Koppány napján pogányságról, kereszténységről, s más egyebekről

A régi székely-magyar naptárban Új kenyér hava Koppány napja augusztus 24. napja.

Koppány története a Képes Krónikában
(korábbiakban nem, vagy csupán egy mondatban szerepelt)

Sorsfordító napok közepén, augusztus 20. és augusztus 29. között néhány keresetlen szó arról, hogy mi volt és lehet még a szaka székiség, avagy a széki szakaság ott, ahol született, a magyar műveltség ősi birtokán.

Szó szerint a pogány kereszténységről avagy a keresztény pogányságról. No, meg a testvéri idegenségről, meg az idegen testvériségről is. Valamit a tudás mentes hitről, a hit nélküli cselekedetről, vagy a tehetetlen tudásról. Valami igazat kutatva a tudatlanság, a hiteltelenség és telhetetlenség gödreiből kiszakadni vágyakozás holdudvarán.

Paganus ~ vidéki, földműves avagy nomád önfenntartó, öntörvényű, ... stb.

A paganus kifejezés olyan volt hajdan, Koppány (Mihály?) és (Vajk?) István korában, mint ma a "paraszt" - hisz' nincs új a nap alatt. A város (kozmopolita) tégelyében egyre inkább élősködővé váló, átfogóbb, de messze felszínesebb (globalista) ismeretek tömkelegével elárasztott "városi" lenézte az önfenntartó, de sokkal inkább a helyi értékekben gondolkodót, s az életteréről (mondhatjuk bátran, a túlélésről) messze többet tudót, a "vidékit". A város lényege a hatalom, az erő, a pénz, ... koncentrációja, amely a vidékre rákényszeríthette akaratát. A magyar szemlélet sohasem volt csak városi, vagy csak vidéki, azaz a mai értelemben vett római katolikus (globalista) keresztény vagy csakis öntörvényű (lokalista) pogány.