Deviza-hitel bűntett ügyében - levelesládánkba érkezett törvényjavaslat

forrás: https://www.facebook.com/DevizahitelesekkelAParlamentbe
Devizahitelesekkel a Parlamentbe

SZERZŐDÉSMÓDOSÍTÓ TÖRVÉNYJAVASLAT

Törvényjavaslatomat a deviza alapú hitelviszonyok feltételeinek módosításáról, fizetési moratóriumról és a bírósági végrehajtások szüneteléséről a mai napon és ezúton elektronikus levélben benyújtom.

Törvényjavaslatom a 2013. február 3. napján közzétett javaslatomtól a következők szerint eltér. Alapvetés, hogy a ténylegesen kifolyósított forint összeg képezi a meghatározott és rendelkezésre bocsátott forint kölcsönösszeget. Az egyik eltérés az, hogy a társadalmi igazságosság érdekében a kölcsönösszeg kamata a hitelezőnek az adott hitelviszonyra a szerződéskötés napján és azt követően közzétett forint kamata, vagyis az a kamat, amelyet a deviza alapú kölcsön előnyös látszata helyett igénybevehető forint hitel kamata volt. A másik eltérés az előzőből következik azzal, hogy a törvényhozás nem foglal állást az igazságszolgáltatás útjára tartozó és a deviza alapú hitelekkel összefüggő jogvitákban, így a hitelviszonyra vonatkozó és e törvényi szerződésmódosítással nem rendezett jogait (és követeléseit) bármelyik szerződő fél bírósági úton érvényesítheti.

Címzett:
Kövér László, az Országgyűlés elnöke, országgyűlési képviselő
Email: laszlo.kover@parlament.hu útján

Címzett:
Orbán Viktor miniszterelnök, országgyűlési képviselő
Email: viktor.orban@parlament.hu útján

Címzett:
Rogán Antal, a FIDESZ frakcióvezetője, országgyűlési képviselő
Email: antal.rogan@parlament.hu útján

Értesül:
Devizahitelesekkel a parlamentbe mozgalom - facebook közösség
Facebook oldal címe: http://www.facebook.com/DevizahitelesekkelAParlamentbe
Alapító: dr. Kriston István

Másolat:
Vona Gábor, a JOBBIK frakcióvezetője, országgyűlési képviselő
Email: vona.gabor@parlament.hu útján
Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője, országgyűlési képviselő
Email: peter.harrach@parlament.hu útján
Mesterházi Attila, az MSZP frakcióvezetője, országgyűlési képviselő
Email: attila.mesterhazy@parlament.hu útján
Schiffer András, az LMP frakcióvezetője, országgyűlési képviselő
Email: andras.schiffer@parlament.hu útján
Gurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció országgyűlési képviselője
Email: ferenc.gyurcsany@parlament.hu útján

Tárgy: Törvényjavaslat a deviza alapú hitelviszonyok feltételeinek módosításáról, fizetési moratóriumról és a bírósági végrehajtások szüneteléséről

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Dr. Kriston István magyar állampolgár az Alaptörvény XXV. cikkében biztosított állampolgári jogon a mellékelt törvényhozás kezdeményezési javaslattal fordulok az Országgyűlés elnökéhez és a Miniszterelnökhöz, úgy is mint országgyűlési képviselőkhöz. Indokolásul előadom, hogy az állam hosszú időn keresztül megengedte, hogy a pénzügyi intézmények a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényben, a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvényben, a számvitelről szóló 2000. C. törvényben, a kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciók, kockázatvállalások, a devizaárfolyam kockázat és nagykockázatok fedezetéhez szükséges tőkekövetelmény megállapításának szabályairól és a kereskedési könyv vezetésének részletes szabályairól szóló 244/2000. (XII.24.) Korm. rendeletben, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben szabályozott befektetésnek minősülő deviza swap (forward) ügylet szabályainak - így különösen az ügyféljogok és a befektetési vállalkozó transzparenciáját biztosító főszabályok - megkerülésével deviza alapú kölcsönszerződéseket kössenek a fogyasztók tömegeivel. A befektetési ügylet létrejött akár deviza, akár fiktív deviza cseréjével vagy nyilvántartásával is. A fogyasztók a befektetési kockázat bekövetkezésével adósságcsapdába kerültek és következményeként társadalmi robbanás fenygeget (az adósok öngyilkosok lettek, utcára kerülnek, elvesztik fedelüket, éheznek, mélyszegénységbe és nyomorba estek, egészségkárosodást szenvednek, családok szétesnek). A pártok nem vállalják fel az adósproblémát, minden úgy zajlik, mint 23 éve, vagyis folyik a választások utáni hatalmi berendezkedés békés elosztása és az újabb fosztogatások előkészítése, csak hogy ez a magyar társadalmi berendezkedés gyökeres reformálásra szorul. A pénzügyi oligarchia tenyerén uzsonnázó és 23 éve uralkodó ’89-es rendszerváltó államelitnek végérvényesen mennie kell. Semmi sem lehet jövőre úgy, mint ezelőtt. A most vagy soha bekövetkezett. Nincs hova hátrálnunk. Mi vagyontalan szabadok csak a láncainkat veszíthetjük. A politikai osztály nem kerülheti meg a felelősségét. Kifosztották a tőke, tudás és befolyás nélkül a nemzetközi pénztőke és a hazai karvalytőke adósságszolgálatába kényszerített magyar állampolgárokat. A devizahitelesek problémája már csak a szikra. A társadalmi konfliktus elkerüléséhez a jogalkotó állam (legiszlációs hatalom) a kivételes helyzetben nem tehet mást, mint a közhatalmat gyakorló állami szervek mulasztását orvosolandó, a deviza alapú hitelviszonyok feltételeit módosító jogalkotással – a szerződések forint alapúvá módosításával és egységes jegybanki forint kamat kikötésével, fizetési moratórium bevezetésével és a végrehajtások szünetelésével - helyreállítja a felek megbomlott szerződési egyensúlyát. Az állam nem terelheti ezt a problémát az igazságszolgáltatás útjára, mert az állam bírósági rendszere nem ilyen társadalmi méretű tömeges jogviták elbírálásának kerete és fóruma.

Szeretném rögzíteni, hogy a törvényhozási kezdeményezésem céljai kifejezhetik a devizahitelesek törekvéseit – magam is alapítója vagyok a facebookon szerveződő 1274 lájkolóval és 10.000 látogatóval rendelkező Devizahitelesekkel a Parlamentbe mozgalomnak,

http://www.facebook.com/DevizahitelesekkelAParlamentbe

azonban a konkrét törvény tervezetet saját állampolgári jogon, mint saját állampolgári javaslatomat nyújtom be.

Melléklet: 2013. évi ..… törvényjavaslat a deviza alapú hitelviszonyok feltételeinek módosításáról, fizetési moratóriumról és a bírósági végrehajtások szüneteléséről

Tisztelettel:
dr. Kriston István állampolgár
ügyvéd, európajogi (pénzügyi) szakjogász

2013. évi …………… törvényjavaslat
deviza alapú hitelviszonyok feltételeinek módosításáról,
fizetési moratóriumról és a bírósági végrehajtások szüneteléséről

Az Országgyűlés az értékteremtő munka, a tisztességes gazdasági verseny feltételeinek biztosítása, a fogyasztók jogai védelme, a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás biztosítása érdekében, az Alaptörvény M) cikke és N) cikke alapján a deviza alapú hitelviszonyokról a következő törvényt alkotja:

1.§ (1) A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény alapján a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban történő törlesztésre létrejött és fennálló vagy már megszűnt (a továbbiakban: deviza alapú) hitelszerződések, kölcsönszerződések, pénzügyi lízingszerződések (a továbbiakban: szerződés vagy hitelviszony) kamata, törlesztő-részlete és adósság összege (a továbbiakban: elszámolás) a 2.§, 3.§, 4.§ rendelkezései szerint változik meg.

(2) Ha a szerződés megváltozott tartalma bármelyik fél lényeges jogos érdekeit sérti, a szerződéstől elállhat. Az elállással megszüntetett szerződés elszámolására is e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) A hitelviszonyra vonatkozó és e törvényi szerződésmódosítással nem rendezett jogait bármelyik fél bírósági úton érvényesítheti.

2.§ A szerződés alapján ténylegesen nyújtott forint kölcsön kamata egységesen a hitelezőnek a szerződéskötés napján a hitelviszonyra közzétett forint kamata mértékére változik azzal, hogy a forint kamat futamidő alatti változására a jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.

3.§ A szerződés teljes futamidejére a 2.§ szerinti kamattal történt törlesztésről – a fogyasztó által már megfizetett törlesztő-részletek beszámításával – (a továbbiakban: törlesztés) a pénzügyi intézmény e törvény hatályba lépésének napjára kimutatott és a kölcsön összegét, ügyleti kamatát, késedelmi kamatát, költségeit (a továbbiakban együtt: adósság) tartalmazó elszámolást (a továbbiakban: elszámolás) köteles készíteni és e törvény hatályba lépését követő 90 napon belül átadni a fogyasztónak. Ha az elszámolás alapján a fogyasztó még tartozik a pénzügyi intézménynek, úgy azt a megváltozott szerződés forint alapú feltételei szerint köteles megfizetni. Ha az elszámolás alapján a pénzügyi intézmény tartozik a fogyasztónak, úgy tartozását az elszámolás fogyasztó által történt átvételét követő 90 napon belül késedelmi kamataival növelt összegben a pénzügyi intézmény köteles visszafizetni a fogyasztónak.

4.§ (1) Az állam a fogyasztóktól átvállalja a 3.§ szerinti adósságnak e törvény hatályba lépése napjáig felmerült késedelmi kamatát és költségeit.

5.§ A szerződés egyéb feltételei nem változnak.

6.§ (1) A szerződésből eredő bármely fizetési kötelezettség teljesítésére a fogyasztókat, mint adósokat e törvény hatályba lépésétől kezdve és ezt követően az elszámolás igazolt átvételét követő hat hónap időtartamra fizetési moratórium illeti meg.

(2) Az adósok ellen indult bírósági végrehajtás az (1) bekezdésben írt fizetési moratórium időtartama alatt szünetel. A szünetelés alatt végrehajtható okiratokat sem lehet kiállítani és végrehajtást sem lehet indítani.

7.§ A törvény végrehajtásáról a Kormány rendeletben intézkedik.
8. § Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba.

A törvényjavaslat indokolása:

Kivételes helyzet fennállása. A felek (pénzügyi intézmény és fogyasztó) a deviza alapú kölcsönszerződés megkötésekor fennálló külső feltételek mellett kívánták szerződési kötelezettségeiket teljesíteni és a szerződéskötéskor az esetleges későbbi külső változások ésszerűen előrelátható kockázatának viselésére vállalkoztak. Ezek a feltételek lényegesen megváltoztak, a szerződésekkel kapcsolatos alapvető feltételezés megszűnt. A hosszú évekig fennálló szerződési jogviszonyra jelentős gazdasági, politikai, pénzügyi és egyéb társadalmi változások hatást gyakoroltak (pénzügyi világválság, infláció, politikai kockázatok, gazdasági lehetetlenülés). A szerződéskötéskor előre nem látott körülmények lényegesen megváltoztatták a szerződő felek helyzetét, a jogok és kötelezettségek arányát, és a fogyasztó számára rendkívül terhessé vagy egyenesen lehetetlenné vált a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartása, illetőleg a szerződés teljesítése. AZ állami beavatkozásra, a szerződési kötelezettségek átértékelésére, megváltoztatására kifejezetten szükség van. A társadalmi méretű változásoknak a szerződések nagy tömegét azonosan érintő következményeit az egyes peres eljárások keretei között nem lehet célszerűen megoldani, ezért indokolt, hogy a törvényhozás dolgozzon ki általános megoldást. A Ptk. 226. § (2) bekezdésében írt rendelkezés első fordulata éppen azt biztosítja, hogy a fennálló szerződések szolgáltatási egyensúlyának felborulása esetén az állami beavatkozást társadalmi méretekben lehetővé tegye. Ugyanennek a beavatkozásnak a lehetősége a Ptk. 241. §-a alapján az egyes-egyedi jogviszonyokban a bíróság részére is adott. Eszerint a bíróság jogosult a szerződést módosítani, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. A törvényhozó feladata meghatározni és felelőssége eldönteni, hogy melyek azok a területek, amelyeken a beavatkozás már jogalkotási követelmény. A deviza alapú hitelviszonyok mintegy egymillió adóst és családjaik révén mintegy 4.000.000 embert érintenek. A kivételes helyzet törvényhozási szükséglet.

Alaptörvény M) cikke kimondja, hogy „(1) Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik. (2) Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.”.

Alaptörvény N) cikke kimondja, hogy „(1) Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét érvényesíti. (2) Az (1) bekezdés szerinti elv érvényesítéséért elsődlegesen az Országgyűlés és a Kormány felelős. (3) Az Alkotmánybíróság, a bíróságok, a helyi önkormányzatok és más állami szervek feladatuk ellátása során az (1) bekezdés szerinti elvet kötelesek tiszteletben tartani”.

Alkotmánybíróság 32/1991. (VI.6.) AB határozata alátámasztja az állami beavatkozás szükségességét kivételes helyzet esetén és a határozat alábbiakban kivonatosan idézett indokolása szerint:

"1. A Ptk. 226. § (2) bekezdésében írt rendelkezés első fordulata szerint jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát csak kivételesen változtathatja meg. Az indítványokban megfogalmazott álláspont szerint ez a szabályozás lehetőséget biztosít a szerződésekbe történő állami beavatkozásra, ezért sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvét és ellentétben áll az Alkotmánybíróság 13/1990. (VI. 18.) AB határozatával a piacgazdaság lényegi elemének tekintett szerződési szabadság elvével, így az Alkotmány 9. § (1) bekezdése alapján is alkotmányellenes.

2. A Ptk. 226. § (2) bekezdésének idézett fordulatát, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint, a 226. § (1) bekezdésével összefüggésben kell vizsgálni. E jogszabályhely lehetőséget teremt a szerződésekbe való állami beavatkozásra, amikor úgy rendelkezik, hogy a jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit, és kimondhatja, hogy ezek a szerződéseknek akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek. A szerződésekbe történő beavatkozás lehetősége és a szerződési szabadságnak a nemzetközi jogösszehasonlításban is felismerhető korlátozása összefügg azzal, hogy az állami szerveknek a szerződésekkel kapcsolatos magatartása a gazdasági élet változásai folytán korunkban világviszonylatban lényegesen megváltozott. Az állam a polgári jogi szerződések fontos tényezőjévé vált. Az állam ma már sok esetben nem ad teljesen szabad teret a felek megállapodásának, hanem törvényekben, rendeletekben meghatározott szabályok útján különféle korlátokat szab a megállapodásoknak és meghatározza a szerződések tartalmát, amelytől a felek nem térhetnek el. A szerződések területén tehát nagy átalakulás megy végbe, a szerződések „közjogiasodnak”. Nemzetközi tapasztalatok egyértelműen mutatják, hogy összgazdasági, továbbá nemzetgazdasági szempontok a szerződési szabadság közérdekű korlátozását esetenként szükségessé teszik. A fejlett kortársi jogrendszerekben ilyen korlátozási területek különösen a versenykorlátozások joga, a kartelljog, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, a szervezeti egyesülések ellenőrzése, az árszabályozás, a szabványszerződések, a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem stb. területei. E szabályozási körökben gyakran kétségessé válik a felek szerződéskötési szabadsága, a szerződések tartalmának a felek részéről történő meghatározása, sőt a szerződések tartalmának változatlanul maradása is. Kétségtelen, hogy az ún. szocialista tervgazdálkodás átalakítása, a piacgazdaság megteremtése, egyszóval a rendszerváltás ellentétes irányú, tehát az állam szerepének csökkenését, az állami befolyás visszaszorítását eredményező szabályozást tesz szükségessé. Ez a folyamat azonban nem eredményezheti az állami beavatkozás lehetőségének a teljes megszüntetését, hanem csak a nemzetközi standardra való átállást, azaz a szocialista tervgazdálkodás helyett a liberális modell megfelelő kiépítését. Ebből pedig az következik, hogy a Ptk. 226. § (1) bekezdésében írt rendelkezés önmagában nem piacgazdaságellenes, mert ma már a szerződésekben - adott feltételek esetén e modellben is - keveredhetnek a közjogi és magánjogi elemek. Sőt a korszerű piacgazdaság kiépítésére irányuló törekvések sikere érdekében - miközben az állam szerepének visszaszorítása fokozatosan bekövetkezik - elkerülhetetlen, hogy az állam az átmenet biztosítása érdekében gyakrabban érvényesítse befolyását a polgári jogi jogviszonyokban. Erre a közelmúlt gazdasági törvényhozásából a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvényben, továbbá az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvényben is találunk példát. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a közjogi és magánjogi elemek alkotmányos egyensúlya megfelelően kialakítható és fenntartható, és ez az egyensúly az, aminek alkotmányossági szempontból relevanciája van és amelynek megítélésére az Alkotmánybíróságnak van hatásköre.

3. Ugyanígy önmagában nem piacgazdaság ellenes az indítványokkal támadott 226. § (2) bekezdésének első fordulatában írt rendelkezés, mert az állam beavatkozásának - adott feltételek fennállása esetén meglevő - lehetősége vonatkozik a már megkötött szerződésekre is. Különösen a hosszú évekig fennálló szerződési jogviszonyokra ugyanis a jelentős gazdasági - esetleg politikai-, pénzügyi és egyéb társadalmi változások nyilvánvalóan hatást gyakorolnak (háború, válság, infláció, politikai kockázatok, gazdasági lehetetlenülés stb.). A szerződéskötéskor előre nem látott körülmények lényegesen megváltoztathatják a szerződő felek helyzetét, a jogok és kötelezettségek arányát, és valamelyikük számára rendkívül terhessé vagy egyenesen lehetetlenné tehetik a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartását, illetőleg a szerződés teljesítését. Ezekben az esetekben tehát az állami beavatkozásra, a szerződési kötelezettségek átértékelésére, megváltoztatására, esetlegesen a szerződések megszüntetésére kifejezetten szükség van. Minden olyan szerződés, amelyet a szerződés megkötését követően nem rögtön teljesítenek, bizonyos fokú kockázatot jelent a felek számára. A szerződéskötést követően ugyanis olyan változások állhatnak be, amelyek eredményeként a szerződés gazdasági egyensúlya teljesen felborulhat, de legalábbis jelentős aránytalanságok következhetnek be. Ha ezeket a szerződő felek megállapodásukkal, szerződésmódosításukkal nem tudják rendezni, ezek kiküszöbölése ugyancsak a szerződésekbe történő beavatkozást teheti szükségessé. A beavatkozás történhet bírói úton és történhet törvényi vagy rendeleti úton is. A bíróság feladata egy-egy konkrét szerződés megbomlott egyensúlyát helyreállítani. A társadalmi méretű változásoknak a szerződések nagy tömegét azonosan érintő következményeit azonban az egyes peres eljárások keretei között nem lehet célszerűen megoldani, itt már indokolt, hogy a törvényhozás dolgozzon ki általános megoldást. A Ptk. 226. § (2) bekezdésében írt rendelkezés első fordulatának tehát az a funkciója, hogy a fennálló szerződések szolgáltatási egyensúlyának felborulása esetén az állami beavatkozást társadalmi méretekben lehetővé tegye. Ugyanennek a beavatkozásnak a lehetősége a Ptk. 241. §-a alapján az egyes-egyedi jogviszonyokban a bíróság részére is adott. Eszerint a bíróság jogosult a szerződést módosítani, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. A törvényhozó feladata meghatározni és felelőssége eldönteni, hogy melyek azok a területek, amelyeken a beavatkozás már jogalkotási követelmény. Az Alkotmánybíróság feladata azonban azoknak a határoknak az elbírálása, amelyek között az állami beavatkozás nem alkotmányellenes.

4. A szerződési szabadság - amelyet az Alkotmánybíróság önálló alkotmányos jognak tekint - érvényesül abban az általános szabályban, amelyet a Ptk. 200. § (1) bekezdése rögzít. Eszerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg, a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal elérhetnek. A felek szerződési akarata a szerződés megkötésekor nyilvánvalóan az, hogy a szerződéskötéskor fennálló külső feltételek mellett kívánják szerződési kötelezettségeiket teljesíteni, illetve a felek a szerződéskötéskor az esetleges későbbi változások ésszerűen előrelátható kockázatának viselésére vállalkoznak. Ha viszont ezek a feltételek lényegesen megváltoznak, a szerződésekkel kapcsolatos alapvető feltételezés szűnik meg. Ilyenkor az adott változások mellett az eredeti tartalommal már nem méltányos a szerződés teljesítését kikényszeríteni, a szerződéses kötelezettségeket fenntartani, mert egészen mássá vált a szolgáltatás terhe, illetőleg a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránya, mint amit a felek a szerződésben kikötöttek. A körülmények lényeges megváltozása miatt tehát a szerződés lebonyolódása lényegesen eltérhet a szerződéskötéskor megfogalmazott céltól, így a szerződés eredeti feltételeiben már teljesíthetetlen, megvalósíthatatlan. Erre az esetre a clausula rebus sic stantibus tételét alkalmazva lehetősége van a bíróságoknak a szerződés módosítására, a Ptk. 241. §-a alapján. Ilyenkor a bíróságnak az egyik fél szolgáltatásának az elnehezülésével szemben a másik fél szerződésbe vetett bizalmát kell mérlegelnie és ezeket egyeztetve a szerződési terheknek egy új, méltányos elosztását kell megoldania. A Ptk. 241. §-ához hasonló - általánosabb megfogalmazású - generálklauzula a Ptk. 226. § (2) bekezdésének „kivételességi” formulája, amelynek alapján jogszabály a hatályba lépése előtt megkötött szerződések tartalmát kivételesen megváltoztathatja. Mind az egyedi jogviszonyok, tehát egy-egy konkrét szerződés tartalmának megváltoztatása, mind pedig a jogviszonyok társadalmi méretű, tehát jogszabály útján történő megváltoztatása csak alkotmányos keretek között történhet meg. A változtatás alkotmányos garanciája pedig az egyedi jogviszonyok tekintetében a bírói, a jogviszonyok társadalmi méretű megváltoztatása körében pedig az alkotmánybírósági kontroll. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint tehát a kivételességet - amelynek fennállása esetén a meglevő jogviszonyok tartalma jogszabály útján módosítható - éppúgy esetenként, jogszabályonként kell vizsgálni, mint a bírósági szerződésmódosítás alkalmazhatóságát az egyedi jogviszonyokban. Jogszabályonként külön-külön eldöntendő kérdés tehát az, hogy mikor felel meg a fennálló szerződési kapcsolatokba való állami beavatkozás az Alkotmánynak, illetőleg az előbbi szempontoknak. Ennek eldöntése elsősorban a törvényhozó felelőssége, de a beavatkozás alkotmányosságát az Alkotmánybíróság dönti el. Az állam jogszabállyal a szerződések tartalmát általában csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén változtathatja meg alkotmányosan, mint amilyen feltételek fennállását a bírósági úton való szerződésmódosítás is megköveteli. Erre pedig a clausula rebus sic stantibus tételét alkalmazva kerülhet sor. A már fennálló szerződések tartalmának jogszabály útján való megváltoztatása tehát általában csak akkor kivételes, ha a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a körülményváltozás nem volt ésszerűen előrelátható, ugyanakkor túlmegy a normális változás kockázatán és a beavatkozás társadalmi méretű igényt elégít ki. Azt, hogy a Ptk. 226. § (2) bekezdésében biztosított felhatalmazás alapján a beavatkozás feltételei alkotmányosan fennállnak-e, az Alkotmánybíróság jogosult eldönteni, ugyanúgy, ahogy a konkrét szerződésekben a Ptk. 241. §-a alapján esetenként azt a bíróság is teszi.

Kétségtelen, hogy a Ptk. 226. § (2) bekezdésének „kivételességi”formulája inkább az ún. szocialista tervgazdálkodás formulája és nem a piaci viszonyokra, a piacgazdaságra szabott kategória. A már fennálló szerződési jogviszonyok jogszabállyal történő megváltoztathatóságának bármilyen megfogalmazása azonban csak generálklauzula útján történhet. A generálklauzula pedig - ha annak meg vannak az alkotmányos garanciái -önmagában nem alkotmányellenes, így a Ptk. 226. § (2) bekezdése sem áll ellentétben sem az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, sem pedig a 9. § (1) bekezdésében foglaltakkal, ezért az alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványok e vonatkozásban alaptalanok."

Dr. Kriston István állampolgár
ügyvéd, európajogi (pénzügyi) szakjogász