190
év
1823.
Az új év és Petőfi
Sándor
megszületett.
Csoda a magyar
égen.
Örök csillag marad
szikrázó fénnyel.
Csak 26 évet
élt!
De él, míg lehet
magyar remény.
Alkotása óriás
területet ölel át;
Tündérországtól, a
gyűlölt zsarnokság.
Forró szerelemtől a
halálon túlig,
Haza-imádattól, az
ellenség pfujig.
A költészet minden
hangszerén alkotott;
A hazáért mindent,
MINDENT feláldozott.
Nagy magyar éj,
magyar éj, ne csak sötét légy!
Vidámat is mesélj,
vidámat is mesélj!
Összes műved velem
van, lehetek bárhol.
Kérem a Kormánytól,
hogy aki akarna,
Mindenki
kaphatna!
Emlékül.
Biztosan
megtérül.
Lehetnek, akik az
Orbán címet hallanák,
Gondolnák, ez az én
cselvetésem és folytatnák
nevetéssel, némi
szégyenkezéssel talán.
Nem is az én orcám
pirul, mert Ő, egy másik Orbán.
Éljen, győzzön a
tisztesség az erkölcs, a puritánok,
Nem a kicsinyes
áruló, nem az álnok!
Magyar földön is
legyenek az emberek szabadok!
Ne csak emlékük
éljen, mert hősi halottak.
Urunk! Bocsáss meg!
Talán többet kérek,
Hogy megfelelhessek
Petőfi hitének.
Ő híven várta a
FELTÉTLEN SZABADSÁGOT!
Én megvallom, ma is
erre vágyok!
Hogy a szabadságharc
Segesvár alá ért,
Nagy ember életét
akarta,
Ezt Ő zokszó nélkül
ADTA!
A világszabadság
oltárára rakta!
Sok politikus nem
érti, hogy a hős nem tud elfutni,
Fáklyáját tehát, nem
lehet elfújni!
Petőfi nagy művész,
nagy ember,
Mit se kér, mindent
ád!
Minden nyelven ért,
minden nyelven szól,
Mint az imádság
tiszta ajakról.
Megérdemli, hogy
kövessük Őt,
Hogy felépítsünk egy
tisztább, emberibb jövőt!
Tahi, 2012. december
30.
Mosonyi
György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése