2014. június 29., vasárnap

10 ÉVE BÖRTÖNBEN A TEMERINI FIÚK

MÁR TIZ ÉVE VANNAK ÁRTATLANUL BÖRTÖNBEN A TEMERINI FIÚK!
forrás: MPSZ, 2014. június 25. szerda, 18:20

Ötüket verték, kinozták,
csukták börtönbe összesen 61 évre 2004-ben,
csak azért, mert magyarok.

Hárman még mindig a mitrovicai börtönben szenvednek

Ebből is látszik, hogy a magyarokra gyűlölettel tekintő hatalom dönt a sorsunkról, a kollaboránsok segitségével. A magyar állam a kisujját se mozditotta.

 ----------------------------------------------
10 éve van börtönben három temerini fiú

2004. június 26-a - sokaknak ismerős lehet ez a dátum, de leginkább annak az öt temerini fiúnak, akiket 10 évvel ezelőtt ezen a napon börtönöztek be, és vádoltak meg gyilkossági kísérlettel. Ami ezután történt, az már nagyjából ismert mindenki számára. Az a sok megaláztatás, amin az öt fiú átment, enyhén szólva is durva megnyilvánulás a szerb soviniszta hatalom részéről. Ez az eset a bizonyíték arra, hogy a szerb hatalom sosem tartotta tiszteletben a Délvidéken élő magyarság emberi jogait, és mindig igyekezett kizárólag kirekesztő intézkedéseket hozni a magyarsággal szemben.

Ma már tudjuk, hogy politikai háttere volt a dolognak, és előre megfontolt politikai „játszma” kezdete volt mindez.

Rengeteg spekuláció keringett akkor is és most is e jelen ügy körül, de leginkább a szerb média tudatos ferdítéssel igyekezett minden erővel félretájékoztatni a nyilvánosságot. Melyet nagy hányadában sajnos sikerült is. De vajon kinek az ötlete volt ez az ördögi terv? Még ma is emlékszem, mikor kevesebb mint 24 óra elteltével az akkori VMSZ-elnök (Kasza József) egy szerb napilapnak kijelentette, hogy a legszigorúbb ítéletet kell kimondani az öt temerini fiú felett, holott ekkor még szinte a vizsgálóbíró elé sem került az ügy, s már ekkor megszületett az ítélet, és ezt nem is más mondta ki, hanem maga Kasza József!

Ez egy tipikus példája mindannak, hogy is kell elárulni egy nemzetet egyéni érdekek miatt. Vajon egy normális világban mi is járna mindezért?... Sajnos a hírhedt demokráciában ma már dicséret jár a megalkuvásért és büntetés a hazafiasságért! És sokan még tényleg azt is hiszik, hogy ez a normális!

2005. április 11-én összesen 61 év börtönbüntetésre ítélték az öt temerini fiút:
Máriás István (21) 15 év
Horváth Árpád (19) 10 év
Szakáll Zoltán (24) 11 év 6 hónap
Uracs József (29) 11 év 6 hónap
Illés Zsolt (25) 13 év

Az ítéletet a Zdenka Stakic vezette bírói tanács hozta meg, aki kicsit sem titkolta az örömét annak, hogy örül, hogy ítélkezhet a magyarok felett, mivel ismeretes volt magyarellenességéről, és nem volt véletlen, hogy ilyen ítéletet hozott meg, természetesen felsőbb utasításra.

2005. szeptember 5-én Szerbia Legfelsőbb helybenhagyta az ítéletet. Olyan bíró hozta meg a másodfokú döntést, akit nem sokkal ez után korrupció (kenőpénz elfogadása) miatt „dugtak” rács mögé! Elgondolkoztató az a tény is, hogy, bár hivatkoztunk, hogy e tény miatt vizsgálják felül a bíró által meghozott döntéseket, ezt elutasították.

2012 novemberében két temerini fiú kiszabadult a börtönből (Szakáll Zoltán és Horváth Árpád), ekkor mindenki azt gondolta, hogy hamarosan szabadul a többi három fiú is. Sajnos nem így történt, ők még mindig sínylődnek a szávaszentdemeteri fegyház falai között, és néha úgy érzem, hogy egy pár ember kivételével mindenki elfelejtette őket.

Ezért ezen a napon, 2014. június 26-án mindenkit arra szeretnék kérni a magam és a társaim nevében is, hogy emeljük fel a szavunkat a temerini fiúk védelmében, és segítsünk nekik, hogy visszanyerhessék a szabadságukat!

Szabadságot a temerini fiúknak!

Tisztelettel:
Horváth Árpád (a 61 évre elítélt temerini fiúk egyike)

-----------------------------------------------
TIZ ÉVE SZENVEDNEK ÁRTATLANUL A SZERBEK BÖRTÖNÉBEN A TEMERINI FIÚK
Levél a nyilvánossághoz. Mit tehettek a fiúk és a szüleik? Visszatekintés tíz év távlatából.

Az igazságtalan itélettel tiz évet raboltak el a temerini fiatal életektől, ami soha többé nem jön vissza, mert odavesztek a börtön falain belül. Előre megtervezett, kiprovokált incidensre azért került sor, mert a szerb hatalom ezzel kivánta ellensulyozni az egész világon nagy felháborodást keltő rendszeres magyarveréseket a magyarlakta területeken. 2004 június 25-26-a éjjelre - a választások előnapjára - időzitett incidens a temerini piactérre irányitották, ahol szerencsétlenségükre éppen ez az öt fiú szórakozott a társaságával, barátnőkkel, barátokkal. A fiúkat pillanatok alatt bebörtönözték, anélkül, hogy akár a szükséges vizsgálatokat, bizonyitási eljárásokat lefolytatták volna. A hatalom embereit nem érdekelte se törvény, se szabály, se emberi jog, se Isten. Megalázták, meghurcolták, megverték – megverették – a fiúkat oly kegyetlenül, hogy egyikük majdnem meg is vakult. Nem tartották magukat még a szerb parlament által meghozott nyelvtörvényhez sem, bizonyitékokat hamisitottak (többek között a vér-, vizeletminták esetében is). A védelem ügyvédjeinek bizonyitékait, tanuinak vallomásait nem vették figyelembe. Az egész szinjáték, véresen magyarellenes tragédiává fajult.

Bár semmi komoly dolog nem történt, a média, a rendőrség, a biróság felfújta az egsz ügyet, mert ezt parancsolták a szerb politika irányitói és támogatta magyar vezető politikai párt is.

Senki se tagadja, hogy a fiúk társaságát szándékosan provokáló drogfúggő és terjesztő, belőtt, részeg fiút – aki egyébként mindezek hatása alatt semmire sem emlékezett a történtekből – nem verték meg, de az is tény, hogy a felrótt bűnök tizedét se követték el, és a büntetésük súlyosságát csakis a koncepciós eljárás temérdek hazugságával tudták megindokolni. Az újvidéki biróság birónője, Zdenka Stakić ilyen embertelen, magyarellenes, szégyenletes módon mondta ki a 61 év börtönbüntetést az öt fiúra.

Következtek a beadványok, a jogorvoslatok sokasága, amelyeket szinte vizsgálat nélkül sorra elutasitottak. A fiúk tönkretételében, a birói tanácsban olyan biró is részt vett, akit korrupció vádjával 8 év börtönre itéltek, vagy mások, akiket később Petrović igazságügyminiszter ki is rugott a biróságokról. Ha nem is vették figyelembe a neves jogászok véleményét, az is elegendő indok lehetett volna arra, hogy újravizsgáltassák a fiúk ügyét, hogy szakmailag és erkölcsileg nem megfelelő testületek itélkeztek, de semmi sem történt. Legalább az eset jogi minősitését meg kellett volna változtatni, gyilkossági kisérletről, utcai verekedésre, esetleg garázdaságra. Nem történhetett semmi, mert akkor pillanatok alatt kiderültek volna a csalások, az igazságtalanság, a hazugságok. Inkább egymást fedezték a “tisztelt” urak.

Mi szülők, keserves fájdalommal viseltük a szerb újságok támadásait, a becsméreléseiket, akik azt hazudták, hogy a fiaink monstrumok, gyilkosok, nem emberek. Lakcimeinkre névtelen életveszélyesen fenyegető leveleket küldtek, verték a kapukat a házainkon.

Nem adtuk fel. Gyűjtöttük az adatokat, sok együttérző embert ismertünk meg. Mások is kimondták, hogy nem igazak a vádak, birálták a valótlanságokon alapuló drákói itéletet, a birónőt, a birákat, a rendőrséget.
2005 októberében az öt fiút áthelyezték a szávaszentdemeteri (sremska-mitrovicai) börtönbe, amiről a szülők csak a Tv-n keresztül értesülhettek.

Bár 75km távolságban voltak a fiúk igyekeztünk rendszeresen látogatni őket. Szerény lehetőségeinket látva számtalan ember segitett, amiért köszönetet mondunk és soha nem felejtjük el nekik.
Egyszerű munkásember családokból származunk, fel sem ocsúdtunk és máris ránk szakadt a borzalmas itélet súlya, mint derült égből villámcsapás ért bennünket. Lassacskán kialakult egy mozgalom is a fiúk esete körül. Nem adtuk fel.  
Az öszes dokumentumot eljuttattuk a szakértőkhöz, az EU parlamenti képviselőkhöz, a Helsinki Bizottsághoz, Sonja Biserkohoz panaszként az ellenünk elkövetett tervszerű kissebségellenes atrocitásra hivatkozva.

A délvidéken tartózkodó tényfeltáró bizottság vezetőjének, Doris Pack asszonnyak is elpanaszoltuk hogy mekkora büntetéseket kaptak a fiaink, és hogy a délvidéki magyarverések elkövetőit kérdőre se vonták, nemhogy eljárást inditottak volna ellenük, vagy büntetést kaptak volna. Rámutattunk arra, hogy Szerbiában a kisebbségi nemzetekkel szemben, milyen bestiálisan alkalmazzák a kettős mércét.

Az akkori EP képviselő, Dr. Becsey Zsolt – akit a következő ciklusban már nem jelölt a pártja - is meglátogatta a szülőket.
Jogvédők, emberi jogi szervezetek – mint a Nemzeti Jogvédő Szervezet, Dr. Morvai Krisztina, Dr. Gaudi-Nagy Tamás - álltak az eset mellé. Ők is látták hogy semmi nincs rendben sem az eljárás, sem az itéletek szabályosságával
M. Szabó Imre, éveken keresztül dokumentumfilmben követte a történetet. Ahogy elkészült egy rész, úgy lett bemutatva a közönségnek.

A Magyar Polgári Szövetség elnöke, Rácz Szabó László inditványára, Gyüre István ügyvéd által előkészitett felülvizsgálati kérelemmel fordultunk a Strassbourgi Emberijogi Birósághoz. A kérelmet tárgysorozatbavétel nélkül elutasitotta egy háromtagú birói konzilium, amely egy szerb, egy román és egy nyugateurópai országokból származó biróból állt.

Sok más helyre is fordultunk segitségért, többek között az EJK szentamási fiataljaihoz is akik segitségével Bozóki Antal ügyvéd úr kegyelmi kérvénnyel fordult a Tadic elnök úrhoz. Beadványainkat sorra elutasitották.
A kegyelmi kérvény beadása idejében, a piacon történtek után öt évre túladagolásban elhunyt a temerini eset sértettje, Petrovic Zoran, ami újra a sajtótámadások célkeresztjébe hozta a fiúkat és a szülőket.
Tény az is, hogy a sajtó valóban sokat cikkezett és szerencsénkre olyanok is voltak közöttük, akik reálisan informálták a közvéleményt. Mindig égett a pilótaláng.

Sorba került a dokumentum film bemutatása is a Temerini ifjúsági otthonban, ahova minden Vajdasági párt vezetője eljött, kivéve a VMSZ-t. Egydül ők nem irták alá a kegyelmi kérvényhez csatolt peticiot sem, pedig ez a gesztus sokat segithetett volna, hiszen kiállást jelentett egy magyar ügyben.

Közben a családok helyzete egyre romlott. Anyagilag tönkrementek a sokéves költekezésben. A bajokat tetézték a tragédiák, hiszen az érintett családokból elhaltak szülők, a nagyszülók , a családtagok. Mire kijönnek a fiúk a börtönből, már sokan nem lesznek az élők sorában, hogy megölelhessék őket. Szörnyű arra gondolni, hogy még a temetésekre se engedték ki őket, akár kisérettel.
Ebből is látszik, hogy a cél nem az igazság szolgáltatás, hanem a magyar fiúk végső meggyötrése, kinzása a cél.

Na, de mit is várhatnánk attól az érzéketlen birónőtől, aki csak annyit mondott a látogatási kérelmeink elbirálásakor, hogy ,,Minek mentek oda minden héten látogatóba az nem hotel,,. Nem szoltam, nem szóltunk semmit, mert attól tartottunk, hogy egyszerűen betiltják a látogatásokat, hiszen bármit megtehettek, mint a rabszolgatartók a rabszolgáikkal. A félelmeink nem voltak alaptalanok, hiszen többször ok nélkül is három hónapokra felfüggesztették a látogatásokat.
Ilyenkor arra gondoltam, hogy ugyanigy gondolkodna-e, ha az ő gyerekéről lenne szó. Nem mindenki alakalmas embernek lenni.

A Temerini fiúk igazságtalan ítéletével a Magyar Országgyűlésben is foglalkoztak köszönve Dr Gaudi Nagy Tamásnak, Szávay Istvánnak, Zagyva György Gyulának, Szabó Tímeának, aki két alkalommal meg is látogatták a fiúkat, ahogyan Ékes Ilona asszony és kísérete se sajnálta a fáradtságot. Az EU fórumokon Morvai Krisztina asszony, Tőkés László püspök úr, dr. Gaudi-Nagy Tamás teljes vállszélességgel küzdött a délvidéki kisebbségben élő magyarok érdekeiért. Mindannyian rámutattak a fiúkkal szembeni embertelen viselkedésmódra.  

Köszönet Mindannyiuknak !
8,5 év letöltött börtönbüntetés után, 2012 novemberében két fiút az általános amnesztia törvény alapján Nikolić köztársasági elnök kegyelemben részesitett. Hála Istennek, ők már hazajöttek.
A bennmaradt három fiatal azóta is folyamatosan kérelmezi a szabadonbocsájtást, kóldik a kegyelmi kérvényeket, hiszen a meg nem érdemelt büntetés nagyon nagy részét már letöltötték, hiszen 2014 június 26-án kerek 10 éve nem volt a börtön falain kivül.

Mint az elmúlt tíz évben, az idén is egy órás békés megemlékezést tartottunk a temerini piactéren 18-h kezdettel.
SZABADSÁGOT A HÁROM TEMERINI FIÚNAK !
Köszönjük hogy gondolnak a fiainkra és a családokra! Köszönjük a támogatást!

 Üdvözlettel, a Temerini fiúk és szülei !

Fejér Szövetség Sajtószolgálat 

1 megjegyzés:

  1. Égbe Kiáltó az egész eset, jó hogy hagyták az emberek,én eszt nem is értem,.,.,.,.,.

    VálaszTörlés