Koppány napján pogányságról, kereszténységről, s más egyebekről

A régi székely-magyar naptárban Új kenyér hava Koppány napja augusztus 24. napja.

Koppány története a Képes Krónikában
(korábbiakban nem, vagy csupán egy mondatban szerepelt)

Sorsfordító napok közepén, augusztus 20. és augusztus 29. között néhány keresetlen szó arról, hogy mi volt és lehet még a szaka székiség, avagy a széki szakaság ott, ahol született, a magyar műveltség ősi birtokán.

Szó szerint a pogány kereszténységről avagy a keresztény pogányságról. No, meg a testvéri idegenségről, meg az idegen testvériségről is. Valamit a tudás mentes hitről, a hit nélküli cselekedetről, vagy a tehetetlen tudásról. Valami igazat kutatva a tudatlanság, a hiteltelenség és telhetetlenség gödreiből kiszakadni vágyakozás holdudvarán.

Paganus ~ vidéki, földműves avagy nomád önfenntartó, öntörvényű, ... stb.

A paganus kifejezés olyan volt hajdan, Koppány (Mihály?) és (Vajk?) István korában, mint ma a "paraszt" - hisz' nincs új a nap alatt. A város (kozmopolita) tégelyében egyre inkább élősködővé váló, átfogóbb, de messze felszínesebb (globalista) ismeretek tömkelegével elárasztott "városi" lenézte az önfenntartó, de sokkal inkább a helyi értékekben gondolkodót, s az életteréről (mondhatjuk bátran, a túlélésről) messze többet tudót, a "vidékit". A város lényege a hatalom, az erő, a pénz, ... koncentrációja, amely a vidékre rákényszeríthette akaratát. A magyar szemlélet sohasem volt csak városi, vagy csak vidéki, azaz a mai értelemben vett római katolikus (globalista) keresztény vagy csakis öntörvényű (lokalista) pogány.

Eleinkről az Istvánra keresztelt Géza király napján

Ma 2017. esztendő Jégbontó hava 25. napja, a régi székely-magyar "kalendáriumokban" Gejza, míg az újban Géza napja van. Tegnap Jégbontó hava "jégtörő" Mátyás napja volt, s ki kételkednék abban, hogy Mátyás király, sőt nagy magyar király volt. És István, mármint az Istvánnak keresztelkedett Gejza-Géjza nem volt király? Ő csupán fejedelem, esetleg nagyfejedelem volt? Semmi kétség, hogyha a Turul-házi leszármazottak sorát vizsgáljuk a mai történelemtanítás és "népszerűsítő" híradások alapján, egészen Géza fiáig, a szentté avatott Istvánig, kit aztán I. Istvánként őrzött meg a krónikás irodalom, avagy a lassan, de biztosan őrzött (vagy megrögzött?) emlékezet, sem országunk, sem államunk, sem királyunk nem volt. Igaz ez? Mintegy kétszáz esztendővel ezelőtt is így volt igaz? Királyunk, országunk, államunk csupán attól a pillanattól volt, hogy a Magyar Királyság elismerésében, avagy tudomásul vételében Bizáncnak és/vagy Rómának is valami szerep jutott? S, ha már szerep jutott, akkor a magyar királynak azonnal, minden előzmény nélkül az azóta sem meghaladott legmagasabb krisztusi cím, a "Rex Apostolicus" jutott? Ez nem elgondolkodtató?

Iesus Nasarenus Rex Iudæorum

IESVS·NASARENVS·REX·IVDÆORVM
avagy Iesus Nasarenus Rex Iudæorum

Mit is jelenthetett ez a felirat hajdan?

A rómaiak latinul (görögül és héberül) mit akartak ezzel kifejezni? A többszörös fordítást (meddig nem volt ferdítés?) elszenvedett bibliai szöveg János evangéliumában szerepel ebben a teljességben és azzal, hogy mind görögül, mind pedig héberül is írva volt a keresztfán.

Jn. 19, 19-21: "Sok zsidó olvasta ezt a feliratot, mivel az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt írva.” 

Egy szó még a nagybetűs ünnepként tisztelt LECSÓról!

Szomorú, de az elmúlt hétvégén ez volt Székesfehérvár "kulturális" nagyeseménye.

Az alföldi tejesek a ''lecsókirályok''

Lecsógyár a Várkörúton

Sok kicsi munkaállás - ötszáz helyen -, ahol minden bográcsban lecsót készítenek. Füstfelhő, hömpölygő tömeg egész nap, illatkavalkád - ez mind jellemezte a szombati fehérvári lecsófőző vigasságot.

2011. szeptember. 26. hétfő | Szerző: Kovalcsik Katalin

forrás: FMH, http://fmh.hu/cimlapon/20110924_lecsofesztival?s=rel 

A Várkörutat végig lezárták, hogy elegendő helye a főzőknek, a Rákóczi úton állt a színpad, és ott készült a város lecsója, mindjárt kétféle variációban. Az egyik  hagyományos, a másik cukkinis változatban.

A délelőtti megnyitón Brájer Éva alpolgármester elmondta, Sipos József 2004-ben szervezte meg az első lecsófesztivált, amely azóta egyre jobban kinőtte magát, az idei évben már elfoglalt egy  egész utcát, vendégcsalogató. A főzők közt cégek, de inkább magánemberek, baráti társaságok készültek egyrészt arra, hogy versenybe szálljanak, másrészt több olyan csapat is tüzet gyújtott, melynek tagjai a maguk, a család, a barátok öröme költöztek ki bográcsaikkal a fesztiválra.

Rengeteg érdeklődőt vonzott az esemény, ami nem is csoda, hiszen fantasztikus illatok terjengtek a lecsófesztiválon (Fotó: Gregority Antal)