Hetvenegy éve történt - A Doni Hősök emlékezetére - 1943. január 12.
A
doni ütközetben 1943. január 12-én következett be a szovjet csapatok
döntő támadása, amelynek eredményeként a 2. magyar hadsereg szinte
teljes egészében megsemmisült. Ennek a tragikus eseménynek állít emléket
a Szabadságharcos Világszövetség egyik Londonban élő vezetője, Szarvas
József.
Hetvenegy
évvel ezelőtt sűrű pelyhekben esett a hó, messze Oroszországban, a
'Csendes Don' vidékén. Az urivi hídfőben elszabadulni készült a
'pokol'. A szörnyű hidegben és az ellátás, valamint a fegyverzet
elégtelensége miatt, csapataink puskára fagyott kezekkel várták az
oroszok támadását, amely nem sokat váratott magára.
Az
1942-es nyári harcokban a német és magyar csapatoknak nagy vér és
anyagi veszteségeik ellenére sem sikerült a szovjeteket átűzni a Don
folyó bal partjára. Uriv-nál és Scsucsje-nál, a folyó nagy kanyarjában,
megvetették a lábukat és 1942 szeptemberétől hídfőállásokat építettek és
fejlesztettek ki egy stratégiai jelentőségű ellentámadás
előkészítésére.
Csapatainknak
sem fegyverzete, sem felszerelése, sem tartalékai nem voltak egy olyan
jellegű támadást megállítani, avagy visszaverni.
A
szovjet csapatok az urivi hídfőből, 1942. január 12-én 09.45-kor
kezdődő, heves tüzérségi előkészítés után, 10.30-kor kerekedtek fel és
lendültek támadásba. Mintegy 2 hadosztály, számos harckocsival támogatva
tört előre. És zuhogott a hó. Tüzek gyúltak és a halál sikolyok
beleolvadtak a Sztálin-orgonák vijjogásába...aztán elcsendesedett a
küzdőtér. Csak a hó esett tovább, nagy pelyhekben.
Ma
már ismeretes, hogy ez a szovjet támadás egy nagyobb erővel
végrehajtott felderítő vállalkozás volt, de a túlerőben lévő szovjet
csapatok harcászati sikert értek el, a 7 könnyű hadosztályunk
arcvonalán. 6-10 km előnyomulást eredményezett a támadóknak.
A
helyzet ilyetén alakulását a II. hadsereg parancsnoksága még nem
tartotta kritikusnak. De a másnap indított ellentámadás kudarcba fulladt
a szovjet főcsapással szemben. Az egész térségben a többszörös
túlerővel támadó szovjet csapatok, egy hét leforgása alatt majdhogy
megsemmisítették II. hadseregünket. A feljegyzések szerint 1943. február
közepéig 120 ezer fő volt a veszteségünk elesettekben, sebesültekben és
a fogságba esettekben. Az anyagi veszteségünk több mint 60-70% volt.
Katonáink,
ahogyan az előzőekben már említettük, téli felszerelés, fegyverzet
hiányában, kiéhezve, kimerülve, de vitézül harcoltak a támadók ellen.
Szívós védekezésükkel megakadályozták, hogy a szovjetek egy megsemmisítő
csapást mérjenek a D.K front seregeire.
Ezen
az évfordulón most rájuk emlékezünk. A Doni Hősökre. Akiknek akkor a
TÖRTÉNELEM adta a kezébe a fegyvert. Apáink és Nagyapáink voltak. Ott
pihennek az orosz hómezőkön, ahol most is, mint 71 évvel ezelőtt, süvít
az északi szél és nagy pelyhekben esik a hó. Valahol a Doni
Nagykanyarban, esténként ...talán Urivban...... mintha valaki
Sztálin-orgonán játszana gyászindulót a Doni Hősökért. Történt ez 71
évvel ezelőtt, amikor a 'Csendes Donnál' élet-halál harcát vívta a
Magyar.
Szarvas József, London, 2014. január 10.
Továbbította az MVSZ Sajtószolgálat
8175/140113
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése