Drága Irén! Drága Marika! Drága sárszentmihályi testvérek!
Megint és megint elkéstem. Ott hordtam mindig Marikáék számát, hogy felhívjam Istvánt, hogy még egyszer beszéljek Vele! S a sok sürgős a fontosat, most is, már megint maga alá temette.
Hallanod kell, amit mondok! Utánad kiáltok! Utánad kiáltom, hogy fogj össze minket. Fogjatok össze minket Józsi bácsival, minket, anyagba ragadt rohangáló pókembereket!
Amíg élek, büszke leszek arra, hogy megismerhettelek, s hogy kitartottál, hogy kitartottatok mellettünk, kisemberek, névtelenek mellett. Ünnep volt minden pillanat, mikor kezemben tarthattam kezed, mikor beszélhettem Marikával és Veled, mikor láthattam, hallhattam bicegő léptedet itt és akár több száz kilométerre is innen.
István bátyám! Isten áldjon meg Téged és örökké élő őr lelkedet. Őrködj felettünk, amíg csak lehet, amíg csak teheted!
Drága Marika!
Szeretve szeretünk Téged, aki mától kezdve még inkább István is leszel a körünkben. Ott állunk melletted, őrt állunk mi is István sírja felett, aki nem keveset hagyott itt nekünk, mint a hitet. A hitet abban, hogy vannak még tiszta és egyenes emberek, vannak még igaz testvérek, csak vegyünk Titeket észre, csak vegyük egymásban egymást észre. Légy erős és maradj velünk, amíg csak teheted! Ne félj szólni, hogy miben segíthetünk Neked, Nektek, drága fejér testvéreinknek!
A fájdalom mély hullámot vet, de hulláma nem marad nyomtalan most sem.
Fülöp István azoknak egyike, akik névtelenül rakták le annak alapjait, ami Sárszentmihályt számunkra Fejér megye legnevesebb településévé tette.
Ölellek, bátorítalak Benneteket, drága sárszentmihályi testvérek.
A búcsúztatón pedig ott leszek. Ott kell lennem csendesen köztetek, Marika mellett.
Fülöp Marika mellett, hogy Istvánt, a sárszentmihályit, még egyszer Marikában magamhoz ölelhessem!
Isten áldjon meg Bennünket egymás mellett!
Ferenc (az öreghegyi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése