„Székely vagyok,
annak a népnek a fia,
amely Urunk születése után
a negyedik században … telepedett meg, és amely ma
az Erdélyi Fejedelemségben él.”
Kőrösi Csoma Sándor
Sabathu/India, 1825. január 28.
„Azon bíró, ki Isten és ország törvényeitől elhajolva,
könyörgés, vagy ajándék által megnyeretve részrehajló lenne,
száműzessék, minden ingóságai felprédáltassanak, ingatlan jószágai elvétessenek,
s Székelyföldön soha ne lakhassék.
Ekként bűnhődjön még az is, ki maradásában, vagy visszajövetelében fáradozna.”
Székely Constitutio
Udvarhely, 1505. november 23.
2003. június 21-én zajlott Csíkszeredában a Quo vadis Székelyföld?
konferencia, amelyet a Székelyföld, a székely nép eszmélésének,
jelenlegi önrendelkezési törekvéseinek kiindulópontjaként is tartanak
számon. A konferenciát egy fórum-sorozat előzte meg, amelynek keretében a
Magyarok Világszövetségének vezetői és meghívott vendégeik kevesebb
mint két hét alatt mintegy nyolcszáz székely emberrel találkoztak és
tanácskoztak, sorrendben a következő településeken: Székelykeresztúr,
Gyergyószentmiklós, Gyergyócsomafalva, Kovászna, Kézdivásárhely, Barót,
Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely és Csíkszereda. A korabeli közleményt
idézzük: „A Magyarok Világszövetségének képviseletében jelen volt
Patrubány Miklós elnök, Rácz Sándor, az ’56-os Nagy-budapesti Központi
Munkás Tanács elnöke, az MVSZ Védnöki Testületének tagja, Dr. Csapó
József, ex-szenátor, az MVSZ erdélyi küldötte és Borsos Géza, az MVSZ
elnökségének erdélyi tagja.”
A
kéthetes tanácskozássorozat Csíkszeredában megtartott konferenciával
ért véget, amelynek zárónyilatkozata megfogalmazza a székely nép igényét
közel ezer éves hagyományából táplálkozó, és egy eljövendő Euro-régió
területi autonómiájában testet öltő, minél teljesebb önkormányzatra. A Quo vadis Székelyföld? fórumsorozat
és konferencia a Székely Nemzeti Tanács megalakulását közvetlenül
befolyásolta, és a székely-magyar rovásírás felelevenítésének
folyamatában is mérföldkőként tartják számon. Az esemény tizedik
évfordulójának előestéjén sajtószolgálatunk teljes egészében közzéteszi a
Quo vadis Székelyföld? konferencia Zárónyilatkozatát.
Quo vadis Székelyföld? Konferencia
Zárónyilatkozat
Emlékezve
arra,
hogy az I. világháborút követően létrejövő román állam önkormányzatot
ígért az erdélyi magyarságnak, valamint arra, hogy 1919. december 9-én
Párizsban, a Társult Főhatalmakkal megkötött szerződésben Románia
kötelezettséget vállalt a székelyek autonómiájának szavatolására, mely
önkormányzási lehetőség Isten színe előtt minden népet megillet,
üdvözölve
az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében megfogalmazott szándékot a regionális autonómia elveinek jogi érvényesítésére,
emlékeztetve
arra,
hogy Székelyföldön – mely föld megközelíti az EU-tagvárományos
Szlovénia nagyságát – az összefüggő területen élő székelység 87%-át adja
a közel egymillió lelket számláló népességnek,
felidézve
azon
gazdag és kikristályosodott rendszert alkotó önkormányzati
hagyományokat, amelyek a rendtartó székely települések falutörvényeitől
az 1505. november 23-án elfogadott Székely Constitutio-ig terjednek,
amely az európai jogalkotást két évszázaddal megelőzve törvényerőre
emeli a személy szabadságát,
a Csíkszeredai Konferencia a következőket nyilatkozza:
A
történelmi Székelyföldön meghonosult önkormányzást a székely székek
szervezettsége és hatásköre testesítette meg. A székek területi
autonómiával éltek, saját közigazgatással, sajátos társadalmi
felépítéssel és jogokkal.
A székely nép Székelyföldön őshonos, ismeri történelmét, őrzi
hagyományait, tudatában van kulturális öröksége gazdagságának és
birtokában egy saját írásmódnak, a székely rovásírásnak.
A Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett székelyföldi
tanácskozás-sorozat és ennek záró rendezvénye, a Csíkszeredai
Konferencia, a székely népnek, mint a magyar nemzet szerves részének
magára találását, önkormányzási törekvéseinek megismerését szolgálta és
szolgálja.
Ismerve és elismerve az Európai Parlament, az Európa Tanács és az
Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet nemzeti önazonosság
védelmére vonatkozó elveit és dokumentumait, Székelyföld lakosaiként
halaszthatatlannak tartjuk a történelmi székely székek alkotta
Székelyföld eurórégióvá minősítését és a többségben lévő lakosság
nemzeti önazonosságának védelmében, a közigazgatási hatáskörök mellett,
sajátos közösségi jogokkal való felruházását, mely területi önkormányzás
Székelyföld minden polgárát megilleti. Amikor időszerűvé válik, az
Európai Unió biztosítson Székelyföld eurórégió részére a számarányának
megfelelő képviseletet az Európai Parlamentben.
Székelyföld őshonos közösségének tagjaiként, el akarjuk nyerni az
Európai Unió államaiban gyakorlattá vált, a Nemzeti Kisebbségek
Védelmére Vonatkozó Európai Keretegyezményben jogként feltüntetett, és a
székelység történelme során már megélt teljes és tényleges
egyenlőséget.
Igényeljük a székely székek és a Székelyföld területi autonómiájának törvényerejű statútum általi helyreállítását.
Felszólítjuk az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületének
tagjait, késedelem nélkül kezdeményezzék a települési és a széki
nemzeti tanácsok, a Székely Nemzeti Tanács megalakulását, az Agyagfalvi
megemlékezés méltó köszöntésére.
Székelyföld autonómiáját csakis együtt, közös akarattal érhetjük el.
Legyen ennek az útnak első mérföldköve az Isten ajándékaként elnyert
székely rovásírás közkinccsé tétele. Kérjük pedagógusainkat és a
szülőket, tanítsák gyermekeinket, hogy sajátítsák el e kincset. Kérjük
székely településeink önkormányzati testületeit, hogy a helységtáblákon
tüntessék fel a települések nevét a székely rovásírással is.
Csíkszereda, 2003. június 21-én
Isten áldása legyen a munkánkon!
MVSZ Sajtószolgálat
7935/130620
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése