerekeink – ahogyan annak idején mi is – világkép nélkül kerülnek ki az iskolákból. Mi annak idején világnézetet tanultunk. Annyit is ért. Nézni néztünk, de látni nem láttunk. Nagy általánosságban ma sem vagyunk képben, ma sem látunk a pályán… Nem igen tudjuk mitől Ember az ember, mi az élet célja, az értelme, s így tovább…E hiányosságokat kívánja némileg pótolni a két részesre bővült előadás.
"Időközben azonban megnyílt a Nemzeti Múzeumban az Atilla című kiállítás, amelynek kapcsán, de azt megelőzően is beszéltek értetlenségeket hunok és magyarok viszonyáról (youtube-n, M5-n, egyéb médiákban) - szól Grátz Antal beharangozója leendő hallgatóságához.Korábbi előadásaim alapján – megelégelve a rengeteg félreértelmezett, torzított, stb. e-témában terjesztett nézeteket – a tárgyban korábbi kutatásaimat összefoglaló anyagomra (jelenleg még kézirat) alapozva, a Két Hollós Könyvkiadóban a hunok és magyarok viszonyáról és a Győrbe tervezett „A Magyar évezredek sorozata” előadások között kötelességemnek éreztem, hogy e soron következő Hétvezér Estre szóló felkérésem témáját – az aktualitást figyelembe véve – kibővítsem. Ez most nagyon időszerű, s itt, Fejérvárott viszont meg is alapozná a Világképünk alapjai című témát. A sors által reánk testált jelenlegi, eléggé tétlen buddai, azaz hun állapotunk tétje éppen az, ráébredünk-e arra, hogy van egy páratlan örökünk és világnézet helyett pedig világképünk.
