2012. szeptember 10., hétfő

Útszéli világban útszélen bajtárs!

ÚTSZÉLEN

Mint útszéli foltos pendelyen
tetves örömlány széttárt combja,
úgy kurvult a sok fehér gallér….
Vonaglottak a zsebek a gyönyörtől.
Tönkre országolnak minket meszelt falak.
Csengő-bongó üveggyöngyöt vetnek
néhanap, s azt esztelen szétgurítva
nevük ritmusára írott indulóra
szemlézik az éhes hajlongást.
Mint útszéli csontos koldus,
örökkön görbe háttal bicegve,
úgy adtuk magunkat kamatderesre….
Sikít a félsz, hogy élhet-e még.
Mécsünkbe beszáradt az olaj.
Kisbíró nem hirdeti javunk,
a végrehajtó is megcsömörlött,
s áll a zsandár, mint szúette cövek….
hiába üvölt a defderdár.
Korhadt fejfákra nem jut virág.
Széthazudott múltunk másé,
ősnyelvünket röhögve vitatják.
Útszélen velünk telt árkokban
álmot locsog alattunk szenny a fényről….
Cukros hamisságok ömlenek
hír helyett bürök gyanánt.
S mi, barátom, mivé legyünk?
Mondd! Megmaradunk, mi magunk?
Kell, hogy maradjunk, mi magok!
Mint kik útszélen hagyták a pelyvát,
csillogó szemekkel kikeletre várnak,
s úgy ér minket a feltámadás
szegekkel lyuggatott testünkben
életfehérségre kelvén….

Ferencváros, 2012. szeptember 10.
Lengyel Károly


fotók: indavideo

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése