Nyílt
levél Fehérvár Polgármesteréhez, a Városvezetéshez
Tisztelt
Polgármester Úr! Tisztelt Városvezetés!
Ezúton
fejezzük ki felháborodásunkat a polgármesteri hivatalból hozzánk érkezett levél tévedésektől vezérelt szakmaiatlansága, a levélíró tájékozatlansága és a társadalmi közéletet elutasító, a fehérvári Romkertet már-már kisajátító szemlélete miatt, amelyben a Nemzeti Sírkert és Emlékhely egyetlen sírját, Szent Imre sírját jelző kőtábla helyreállíttatása helyett, a koronázási szertartásjáték következtében darabokra tört maradványainak eltávolíttatását szorgalmazza.
Indoklás, s egyben tájékoztatás a hivatal
nevében levélíró részére is:
1. A Szent Imre nyughelyeként tisztelt
sírhelyen a III. Béla Lovagrend által Szent Imre herceg halálának 980.
évfordulóján, 2011. szeptember 2-án ünnepélyesen elhelyezett „Dux Emericus” feliratos kőtábla
mintájaként szolgáló egyetlen megmaradt eredeti töredék a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban máig megtekinthető és a másolattal összehasonlítható.
2. Amint a képen látszik, a szóban forgó kőtábla – az eredetihez a lehető leginkább hű és a sírhelyhez, Szent Imre emlékéhez minden szempontból méltó – a megmaradt kőtábla töredék alapján feltételezhető eredeti kőtáblával azonos méretben, azonos felirattal, a hiteles töredéket aranyozott töret horonnyal és betűkkel hangsúlyozva készült.
3. Tájékoztatjuk Önöket továbbá, hogy a
kőtábla a városvezetés tudtával – a polgármester tervezett és elfogadott
részvétele mellett, ha végül távollétében mégis – ünnepélyes keretek között Horváth
Imre plébános, a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője és számos
meghívott jelenlétében került a helyére, s bár nem műemlék, azonban jelentősége
és kivitele, üzenete miatt Imre atya
azon a szent helyen fel is szentelte (a kőtábla kegyeleti tárgy lett!). E
pillanatot láthatják az alábbi képen. E felszentelt kőtábla lett újabban méltatlan Szent Imre sírjához? A több tonnás állványzat viszont ártalmatlan? A heteken keresztül zajló állványozás,
színjáték és reklámozás, majd a bontás felelőse az ártatlanság maga?!
„A történelmi-kegyeleti szertartást a szokáshoz híven a III. Béla Lovagrend tartotta; dr. Demeter Zsófia történész tartott előadást, majd a székesegyház kanonokja, Horváth Imre plébános szentelte fel Szent Imre hercegünk sírtábláját.” http://www.demokrata.hu/ujsagcikk/a_kiralyi_csalad_lassan_egyesul/ |
4.
E
kőtábla az akkor még erős védőtetővel ellátott építménnyel fedett nyughelyre
került. E védőtető a kőtáblát hosszú ideig (2011-2012) védte, s a 2013-ban
megrendezésre került „koronázási szertartásjáték” nézőteréhez és színpadjához
szükséges több tonnás állványerdő építésének pillanatáig sértetlenül feküdt a
sírhelyen, ugyanis az akkor még létező és a sírhelyek gondozását évek óta
önként végző és a helyszínen július 16-án I. Károly királyunk emlékére kegyeleti
szertartást rendező III. Béla Lovagrend a sérülést bizonyosan jelezte volna.
Látkép a „Romkert”-ről a Szent Imre sírja fölött 2010-től 2012-ig – hivatalos indoklás szerint „pénz hiányában” – el sem bontott épülettel |
5. E kegytárgy a 2013. évi színjáték
állványzatának leszerelése után a jobb oldali részén három-négy darabra törve
került újra szem elé, amelyet augusztus végén többen is különböző fórumokon jeleztek.
A leghatározottabban állítjuk tehát, hogy minden okunk megvan arra, hogy feltételezzük, a kőtábla, amely a fehérvári Nemzeti Sírkert és Emlékhely területén fekvő sírhelyek közül egyedüliként, de legalább Szent Imre nyughelyét beazonosíthatóvá, jelöltté tette, a „koronázási szertartásjáték” miatt, annak következtében repedt meg már 2013-ban is.
Összefoglalva
tehát, a leghatározottabban állítjuk, hogy a
Kálmáncsehi Domonkos által 1490-ben állított kőtábla hű és felszentelt másolata,
annak Szent Imre sírján történt elhelyezése a legkevésbé sem lehetett méltatlan
a Nemzeti Sírkert és Emlékhelyhez. Ezt vitatni, ellenkezőjét állítani méltatlan
mindazok iránt, akik a kegyeletet tartják elsődlegesnek e szent helyen. Mindemellett
egy – az eredetihez ennyire hű – kegyeleti tárgy esetén, amely a Romkert
területén egyetlenként éppen egy árpád házi szentünk, Szent Imre szent sírjának
helyét jelölte egy az 1490. évivel azonos latin felirattal, az teljesen
másodlagos kérdés, hogy a tárgy eredeti-e, amint számos múzeumi műtárgy esetén
is az általában, ha megsérülnek.
A kőtáblák máig is darabokra tört állapota, hogy senki nem tartja kötelességének sem megóvni, sem helyreállítani, egyértelműen bizonyítja azt a fizikai és lélektani veszélyt, melyet a koronázási szertartásjáték Romkert területére erőltetése jelent a királyi és királynéi sírhelyekre, a koronázó templom maradványaira és nem utolsó sorban – egyáltalán nem hanyagolhatóan – az őseink iránti tisztelet megőrzésére. A kimozdult dísztéglák sora, a két törött tábla, a falmaradványok mélyülő
repedései, omladozásai, mind ezt jelzik, függetlenül attól, hogy kinek, s mennyire
is bizonyított, hogy éppen a szertartásjátékok idején sérültek-e, avagy sem.
Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Városvezetés!
Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Városvezetés!
Egyértelmű választ várunk tehát a
leglényegesebb kérdésekre,
nevezetesen
-
hogy
Polgármester Úr és a Városvezetés továbbra
is ragaszkodik-e ahhoz, hogy a Fejér Szövetség és az egyre növekvő számú helyi polgár és látogató által is kegyeletsértőnek, a Nemzeti Sírkert és Emlékhely műemlék romjaira és kegyeleti tárgyaira egyaránt veszélyesnek tartott, „koronázási szertartásjáték”-nak nevezett – ez évben már koncerttel is bővített – színjáték sorozatot a koronázó templom maradványaiként és egyben királyi és királynéi nyughelyekként tisztelt Romkertben rendezzék meg újra?
-
hogy
vissza tudunk-e térni a 2012. március
22.-i nyílt közgyűlésen
elhatározott és Fehérvár
polgárait, szakmai és közéleti társadalmi szervezeteit egyaránt partnerként elfogadó hosszú távú együttműködéshez,
hogy megoldást találjunk a kegyeletsértés elkerülésére, az általunk támogatott és
a városvezetés programjainak összeegyeztetésére, hogy a Romkert 2038-ig
széleskörű társadalmi látogatottságú Nemzeti Emlékhellyé váljék?
Addig is javasoljuk, mielőbb gondoskodjunk arról (akár közös teherviseléssel), hogy a Kálmáncsehi Domonkos féle „Dux Emericus” kőtábla hű másolata és a „Tabula Rasa” kő – lehetőleg az alkotók közreműködésével, és/vagy egyetértésével, támogatásával – újra visszakerülhessen a helyére! Ez mindannyiunk kötelessége, számunkra ez nem is kérdés! Ehhez és a fentiekhez ajánljuk fel a Magyarok Világszövetsége Fejér Megyei Szervezete, a Fejér Szövetség ellenszolgáltatás nélküli közreműködését.
Mindig
van jobb megoldás!
Kezdjünk el egymás szempontjait
tiszteletben tartva dolgozni azon, hogy a fehérvári Romkert testvérvárosunk
példájából is okulva zarándokhellyé váljék! Legyen a Nemzeti Sírkert és Emlékhely Székesfehérvár Csíksomlyója, a
koronázási szertartásjáték erősítse ezt inkább, mint akadályozza! Találjuk meg mindennek
a helyét és szerepét egy a fehérvári polgárság valóban szélesebb rétegei
számára is elérhető, nagyszabású és kevésbé költséges, ám királyi városunkhoz
méltó közművelődési programsorozattal!
Kezdjünk el közösen gondolkodni és
cselekedni 2020-ig,
hogy az Aranybulla 2022-es és Szent István halálának 2038-as millenniumi éveiben Fehérvár teljes lakossága végre büszkén gondolhasson és zarándokoljon a fehérvári Nemzeti Sírkertbe és Nemzeti Emlékhelyre!
Kelt: Székesfehérvárott, 2014. Szent Mihály napján, szeptember 29-én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése