2015. június 21., vasárnap

A június 20.-i Catalaunumi csata emlékére

Honi hunok: gepidák és avarok most éppen Berettyóújfaluból
Nos, milyen népek is voltak a gepidák, vajon? 
S, ha már szóba jött, akkor a szarmaták, hunok és avarok?

Megjelent egy hír. Nem oly rég, azonban rendkívüli, ha valaki még nem felejtette használni az eszét, amiből a Jóisten mindenkinek - kinek többet, kinek meg még annál is többet, de - rendesen osztogatott. Azaz nem elégíti ki csupán, hogy a hírközlő miként is magyarázza - még mindig félre - a már nyilvánvalót. Muszáj írnom erről, mert újból és újból előkerül e hír a legkülönbözőbb világhálós honlapokon, oldalakon, azonban anélkül, hogy végre azt vennénk észre, ami e hírrel már megint - tehát nem először - bizonyított.

A hír ekképpen olvasható: "Magyarország egyik legnagyobb, az első századból való temetőjét találták meg egy autópálya építésénél. Az épülő M4-es útvonalán, Berettyóújfalunál egymásra építkeztek a gepidák és avarok."

Részletesebben erről a feltárásról már itt is olvashattak a történelem, vagy régészet után érdeklődőbb világháló látogatók: http://www.origo.hu/tudomany/felfedezo/20150526-gepida-lelet-regeszet.html. Az Indexen még meg is jelent a feltárásról egy rövid videó:
http://index.indavideo.hu/video/asatas_m4
A képre kattintva megtekinthető a képes beszámoló a berettyóújfalui feltárásról
A videóban is elhangzik az a ferdítés, ami messze nem bizonyított, csak minduntalan és magabiztos dogmaként hangoztatott, ami miatt mi, magyarok képtelenek vagyunk észrevenni, ami ebből a hírből nyilvánvaló, mert egy megalapozatlan állítás általában elegendő ahhoz, hogy az értelmezése félrefusson: "A gepidák lényegében egy keleti germán népcsoport, akik a 3. század végétől megjelennek a Kárpát-medencében ...".
Idézve pannon őseink egy római katonacsászárhoz intézett tömör mondatát szabadon mondom én is: "marha"-ság.

Pedig elhangzik a felvételen egy tény is, hogy a temetőt előbb még a szarmaták használhatták, majd a gepidák és végül, egészen a 8. századig az avarok. Azaz, hogy minden további nélkül ugyanoda temették - a germán (?) - gepidák halottaikat, ahova a nem germán szarmaták. Hovatovább a - világtörténelemben tényként elfogadott gepida-avar háború győztesei, tehát - a nem germán avarok is oda temették halottaikat, ahova a legyőzött germánok. Hát ez nagyszerű! És nincs is ebben semmi fennakadni, avagy elgondolkodni való, úgy-e, kedves olvasó?! Bizony, én - megállni nem tudom, hogy ki ne törjön belőlem: a túró fülét nincs itt min elgondolkodni való!

Legyünk tárgyilagosak! A hivatkozott cikkben ugyanis azért szerepel egy mondat, hogy a gótokkal rokonnak tartott gepidák (s persze ugyanígy a gótok) eredete, őshazája koránt sem bizonyított, sőt még azon is vitáznak a nagyon okosok, hogy a gepidák Kr.u. 2-3. században, vagy csak 4.-5. században jelentek meg ott, ahol azelőtt szarmaták, no meg a szarmatákkal és jászokkal szövetségben a daha-szkíta-dák Decebál király uralkodott. Világos? Ott, ahol előbb szarmaták, jászok és (szanszkrit nyelven) dana-daha-dákok ...!

Azaz a cím lehetne ez is (például)
Szarmatákra gepidák, gepidákra avarok, s az avarokra pedig - mint köztudott - temetkeztek bőszen a magyarok!
S akkor joggal sóhajthatnók: Hogy eszükbe más hely nem jutott?!

Ebben a hírben - állítom - nem kevesebb, ami már nyilvánvaló, azaz a feltárás nem kevesebbnek, mint annak újabb bizonyítéka, hogy itt, a Kárpát-medencében (és szoros környezetében) jász-szarmata-gepida-hun-avar csupán nép- és névváltozatok. Nép- és névváltozatai annak, ami akkor is, meg azután is és máig is kárpátiai szkíta-szarmata-hungár-magyar őslakos volt.

Azaz a címbeli kérdésre lehetne a válasz egészen rövid is: a gepidák székhelyi-széki-szaka-szkíták voltak, akik Atila nyomdokán (s talán már korábban is) a területükre húzódott dardániai, munténiai, olténiai dana-dán-daha-dákó-szkíták felett is kapitánykodtak, mint kapután, gapidán, de az is lehet, hogy (határ-)őr gyepi-dán/-dák, vagy gyepű-dák/-dán kapitányok, avagy szkíta spánok vagy bán-baán-bajánok. Tehát a gepidák szkíták, avagy elhagyva az elhajlott görögös torlódlatot, székiták (pont).

S, hogy kik voltak a szkíták? Arról most - hely hiányában - nem papolok, minthogy erről már itt (Egy fejér megyei rabbi tollából ...) is olvashatott az, akit érdekel még az "ajropér" múlt és jövő, az elfe(le)dett gerincoszlop, melyről világunk sokfélesége, mint "a romlás virágai", a mai állagáig burjánzott.

Mintegy intermezzóként azonban - mivel már  rég nyomja ez is a tarsolyom - itt és most idézem egyik pártoló tagunk egy igen tömör válaszát egy szkítákról írt cikkre a közelmúltból, az általa szerkesztett, s általunk folyamatosan ajánlott honlapról:

Szkíta sajt:
A cikk szerint ez a világ legrégebbi sajtja. A szerző valószínűleg nem olvassa a Multkor.hu-t, mert nem tudja, hogy itt kétszer öregebbet is találtak már:
Ha már itt tartunk, még egy érdekesség: A múmián látható 4000 éves csizma valóban lehetne akár mai is.
Itt a Kárpát-medencében, úgy ötszáz évvel korábban már ilyeneket hordtak:
Nyugat-Európában pedig efféle lábbeliket:

De térjünk csak vissza a mostani témánkhoz! Legyen ennek az írásnak a címe most más (avagy majd meglátjuk, hogy mégsem is), s a folytatás innen önállóan, mintegy "vélemény-tanulmány-féle a szarmatákról" letöltve külön is olvasható, avagy folytatólagosan itt, e honlapon is lapozgatható!

Székhelyi szarmata, hun, gepida', avar és magyar szkíták
(forrás: https://drive.google.com/open?id=0B2eX2yV7Hp4dQjNWblVZd3luY3c&authuser=0)

Vegyük sorban, hogy is nézett ki Európa a térképeken, mikor még megannyi okostojás nem hamisítgatott akkora nagyot, avagy reggel itt, délben ott, este meg amott! Milyen népekről is és mekkora birodalmakról szólnak a beszámolók! 

S bár most leginkább azokról esik szó, akik székhelyiek voltak és lesznek a Kárpát-medencében, vagy annak szoros környezetében éltek és élnek, azért még nem szűkítjük le Európát sem a közepére, sem a Földközi tenger partjára, mert - tetszik vagy sem - Európa elválaszthatatlan Ázsiától. Abból indulunk ki, hogy bár az Ural, a Kaszpi- és a Fekete-tengereket összekötő Kaukázus hegyvonulata elválasztja e kettőt egymástól, az eurázsiai puszta a Duna-völgyét követve a Torgaj-kapun keresztül szervesen össze is kötötte és köti máig - csak úgy - maga-magától.

Tehát kezdjük a térképolvasást onnan, mikor a római birodalom a Földközi-tenger körüli területről a számára megengedettnél északabbra, vagy keletebbre is terjeszkedni szándékozott, azaz azon területek felé is, ahova római - ha nagyon akart is, mégis - csak ritkán látogatott, s ha látogatott is néha, bizony inkább előbb, mint utóbb, fűbe harapott, de nagyon.

Igen. Ez két vitathatatlan birodalom: Szkítia és Pártia, avagy a szkíta és a pártus birodalom. Ennek bizonygatásával egy percet sem foglalkozom, mivel nincs egyetlen krónika, vagy bármilyen más adat, ami kétségbe vonná, hogy Róma e birodalmak erejéhez képest csupán kolosszális cirkuszi porond volt (ettől még - persze - minden játékfilm azok cirkuszairól szól).

A kisebbik, ám a római történetben jelentősebb hangsúlyt kapott pártus birodalomról csak egy felvetést idézek most, azt is csak azért, hogy előre vetítsem, nincs oly terület a Föld kerekségén, amelynek a Kárpát-medence népeihez köze sosem volt. Hát még Ázsiában, ahol a déli területeket uraló népek nevében ez a par és per szógyök meghatározó (párszik, pártusok, perzsák, pelazgok, ...).

Az egykori párthusokat a kútfők egyértelműen a szkíta (daha, masszagéta, szarmata, szaka) népcsoportból eredeztetik, ugyanakkor eftalita[1] (fehér hun[2]) eredetűnek is mondják; mi több, eredeti nevük apar, Sztrabónnál parn, aparn[3]) vagy abar, amiből a görög hangrendszer hiányos volta miatt lett avar.[4]


[1] bizánci Teo_laktosz Szimokatta szerint
[2] Teo laktosz Szimokatta
[3] pl. Altheim, F._ Stiehl, R.: Geschichte Mittelasiens im Altertum, 1970.
[4]Parthiaci gens olim Schythica” (Stephanus Byzantinus, De Urbibus ...); „Parthi Schytharum exules fuere. Hoc etiam ipsorum vocabulo manifestatur, nam Scythico sermone Parthi exules dicuntur.” (Justinus: Epitome Historiarum Lib. XLI. c.1.); Nagy Sándor (Kr.e. 330): „Sogdiani, Dahae Sacae, Massagetae sui juris sunt, omnes hi simul si terga nostra viderint sequentur, illi enim eiusdem nationis sunt (egy nemzethez tartoznak).” (Curtius: Historianum – Historia Alexandri Magni i. VI. 3.); Sztrabón (Kr. e. I. század): „ex Dais alii Aparni alii Xanthi alii Pissuri appellantur, Aparni Hyrcanis et eorum mari proxime adjacent. Tradunt Parnos Daas esse ... Ab iis ortum Arsacem putant ... Postea Arsaces vir Scytha, cum ex Dais quosdam haberet, qui Parni dicuntur, nomades Ochum accolentes.” (Strabo: De situ orbis, Lib.XI. cit. Kephart Calvin: Races of Mankind, New York, 1960.); Ptolemaiosz szerint: „Tenent regionem quae juxta Oxum sunt Derbictae, quae sub his Massagetae post quos Parni et Dahae” (Ptolomaeus: Cosmographiae L.V.)
  
Az itt felidézett térkép azonban egyes részleteiben mégis csak csalóka. Ugyanis a római birodalomtól északra, a Kárpát-medence területét is beleértve, Dáciáról és Magna Germániáról papol, miközben Szkítia legnyugatibb területén olvashatjuk a Sarmatia feliratot.

Sarmata Europa és Magna Germania

Hogyan is van ez? Miközben annyit az európai történelemtanítás sem hamisíthatott, hogy be ne vallja, ha nem is nagyon hangoztatja, hogy Róma véres és évszázados küzdelmek után tudta csupán elérni, hogy Pannónia, azaz a Kárpát-medence Dunától nyugatra eső területe gabonát számára biztosítson az időnként bizonytalan egyiptomi forrást kárpótolandó, azonban a Dunától keletre már egy lépést sem kockáztatott. Joggal tartva a szarmata-jász népek támadásától, inkább a Duna nyugati oldalán egy római falat húzatott. Sarmatia határa a Duna teljes folyam-vonala volt (eltekintve attól a rövid évszázadtól és határszakasztól, mikor Dacia és Moesia Róma provinciája volt). S akkor már kezdjük is gyanítani, hogy miért is csattant (végül) az az isteni ostor?
A római birodalom legnagyobb kiterjedése
amivel kihúzta a gyufát, s a hunok bejövetelével össze is omlott
Arról most ne is beszéljünk, hogy Decebál király és népe, aki éppen a pártusokkal, szarmatákkal és jászokkal szövetségben a Dunától észak-keletre (Dacia~Erdély) a Kárpát-medencében honolt, s nem kis birodalmat alapított ott, minden, csak éppen germán nem volt. Róma e terület színesfém bányáira igényt csupán csak akkor tarthatott, mikor Decebál megbukott. Azonban akkor is csak rövid ideig; hogy mennyire, azt jelzi a térképen a kérdés, mikor is érkeztek a hunok? Mert a legkevésbé sem biztos, hogy a 4. században jelentek meg a Kárpátok gerincén. Nagyon is indokolt a feltételezés, hogy Róma a 2. században Marcus Aurelius császársága idején már a hunoktól bukdácsolt, s a Duna már akkor újra határfolyam lett mindenhol.

A Hun invázió (Kr. u. 375-454)
a magyar krónikákban írt hadjáratok nélkül
Róma öröme tehát éppen addig tartott, amíg a pártus birodalom területéről induló turul-házi Mundzuk, Ruha, Udin, majd Atila vezetésével a hun had (szaka-szkíta, s azon belül is leginkább jász-szarmata seregekkel) a Kárpát-medencébe, majd Európa minden területére nem lovagolt. Mert, kedves olvasó, minden térkép csak egy kicsinkét csaló, éppen csak annyira, hogy azt hitesse el velünk, hogy a hun műveltség (birodalom) európai terjeszkedésének a soha nem látott, szinte égből szaporodó kiskirályságokhoz és népekhez köze nem volt (mint a vót, a gót, a jüt, az angar-umber, a sachson-szász, a sacae-danae-dacae dán, a gaerman-germán, a vaend-vend, a vandál, a sueb-svév, a longobard-lombard, a markomann, a quád, a gepida, a warni avar, a tervingi türing, a varangaer viking-hägar és a frank,  ...)! Bizony, ezen népek mind az első évezredben születtek. A napnyugati tanítást követve, szinte a "Hold"-ból.
- Ugyan?! Ki eszi meg ezt a maszlagot?  
Természetesen a kérdés költői volt, hiszen hosszú ideig én is beszedtem és ugyanígy a többség, mint a félremagyarázott történelemmel oktatott nyugatot avagy nyugtot áhítozók.

Ám térjünk csak vissza a kiindulóponthoz! A Kr.e.-i évszázadban, s azután miként lehetséges beszélni, írni ott, Dácia és Sarmatia határán Magna Germániáról? A válasz egyszerű: sehogy, avagy pontosan akként, ahogy a fent idézett filmben beszélnek keleti gót, meg germán gepidákról, holott a gepidák gótokkal rokon germánságából semmi, de semmi sem bizonyított. Azaz alaptalanul, pőre megszokásból szajkózva, amit vadítottak a hatalmaskodók, hátha elhiszi az őslakos, hogy ott fű, fa, virág, s még az ember is germán volt, ha már letagadni nehéz, hogy király és koránt sem kicsiny királyság is volt. Valójában akkor, amikor germán még nem volt.

Maradjunk annyiban, ha nem is nevezzük Sarmatiának a római birodalomtól északra (a mai Erdélyben) elterülő területet annak ellenére, hogy a Duna-Tisza között ez vitathatatlanul bizonyított, akkor legalább annyit kell leszögeznünk, hogy Moesia, Dácia, Trákia, azaz Dardánia, Munténia és a mai Erdély hemzsegett az ún. saka-szkíta-daha-dana-dánoktól, gétáktól és szarmatáktól, amint ez évszázadok óta az egész eurázsiai pusztára (sztyeppére) a Kárpát-medencétől a Duna-völgyén keresztül a Koreai-öbölig mindenhol igaz volt. 

A római birodalom térképén mellesleg számos figyelem felhívó megjegyzésem található, amire később még kitérek, most csak legyen elég annyi, hogy fontos észrevenni, hogy a 2. században még
  • Ibéria nem (vagy nemcsak) a gibraltári, hanem a kaukázusi szorosnál honolt,
  • nem nevezik Hispániának Róma legnyugatibb európai provinciáit,
  • miközben a spán szkíta kifejezés világszerte ismert (jelentése: szkíta kapitány) volt.
  • Magna Germánia valamiképpen a Kárpát-medencéből a mai szász vidékre vándorolt (?)
  • Sarmatia szomszédságában, azaz ekkor még meg nem különböztethető határvonalaktól.
Szem elől nem tévesztve az eredeti mondanivalót, térjünk vissza az állításhoz, azaz beszéljünk főként a kárpát-medencei szarmata-hun-gót-gepida'-avar-magyar szálláscsinálókról! 

A Nyugatrómai Birodalom felbomlása

Európa a korai hun-korban (Kr.u. 400-tól)
A Wikipédiából származó térképen a hivatalos történelmi álláspont látható
Népnév szaporulat a 2-5. században
A térkép tanúsága szerint a széthulló nyugat-római birodalomban számos nép jelent meg az európai "színpadon" (töredéke annak, ami helytakarékosság miatt kisebb jobboldali térképen látható, melyről egyre több kutató látja be, ennyi nép nem lehetett, csupán ennyi "identitáskereső magamutogató"). A fenti térkép a Dunán túlon nyugati (vizi-, avagy oesi-) gótokat ábrázol (nem  hun szövetségben), míg a hun birodalmon belül, a Dunán innen gepidákról, még idébb, ahol évszázadokon keresztül minden térképen Sarmatia posztolt, a folyamközben keleti (ostro-)gótokról szól. A hunok (hivatalosan: Kr.u. 375-ben történt) bejövetele után egy emberöltővel tehát még szó sincs arról, hogy Nyugat-Európában hun uralom volt. Ezzel szemben már megszülettek a frankok a varangar-varangokból valahol északon, ahol a lombard-longobardok, (suveb, sueb) svévek és vangar-vandálok is. S ez utóbbi kettő svév és vandál királyságokat is alapított. A vandálok kettőt (figyelem: asdinginem œst-hungari - és silingi - nem sar-hungari - királyságot is, melyeket rövid ideig egy (tudtunkkal és minden bizonnyal nem germán) alán királyság választott ketté (idegenként (?), hisz a vandál germán volt, nem?!) annak ellenére, hogy alán, svév és vandál - hivatalosan is - együtt harcolt (hogy-hogy?). Mindamellett a gallok királysága is újra megjelent a porondon. Nagyon is elgondolkodtató, hogy e népeknek a hunokhoz és az európai hun birodalomhoz csupán annyi köze volt, a tudomány mai állása szerint, hogy e sok nép a hunok nyomására született és vándorolt (?!).

Az alánok megjelenése a nyugati tengerparton nem elgondolkodtató? Nem éppen Atila roxolán spánjai voltak azok, akik mint szkíta kapitányok Hispánia nevében, s mint alánok a katalán népben hagytak nem kis nyomot ott, napnyugaton? Az alán a legkevésbé sem volt germán, de a svév és vandál az germán volt?
Alánok, vandálok, svévek ahhoz gyengék voltak, hogy felvegyék a hunokkal szemben a harcot, mint - a "todomány" szerint - nem hunok, vagy nem hun szövetségesek, de ahhoz elég erősek, hogy önálló királyságokat alapítsanak a nyugat-római birodalom területén korábban és egészen függetlenül a hunoktól? Nincs itt valami kép- és/vagy időzavar a térképasztalon?

Atila az Isten ostora
Nagyon is kézenfekvő, hogy feltegyük a kérdéseinket:
  • A quádok nem gótok? A gepidák nem daha-dákok? A vándor-vandálok miért szerepelnek több krónikában, mint vangarok, ráadásul itt, a Kárpát-medencei és környéki Wangarorumban? A vangarok nem lehettek vándor vengerek?
  • Mennyire voltak hunok, vagy germánok, vagy mások a gótok, gepidákvandálok, alánok, suveb-svévek, frankok, lombárd-longobárdok avagy vezéreik, a királyok?
  • Miért voltak olyan rövid életűek a gall, a svév, a vandál és alán királyságok, avagy mennyire voltak ezek önállók, avagy egy királyságon belüli kiskirályságok?
  • Hova tűntek hirtelen a jászok, a szarmaták, a pannonok, a daha-dákok és dana-dánok?
Pannón Hunnia egy pillanattal a hunok előtt
Jász-Jazigok és/vagy Szarmaták

Kezdjük a szarmatákkal, s azok - köztudottan - rokon népcsoportjával, a jászokkal, akik miatt a Duna és Tisza közé római soha nem juthatott! 

Kik voltak, ha a magyar nyelv adta értelmezési lehetőséget - pedig a név kötelez - nem is tartjuk elegendőnek a bizonyossághoz? Azért vegyük észre, ami tudnivaló, hogy a szár, szári kifejezés a kaukázusi, turáni, azaz pártus birodalmi területen élő népeknél (de még a nyugatra vetődött vándorlóknál is) fényes, fenséges, felsőbb, fehér jelentéssel bírt és az említett népeknél szinte kivétel nélkül megkülönböztető népnév adalék volt (szári-hun~fehér-hun, saragur~fehér-ogur, sali-frank~fehér-frank, stb.)! 

"… egyáltalán nem zárható ki, hogy az eredeti mada etnikumnak a szarmaták egyenes folytatásai. Sőt maga a szarmata név is lehet, hogy eredetileg szármada (fehér mada, királyi mada), ami kapcsolódhat a későbbi fehér magyar ill. királyi szkíta nevezetekhez. (Arról nem is szólva, hogy a fehér hun is lehet királyi hun!)"[5]

[5] Kánnai Zoltán: A szkítáktól a székelyekig és magyarokig. 

A szarmatákról számos történész meggyőző bizonyítékokkal úgy nyilatkozott, mint az ókori médek és madák leszármazottairól, ami alapján azt is mondhatnánk, hogy szári-madák is lehettek, azaz a méd-madák (vagy magyák?) felségesebb, fényesebb ága, mint amilyenek a királyi szkíták, avagy a roxolánok (legalábbis a nyugat által agyon tisztelt görög és bizánci tudósításokból). 

… arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az egykori Káspi-vidéki szakák, dahák, madák és szarmaták egyenesági leszármazottai a mai székelyek és magyarok.[5] (hozzáteszem: avagy fordítva, pl. a székhelyi magyarok maradhattak is itt és vándorolhattak is oda, a Kaszpi-tengerhez, hogy ne felejtsük a feltűnő hasonlóság még nem irányított!)

A szkítákat közelebbről ismerő korabeli krónikások beszámolói szerint Atila király testőrsége és hadainak java is királyi szaka-szkítákból, azaz jász-szarmatákból állt. Mindezek fényében még inkább elgondolkodtató az említett "szári-mada" beszédes népnév értelmezés és a jászok néveredetének "íjász" magyarázata is. 

"Hadseregük kizárólag lovasokból állt, a páncélt viselő és nehéz dárdákkal felszerelt törzsfőnökök és kíséretük mellett a közrendű harcosok íjjal harcoltak. Az első tetőtől talpig páncélba – főként bőrpáncélba – öltözött nehézlovassága a szarmatáknak volt. Egyes elképzelések a római segédcsapatként Britanniát megjárt egységeiket összekapcsolják az Artúr-mondakörrel. A szarmaták törzsszövetségében tűntek fel olyan később önállóvá lett népek, mint az aorszok, alánok, jazigok és roxolánok" - szerepel róluk a leírás a Wikipédiában.

Összefoglalva: úgy tűnik, hogy a jászok és szarmaták a hunokkal merültek feledésbe, avagy tűntek el nyomtalanul a Kárpát-medencéből a hivatalossá vált történelemben, míg a pannonok a szinte a semmiből megszülető vandálok, lombárdok, frankok által olvadtak a semmibe, s a daha-dákok a már "germán" gepidákkal meneteltek a feledésbe, s az utódoknak legfeljebb germánokként lehet egymáshoz valami köze. A hun elődök, a barbárok, nagy tömegben visszamentek - a tudomány mai (szó szerint) állása alapján - oda, ahonnan jöttek?! 

Lássuk, hogyan és miként is ismerték még Nagy Sándor idején Sarmatiát és a szarmatákat! Három térkép részlet mutatja be az ún. Sarmatia Europa  és Sarmatia Asia területeit és népeit.
Szkíták Nagy Sándor idején (Kr.e. 350-300)
Ráadásként nézzük meg Hérodotosz térképét is Szkítiáról, aki a szaka-szkíták őshazáját egyértelműen a Kárpátokba, a Duna folyamvölgybe, azaz a Duna és forrásmellékeinek - Kárpátokon belüli és kívüli - folyamközi vidékeire tette!

Hérodotosz szkítái (Kr.e. 450-400)
Világosan látható, hogy daha-dák és dana-dán egy és ugyanazon népcsoport, akik szinte mindenhol szomszédosak a gétákkal, masszagétákkal és alánokkal. A szarmatákat pedig a médek, jászok és alánokkal rokon szkíta lovas, íjász népként határozzák meg a tudomány mai állása szerint, s közvetlenül a hun "invázió" előtt, mint Európa északi és középső részeit és az eurázsiai puszta középső szakaszát uraló népcsoport szerepelnek a legkülönbözőbb krónikákban és régészeti leírásokban. Iráni nyelvű népként tartják számon őket (a jászokkal egyetemben), holott ennek is csak annyi az alapja, hogy az első nyelvi emlékeket iráni nyelv alapján fejtették meg a kutatók.

Géták és/vagy gótok-quádok és/vagy daha-dákok és/vagy dana-dánok

A történészek általában a gétákkal csakis az Al-Duna mentén foglalkoznak az időben, mikor a terület vitathatatlanul Szkítia része volt, s egyáltalán nem foglalkoznak az ázsiai hatalmas kiterjedésű területeken élő gétákkal és masszagétákkal, mintha közük semmi sem volna egymáshoz, holott nem kevés kutató vetette már fel, hogy a géták és masszagéták ugyanazon népcsoport. S, miközben a felszínen továbbra is maszatolnak, addig egyre világosabb, hogy a géta, s a gót forrása sem más, mint masszagéta (már csak a daha-daka-dana-dán kérdéshez kell eljussanak a nagyon okosok).

Nem kérdés, hogy az a népcsoport, amelyet a gót névvel illetnek a kutatók, a leginkább és egyre inkább germán, azaz német nyelvűvé váló népcsoport volt. Alapvető kérdések azonban a következők:
  • a géták és a gótok nem ugyanannak a népnek megnevezései-e, esetleg keleten és nyugaton,
  • a gót, quád és dák népnevek tükörszóként értelmezése (t-d hangátmenettel) légből kapott-e, avagy alapos,
  • a Herodotosz leírásokban és számos ókori legendában szereplő Targetosz (Hargita) első szkíta királynévnek van-e köze a géta kifejezéshez?
A szkíta Targitaosz név ráadásul az avarokkal hozná kapcsolatba a gétákat, miközben Európa hallani sem akar ókori avarokról, ugyanis mind Menandernél, mind Theophylactosnál sűrűn bukkan föl a Targitiosz név mint egy avar főember neve. E név bizony nem az Altájból származik, viszont azonos a szkíták Hérodotosz által lejegyzett ősapjának nevével, Targitaoszszal. Bár az is egy nyugati alaptalan alaptétel, hogy az avar Ázsiából való, most még ne ugorjunk ennyit a hivatalos felfogás szerinti időben!  

Maradjunk a hivatalosan már létező gótoknál, s ne beszéljünk még európai avarokról! A fenti felvetések ugyanis olyannyira nem alaptalanok, hogy elég csak felütnünk a gótok történelmi legendáriumát (mert hogy leginkább nem többek, csupán legendák), s első és tán legnagyobb királyuk, Alarik történetét figyelmesen olvasva megdöbbenhetünk azon, hogy éppen Atila előtt 44/45 évvel ugyanazt teszi a gót Alarik, amit később a hun Atila. Sőt, legendáriumában még a temetése is ugyanúgy három koporsóban és egy folyóágyban történt, hogy ez már Atila életének már-már annyira nevetséges plágiuma volna, hogy szóra sem volna érdemes ez az első gót, ha nem vennénk számításba egy jóval egyszerűbb magyarázatot. Nevezetesen azt, hogy a gótok és királyaik sem többek és kevesebbek, mint egy az Atila révén országot, területet nyert és hatalomra jutott (azonban később őt megtagadó), eredetileg géta, azaz szkíta népcsoportból származó uralkodók és általuk vezetett, majd egyre inkább elgermánosodott (németesedett) népcsoport, kiknek első kiralyA valójában Atila volt. Különösen annak fényében, hogy Alarik a Duna deltavidékéről származott, s az ún. Balt (nocsak: csak nem raccsolva Bárd, puhábban Párt?) nemzetségből  származott.

Tudnivaló az is, hogy a IV. századi örmény forrásokban (ill. Pliniusnál) Örményország területén újra és újra makacsul feltűnik egy madagh, hétzmadag, machor ill. gud-makar népnév.[6]


[6] Plinius, Agathangelos, Faustus Byzantinus és Chorenei Mózes 

A másik súlyos érvet a tudomány mai állása adja, s amelynek rövid foglalatát a Wikipédiában is olvashatjuk a gótok kettéválása címszó alatt. Nem is fűzök hozzá megjegyzést. Legyen elég csupán az idézet és az olvasat az ábrában, amit a Népek és Emberek című előadásom egyik diája tartalmaz! 

"A gótok a 3. században két részre váltak – 291-ben említi őket először külön a Panegyrici Latini –, a nyugati gótokra (thervingek vagy vizigótok az ógermán wise, azaz „nyugati” szóból), akik az Alsó-Duna és a Kárpátok közt Erdély, Moldva (a mai Románia) erdős, füves terein laktak és keleti gótokra (greuthungok vagy osztrogótok, az ógermán ostro, „keleti” szóból) a dél-orosz síkságokon. A két nép között a Dnyeper (Borüszthenész) folyó volt a határ. Különféle törzsekre oszlott mind a két águk. A nyugati gót törzsek felett a Balth („bátor”), a keletiek felett az Amal v. Amelung („szeplőtlen”, „tiszta”) törzsből származó királyi dinasztia uralkodott."  Wikipedia

Germánok (?) vándorlása
A hirtelen felnövekvő vandál, lombárd, gót, jüt,  angol-szász népek a hun hadjárat észak-nyugati, déli, dél-keleti és dél-nyugati ágainak hadmozdulataiként válnak ketté fehér (nyugati-west-wise-vízi-szári-tervingi-silingi-száli) és fekete (keleti-kara-ostro-esti-asdingi-ripuári) ágra, azaz koránt sem menekülőkként játszanak szerepet, s kapnak önálló nevet, terepet - a julian és a krisztusi ÉRA közötti 44/45 éves csúsztatást feledve - éppen egy időben (450/51) a hun hadjárattal!
Szembetűnő (s az ábrán világosan látható), hogy e népcsoport története az ún. julian és a krisztusi ÉRA 44/45 éves eltérésével csúsztatva előzi csupán meg a hun inváziót, azaz a (már megint tükörszó gyanús) Alarik király-kerál nem más, mint Atila király-kerál mese-mása, avagy kiralA. Hogy mennyire nem légből kapott a tükörszó feltételezés sem, arra egyetlen példa elegendő: ami magyarul a kör szóból adódó koronás király, az a kelta-germán és latinos nyelveken rik-rich-rex és rox (lásd: roxolánok~királyi szkíták, vagy pl. Teodorik, Hunerik, Geiserik, Geilarik, Erik, Cerderik, Childerik, Atalarik, Aradrik, vagy éppen Alarik ... nevek!)

Gótok és Gepidák
Nem bizonyított, de tanított az azonos
- gót és gepida őshaza
-gót és gepida germánság
Érdekes, hogy a gótok őshazájaként azt a - tágabban értelmezett - jutlandi területet azonosítják, amely a jut vagy jüt népről kapta a nevét, arról a népről, amelyről - itt, ebben az írásban is bemutatom, hogy miért - egyértelműen igazolva látszik, hogy nem mások, mint - persze, hogy fokozatosan elgermánosodott - keleti (kelta) jazig-jászok (tehát részben szarmaták). A gótok e területről éppen a géták korábbi lakhelyein (Sarmatiában) terebélyesednek önálló néppé, majd alkotnak birodalmat - a hivatalos álláspont szerint.

Na puff! S ne gyanakodjunk, hogy a gótok valójában géták? S, hogy az őshazájuk nem Jutland, hanem éppen fordítva, el-anglo-germánosodásuk útvonalának egy állomása csupán Jutland, ugyanis onnan még a brit szigetre is elvándoroltak?! Hogy mikor?

Na puff, már megint! Mikor máskor, ha nem Atila uralkodása alatt. Persze - a tudomány mai állása szerint - nem hun fennhatóság alatt, hanem éppen a hunoktól való függetlenségi kettészakadásukban.
- Hát, hogyne! Higgyem vagy tudjam?! - kérdezem már megint hangtalan.

Holott nemcsak Kánnai Zoltán tudta, hogy „Procopius VI. századi bizánci író természetszerűleg azonosítja a hunokat a régi masszagétákkal, (De Bello Vandalico) és a bizánci-perzsa háborúval kapcsolatban ezt írja: "Massagetae, quos nunc Hunnae apellamus"; Atilla hunjairól pedig: "Attilam Massagetarum Scytharumque exercitu armatum adversus Aetium processisse" (Kánnai Zoltán: A szkítáktól a székelyekig és magyarokig)

S, ha a hun masszagéta, akkor az, hogy a géta hun is, már nehezen cáfolható, amint a Wikipediában (angolul) is az olvasható, hogy "The classical and modern authorities say that the word "Massagetae" means "great" Getae. The ninth-century work De Universo of Rabanus Maurus[7][8] states, "The Massagetae are in origin from the tribe of the Scythians, and are called Massagetae, as if heavy, that is, strong Getae. [9]". Azaz az ókori szerzők nyomdokán a mai szerzők is egyöntetűen vallják, hogy a szkíták egyik törzsétől származó masszagéták a hatalmas, tömeges, erős géták megnevezése volt.


[7] Leake, Jane Acomb (1967). The Geats of Beowulf: a study in the geographical mythology of the Middle Ages(illustrated ed.). University of Wisconsin Press. p. 68. 
[8] Maurus, Rabanus (1864). Migne, Jacques Paul, ed. De universo. Paris. 
[9] Dhillon, Balbir Singh (1994). History and study of the Jats: with reference to Sikhs, Scythians, Alans, Sarmatians, Goths, and Jutes (illustrated ed.). Canada: Beta Publishers. p. 8. ISBN 1-895603-02-1. 

„Mert nagyon megsokasodott az a nép (a szkíta), s nevezetes királyai voltak, kiktől némelyek a szaka, mások a masszagéta, ismét mások az arimaspi nevet kapták. Egy másikat, amely Médiából a Don vidékére települt, szarmatáknak hívnak.”[10] 

De Faustus Byzantinus (IV. század) még nyíltabban ír: „A masszagéták királya számos hun hadak vezére.” ... „Azon időben a saját vére, Chosroes, Armenia királya ellen bosszút forraló masszagéta király, Sanesan egybegyűjté hunjainak minden hadait” ... „A masszagéták királya Sanesan vala az Arszakidák nemzetségéből, mert tudnunk kell, hogy az örmények és masszagéták királyai vérrokonok, és azon egy Arszakida nemzetségből származnak. Gergely tehát a masszagéták királyának, a számos hun had fejedelmének jelenlétében hirdetni kezdé népének Krisztus evangéliumát... 342-ben Krisztus után[11]


[10] Diodórosz II. 45.
[11] Faustus Byzantinus: Historia Armeniae

Így már érthető, hogy miért kell megtagadnia az identitás zavaros ősökkel rendelkező, ám a hunok leszármazottain uralkodni akaróknak a nyilvánvalót, azaz mintha nem volna semmi köze a hun-masszagéta-gétáknak ahhoz, ami gót. Ráadásul a géta, mint minden forrásban a dana-dákok Daciájának avagy Danaeájának lakója magától értetődően vetné fel a gót-dák, avagy a quád-dacha-dán-gót rokonságot, amely végképp az egyöntetű germán gót felfogás ellen szól. 

Nos, most nézzük csak, hogy mi is annak a területnek az eredeti neve, ami Jutland lett, majd Scandinavia, s amelynek része a félsziget (Gottiam-Götland) és sziget (Gottua-Gotland), melyeket a gót nép névadóinak tartanak a magvas tudományok fellegváraiban!

Scania et Dacia - Scandinavia*

Kis kitérő: 13. sz.-i "Prose Edda, Heimskringla, and sagas" (en.wikipedia.org/wiki/Thor) skandináv Thor legenda: Thor Trója hercege volt, Troana (Etiópia) királyának, Memnonnak fia … illetve Thor Trákiában nevelkedett Trák királlyá. Thor alapította az ázsiai Asgard várost, jóllehet Tróját a még Szkítia=Ázsiában. Odin Trója hercegének, Thornak 12. leszármazottjaként vezetett Germánián, Dánián és Svéd-földön keresztül Norvég földig hadjáratot. S Odin, a keleti hódító vezér géta pogány papja is Thor volt, aki a mitológiai Svédországban (ThrúdVANGR !) működött. Nocsak: géta –> vangr és gót! S higgyem mégis, hogy Thornak, a gétának Thargetaushoz köze sosem volt?!

Csak nem Scannia és Dácia az a hely, amely a dánok és a gótok szülőhazája? Honnan is ered a név: skani-dák-áb-ia>skandánábia-skandinávia, Jutland>Jütland-Götland-Gotland Sarmatia szomszédságában? Erőlködhetnek a hamiskodók, ám az igazság így is és úgy is előbukkan, mint a hittérítők szőrös lába a Képes Krónikánk egyes ikonjairól.

Ejtsünk szót előzetesen ezen írás címadó népéről is, ha már nevében a dák szó is megtalálható. A daha-szkíta, a daka-dák népről még véletlenül sem állították eleddig, hogy germánok lettek volna. Azonban a fentiekből világosan látszik, hogy a dák népnév (tán nem is csak szanszkrit nyelven) volt azonos a dana-dánnal. Azonban ez utóbbit már egyértelműen besorolják a germán ágba. Nincs itt valami képzavar?
A válaszom, hogy nincs itt más, csupán fogalomzavar. Ugyanis akarva-akaratlan elfogadjuk a nem magyarul magyarázóknak, hogy germán és magyar mindig is nagy kettő volt, soha nem lehetett "egy kutya". Avagy míg a magyar ma is nevében részben hun is, a germán sohasem volt és lehetett hungar. Nos, az a bizonyos kutya pedig éppen itt van elásva, s nem is oly mélyre? Talán éppen azért, hogy aki keres és kutat, ne is lássa, ami az orra előtt, vagy éppen az orrán van, avagy nézzen át rajta, mint egy az okuláréját bőszen keresgélő "autodidakta naiva".

Nem kívánom megismételni, mit is jelent a Körmagyar Garmada, csupán kérdezek, s a válaszokat rábízom az olvasóra.
  • Nem lehetett-e, volt-e a germán gar-ember, gar-mann valaha?
  • Nincsen-e ma is "magyar", aki a németet, angolt csodálja, miközben a magyart magyarul szapulja?
  • Mit jelent az, mikor a kuruc azt mondta, hogy "Vezettessed magadat szembekötve, vakon elfajult testvéridtűl csinált álutakon"? Ne tudta volna a nóta kuruc írója, hogy a labanc is levente volt valaha?
Vendek és/vagy Vengerek és/vagy Vandálok és/vagy Vangarok

Térjünk vissza ahhoz a térképhez, amit előzetesen a népnév-szaporulat bemutatására mellékeltünk (ott még mellékesen kicsinyítve)!

Vend szülőföld, mint a népek forrása, őshazája
a Hun invázió előtt cirka 248 évvel, azaz arszakida ÉRÁnyi csúsztatással
E térkép leglényegesebb sugallata a vendek elsöprő arányú megjelenése azon a területen, amely megannyi nép szülőhazájaként ismert a tudomány (mai állása szerint), úgy mint a vindil-vandálok, szlávok, lombárd-langobárdok, varangok, burgundok, suveb-sueb-svéb-svévek, tervingi-turingek, warok, frankok, kvádok és markomannok, rugik (nem Ruha-Ruga leszármazottak avagy népe?), jüt-jutok, anglivar-angarok, sachson-szászok és daha-dana-dánok, fehér/har- és fekete-vótok és észtek, s részben még a gótok és gepidák szülőföldje is.

Csak volt, van és lesz más is rajtam kívül, aki ezen azért bőszen elgondolkodik? Jómagam nagyon is elgondolkodtatónak tartom ezt több okból is:
  • nyelvi (jóllehet gyöknyelvi) ok: Mi az oka annak, hogy éppen ez az a terület, ahol a magyarokat "hun": hungary, ungarisch, ongrois, unkari, ... kifejezésektől eltérően "uen": vengernek is nevezik? A hungar tehát venger is? A venger nem lehetett vendgar is és vangar is? A vangar nem vandál is, ha az ország latin neve rendszerint Wangarorum is? A "van" nem lehet kiejtésből leírt változat is, ha már az angol one (kiejtése: "uan") jelentése ókori arámi és arab nyelven "egy", írt alakja és kiejtése pedig "hun" is, ami a "h" hang elnyelésével az ugyancsak "egy" jelentésű un, um, una, uno, une, éna, eine, ... szavak gyöke Európa legkülönbözőbb nyelvein is? Miért hagyják figyelmen kívül korunk hivatalos (szó szerint: hivatallal rendelkező) nyelvészei, történészei az általuk is ismert nyelvtörténeti tényt, hogy a magyar "avar", a kelta-germán "warni", varaeg, vaeraengaer, varang és anglivar(iens) kifejezések mind népmaradvány értelem hordozók, ahol a "var" gyök maradványt jelent, míg a csatolt kifejezés azt fejezi ki, hogy minek lehettek maradványai a népek, kiknek neve a "var" is, amint a variens latin és angol kifejezés is valaminek a változatai (hiszen a maradvány már csupán egy változata annak, ami összetett egészet alkotott korábban is; gondoljunk a magyar levél és avar kifejezésre itt!)
  • területi ok: Hogy lehet, hogy erről az egyáltalán nem egyedi, különleges területről ennyi - birodalomalapító nép származott, született? Nem lehet, hogy csupán a krónikás emlékek azok, amelyek erről a területről indítva említenek meg népeket más néven is, mint ami az eredeti népnevük volt korábban is?
  • történelmi ok: Hogy lehet, hogy az itt születő népek vándorlásai (ha időben részben elcsúsztatva is, de) éppen a "hun invázió" hadjárataival kapnak értelmet, egyébként megmagyarázhatatlan kacskaringókkal vándorolnak nem éppen a legésszerűbb útvonalakon (hegyeken-völgyeken át) új hazákat keresni? Tudva, hogy a krónikások nem a népek, hanem uralkodóik történetét írták meg és írják még mindig, miért hisszük mégis, hogy a népek és nem a birodalmaknak nevet is adó uralkodók vándoroltak országokat alapítani, vagy országok feletti uralmakért harcolni?
  • szemléletbeli ok: Miért hirdeti a történészek sisere-hada minden műveltségi, régészeti, antropológiai, gén-kutásbeli, nyelvi, ... bizonyítékok ellenére, hogy mikor egy új sajátosság, jellegzetesség egy területen megjelent, akkor az egyik népet kiirtották azok, akik az új sajátosság hordozói ahelyett, hogy azt a kézenfekvő lehetőséget is megvizsgálnák, hogy lehettek az új sajátosságok akár egyazon nép fejlődéstörténetének békés, vagy kevésbé békés állomásjegyei a nép kiirtása nélkül, jövevények miatt, vagy jövevények nélkül is?
Mennyi nép és mind a másé!
Nomen est omen - Névben a sorsjegy - mondják, de idegent mi sem kötelez
Ókori angli-angar umbrik és ombor-lombard emberek

Mielőtt továbblépnénk az időben és térben, s azon, hogy - ripsz-ropsz - köddé váltak a szarmaták, avagy a roxolánoknak nevezett királyi szaka-szkíták, lépjünk csak vissza az időben, s ugorjunk hazánktól délre, s lássuk csak, kik is alapították és lakták az ókori Itáliát akkor, mikor még szarmata szkíták uralták szinte a teljes eurázsiai pusztát! Lássunk egy kis ízelítőt egy ókori szerző által írtak megfejtéséből (latin-angol forrásokból szemezgetve és magyarra fordítva a magam módján szabadon) annak érzékeltetésére, hogy gondolkodni nemcsak lehet, de kell is.

Itália alapító népei és umberei
„The Umbri … settled in ancient Italy. During the Iron Age” - az Umbri az vaskori ember
„Ancient writers thought they were indeed Celts” - hitték az írástudók, hogy keletiek
„Their language came from the Oscan-Umbrian group” - az Umbrik nyelve az Ős-Úz-Emberek nyelve

„… was thought by Pliny the Elder to have been the Ombrii in ancient times, a Greek word which could be extrapolated to mean 'the people of the THUNDERSTORM'” - id. Plinius hitte, hogy „ó-görög”-ből ered a neve, mert ott azt mesélték e népről, hogy a mennydörgős viharisten gyermekei (ahogy a magyaroknak szánt értelmező szótárban is az szerepel, hogy a JOLÁN a szlávból átvett név, amely az „ó-szláv”-ban (mert a maiban semmit sem) JÓLÁNYt jelentett. No, hiszen! Ó-görög, ó-szláv vajh’ milyen nyelv lehetett? :)
„Umbri were not one single tribe, but were instead divided into a series of smaller tribes that probably formed a confederation along the lines of the later Suevi.” - Umbri emberek mellérendelt szaka-széki-szkíta önkormányzatok szövetségében éltek (szaka~szék->uru-saga~úri szék->ország), ahogy a suevi-suvebi szkíták.
„Pliny, Ptolemy and other ancient writers name some of them such as the Isombri who were later replaced by the Insurbes”…” As a tribal name, Insurbes sounds very similar to the Gaulish tribe of the Insubres,…, so subres could become surbes.” - az Umbri embereket akár szabíroknak is hallhatták/hívhatták az elhalló fülű elhajló nyelvűek.
„In Latin there is subruo subruti subrutum: to undermine, overthrow, destroy. This raises the suggestion that Insurbes could mean those who revolted or destroyed. The element 'sub' means 'beneath' or 'under', so 'destroyed' would probably be an extension, with a core meaning of 'from beneath'.”” 'in-' plus 'sub-' plus 'umbro', plus the possible pun of insurrection made by removing the 'm'” - Nos, tanulságos „fogalma sincs” ókumlálás számos rész(let)igazsággal a székely-magyarok számára nyilvánvaló egészséges igazság helyett. Ugyanis a „sub”, ha már latin (ám legyen, ha tetszik), akkor éppen azt fejezi ki az umbri előtt, mint a sub-sidiaritás szóban, ha már a szép magyar „székiség”~”szakaság” helyett latinkodni van kedve mindenkinek, ahogy a siculus kifejezésben a sic is szik-szék, hogy tudjuk, kik voltak a széki-szikamber-szikemberek, (szumír-sumer-samari-sabir „LU”=”EMBER”, amint a LUKUS-LAKOS szavunk is és a székely LÓFŐ tisztség is őrzi még e gyökeret), mert csakis a gyöknyelv értheti ezt. A szótáraikban hiába is keresnek gyökereket a szótárnyelvűek.
S ízelítőül egy utolsó részlet Plinius mestertől:
„Pliny mentions a mixed group of Siculi and Liburnians who are expelled from the Adriatic coast by the arrival of the Umbri. This may occur as the Umbri themselves are being ejected from their western territories by the Etruscans, around the seventh century BC, but the later ejection of the Siculi from northern Calabria forces this event back, possibly as early as the eleventh century BC. This would also tie in with the formation of the Sabini, who are held to be a division of the Umbri. Pliny himself believes that the Siculi are the original inhabitants of the southern and eastern sections of Umbri territory. At the same time, the Umbri lose the settlement of Lista to the Latins.” - Hiszen Plinius is pontosan tudta, hogy siculi-székelyek alapították az umbriai (sub-, subini, sabini) székeket (is)! További gyümölcsöző olvasást, ki az igazsághoz forrást keres, holott úgyis magának kell egésszé összeraknia, hogy egész és igaz legyen, mert az egészség és az igazság az már ilyen. Csak a gyökereket, azokat ne feledjük sohasem!

Források

Visszatérve Róma ókori birodalmának felbomlásáig, azaz a hun-korig, van ok elég, és van is min eltűnődni, főként, ha ránézünk az alábbi térképre is, amely a mai hivatalos álláspont szerint taglalja a legkülönbözőbb népek vándorlásait a hunok "bejövetelétől" a hunok "távozásáig".

Germániák, avagy gar-mann mániák
Ezért a térképért köszönetet mondhatunk alkotójának, aki nem tett mást, mint világosan megjelenítette a mai hivatalos álláspont szerinti népvándorlások útvonalait a ma legvalószínűbbnek elfogadott évszámokkal együtt. Vörös színnel én tettem meg észrevételeimet, amelyek azok az elgondolkodtató, (nem csupán) számomra megmagyarázatlan történések, amelyek rávilágítanak arra, hogy nagy könnyelműség, avagy nagyon is történelmietlen azt feltételezni, hogy nincs az események adataiban egy a Napnál is fényesebben megmutatkozó időcsúsztatás is. Vegyük sorra az ábra alapján a hivatalos történelemtanítás ellentmondásait! Azaz a függetlennek tekintett események, nevek összecsengései által és az évszámok eltéréseiben is nyilvánvalóan megmutatkozó - és csupán egyetlen évszámítási mizéria megszüntetésével feloldható - anomáliákat!
  1. megjelennek a "germán (?)" vandál-vangar varangok (maradványok), mint frankok,
  2. miután a "germán (?)" alán-vandál-(sueb)svév hadak a gallokon keresztül törve zúzzák szét a nyugat-római birodalmat.
  3. Geisæ vandál király (nem Géza?) vezetésével a Gibraltár szoroson átkelve alapítják meg a maghrebi vandál királyságot, s hódítják meg Rómát,
  4. kinek utódja Hunerik (vajon, germán avagy hun?!),
  5. utolsó királyuk neve Geilamir (nem Gyula?)
    ugyanakkor (s ezt emelik ki a következő térképen vörös színnel írott megjegyzéseim is)
  6. "kelta-germán" angariai angol emberek alapítanak North-Umbriát a brit szigeten
  7. "germán" lombárd-lango-bárdok alapítanak királyságot (mondhatni: South-)Umbria tartomány körül az itáliai félszigeten
Angol-angar-umber-ombor-Umbri-ember tengely-tenger (az obor-obar-opar-avarok előtt 100 évvel)
Umbriát alapító és uraló "angar-angol" emberek és "ombor-obor-avar", majd "lombard-langobardok"
Nem furcsa egybeesések ezek? Umbria annak a tartománynak a neve, amelyet az anglivariens népnek nevezett emberek alapítanak a brit szigeten és ugyancsak Umbria az az ókori itáliai tartomány, amelynek alapító népében számos ókori szerző a lombard-langobárd és/vagy a szláv nyelven ombor-obor-avar népet nevezi meg (figyeljünk arra is, hogy ~bárd nevű és/vagy avar emberekről van szó!). Umbria tartomány körül alapítják meg a Lombard királyságot közvetlenül a hunok és a vandálok római hadjáratát követő évtizedben. Kik ezek az angar-umbriát alapító emberek? Kik az Umbriákat alapító honatyák? És kik alapították az itáliai Umbriát?


 A "hét ó-angol királyság" alapító népei az angol-szászok (vagy umber-sachák)
Lássuk, hogy kik is voltak a 7 angol királyság "angol-szász" alapító atyái! Hogy is hívták őket?

Angol-szász uralkodók
Mikortól angolok, s nem hungarok? Amikortól berht vagy mikor már ward a bárd?
Származásuk alapján és nyelvükben még mindig felismerhetően szaka-szkíta-hun emberek voltak a brit szigetek angol királyságának alapítói? Véletlen, hogy minden név magyarul érthető, vagy ez is ókumlálás csupán? A feltétlen véletlenség helyett nem kézenfekvő-e azt vélni, feltételezni, hogy az Atila révén országnyi területek feletti hatalmat nyerve saját hatalmuk mámorában jutnak el addig, hogy mára mindent megtagadnak, ami Atila világát és erkölcsi korlátait jelentenék számukra is ("ne ölj, ne irts fegyvertelent, népet akkor sem, ha sereged hódít!")?! Pedig Edward Burne-Jones mester sejthetett vagy tudhatott valamit, mikor a legendás Arthur halálát megörökítve festett egy nem akármilyen koronát is.

Arthur - ki nem Altur, s nem Altar, s nem Aladár - a Szent Koronával a halálos ágyánál
Azzal a sejtéssel, hogy Arthur sem más, mint Atila idősebb fia, az older, avagy elder Aladár, nem foglalkozom itt, mert ennek az összefoglalónak most nem a brit sziget, hanem a Kárpát medence szarmatái a hősei. Legyen elég annyi, hogy van itt is min emberesen elgondolkodni!

Visszatérésként a Kárpát-medencébe nézzük, hogy kik voltak a hun-kor után egy évszázaddal azok a langobárd lombárd uralkodók, akik - állítólag - a hunok után (tehát már nem hunokként) előbb Pannóniában uralkodtak, majd (állítólag a nem hun maradvány, de magyarul mégis akként érthető avar népek elől menekülve) foglalták el Itáliát, azaz egyúttal annak közepén Umbriát és alapítanak királyságot, mint Lombardiát!

Langobard-lombard királyok
Most akkor Pertek, Ualdok vagy Bárdok? Mikortól lombárdok, s nem a'la hungobárdok a langobárdok?
Látjuk az északihoz (brit angolhoz) teljesen hasonló nyelvi változást? S az ebben az egyszerű összehasonlításban az anomáliát, avagy anglomániát? 

Állítom én is, Magyar Adorján, Grandpierre Endre és Attila, Pap Gábor és Tóth Gyula (maghreb.blog.hu) kutatásai alapján is, hogy a népek tömeges vándorlása, elterjedése egész Eurázsia területén jóval korábbi, s amit a fenti népnevek őriznek, azok a népek felett uralkodó kisebb népcsoportok beszédes nevei csupán, melyek megfejtése azon a nyelven áll legközelebb ahhoz, amit azok kifejeztek akkor, amely nyelv a legkevesebbet változott az elmúlt kétezer év során, azaz magyarul (természetesen senki nem mondta, hogy ész és körültekintés nélkül, ahogy azt sem, hogy minden magyar, amely nép nevének értelmét megfejthetjük magyarul). Lássuk csak példaként mit is tudunk már évtizedek óta arról, amit krónikásaink még tisztességesebben az uralkodó népcsoport által végrehajtott honvisszafoglalásként, vagy első és második bejövetelként fogalmaztak meg, míg okleveles kortársaink tömegei szajkózzák nyegle nemtörődömséggel a mai napig, hogy "magyar honfoglalás"!

Az ún. "honfoglalás" nem volt összmagyar honfoglalás
Állítom, hogy a vandálok (az alánokkal és a sueb-svévekkel szövetségben) nem ölni-zúzni, dúlni és rabolni törtek be Galliába, majd a később Hispániának nevezett félszigetre. Azaz a fent említett népek nevével lejegyzett északi, keleti, déli és nyugati megmozdulások sem népvándorlások voltak, hanem az Isten ostora, Atila király hun kapitányaiként (szkíta nyelven spánjaiként) szövetségben hajtották végre az "isteni" parancsot, a római birodalom felszámolását, a rabszolgaság eltörlését, a népek önrendelkezésére alapozott régi-új világrend megteremtése érdekében, majd alapítottak Atila halála után, a hun egység, a hun istenség, "Hunisztán" felbomlása után számos rövidebb és hosszabb életű kiskirályságokat. Lássuk az Atila halála utáni népeket ábrázoló "tudós" térképeket aszerint, ahogy tálalja már őket a hivatalos történelemtanítás (avagy antitárs entitás?)!

Európa népei közvetlenül Atila halála után (elfogadott álláspont)
Kérdés: Hova tűntek a jászok, szarmaták, hunok, székely-siculok? Mindannyian elhagyták a szépséges Európát?

Sejtés: Nem mind, csak többnyire és nem Európát, hanem csak a fenséges Hungária Nagyboldogasszonyát?
Példaként elegendő csak átlapozni saját krónikáinkat, melyekből rögtön értelmet nyer a vandálnak nevezett "germán" (?!) "nép" (?!) néhány emberöltő alatt végrehajtott kontinensváltó hadjárata is.

A Turul-ház első bejövetelének nevezett történések krónikáinkban a hivatalos történeti adatokkal megtoldva
Állítom, hogy az időszámításunk első évezredében az írásbeliség elterjedésével, a rohamosan fejlődő műveltségek európai találkozásával, az oktatás központosításával, a krisztusi kereszténység terjedésével, a kereskedelem fellendülésével, a népek önrendelkezésének visszaállításával, s végül, de nem utolsó sorban, a legkülönbözőbb történelmi időszámítások, ún. ÉRÁk találkozásával vált lehetővé az, ami óriási mennyiségű és nem csupán egyetlen ugrásfüggvénnyel leírható (lásd: Heribert Illig 297 éves "kitalált középkor" elméletét!) történelmi csúsztatásokhoz, hamisításokhoz vezetett. Akarva és/vagy akaratlan, véletlen és/vagy tudatosan, egyremegy. Ennek csupán csak egyetlen, ám a tanított történelemben számos helyen is felbukkanó következménye a nyilvánvalóan összetartozó események 44/45 éves szétválasztása, majd buzgó történészek által, az így értelmetlenné vált eseménylánc toldozgatása, foltozgatása.

Lássuk, hogy a Kr.u.-i első évezredben hányféle időszámításban gondolkodtak az írástudók, akik tanították a történelmet azoknak, akik írástudatlanok!

Az ÉRÁk találkozása Európában Kr.u. 100-tól 800-ig
Önmagában már ez a tény is óvatosabbá kellene tegye már rég a történész kutatókat, hogy a történelmi események tanulmányozásánál ne vegyék "szentírásnak" az időadatot, avagy a ma egységesen tanított időszalagot (az eredeti iratok tanulmányozása helyetti a fordítási hibák tekintélyelvű örökléséről már nem is beszélve). Pl. az Úr 25. éve egészen másként volt értelmezhető a különböző birodalmakból érkezők számára, azaz vonatkozhatott a legutóbbi uralkodó születésére, koronázására, halálára, Krisztus születésére, vagy akár Úr városának alapítására, stb. Számos középkori történész a tisztességesebb és képzettebb fajtából (mint pl. Hunyadi Mátyás történésze, Bonfini is) írásban is hagyatékul hagyta, hogy óriási káoszt talált a krónikák időadataiban, a legtöbben azonban ókumláltak avagy okoskodtak (napjainkig) inkább. Súlyosbította az időmizériát az a tény is, hogy az egyes időszámítások az év legkülönbözőbb szakaszában indultak, s hogy a krisztusi időszámítást is igazgatták az évszámítás pontosításáért, s akár ellenőrizetlenül, többször is azután, hogy kiderült, hogy Jézus 6-7 évvel korábban született, mint addig vélték. Nem volt könnyű eligazodni a legkülönbözőbb adatok között, hát még ha azt is feltételezzük, hogy egyesek hasznot is reméltek a zavarosból.
- Hja, hogy ilyen nyugaton nem volt? - majdnem mondtam, hogy mi volt hivatalosan lapos, s mi pedig halálosan alapos a "keresztény" nyugaton, de most inkább hallgatok.

Mindemellett a legnagyobb kérdés mégis az, hogy az Atila halála utáni Európából hova tűnnek hirtelen a római birodalom idején és a hun birodalomban is meghatározó hatalmas és/vagy hajlíthatatlan szarmata-szkíta népek. Mi történt valójában? Népirtás mindenre a magyarázat?

Népcsere vagy névcsere? Népirtás vagy névirtás? Nép- vagy névvándorlás? Helycserék vagy fejcserék?
Hun vész vagy Gót- és Langobárd-Gepida háborúk

Krónikáink szerint - amint az várható is egy oly' hatalmas király korai halála miatt, mint amilyen Atila király - a Kárpát-medencében kitört a hun utódlási háború, a "hun vész", amelyben Atila nyugati származású (Krimhilda-Ildikó nevű) feleségétől született idősebb fia, Aladár és hívei, a hunok nyugati (avagy "német-római") szemléletű, érzelmű és vérű (kara-garman - fekete) ága állt szemben a keleti (bizánci származású, Hunárius-Honorius lányaként Hunárja-Honória nevű) feleségétől született legkisebb (harmadik, azaz ősi szokás szerint egyaránt uralkodásra esélyes írmag) fiával, Csabával és a hunok keleti ("puszta-vidéki") szemléletű, érzelmű és vérű (szarmata - fehér) ágával, amelyben Aladár (karahun-germán-gót) seregei győztek az "öccsebb" Csaba (szarmata-jász-székhelyi-székely-honi-hun) hívei felett. Csaba bizánci apósa birodalmába, híveinek maradványai a Tiszán túlra menekültek.

A Világenciklopédia szerint Atila halála után a hunok többsége elhagyta a Kárpát-medencét és a mögöttük keletkező űrt nyugaton a gótok, majd a langobárdok, míg keleten (a Dunán innen) a gepidák vették birtokukba. Mind a gót, mind a lombárd időszakban folytonos volt a Kárpát-medence egészének birtoklásáért a nyugati és keleti utódok közötti háború, melyben a gepidák szenvedtek végül vereséget, s ezért az ország keleti felébe húzódtak vissza. A Tiszán túli erdélyi fennsíkon és környezetében alapítottak aztán - mintegy évszázad múlva - birodalmat, mely egész Dácia területét magában foglalta.

Gepida királyság a Kárpát-medencében a 6. század elején
a hunok után egy emberölővel már nem hun, nem is varangar, nem székely, nem magyar, hanem "kapitány-gepidana"
Jogos a kérdés, hogy a magyar krónikák és legendáriumok tükrében e két történelmi esemény hasonlóságai alapján kik lehettek a longobárdok és kik a gepidák?
A válasz annyira kézenfekvő, hogy éppen ezért nehéz kimondani:
  • A longobárd lombárdok nevében a bárd pontosan azt az üzenetet hordozza, amit a székely bárdok, a pártus bárdok, avagy Arany János nyomán a honfiúi mártírhalált is vállaló walesi bárdok nevében is, azaz a lombárdok hajdan pontosan ugyanolyan szaka-széki-szkíták voltak, mint testvéreik, de csak voltak. Nevük éppen azt fejezhette ki, amit az a'la hungobárd->longobárd->lombárd elnevezés torzulmány, azaz hogy már nem éppen azok, amint krónikáinkban az idősebb fiú, az elsőszülött, azaz a kál, az előd úr elhajlott kiejtésű beszédes (germanizálódó) Aladár neve maga is kifejezi a kisebb öccs, tehát az öccs-aba nevének torzítatlanul rövidült Csaba alakjához képest a változást.
  • A gepidák megnevezése sem mond kevesebbet, mint azt, ami. Amennyiben merjük a kézenfekvőt komolyan venni, akkor a gepidák is dák, avagy daha, csupán annak gyepi, avagy gyepű előtagja jelzi is, ami így vagy úgy is ugyanaz. A határmezsgye gyepvidékén, avagy gyepűvidékén élő daha-dák-dán szkíta-hun őrök, kapitányok népét nevezik így. S, ha még azt is tudjuk, hogy szanszkrit nyelven a daha-dák az dana-dán, akkor azon sem csodálkozunk, ha a népnév ezzel is összecseng, hogy szkíta kapitány-kapudán-gepidán.
Azonnal feloldódnak a krónikáink és a nyugati források között feszülő ellentmondások, ha merjük feltételezni, hogy a hun-vész avagy gót- és lombárd-gepida háború pontosan ugyanaz lehetett:
  • az elnyugatiasodó, germanizálódó Aladár hívő hajdan géta-hunok gót és a'la hungobard utódai
  • megsemmisítő erejű népirtással (ez nem napnyugati szokás?) adták tudtára az ősi hiten maradt gyepi-daha(-szkíta) honi testvéreiknek, hogy hagyomány ide, vagy oda, a harmad szülött Csaba az uralkodásban meg nem előzheti az idősebb Aladár előd urat (ez sem napnyugati szokás?), s mint Decebál hajdan, úgy ők is jobban teszik, ha keletre fordítják a szekérrúdakat, amilyen gyorsan csak lehet.
Gapida királyság a Kárpát-medencében (6. század)
Nos, lehetnek, akik kétségbe vonják, hogy a gepida' mégse lett volna gót, germán, azaz ó-német, azaz hogy a gepida' a hagyományaihoz hű hunok maradéka lett volna, ki - a hun vészben vesztesként - mégis csak volt oly' erős, hogy királyságot alapítson (a római Pannónia provincia kivételével ez egész) Kárpát-medencét uralva.

A kétkedőknek csupán arra a tényre hívom fel a figyelmét, hogy e vélekedés a legkevésbé sem új  a Nap alatt, ugyanis az eddig gepidaként feltárt sírokba temetettek antropológiai vizsgálata éppen, hogy nem azt bizonyítja, hogy azok germánok lettek volna, sőt, a sírmellékletek sokkal inkább hun, mint germán sajátosságokat hordoznak. Eleddig egyetlen királyi sírt azonosítottak, amelyről feltételezhető, hogy a gepidák - esetleg éppen a korabeli krónikákban Ardarik (Aldigar) néven szereplő - királya lehetett (apahidai aranykincs lelet), azonban hamar kiderült, hogy a leletek alapján őt is sokkal inkább hun szokás szerint, azaz hunként temették el.

A legnagyobb germán néprésznek a gepidákat mondják, akik a hunok idején a Tisza felső vidékén laktak, de onnan 472 táján Erdélybe is átszivárogtak. Germán törzseknek mondják a longobárdokat is, akik viszont 527 táján a Dunántúl nyugati részeibe nyomultak be. Hogy a gepidák germán törzsek lettek volna, nem állítható határozottan. A gepida temetőkből előkerült csontvázakról ugyanis kiderült, hogy azok átlagos koponyaindexe (85.2%- ban) a 78.56-os indexcsoportba tartozik, ami nem kimondottan a hosszúfejűek típusa. Hátrahagyott régészeti leleteik sem különböznek a hunok és magyarok régészeti emlékeitől, pl. meglepően sok közöttük a méhet ábrázoló, sajátosan hun-magyar biztostű, amely viselőjének népi hovatartozását, magyar voltát mondja. Amennyire a fennmaradt nyelvtöredékekből tehető valamelyes következtetés a gepidák kilétére, ezek az emlékek inkább ragozó jellegű nyelvet tükröznek, semmint analitikusat vagy hajlítottat. A gepidákat egyes források Gebidana Thiuda néven említik, ami az ikerhangok alapján magyarul Kapitány Törzse lehet. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a gepidák halálos ellenségei voltak az ország nyugati széleire betelepedett igazi germánoknak, a longobárdoknak, mindebből az a benyomás nyerhető, hogy a hunok után szereplő gepidákat elhamarkodva sorolják a germán törzsek közé.” (részlet Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete c.-ű művéből)
Hun vész vagy Avar vész

Nekünk és Európa iskoláiban máig azt tanítják, hogy gepidákat a longobárd-lombárdokkal szövetségben a Nagy és/vagy Bát-Baján avar birodalma tüntette el (végleg). Azon kívül, hogy a magyarul beszélők még véletlenül sem idézik azon idegen ajkú nyelvészeket, kiknek alaptétel, hogy a varangar, varang, varég, varn, ... népnevek mind valamely korábbi uralkodó népnek maradványait jelzik a legkülönbözőbb európai térségekben, így eszüknbe sem juttatják  azt sem, hogy az avar népnév értelmét a magyar avar (elszáradó zöld maradvány) értelmében értelmezzük hasonlóképpen. Ráadásul még azt is tanítják bőszen, hogy ezek az avarok mind (azaz nem csupán uralkodójuk, bár az sem bizonyított, csupán feltételezett), a teljes avar nép Ázsiából vándorolt volna tömegesen és hirtelen, s hódította volna meg a Róma által is évszázadokig meghódíthatatlan területet, méghozzá úgy, hogy eltüntettek szinte minden őslakos székhelyit. Az egészben az az érdekes, ha ránézünk a térképre, szinte semmilyen különbséget nem találunk a Kárpát-medencében, csupán az utólag odabiggyesztett uralkodói nevet. A nép meg elolvadó hópihe. Volt-nincs, majd jön más, aminek az előzőhöz semmi köze.

Avar Birodalom, akiknek köszönhetően lett hirtelen Gótból Lombard Itália?
Nem hun, nem gepida, csak olyan és éppen ugyanott csak már kettő helyett egy, azaz kétszer akkora
Már megint egy történet, ahol a "laptoposok" népe nyomtalanul irtja ki a "logarléceseket". Itt, a Kárpát-medencében azonban nem is elégednek meg csupán egy ilyen esettel. Nekünk azt szajkózzák, hogy az avarokat pedig alig kétszáz év után a frankok irtották ki a nagy király, Nagy Károly vezetésével (akik frank nevéről már tudjuk, hogy ugyanúgy a maradvány értelmű varang névből ered)!
- Szinte hihetetlen ez az eszment népirtó-népváltó szemlélet, avagy rögeszme - az egycsöcsön nevelkedett - újkori történész nemzedékek szentélyeiben! - kiáltok most már fel én is tiltakozásul e szobatojás okoskodás csimborasszója felett.

Hogy kétségünk semmiképpen se legyen származásunkat illetően, a magyarokról meg azt tanítják a magyaroknak a "Magyar Tudományos" Akadémián, hogy az avarokat tüntették el 895-ben. Természetesen honnan is, ha nem a messzi Ázsiából (újabban, nagy ujdonságként hirdetve, hogy) rohamléptekben érkezve és pontosan ugyanott, ugyanazon határokat felelvenítve, amelyek között a hunok után uralkodó lombárd és gepida, majd avar, s legvégül a nem is hun, nem is székhelyi őslakos, de nem is gepida és nem is avar, csupán csak (finn-ugor) hungar-magyar rittyentett oda egy országnyi uruságot a pusztán. Puszta véletlenlen.
- Há' hogyne! Pontosan úgy váltották egymást itt a népek, amint a telefonközpontos kisasszonyokat, a mobil GSM hálózat diszpécser központos szoftvermenedzserei az elmúlt emberöltőnyi (vagy emberölőnyi) időben. - Halló! Valami recseg a vonalban. Hallasz? Értesz?!

Avar régészeti lelőhelyek a Kárpát-medencében (a településszám annyi lehetett, mint manapság)
Tanulmányozva részletesen, hogy mire is alapozzák e népváltó történeteket, mérnökként már a józan eszemet keresem. Hogyan lehet eltekinteni mindentől, ami magyar, csakhogy igaznak vélhessenek akkora zagyvaságokat, amit Bonfini kínlódott össze, csakhogy a káoszt, ami az akkori krónikákban már általa is felismerten tetemes lehetett, valahogy mégis megmentse, mentegesse? Kitalálni a hun helyett egy avar népet, hogy a már-már végtelen vagy védhetetlen zűrt valamivel mégis csak kitöltse, lefedje az ember, hogyan lehet? Ugyanis a magyar krónikákban Bonfiniig nemhogy avarokról, de frankokról, Nagy Károlyról és gepidákról és királyaikról egy szó sem, de még halvány utalás sem esett.


Nincs itt min elgondolkodni egy percre sem? Kézai Simon, Kálti Márk, Anonymus, Werbőczy mind sületlen gügye?! A magyar történelmet itt mindenki - jöjjön Bizáncból, vagy Rómából, bárhonnan - nálunknál jobban értette? Messze jobban, mint a "mieink" együttesen?

Azt tanítják manapság, hogy a Kárpát-medencét Atila halála után;
  1. mintegy 100 évig (nem hun, hanem) "germán" (?) gepidák uralták
  2. a (már nem szkíta-géta) gótok, majd a (már nem szkíta-hun, de még nem is ombor-obor-avar) longobárd-lombárdok ellen harcolva,
  3. hogy aztán már több, mint 200 évre egy a magyar honfoglaló néppel csaknem minden ízében azonos sajátosságokkal és műveltséggel rendelkező (nem hun, nem várhun, nem hunvar, de) avar nép vegye át a teljes Kárpát-medence uralmát,
  4. melyet aztán mégis néptelen avar maradvány pusztasággá varázsol egy a nevében maradvány népnévre emlékeztető (varang->frank) birodalmat uraló - szinte csakis krónikás beszámolókból szedett-vedett - Nagy Károly nevű "nagy király",
  5. hogy aztán újabb 100 év után az Ázsiából menekült (nem hun, de) hungar-magyar nép szinte ellenállás nélkül vegye át a Kárpát-medence uralmát.
  6. S mindez időt sötét középkornak nevezi okkal (itt "okos") tudomány, mert a Kárpát-medencét kivéve alig találnak bármit, ami régészeti leletek tömegével igazolná e hosszú évszázadokat átölelő "népvándorlást".
Áttekintve az ún. avar vész történetét, már megint elfogja az olvasót a "dèjà vu" érzés. Ugyanis a frankok helyére helyettesítve Aladár híveit és az avarok helyére képzelve Csaba székelyeit ugyanazt az eredményt kapjuk, mint a hun vész idején. Aladár=Károly hódoltatta Pannóniát, míg Csaba=Tudun avar népe a Tiszán túli területre húzódik vissza. A teljes népirtás azonban - áttekintve Nagy Károly hadmozdulatait - több, mint túlzás, azaz az avar vész sem lehetett több egy trónviszály esetleges hadmozdulatainál.

Nagy Károly hadjárata (Avar vész vagy inkább kalandozás?)
Az Európa egészét behálózó honbiztosítás (koránt sem kalandozás!)
Magyar hadjáratok
Nagy Károly kalandozása avagy csupán a trónviszályt eldöntő büntető hadjárat
A magyar krónikák évszámai világosan megmutatják, mit jelentenek az időszámítási ÉRÁk találkozásával kialakuló történelmi mizériák. Nagy Károly neves évszámait összevetve a Kézai Simon és a mai hivatalos történelemtanítás évszámaival a krisztusi és a macedón ÉRA közti (323 éves) és a julian és a görög ÉRA közti (23 éves) eltérés számait fedezzük fel mindenütt. A húsvét ciklus (532 éves) évkörét Bonfini sejtéséhez hozzáadva éppen az avar vészhez, míg Marcus Aurelius és a "gót" (?) Kniva csatájának leírásából is éppen krónikáink zeiselmauri ütközetébe jutunk, melynek valódiságát a tárnokvölgyi ütközettel együtt Gyárfás István: "A tárnokvölgyi ütközet, és a hun-scythák temetkezési módja" felettébb alaposan igazolta.

Tóth Gyula által felvetett történelmi időszámítási mizériák egy összefoglalása (maghreb.blog.hu)
Ki volt ez a nagy király, akinek e rövid hadjárata törte meg az avarok hatalmas birodalmát, s akinek nevéhez fűződik az avar vész, ami a magyar krónikák szerinti hun vészt idézi fel, ha feltételezzük, hogy a krisztusi helyett a macedón és a görög-julian kiegyenlítő számokat alkalmazták (akarva, akaratlan), mikor e királyt a krisztusi ÉRA számaival az Ó- és Új-Róma által vezényelt nyugati krónikákba foglalták?

Rómában koronázzák a Nagy Királyt
Aladár nagy király vagy Nagy Károly fejére helyezhették a Szent Koronát?
Amennyiben igaz a sejtés, akkor Nagy Károly sem volt más, mint Aladár nagy király Atila halála után.

A kérdés továbbra is kérdés, hogy ki volt ez a király, s hogy a Kárpát-medencében valójában szarmata-hun-gepida-avar egy ugyanaz, avagy egymást követő hungar-magyar folytonosság.

A tény a kérdésre adott választól független tény maradt, hogy a Kárpát-medencében ténylegesen azon lepődnénk meg, ha szarmata, hun, gepida, avar, magyar emberek ne egy helyre temetkeznének, ne egy helyen élnének, hiszen semmi, de semmi sem cáfolja e népek teljesen egyértelmű rokonságát, sőt, szakadatlan folytonosságát.

Ezt jelenti, nem mást, ez a hír is, amelyben arról olvashattunk, hogy ...
"Magyarország egyik legnagyobb, az első századból való temetőjét találták meg egy autópálya építésénél. Az épülő M4-es útvonalán, Berettyóújfalunál egymásra építkeztek a gepidák és avarok."

S, hogy mióta is mismásolnak a hunok és avarok azonosításában (főként a magyar tudományos szentélyekben) az újkori okoskodók, arra végezetül álljon itt néhány idézet az ókori forrásokból:

„E két törzs (az uar és chunni) valóban együtt élt Irán északi határán, s egyikük, a chunni, azonos volt a fehér hunokkal ...”[12].
„... az avarok magvát az eftalita birodalom var és hun nevű törzsei alkották ...”[13] 
„… Khorászán tőszomszédságában terül el Abarŝáhr, azaz Abarország …”[14]


[12] László Gyula: Emlékezzünk régiekről, Képes Történelem, Móra Kiadó 1979.
[13] Altheim, F.: Geschichte der Hunnen, I. kötet 
[14] Mari Amu manicheus térítő útinaplójában

A Párthus Birodalom államalkotó népe Eliseus (V. század) a Hyrkánia tőszomszédságában élő abarokat abarniai, Sztrabón pedig sok száz évvel korábban aparniai néven említi (Lukácsy Kristóf: A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakhelyei eredeti örmény kútfők nyomán, Kolozsvár, 1870., 63. old.)

Persze ettől még strucckodhatunk, hogy a varni az nem avar nép, a ruhai nem Ruga hun vezér népe, az anglivar umbri megannyi Atila királyokkal és az ombor umbri sem volt hungar-varhung ember, meg hogy a vandál vangar Geisa, Geila és Hun nevű királyokkal sem volt vándor hungar venger, ..., s a többi. Csak mire fel?! 

Nos, kedves Olvasó!

Alphonse de Neuville (1836–85)
Hunok a Catalaunumi csatában
Természetesen most sem, ahogy sohasem mondható, hogy már minden bizonyított. Ha eddig eljutottunk, akkor már csak az maradt, ami a múltban is mindig kérdés volt.

Akkor most gondolkodjunk is, vagy csak higgyünk? S, ha már hiszünk, akkor csak annak, aki nem Magyarországról való, vagy annak, ami mentes az ellentmondásoktól? Higgyük mi is, hogy krónikásaink mind, egytől-egyig idióták, ostobák voltak, vagy feledékenyek, avagy alább valók, hiszen a nem magyarok tudták és ma is a nem magyarok tudják jól, mi lesz és mi volt, avagy fogadjuk el, hogy sem ezek, sem azok nem hibátlanok, de gyanakodjunk és gondolkodjunk-e, ha még a magyarok sem magyarok?

Attól tartok - pontosabban, nagyon is remélem, hogy - a kérdés költői csak, hiszen kinek a történelmét idegenek írják, annak jövője is idegen kezekben marad!
Atilánál nagyobb király nem született Eurázsiában Krisztus születése óta!


Kelt: Székesfehérvárott, 2015. június 21-én (Napfordulón)
Dr. Boór Ferenc (az öreghegyi)

5 megjegyzés:

  1. Ez aztán az isteni ajándék, a gyógyító égi manna! Szívem, lelkem, elmém, velőm ... táncra perdült. Köszönjük Dr. Boór Ferenc (az öreghegyi)! Rég imádkozom magyarság ügyben egy ilyen kiváló munkáért.

    VálaszTörlés
  2. Az a nép, amely nem ismeri a múltját és a történelmét, az a jövőét sem érdemli! Gabipapa.

    VálaszTörlés
  3. A katalaunumi csatát követő évben Atilla Itáliába ment. ... Jó lenne már végre egy igaz történelmet hallani. Ehhez ajánlom a ---- http://studiorum.civilmultimedia.com/magyarnak-lenni-atilla-europa-ura/ ---- című előadást, tisztelettel.

    VálaszTörlés
  4. Kedves kgl!
    Köszönjük, hogy rálépett a honlapra, s el is olvasta (tán a címet és a bevezetőt is), de jobban örülnénk, ha úgy szólna hozzá, hogy elolvassa előbb, amihez hozzászól. Egy kicsit fennakadt egy törpe részletnél ahhoz képest, amiről ez az írás szól.
    Egyébként több helyen észlelte volna, hogy természetesen a szerző is úgy véli, hogy Atilla egy évvel a nyugati hadjárat és annak befejező ütközete, a catalaunumi ütközet után hódoltatta Rómát!
    Lásd: "Germánok (?) vándorlása" című képet és az "Angol-angar-umber-ombor-Umbri-ember tengely-tenger ..." feliratos térképet, avagy "A Turul-ház első bejövetelének nevezett történések ..." című táblát, hogy csak a legfeltűnőbbeket soroljam fel az Atilla római tartózkodását állító részletekről. Ajánlom én is, hogy olvassa el az írást, ha igaz történelem morzsákra vágyik ... mert az igazságot csak úgy egészben, tálcán nem adják, az nem olyan könnyű falat, mint a hamisság sült kacsája.
    Köszönjük, ha figyelmet szentel ránk.
    Bizalommal: fejsze, a rendszergazda

    VálaszTörlés