Legenda Koppány felnégyelése ... IS

Avagy a malmok, amik lassan, de biztosan őrölnek

Az is hamis, amint sok minden más is, amit sokszor dicséretként, sokszor gyalázatként varrtak történészeink nagy nemzeti alakjaink nyakába az elmúlt néhány száz év alatt. Természetesen volt aki csak bőbeszédűségből tette, vagy értetlenségből, megfelelés vágyból, de bizony, olyanok is vannak, akiknek jobban tetszik, ha nem tiszteljük felhőtlenül őseinket, őseink közül a közismertebb tiszteletre méltókat.

A napokban jelent meg az ORIGO.HU oldalán egy írás egy történelmi tévelygésről, amely egy igen sikeres rockopera által történelmileg hamis körítéseivel együtt már-már történelmi tényként terjedve osztja meg éppen azokat, akik nagyobb érzelemmel viszonyulnak magyarságunk és őstörténetünk iránt.

A cikket nagyon is ajánlom, azonban nem szeretném megjegyzések nélkül hagyni, azaz a leegyszerűsítő kijelentéseket is egyúttal - óvatosságra intés nélkül - továbbítani. Ezért egy-egy helyen gondolatébresztő megjegyzéseimmel együtt szeretném csupán ajánlani.

Lássuk az írást (és betoldott megjegyzéseim)!

Koppány napján pogányságról, kereszténységről, s más egyebekről

A régi székely-magyar naptárban Új kenyér hava Koppány napja augusztus 24. napja.

Koppány története a Képes Krónikában
(korábbiakban nem, vagy csupán egy mondatban szerepelt)

Sorsfordító napok közepén, augusztus 20. és augusztus 29. között néhány keresetlen szó arról, hogy mi volt és lehet még a szaka székiség, avagy a széki szakaság ott, ahol született, a magyar műveltség ősi birtokán.

Szó szerint a pogány kereszténységről avagy a keresztény pogányságról. No, meg a testvéri idegenségről, meg az idegen testvériségről is. Valamit a tudás mentes hitről, a hit nélküli cselekedetről, vagy a tehetetlen tudásról. Valami igazat kutatva a tudatlanság, a hiteltelenség és telhetetlenség gödreiből kiszakadni vágyakozás holdudvarán.

Paganus ~ vidéki, földműves avagy nomád önfenntartó, öntörvényű, ... stb.

A paganus kifejezés olyan volt hajdan, Koppány (Mihály?) és (Vajk?) István korában, mint ma a "paraszt" - hisz' nincs új a nap alatt. A város (kozmopolita) tégelyében egyre inkább élősködővé váló, átfogóbb, de messze felszínesebb (globalista) ismeretek tömkelegével elárasztott "városi" lenézte az önfenntartó, de sokkal inkább a helyi értékekben gondolkodót, s az életteréről (mondhatjuk bátran, a túlélésről) messze többet tudót, a "vidékit". A város lényege a hatalom, az erő, a pénz, ... koncentrációja, amely a vidékre rákényszeríthette akaratát. A magyar szemlélet sohasem volt csak városi, vagy csak vidéki, azaz a mai értelemben vett római katolikus (globalista) keresztény vagy csakis öntörvényű (lokalista) pogány.