A Hétvezér Est szervezői és a Fejér Szövetség küldöttsége 2011. július 26-án, kedden utazik Szegedre, hogy részt vegyen azon a megemlékezésen, amelyet a szegedi MSZ csoport, a Történelmi Alkotmányunkat Helyreállító Szövetség helyi erőssége szervezett Horthy Miklós és az általa alapított Nemzeti Hadseregre emlékezve.
Küldöttségünk néhai Simon Péter versével köszönti az ünneplőket.
Simon Péter (a 2010. augusztus 20-ról 21-re virradó éjjelen hirtelen elhunyt ifjú lovag, fejér barantás, a HVIM tagja, magyarok és fejér szövetséges, fejér testvérünk) verse:
Mondd csak Szél, én hallgatom!
(Elhangzott többek között: Székesfehérvárott a Trianon megemlékezésen 2009. június 4-én és Péterre emlékezve a Botond napi Vásáron, Székesfehérvárott, 2011. május 22-én.)
Ragadnának meg a szavak,
Miket felé hordanak
Mély sóhajid.
Mondd csak Szél, én hallgatom!
Nem lehet, hogy ily' napon,
Ne akadna kiáltásid, oly emberre,
Ki utolsó hallásáig, helyébe'
Ne maradna!
Mondd csak Szél, én hallgatom!
Leszek most én, s mondhatom.
Minden szavad rám talál,
S nem süket fülekre száll!
Fogadom!
Mondd csak Szél, én hallgatom!
Nem lesz jó, hisz' tudhatom,
Mit nékem mond'ni fogsz,
S míg hozzám szoksz, mégis
Tudni akarom!
Mondd csak Szél, én hallgatom!
Hogy’ szólanak „nagy” Nyugaton
Erről a honról, hol én lakom,
S miért én az életem is adom,
Ha kéri azt!
Mondd csak Szél, én hallgatom!
Te ott voltál, s én nem hagyom,
Hogy azt ne mondd el,
Mit tudnom kell,
Mondd hát el!
Ordíts Szél, én maradok,
Amíg tartasz, kitartok,
Ha te fáradsz, megrogyok,
De mondd csak el, mit
Tudni akarok!
Süvíts szél, én ragaszkodok
A válaszhoz, mit várhatok,
Ha kis hazám már feloldozást,
Se szép szót, se bocsánatot
Nem kaphatott!
Suttogd Szél, én hallgatok,
S a könnyeket, miket dagasztott
A keserűség az éveken át,
Mert nem lelte fénysugarát csonka
Hazám, letörlöm.
Suttogj Szél, én hallgatom,
Mily szavakat rebegsz ajkadon,
Felét se' értem, mert nem hiszem,
Hogy igaz lehet, mit mondasz nékem,
Csak bámulom.
Jöjj hát Szél, túl Alpokon
Üvöltve ébresztőt az alvókon!
Ha fel már őket nem kelti
A hazugság, de se a remény.
S szabadság!
Hát pusztíts Szél, ott Nyugaton,
Hol megfogalmazódott 'trianon',
Hol elvágták az ütőerét,
S szaggatták csak szerteszét
Magyarhont!
Miket felé hordanak
Mély sóhajid.
Mondd csak Szél, én hallgatom!
Nem lehet, hogy ily' napon,
Ne akadna kiáltásid, oly emberre,
Ki utolsó hallásáig, helyébe'
Ne maradna!
Mondd csak Szél, én hallgatom!
Leszek most én, s mondhatom.
Minden szavad rám talál,
S nem süket fülekre száll!
Fogadom!
Mondd csak Szél, én hallgatom!
Nem lesz jó, hisz' tudhatom,
Mit nékem mond'ni fogsz,
S míg hozzám szoksz, mégis
Tudni akarom!
Mondd csak Szél, én hallgatom!
Hogy’ szólanak „nagy” Nyugaton
Erről a honról, hol én lakom,
S miért én az életem is adom,
Ha kéri azt!
Mondd csak Szél, én hallgatom!
Te ott voltál, s én nem hagyom,
Hogy azt ne mondd el,
Mit tudnom kell,
Mondd hát el!
Ordíts Szél, én maradok,
Amíg tartasz, kitartok,
Ha te fáradsz, megrogyok,
De mondd csak el, mit
Tudni akarok!
Süvíts szél, én ragaszkodok
A válaszhoz, mit várhatok,
Ha kis hazám már feloldozást,
Se szép szót, se bocsánatot
Nem kaphatott!
Suttogd Szél, én hallgatok,
S a könnyeket, miket dagasztott
A keserűség az éveken át,
Mert nem lelte fénysugarát csonka
Hazám, letörlöm.
Suttogj Szél, én hallgatom,
Mily szavakat rebegsz ajkadon,
Felét se' értem, mert nem hiszem,
Hogy igaz lehet, mit mondasz nékem,
Csak bámulom.
Jöjj hát Szél, túl Alpokon
Üvöltve ébresztőt az alvókon!
Ha fel már őket nem kelti
A hazugság, de se a remény.
S szabadság!
Hát pusztíts Szél, ott Nyugaton,
Hol megfogalmazódott 'trianon',
Hol elvágták az ütőerét,
S szaggatták csak szerteszét
Magyarhont!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése