A Székely Nemzeti Hadsereg megalakulása
Agyagfalva, 1848. október 16-17-18
163 évvel ezelőtt október 16-18-án az Agyagfalvára összehívott székely nemzetgyűlésen történt, hogy a Székely Nemzeti Tanács felkelésre szólította fel a székelységet és felhívására csatlakozott Székelyföld az 1848-as szabadságharchoz.
1848. október 16-án a temesvári vár császári őrsége megtagadta az engedelmességet a forradalmi magyar kormánynak. Az uralkodó Alfred Windischgrätz herceg tábornagyot nevezte ki a császári hadsereg főparancsnokává, és teljhatalommal ruházta fel a bécsi és a magyar forradalom leverésére.
A hargitai (Udvarhely szék) agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlés azonban általános népfelkelést rendelt el Székelyföldön, amely hamar szétterjed Erdély területére. Berzenczey László
székelyföldi kormánybiztos hívására hatvanezer székely sorakozott fel, s
kinyilvánították, hogy a székelyek hajlandóak fegyvert fogni „magyar
véreik védelmére”. Puchner Antal, az erdélyi császári főhadparancsnok támadást indított Székelyföld ellen, aminek következtében a székely haderő Háromszékre szorult vissza. Ezekben a háromszéki harcokban tűnt fel először Gábor Áron, az addig jószerével ismeretlen székely ezermester, aki az ágyúgyártás megszervezésével jelentősen hozzájárult a székelyek hadi sikereihez. Meg kell említeni még Bodor Péter nevét is (őt főleg a zenélő kút alkotójaként ismerjük), aki Kolozsváron gyutacsgyárat
alapított, a hadsereg kisegítése érdekében. Utóbbiról tudható, hogy a
Bem József előtt tartott egyik haditechnikai bemutató során vesztette
életét. Az 1848-49-es szabadságharcban Bem József tábornok erdélyi hadseregének nagy részét székelyek alkották.
A három nemzetiségű Erdélyben
1848 októberére igen feszültté vált a magyar szabadságharcot támogatók
és az azzal szemben állók közötti ellentét. A szűkebb értelemben vett
Magyarország és Erdély unióját ellenző erdélyi románok és szászok immár nyíltan fegyverkeztek, és mellettük állt a beszterce-naszódi határőrezred parancsnoka, Karl Urban. Velük szemben Erdélyben egyes városok magyar (valamint kisebb részben német és örmény) lakossága, a székelység és a vármegyék szórvány magyarsága állt. Az érzékeny egyensúlyt Puchner tábornok tartotta fenn, aki egyelőre nem fordult nyíltan a magyar kormány ellen.
Ebben a helyzetben hívta össze Berzenczey László marosszéki képviselő a székelyek gyűlését október 16-ára. Az ősi (de már régen nem gyakorolt) szokást
felelevenítve a résztvevők fegyveresen jelentek meg a gyűlésen. Az
összegyűltek között minden osztály képviseltette magát, a nemrég
felszabadított volt jobbágyoktól kezdve a köznemeseken át a primorokig.
Megjelentek a székely ezredek is, amelyek Puchner engedélyével voltak
jelen, bár az engedélyt a lázongó közhangulatra hivatkozva harcolták ki a
székely ezredesek.
Határozatok:
A gyűlésen résztvevők az egész székelység nevében felesküdtek a
magyar kormányra. Kinyilvánították, hogy a székely nép hajlandó
védelmére kelni akármelyik népnek, amelyiknek jogai sérülnek, ugyanakkor
elvárják, hogy a románok és a szászok „a két magyar hazát egyesítő és a király által szentesített törvény előtt meghajoljanak.”
A gyűlés meghívója hangsúlyozza az áprilisi törvények
társadalmi egyenlőségre vonatkozó cikkelyei, így a jog előtti
egyenlőség, a jobbágyfelszabadítás, a közteherviselés fontosságát. Ez
azonban a gyűlés határozatai között a többi tennivaló mellett kevés
szerepet kapott.
Határoztak egyben a magyar honvédség mintájára székely hadsereg felállításáról, melynek parancsnokának Sombori Sándor huszárezredest nevezték ki. Elrendelték egyben a 19 és 25 év közötti ifjak általános hadkötelezettségét.
A második napon híre jött, hogy a Partiumban román népfelkelők
császári felbujtásra magyar falvakra támadtak. Erre válaszul a székelyek
azonnal négy dandárt alakítottak és táborba szálltak. Eközben Puchner nyíltan a magyarok ellen fordult.
Kitartás (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy):
1848 novemberében a császári csapatok megszállták Udvarhelyszéket és Csíkszéket, a Barcaságban is ellenséges csapatok állomásoztak. Ebben a kiélezett helyzetben Háromszéken a fő kérdés a harc vagy a megadás volt. Az önvédelmi harc felvétele szempontjából óriási jelentőséggel bírt Gábor Áron lelkes szabadságharcos magatartása, aki 1848. november 15–16-i székgyűlésen bejelentette ágyúöntési törekvéseit. Ennek hatására is 1848. november 28-án Sepsiszentgyörgyön a székház tanácskozó termében elhatározták a fegyveres önvédelem felvállalását.
Háromszék Habsburg-ellenes önvédelmi harcának 1848. november–decemberi időszaka, leszámítva az árapataki szerződést, teljes sikerrel fejeződött be.
A szék becsületét megvédték a császáriak ismételt támadásai ellen. A harc következő szakaszát Háromszék már nem egymagában vívta, hanem a Bem vezette erdélyi forradalmi hadsereg szerves részeként.
Tehát az 1848. október 16-18-án a hargitai Agyagfalván megtartott székely nagygyűlésen mondta ki a mintegy 60 000 egybegyűlt, hogy kiállnak a magyar kormány és az Erdélyt Magyarországgal egyesítő törvény mellett. A békésen indult gyűlésen 17-én elterjedt a híre, miszerint a Partiumban román népfelkelők magyarokra támadtak, és ez arra sarkallta a jelenlévőket, hogy hadba szálljanak. Az agyagfalvi gyűlés jelentette tehát a székely népfelkelés kezdetét, székelység csatlakozását az 1848-49-es szabadságharchoz.
1848 novemberében a császári csapatok megszállták Udvarhelyszéket és Csíkszéket, a Barcaságban is ellenséges csapatok állomásoztak. Ebben a kiélezett helyzetben Háromszéken a fő kérdés a harc vagy a megadás volt. Az önvédelmi harc felvétele szempontjából óriási jelentőséggel bírt Gábor Áron lelkes szabadságharcos magatartása, aki 1848. november 15–16-i székgyűlésen bejelentette ágyúöntési törekvéseit. Ennek hatására is 1848. november 28-án Sepsiszentgyörgyön a székház tanácskozó termében elhatározták a fegyveres önvédelem felvállalását.
Háromszék Habsburg-ellenes önvédelmi harcának 1848. november–decemberi időszaka, leszámítva az árapataki szerződést, teljes sikerrel fejeződött be.
A szék becsületét megvédték a császáriak ismételt támadásai ellen. A harc következő szakaszát Háromszék már nem egymagában vívta, hanem a Bem vezette erdélyi forradalmi hadsereg szerves részeként.
Tehát az 1848. október 16-18-án a hargitai Agyagfalván megtartott székely nagygyűlésen mondta ki a mintegy 60 000 egybegyűlt, hogy kiállnak a magyar kormány és az Erdélyt Magyarországgal egyesítő törvény mellett. A békésen indult gyűlésen 17-én elterjedt a híre, miszerint a Partiumban román népfelkelők magyarokra támadtak, és ez arra sarkallta a jelenlévőket, hogy hadba szálljanak. Az agyagfalvi gyűlés jelentette tehát a székely népfelkelés kezdetét, székelység csatlakozását az 1848-49-es szabadságharchoz.
Nem volt történelmi előzmények nélküli ez a nap a székelység számára, hiszen ...
1604-ben a Bocskai felkelés második napján, azaz e napon, október 16-án vonult be Bocskai hajdúi élén Debrecenbe.
---------------
1612-ben is e napon, tehát október 16-án adtak leckét a császári zsoldos haderőnek a székely seregek.
"1612-ben Báthori Gábor meghóditván a Barczát, mig ő Fehérvárott
országgyülést tart, a portáról visszatért Géczi András mint
ellenfejedelem lép fel, Weis Mihály brassai biró cancellárjaként működik
s rácz, lengyel, török és oláh zsoldosokat véve fel, támadó harczot
kezdének. A meglepett Feketehalom bevétele után sept. 25-én Földvárt
ostromolják, de azt Allia Farkas, Háromszék főkapitánya, oly hősileg
oltalmazza, hogy bevenni nem tudják. October 8-án Ráduj vajdától
segédsereget kapván, ujból kiszállnak, s Földvár mellett tábort ütve, az
ilyefalvi és uzoni templom-kastélyt és Bodolát beveszik, és oct. 11-én
Földvárt is kézre keritik, s már e sikeresen elbizakodva – Szeli
krónikája szerint – Bölön erős templomkastélyát ostromolják, sőt
Fehérvár alá menetelüket is czélba vették, midőn Török István a mezei
hadakkal, Allia a székelyekkel közeledvén, Földvárhoz visszavonultak, s a
Homoród mellett ütöttek tábort.
A magyar sereg oct. 16-án éjjel Hidvégnél
átgázolván az Olton (mert a hidat felszedték volt), hajnalban rácsap
Weis seregére, az oláhok és zsoldosok csakhamar szétfutottak, mire a
magukra hagyatott, szintén futásnak eredett szászok közt iszonyú
mészárlást vittek végbe; hiába tarták kegyelmet esdve a deákok
bibliájukat fejök fölé, a székelység – melynek falvait annyiszor dúlták
fel – könyörtelenül ölte őket, úgy hogy nagy részök elesett vagy
elfogatott, maga Weis is a Tisztaviznél (Barcza) utóléretvén,
levágatott; lemetszett fejét Tunyogi Gergely Báthorinak küldötte
Szebenbe, ki karóba húzva, kitétette, mignem egy polgár vihar alkalmával
ellopván, Brassóba vitte és eltemette."
Orbán Balázs: Székelyföld leírása
----------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése