December 5. hetedik évfordulój án
Hetedik
évfordulójához érkezett a 2004. december 5-i népszavazás, amelyet a
Magyarok Világszövetsége kezdeményezett, és amely a második világháború
utáni magyar nemzetpolitika
legjelentősebb eseményévé vált. Mára fényesen igazolt tény, hogy ez a
népszavazás, a maga tragikus kicsengésével együtt, a nemzeti egység kimunkálásának ára volt. Két évvel ezelőtt a mostani házelnök, Kövér László, még púpnak nevezte „hátunkon” december 5-ét. Idén viszont, a Duna televízió nyilvánossága előtt jelentette ki: „2004. december 5-én új korszak kezdődött a magyarság életében.” Semjén Zsolt,
miniszterelnök-helyettes, aki előszeretettel szokta elhibázottnak
nevezni a népszavazást, és kárhoztatni annak kezdeményezőjét, a Magyarok
Világszövetségét, akkor, amikor 2010-ben a magyar állampolgársági
törvény módosítását az Országgyűlésben előterjesztette, jogforrásként a
december 5-i népszavazást jelölte meg: „December 5-én a magyar
emberek többsége igennel szavazott, és az ő politikai akaratuk
természetes küldetést és kötelezettséget jelent számunkra, hogy ennek a
politikai akaratnak megfelelően is ezt a törvényt meghozzuk.”
Az
idézett vezető politikusok és társaik egyetlen részletről szoktak
következetesen megfeledkezni: a népszavazás kezdeményezőjének,
megvívójának és valóra váltójának a nevéről, a Magyarok
Világszövetségéről.
A
Duna televízió a mai napon nagy terjedelmet szentelt a hetedik
évfordulónak. Szó volt „ magyarság életében új korszakot megnyitó”
december 5-ről a Híradóban és a Közbeszédben egyaránt. A politikusok
példája ragályosnak bizonyult: a Duna tévé – amelyet ugyancsak a
Magyarok Világszövetsége hívott életre – sem említette meg december 5.
évfordulóján, az MVSZ nevét…
A
teljes feledés megakadályozásának szándékával sajtószolgálatunk
újraközli a népszavazás kezdeményezőjének hét évvel ezelőtt közzétett
elemzését.
MVSZ Sajtószolgálat
7357b/111205
Csak akkor történtek nagy dolgok,
ha bátrak voltak, akik mertek …
… százszor bátrak
és viharvertek.”
Ady Endre
Csak akkor …
Kérdések és gondolatok a 2004. december 5-i népszavazásról és előzményéről
Jóllehet
hivatalos népszavazási eredmény még nincs, de vita, rágalom és szutyok
annál több. Lássuk tehát, mi az ami bennünket összeköt és mi az ami
elválaszt?
1. Rossz volt a kérdésfeltevés? Nem lett volna szabad ebben a kérdésben népszavazást kezdeményezni!
Az
országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998.évi III.
törvény preambuluma szerint :"Alkotmányos alapelv, hogy a hatalom
birtokosa a nép. Hatalmát az Alkotmány keretei között, elsősorban
választott képviselői útján gyakorolja. A demokratikus hatalomgyakorlás
része, hogy az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében
illetőleg a képviseleti döntések befolyásolásában vagy
megváltoztatásában a nép közvetlenül, szavazás útján is részt vehessen. A Magyar Köztársaság
Alkotmánya 28/B. § (1) bekezdése úgy szabályoz, hogy "Országos
népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe
tartozó kérdés lehet."
Hogy is szólt a kérdés? "Akarja-e,
hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes
honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát
magyar nemzetiségűnek való, nem Magyarországon lakó, nem magyar
állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. §
szerinti "Magyar igazolvánnyal" vagy a megalkotandó törvényben
meghatározott módon igazolja."
Az
ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében, illetőleg a
képviseleti döntések befolyásolásában vagy megváltoztatásában…..
Lehet
azt mondani a feltett kérdésre, hogy nem tartozik az ország sorsát
érintő legfontosabb ügyekhez? Vagy nem volt szükséges a képviseleti
döntések, illetve azok hiányának a befolyásolása?
A
népszavazást megelőző "méltatlan" kampány során hányszor és hányan
ismerték el, hogy a rendszerváltást követő l4 év valamennyi kormánya
elmulasztotta e nagyon fontos kérdés megoldását.
Elhangzott
az is, hogy a kérdés megfogalmazása bonyolult, sok feltételt tartalmaz,
nem egyértelmű stb. Az Alkotmánybíróság az 5/2004. (III. 2.) AB
határozata szerint "Az adott esetben a kérdés megfogalmazása eleget tesz
az egyértelműség nyelvtani követelményének." Megállapította továbbá,
hogy az Országgyűlés el tudja dönteni mi a feladata: "kedvezményes
honosításra vonatkozó szabályokat kell megalkotni és ezek a megalkotandó
szabályok a Magyarországhoz való szorosabb kötődés ellenőrzésére, a
"Magyar igazolvány" megadására meghatározott feltételekre építhetnek,
vagy más módot is megállapíthatnak. Az Országgyűlés számára, tehát a jogalkotás feladata érthető.
A kérdés nem korlátozza az Országgyűlést abban sem, hogy a megalkotandó
új szabályban a jelenlegi honosítási feltételekhez viszonyítva további
kedvezményt határozzon meg."
Érthetetlen,
hogy miután az arra hivatott szerv - az Alkotmánybíróság - nem talál
kifogást a kérdés feltevésen, miért támadta azt a népszavazást megelőző
kampány során minden párt, függetlenül attól, hogy kormányon van, vagy ellenzékben?!
2. Ártott-e a kérdésfeltevés a kettős állampolgárság ügyének?
Tizenöt
évig agyonhallgatták, senki nem akarta megoldani. Többé nem lehet
félretolni. Jelentős abból a szempontból is, hogy az Alkotmánybíróság
már hivatkozott határozatában kimondta: "minden állam saját joga szerint
határozza meg, hogy kik az ő állampolgárai."
Megállapította
tovább, hogy "nincs szó az állampolgárságnak ... a kollektív
visszaszerzéséről, a békeszerződéssel ellentétes jogszabály
megalkotásáról."
"Megállapítható
tehát, hogy a kérdés nem szól nemzetközi szerződésből eredő
kötelezettségről, illetve a kötelezettséget tartalmazó törvény
tartalmáról, az esetleges eredményes népszavazás pedig nem teremtene
olyan helyzetet, amelyben nemzetközi szerződést kellene felmondani,
illetve tartalmát megváltoztatni."
Nem nyert-e tehát az Országgyűlés és annak valamennyi pártja, képviselője, hogy a jövőben nem kell egymással vitát és harcot folytatni a nemzetközi szerződésbe ütközés kérdéséről? Vagy talán éppen itt van az egyik probléma, hogy nem lehet tovább hárítani?
3. Mi volt az előzmény?
A Magyarok IV. Világkongresszusa 1996, májusában határozatba foglalta, hogy a magyar állampolgárságot még Magyarország
EU-csatlakozása előtt alanyi jogon meg kell adni minden külhonban élő
magyarnak, aki arra igényt tart, mert ellenkező esetben Magyarország EU
csatlakozását követően újból vasfüggöny választhat magyar a magyartól.
· Ezt követően az MVSZ alapszabályának első feladatává tette a kettős állampolgárság ügyét.
Már 1998 tavaszán
választmányi határozat keretében kérte a külhonban élő magyarok magyar
állampolgárságának alanyi jogon, kérelmükre történő visszaállítását. Ezt
az indítványt a Horn-kormány söpörte le indulatosan az asztalról. Az
MVSZ ekkor megvizsgáltatta a kettős és a többes állampolgárság
kérdésének nemzetközi szabályozását. Az összehasonlító tanulmányokat ,
amelyek meglévő európai egyezményeket és egyes országok joggyakorlatát
ismertették a Magyar Kisebbség című nemzetpolitikai szemle 400 oldalas
összevont számában kiadták.(Ezt a tanulmánykötetet 1999 őszén
ingyen megküldték az Országgyűlés minden tagjának, és jutott belőle a
kormány minden miniszterének, államtitkárának, helyettes
államtitkárának, valamennyi határon túli magyar párt vezetőjének.)
· 1998-99-ben
több hónapon keresztül zajló társadalmi vitát kezdeményezett az MVSZ,
amelynek keretében több mint 200 vitairat született, erdélyi és
magyarországi politikusok, közéleti emberek tollából. A vitaanyagot
feldolgozva az MVSZ megállapította, hogy a kettős állampolgárság
kérdéskörének két kényes pontja van: a külföldön élő magyar
állampolgárok szavazati joga, illetve esetleges Magyarországra történő
letelepülésük. Az első kérdésben jól érzékelhető volt a magyar politikai
pártok ellenállása. A második kérdésben jobb oldalról a történelmi
magyar területek kiürülésének veszélyeit, baloldalról pedig a magyar
szociális ellátórendszer veszélyeztetettségét emlegették. Az MVSZ ekkor
dolgozta ki, a brit állampolgársági modellből kiindulva a maga
kompromisszumos megoldását: a külhoni magyar állampolgárság fogalmát. Az
erre vonatkozó tanulmányt 1999 őszén eljutatta az Országgyűlés minden tagjának és bemutatta az EBESZ bécsi felülvizsgálati konferenciáján.
· Miután 2000 májusában
a Magyarok V. Világkongresszusán a külhoni magyar állampolgárság
jogintézményét a geopolitikai adottságokat messzemenően figyelembevevő,
és a magyar nemzet határmódosítások nélküli békés egyesítését lehetővé
tevő eszköznek nevezte, az MVSZ kidolgozta a külhoni magyar
állampolgárság jogintézményét megteremtő törvény tervezetét.
· Ezt 2000. augusztus 18-án
ünnepélyes gesztussal átadták az ország legfőbb közjogi méltóságainak
és az igazságügyi miniszternek. Magyarország miniszterelnöke ugyan
továbbította a törvény tervezetét a határon túli magyar pártok
vezetőinek, ám sem ők, sem a MÁÉRT, sem az Országgyűlés, sem a kormány
nem tárgyalta az elkövetkező években a kettős állampolgárság kérdését.
Magyarország a státusztörvény útját választotta.
· Az MVSZ akkor tette újból közbeszéd tárgyává a kettős állampolgárság kérdését, miután 2003 tavaszán
a státusztörvényt megfosztották lényegétől, népszavazás döntött
Magyarország EU csatlakozásáról és vízumkötelezettséget vezettek be több
szomszédos állam polgáraival szemben. Még ekkor is - miután az amitől a
Magyarok Világkongresszusa már 1996-ban óvott, bekövetkezett - az MVSZ 3
rendbeli levelet írt a magyar politikai osztály vezetőinek, arra kérve a
pártokat, az Országgyűlést, a kormányt és a köztársasági elnököt, hogy
módosítsák az állampolgársági törvényt és tegyék lehetővé a külhoni
magyarok kedvezményes honosítását Magyarországra való áttelepülésük
nélkül is.
Az MVSZ csak ekkor – miután 2003 tavaszán-nyarán
írott levelei válasz nélkül maradtak, és miután nyolc év alatt
kimerítette a politikai osztály befolyásolásának minden eszközét –
fordult utolsó megoldásként az ügydöntő országos népszavazás eszközéhez,
melyet az MVSZ elnöksége 2003. augusztus 18-án - a Szövetség fennállásának 65. évfordulóján - kezdeményezett.
4. Miért lett pont 2004. december 5. a népszavazás napja?
Televízióban, rádióban neves politológusok vetik fel, hogy milyen rossz volt ez az időpont, eltereli
a figyelmet a hazai költségvetési törvény vitájáról, a romló gazdasági
helyzetről, sőt gyanús az is, hogy túl közel volt a romániai választás
és a népszavazás időpontja egymáshoz! Csak vissza kellene idézni az
elmúlt időszak eseményei időrendi sorrendben, és azonnal kiderülne, hogy
a szinte naponta látott riportereink, politológusaink mennyire nem
tájékozottak, illetve, hogy viszik félre a közvélemény figyelmét.
· A Magyarok Világszövetsége 2003. augusztus 18-án döntött úgy, hogy elindítja a népszavazás ügyét.
· A hatályos törvényi szabályozás szerint a felteendő kérdést először az OVB vizsgálja meg, itt 2003. szeptember 18-án 7:0 arányban úgy döntött a testület, hogy minden rendben van.
· Az OVB határozata ellen jogorvoslattal lehet fordulni az Alkotmánybírósághoz, ez a törvényes határidőn belül - mely 15 nap -, még 2003. októberében meg is történt.
· Az Alkotmánybíróság 2004. március 2-án hozta meg döntését, mely után indulhatott az aláírások gyűjtése.
· Az MVSZ a törvényes határidő elteltével, 2004. július 2-án adta át az OVB-nek a 320.498 aláírást tartalmazó nyomtatványokat, ahol ezt követően augusztus 16-ig tartott az aláírások hitelesítése.
· Az Országgyűlés 2004. szeptember 13-án
hozott határozatával fogata el a feltett kérdést majd ez ellen ismét
jogorvoslattal élt négy indítványozó, (feltehetően nem az MVSZ
részéről).
· Újra az Alkotmánybíróság határozata következett, végül 2004. október 26-án hozott határozatával az Alkotmánybíróság "zöld utat nyitott" a népszavazásnak.
· Időközben ugyanezen utat járta végig a Munkáspárt népszavazási kezdeményezése is, mely az ún. kórháztörvényről szólt. Mivel ez a kezdeményezés már az elejétől fogva "lépéselőnyben" volt, a köztársasági elnöknek valóban érdemi lehetősége nyílott arra, hogy a népszavazás napjáról döntsön. Ezt végül 2004. december 5-ében határozta meg. Majd az Alkotmánybíróság októberi határozatát követően - mivel törvény lehetőséget adott rá - a köztársasági elnök a második népszavazási kérdést - a kettős állampolgárságról - is 2004. december 5-re tűzte ki.
Elképzelhető, hogy ennyi - törvényben meghatározott - szervezet eljárását, a határidőket előrelátóan bárki befolyásolhatta.?
5. Mennyibe került?
Az
MVSz azzal sem törődött, hogy milyen sok pénzt vesz ki az adófizetők
zsebéből? Az Országgyűlés határozata szerint egy népszavazás kb. 3
milliárd forintba, két népszavazás pedig közel a duplájába kerül. A két
referendum egy napon tartása, viszont költségkímélést jelent, hiszen az
együtt tartott népszavazás alig haladja meg az egy kérdésre tervezett
kiadásokat. Így a 3 milliárd kiadás már adott volt a Munkáspárt által
kezdeményezett népszavazás kitűzését követően.
Miért hárítja mindenki a teljes költségkihatást az MVSZ " nyakába"?
6. Mi a népszavazás eredménye?
Jóllehet,
még nincs végeredmény, ám ha az végül is nem változik a jelenlegiekhez
képest, és ha a törvényi szabályokat nézzük, nem hozott eredményt.
Vannak azonban számszerű eredmények és ennél sokkal jelentősebb az egyéb
eredmény!
A
számszerű eredmények közül kiemelkedik az, hogy a kormánykoalíció
pénzt, fáradtságot nem kímélő, riogató, valótlanságokat állító kampánya
ellenére a közel 11.000 szavazókörből csak 373 helyen győzött a NEM - NEM. Tehát az egyértelműen két NEM-re buzdító kampány abszolút vereséget szenvedett! Az IGEN - IGEN szavazatokkal zárt szavazókörök száma meghaladta az 5.500-at, mintegy 4.400 szavazókörben pedig az IGEN - NEM arány alakult ki.
Egyértelműen
kiderült, hogy az 1997. évi C. törvény (Ve.) szerint nem lehet
demokratikus választást, sem demokratikus népszavazást tartani
Magyarországon.
Az OVB gyakorlatilag semmilyen hatáskörrel nem rendelkezik,
állásfoglalása szerint nem értelmezheti a választási eljárás alapelveit
sem. Állásfoglalást adhat ki a választással kapcsolatos jogszabályok
egységes értelmezésére és az egységes joggyakorlat kialakítására, s ezen
állásfoglalás ellen jogorvoslatnak helye nincs.
Nincsenek szabályok a kampány megsértőivel szemben
való eljárásra és szankcionálásra vonatkozóan. Így az OVB nem
állapította meg a kormány kampánysértő tevékenységét, szemben a Fővárosi
Választási Bizottság döntésével, mely kimondta a választási
alapelvekre, valamint az Alkotmánybíróság 52/1997. (X. 14.) határozatára
hivatkozva, hogy a kormány nem folytathat kampányt népszavazás idején. A
hivatkozott határozat szerint: "kötelező ügydöntő népszavazás
kezdeményezés automatikusan a képviseleti szerv fölé helyezi a közvetlen
hatalomgyakorlást, tehát az Országgyűlés és a népszavazásban érintett
szervek, végrehajtói szerepbe kerülnek, és egyben kötelezettségükké
válik az, hogy a közvetlen hatalomgyakorlás eljárását ne fenyegesse
senki, egészen az eredményes népszavazásig."
Nincs szabályozva a népszavazást kezdeményező szervek részére nyújtandó támogatás mikéntje.
Amíg a kormány szabálytalanul, közpénz-milliókat költött a kampánynak
nevezett riogatásra, addig a kezdeményezők nem kaptak egy fillért sem. Az MVSZ egyébként 2001. évtől egyetlen fillér költségvetési támogatásban részesül. Ezt bárki megnézheti az éves költségvetési törvényekben.
A Ve. jogorvoslati rendszere áttekinthetetlen, értelmezhetetlen és végrehajthatatlan.
Nemcsak a választópolgárok nem tudják értelmezni, de a választási
szervek sem. Az MVSZ a népszavazást követően az ország 20 területi
választási bizottságához nyújtott be kifogást, melyre a válaszok annyi
változatot tartalmaztak, ahány választási bizottság hozott határozatot. A
Fővárosi Választási Bizottság - határozatképtelenség miatt - még akkor
sem tudott döntést hozni, amikor a Legfelsőbb Bíróság az OVB eredményt
megállapító döntését megsemmisítette. A szavazatszámláló bizottságok a
szavazatok újra számlásának kezdeményezését szintén változóan
értelmezték. Legjellemzőbb az az állásfoglalás volt, hogy a bizottságok tagjai szavaztak arról, akarnak-e újraszámolni.
Így a kezdeményező delegált tag az esetek nagy többségében kisebbségben
maradt. Ez az eljárási rend feltehetően egyedülálló Európában, sőt
megkockáztatható, hogy a világon nincs több ilyen.
A népszavazás eredményének megtámadását
az MVSZ elnöke magánkezdeményezésének tekintik, még közvélemény
kutatást is folytattak erről a kérdésről egyes magántelevíziók.
Érthetetlen, miért ítélik el azt, ha valaki alkotmányos alapjogával
élve, jogorvoslati eljárást kezdeményezne, ha jogszabályok azt lehetővé
tennék. A december 5-i népszavazásnál az MVSZ megpróbált élni a
lehetőségekkel, és kiderült, hogy ezen a téren teljes a KÁOSZ!
Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti.
A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának
érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők
kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.
Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 13. cikke
szerint: "Bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott jogait és
szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a
jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat
hivatalos minőségében eljáró személyek sértették meg."
A Ve jogorvoslati jog gyakorlására biztosított határidők szintén végrehajthatatlanok. Ez vonatkozik a választási szervekre és a Legfelsőbb Bíróságra (LB) is. Az LB elnöke el is mondta, hogy a törvényben az LB-nek biztosított 24 órás határidő nem teszi lehetővé a megalapozott döntést.
Annak
a mondásnak, hogy "mindenki saját kárán tanul", itt is kellene
érvényesülnie, és az Országgyűlés valamennyi tagjának le kellene vonnia a
következtetést a népszavazás lebonyolításának procedúrájából. Hiszen
sosem tudhatják, hogy a négy éves választási ciklusoknál ki kerül ki
győztesként, így tehát mindenki érdeke lenne egy végrehajtható, átlátható megfelelő jogokat biztosító, kötelezettségek megszegőivel következetesen eljáró választási eljárásról szóló törvény.
7. Zárszó
A
népszavazási törvény jogorvoslatot szabályozó paragrafusai minden
intézkedés ellen bárkinek lehetőséget nyújtanak arra, hogy kifogással
éljenek, így az Országos Választási Bizottság és az Országgyűlés
határozata ellen is. Különösen figyelemreméltó, hogy az összegyűjtött
aláírások hitelesítését követően hozott kötelező országgyűlési határozat
ellen is van bárkinek jogorvoslati lehetősége. Ráadásul bizonyítékot
sem kell bemutatnia, sem érintettségét bizonyítania, és a törvény a
nevét, valamint jogorvoslati indokait is rejtve tartja. A jogorvoslati
kérelem elbírálásra a törvény nem szab időhatárt az Alkotmánybíróságnak. Így rendelkezik a népszavazási törvény! (1998. évi III. törvény)
Ezzel
szemben a választási eljárásról szóló törvény a népszavazás
lebonyolítását úgy szabályozza, hogy a szavazatszámláló bizottságok
nagyon fontos, precíz munkát igénylő, számos tévedésre lehetőséget adó
feszített tempójú számolását és eredménymegállapító döntését szinte
lehetetlen megtámadni. Még a népszavazás kezdeményezőjének sem. A
kifogást pedig, mint már fentebb említettük nem is biztos, hogy
elbírálják, mert a jogorvoslattal támadott bizottság saját maga szavaz
arról, hogy van-e helye jogorvoslatnak. A jogorvoslati kérelem
elbírálásához a törvény 24 órás időhatárt szab a Legfelsőbb Bíróságnak. Így rendelkezik a választási eljárásról szóló törvény! (1997. évi C. törvény)
E
két törvény rendelkezéseinek egybevetése megmutatja, hogyan
érvényesülhet ma Magyarországon a népfelség, és egyben megadja a mai
magyar demokrácia teljes és hiteles látleletét.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok valamennyiünknek
áldott Karácsonyt és egy jóra-vivő új esztendőt.
Budapest, 2004. december 23-án
Patrubány Miklós,
a Magyarok Világszövetségének
elnöke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése