A név kötelez, vagy nem kötelez? - adalékok az ún. Koppány-István dilemmához a 739. Hétvezér Estén

Ha kedd, akkor Hétvezér Est…

Boór Ferenc gépészmérnök: Nevek és sorsok (nomen est omen) - Szárok és Gutkeledek - adalékok a Koppány-István dilemma megoldásához

Tisztelt Hétvezér Est Látogatók!

 

Dr. Boór Ferenc gépészmérnök, műegyetemi tudományos munkatárs, a Fejér Szövetség társelnöke lesz - mikor is, ha nem éppen 66. születésnapi évfordulóján - a Fejér Szövetség közéleti és közművelődési előadás sorozata, a Hétvezér Esték 739. előadó vendége.

 

Szent István városában, a hajdani Civitas Exterior határában, a Hétvezér Esték rendszeres helyszíneként szolgáló, s a hajdani királyi város vízellátását szolgáló három forrás emlékét is őrző Királykút Emlékház környezetében, a Felsővárosban máig őrzi Koppány vezér emlékét egy utca, mintegy belépőként szolgálva a történelmi városrész északnyugati kapujában. Annak ellenére is, vagy talán éppen arra emlékeztetve, hogy Szent István éppen Koppány lázadásának  leverésével bizonyította alkalmasságát az országegyesítő királyi címre a korabeli országnagyok, királycsináló erők bizonyságára. Koppány, kinek személyét sűrű homály fedi, hiszen történelmi szerepére "pogány" nevén, s a Képes Krónika beszámolóján kívül hiteles forrás alig akad, ő mégis máig az utókor egyik legvitatottabb, sokak - az István a király című rockopera megszületése óta sokszorozottan többek - által is minden korabeli történelmi szemelyiségnél, Ajtonynál, Gyulánál, Keánnál is messze kiemelkedőbb szereplővé magasztalt. Legyőzője egy a királyi udvar, azaz a királlyá választott ifjú István  szolgálatába szegődő wasserburgi Vencellin (Vecelin) bajor lovag, kit egyes krónikák a magyar történelem kiemelkedő alakjait adó Gutkeled nemzetség ősének is tartanak. Szent István halálát követő évtized nemzetrontó szereplőjét, a királlyá kikiáltott Orseolo Pétert viszont éppen azok a királyi hercegek, András, Béla és Levente űzik el országunkból, kiket krónikáink kivétel nélkül Géza másik, feledett unokaöccse, Szár László utódjainak, míg az utókor - a váradi és a horvát krónikákra alapozva - Vazul (Vászoly) fiainak tartanak. Mi az igazság? Milyen következményei vannak az utókor számára annak, hogy mit vélünk, vagy nem vélünk múltunk történelmi szereplőiről akkor, mikor a krónikák és legendák ellentmondásosak, avagy hiányosak. Hiteles lehet-e azt feltételezni, hogy az idegenek, idegen krónikások nem, de a hazaiak szándékosan tévedtek, avagy ferdítettek?!

 

Tiszta szívvel ajánljuk mindőnk és egyben rendszeres látogatóink figyelmébe az előadást és a Hétvezér Esték programját, azaz szeretettel várunk minden régi és új érdeklődőt

 

2026. év Nyárhó - Szent Jakab - Áldás - július hava 21. napján (kedden) 18:00 órától a Királykút Emlékházban

(Székesfehérvár, Mikszáth Kálmán út 25.) 

Boór Ferenc gépészmérnök

Nevek és sorsok (nomen est omen) - Szárok és Gutkeledek - adalékok a Koppány-István dilemma megoldásához

című előadására

Figyeljék híreinket, hiszen ha kedd, akkor - biztosak lehetünk benne, hogy újra és elmaradhatatlanul - Hétvezér Est!

A Hétvezér Est Rendezősége nevében:
Fejér Szövetség Sajtószolgálat

Koppány napján pogányságról, kereszténységről, s más egyebekről

A régi székely-magyar naptárban Új kenyér hava Koppány napja augusztus 24. napja.

Koppány története a Képes Krónikában
(korábbiakban nem, vagy csupán egy mondatban szerepelt)

Sorsfordító napok közepén, augusztus 20. és augusztus 29. között néhány keresetlen szó arról, hogy mi volt és lehet még a szaka székiség, avagy a széki szakaság ott, ahol született, a magyar műveltség ősi birtokán.

Szó szerint a pogány kereszténységről avagy a keresztény pogányságról. No, meg a testvéri idegenségről, meg az idegen testvériségről is. Valamit a tudás mentes hitről, a hit nélküli cselekedetről, vagy a tehetetlen tudásról. Valami igazat kutatva a tudatlanság, a hiteltelenség és telhetetlenség gödreiből kiszakadni vágyakozás holdudvarán.

Paganus ~ vidéki, földműves avagy nomád önfenntartó, öntörvényű, ... stb.

A paganus kifejezés olyan volt hajdan, Koppány (Mihály?) és (Vajk?) István korában, mint ma a "paraszt" - hisz' nincs új a nap alatt. A város (kozmopolita) tégelyében egyre inkább élősködővé váló, átfogóbb, de messze felszínesebb (globalista) ismeretek tömkelegével elárasztott "városi" lenézte az önfenntartó, de sokkal inkább a helyi értékekben gondolkodót, s az életteréről (mondhatjuk bátran, a túlélésről) messze többet tudót, a "vidékit". A város lényege a hatalom, az erő, a pénz, ... koncentrációja, amely a vidékre rákényszeríthette akaratát. A magyar szemlélet sohasem volt csak városi, vagy csak vidéki, azaz a mai értelemben vett római katolikus (globalista) keresztény vagy csakis öntörvényű (lokalista) pogány.

Eleinkről az Istvánra keresztelt Géza király napján

Ma 2017. esztendő Jégbontó hava 25. napja, a régi székely-magyar "kalendáriumokban" Gejza, míg az újban Géza napja van. Tegnap Jégbontó hava "jégtörő" Mátyás napja volt, s ki kételkednék abban, hogy Mátyás király, sőt nagy magyar király volt. És István, mármint az Istvánnak keresztelkedett Gejza-Géjza nem volt király? Ő csupán fejedelem, esetleg nagyfejedelem volt? Semmi kétség, hogyha a Turul-házi leszármazottak sorát vizsgáljuk a mai történelemtanítás és "népszerűsítő" híradások alapján, egészen Géza fiáig, a szentté avatott Istvánig, kit aztán I. Istvánként őrzött meg a krónikás irodalom, avagy a lassan, de biztosan őrzött (vagy megrögzött?) emlékezet, sem országunk, sem államunk, sem királyunk nem volt. Igaz ez? Mintegy kétszáz esztendővel ezelőtt is így volt igaz? Királyunk, országunk, államunk csupán attól a pillanattól volt, hogy a Magyar Királyság elismerésében, avagy tudomásul vételében Bizáncnak és/vagy Rómának is valami szerep jutott? S, ha már szerep jutott, akkor a magyar királynak azonnal, minden előzmény nélkül az azóta sem meghaladott legmagasabb krisztusi cím, a "Rex Apostolicus" jutott? Ez nem elgondolkodtató?

Istvánról és a szkíta-kereszténység hagyatékáról

Kedves Olvasóink!

Merthogy reméljük, sokan olvassák e honlapot. A fejérekét, kik hiszik és vallják, hogy a kétszínűségnek nem ellentéte az, ami átlátszó.

Egy tíz éve hallott előadás alapján készült írásból idézünk most tanulságul, miután hamarosan Pünkösdre virrad. Kinek itthon, kinek otthon, ott, a Csíkban, vagy itt, Pilisben. Azután a legnagyobbnak, Nagyboldogasszonyunknak rójuk le majd tiszteletünket, ha már István, a Király, a Szentté avatott épp' e nagy napon ajánlotta a Magyarok Nagyasszonyának, amit felajánlhatott.

S, hogy tisztelni tudjuk az őseinket, kik - persze, nem voltak hibátlanok, de - nem alkottak mást, csak nagyot, olvassuk el ezt is, itt alább, újra, hogy úgy mégse legyünk, mint azok, kik olvasatlanok, vagy ami rosszabb, olvastak épp' valami nagyot, s már nyoma sem marad annak, amit tudtak, vagy tudni véltek, avagy csak akartak! Talán mert épp' csak hittek, s ha hittek, nem gondolkoztak el azon, hogy mi az, mit nem szó vagy írás, de tett és ami abból maradt, az igazol.

S, hogy az alábbiak semmiben, de semmiben sem mondanak ellent annak a regevilágnak, amit Paál Zoltán hagyott ránk abban a sokak által olvashatatlannak, mások által alaptalannak, s a legtöbbek által meg már olvasatlanul is elutasítandónak kikiáltott ARVISURÁ-ban!? Nos, akinek van szeme a látásra és van füle a hallásra, és olvas is, nem csak hallgat vagy hisz csupán a szép szavaknak, annak igazság és egészség lesz ajándéka; ha nem ebből, akkor abból ...

itt vagy máshol, vagy épp egy latin közmondásból:

Timeo hominem unius libri!