Kriston István: Devizahitelesek ébredjetek!

https://www.facebook.com/DevizahitelesekkelAParlamentbe - kérem megosztani - A DEVIZAHITELES IGAZSÁG PILLANATA

A KÖR NÉGYSZÖGESÍTÉSE - A FORINTHITELEK FORINTOSÍTÁSA

1. lépés: valós deviza alapok előállítása swap művelettel vagy valós devizahitel felvétellel

2. lépés: fiktív deviza határidős ügyletek az ügyfelekkel

3. lépés: fiktív deviza árfolyamnyereség beváltása az államnál forintosítással

4. lépés: deviza alapú kölcsönszerződések módosítása felek között vagy jogszabállyal

Devizahitelesek ébredjetek (!) A pénzkartell még egy utolsó csavarral lezárná a nagy bizniszét. A forinthiteleit kész forintosítani (...). A "kopasz úr" előadását az egész ország bambán végig nézi. Még a
jegybankelnök is beveszi és megszeppenve a forintárfolyam - soha nem veszélyeztetett - védelmére kelve az azonnali deviza/forint átváltás ellen, ezzel a kormány tervei ellen lép fel. A pénzkartell, akár mint a western filmek "hőse" most szeretné elvinni a "szajrét" (kassza kiürítése). És mindehhez kormány, jegybank és a civil kurázsi asszisztálnak. Nézzük nemes egyszerűséggel végig, hogy a formális (alakszerű) szerződésmódosításon túl semmilyen műveletet nem igényel a deviza alapú hitelek forintosítása (kivezetése) a bank könyveiből és a pénzügyi rendszerből. A "kopasz úr" nagy áhítattal átélt előadását mindenki "beveszi", megdől a pénzpiac, drasztikusan gyengül a forint árfolyam és így tovább, tehát a kormány szerezzen nekik a svájci nemzeti banktól vagy saját deviza tartalékaiból devizát, amelynek ellenében a devizában nyilvántartott (tehát nem devizahiteleket) ún. deviza alapú, valójában forinthiteleket készek forinthitelekre váltani. A nagy biznisz zárásához a szabadok átverésének alpári magömlése járul, azt hihettük, hogy ez a privatizációkkal véget ér, sajnos nem, mert jön aki a kaput zárja, végképp becsapja, ez pedig a Bankár mutatványa, nézzük végig: 

1. LÉPÉS: DEVIZA ALAPOK ELŐÁLLÍTÁSA SWAP MŰVELETEKKEL VAGY VALÓS DEVIZAFELVÉTEL.

Az egyik bankártól (a "kopasz úr" spanjától) tudjuk, hogy a bankok devizát kétféleképpen állítottak elő. Az első verzió szerint a deviza alapok előállítása currency swap révén történt, amikor is a bank a forintbetétjét egy másik bankkal frankbetétre cseréli és az 1-5. éves futamidő végén visszacseréli és mindkét fél a kölcsönbe vett devizanemnek megfelelő kamatot fizet a másiknak. A bankár nem beszél arról, ezért én hozzáteszem, hogy a felek megállapodhatnak, hogy a frank/forint tőkeösszegek csak a kamat-kalkuláció alapjául szolgálnak, a megállapodás keretében azok tényleges cseréjére nem kerül sor, ebben az esetben a tőkeösszegek névleges tőkeösszegnek tekintendők és a kamat és az elszámolás alapjául szolgálnak. Az első verzió szerint tehát a "kopasz úr" visszacseréli a kölcsönvett frankbetétet a kölcsönadott forintbetétjére és forintbetétjénél van (vagy névleges tőkecserénél visszacserélés sincs), míg a kamatot kifizeti a "devizahiteles" ügyfélnek kihelyezett hitelkamatból. Az első verziónál tehát nem is értem, hogy a "kopasz úr" milyen devizát kér a kormánytól/jegybanktól, amikor az ő devizája ott van a mérleg forrás oldalán, míg a visszacserélési kötelezettsége a vonal alatt mérlegen kívüli tételként. A másik verzió szerint a bank rövid- vagy közép lejáratú frankhitelt vesz fel pl. az anyabankjától vagy a bankközi piacon mástól. Ez tehát a devizaforrás (frankforrás) teremtés kétféle útja. Elviekben tehát a bank a saját üzleti kockázatára devizaforrást teremtve devizában eladósodik vagy csak devizakamatban adósodik el. Na és nézzük, mit tett a bank a frankforrásával. 

2. LÉPÉS: FIKTÍV DEVIZA HATÁRIDŐS ÜGYLETEK AZ ÜGYFELEKKEL.

Az egyik bankártól (a "kopasz úr" spanjától) tudjuk, hogy bankja az 1. lépésben teremtett frankforrás terhére nyújt frankhitelt az ügyfélnek. Itt következne a "titok", de ezt a bankár már "elharapja". Nevezetesen a deviza alapú kölcsön konstrukcióban a frankhitel terhére forinthitel nyújtás történik, tehát a bank frankforrása érintetlen. A "carry trade" bankbiznisz célja a forrásország devizája (svájci frank) és a célország devizája (forint) jegybanki alapkamatai - a két hitelpiac - közötti kamatkülönbözet elérése. A "titok" itt van. A bank fiktíve helyezi ki a magyar hitelpiacon a frankhitelt úgy, hogy forintban nyújtja, ezzel egyetlen ügyletben realizálja a "carry trade" ügyletet, mert a devizát "csak" nyilvántartja (magánál marad, érintetlen, frankbetétként viselkedik, frankkamat terheli) és a forintot nyújtja úgy, hogy a deviza nyilvántartásánál fogva az ügyfél devizában adósodik el, de forintban törleszt akként, hogy megfizeti az árfolyamkülönbözetet is, amely a tőkét- és a kamatot is változtatja. A jogszabályokkal szembe menni nem lehet, ezért a "carry trade" bizniszt a bankoknak adaptálniuk kellett a pénzpiaci szabályokra, ez pedig csak és kizárólag a Ptk. által ismert átszámítással történhetett, de valójában ennek "leple alatt"  a befektetési jogszabályok megkerülésével "deviza határidős ügyletet" kötöttek az ügyfelekkel. Tehát addig, amíg az 1. lépésben a forrásteremtés zajlott, addig a 2. lépésben a fiktív devizakölcsön nyújtás zajlott, ez pedig az ügyféllel csak befektetési hitelezésnek minősülő tőzsdén kívüli deviza határidős ügylet lebonyolításával történhetett. Kúria ítélete, legfőbb ügyész szakvéleménye és mindenki ezt a mozzanatot csak úgy aposztrofálja, hogy a deviza alapú kölcsönhöz tartozó "átszámítás vagy átváltás" történt, azt elhallgatják, hogy ez egy teljesen más szabályok alá eső befektetési tevékenység, amelyben a hitelnyújtó bank befektetési szolgáltatóvá, míg az adós ügyfél befektetővé alakult át. És itt jegyezzük meg, hogy a kölcsön helyett befektetési hitelezés és deviza határidős ügyleti tartalom alkalmas az ügyfél tévedésben tartására. A bank tehát először a bankközi piacon frankforrást teremtett, majd pedig ezt a frankforrást ki nem helyezte, hanem fiktív deviza kölcsönnyújtás, valójában deviza határidős ügylet (azonnali folyósításkori spot és határidős törlesztéskori) árfolyamnyereség útján minden egyes "kölcsönügyletben" deviza árfolyam különbözetet  relizált forintban. Ott van tehát a forintban képződött árfolyamnyereség, ki kéne vinni, be kéne váltani, de hogyan.

3. LÉPÉS: FIKTÍV DEVIZA ÁRFOLYAMNYERESÉG BEVÁLTÁSA  AZ ÁLLAMNÁL FORINTRA.
A "kopasz úr" a forintosításhoz devizát követel, mert a betétben tartott frankforrásának őt terhelő devizakamata törlesztése mellett devizában szeretné tudni a fiktív devizahitelezésen forintban keletkezett extraprofitját. Tehát szó sincs arról, hogy az ügyfélszerződés módosításához - a fiktív deviza tényleegsen nyújtott forintra történő konverziójához - devizára lenne szükség. Az extraprofit konverziójához igen. Vagyis ugyanaz a helyzet, mint a többi multival, amikor ki akar vonulni és az állam devizatartalékához járulnak az osztalék kiviteléhez. Erről van most szó. A fiktív devizában nyilvántartott, de forintban nyújtott  kölcsönök forintosítása nem több mint a nyilvántartott devizatőke szerződésmódosítása a ténylegesen nyújtott forint tőkére, és ez egy szerződésmódosítás jogcímén banki könyvvezetés kérdése, ehhez devizára nincsen szükség.

4. LÉPÉS: DEVIZA ALAPÚ KÖLCSÖNSZERZŐDÉSEK  MÓDOSÍTÁSAFELEK KÖZÖTT VAGY JOGSZABÁLLYAL
A népképviseleti országgyűlés a pénzkartell hatalmas nyomásának súlya alatt játssza el színeváltozásait (...). A civileknek mi köze a legtitkosabb belső államügyekhez. A szent tehenek istállójába még képviselők se mehetnek be. Így zajlott ez eddig. Azonban itt egy nemzetgazdasági méretű megtévesztés folyik az állam szereplőinek csendes asszisztálásával. A pénzkartell százezreket megtévesztő üzletének kifizetése akár az állam devizahitel felvételével (államkötvények kibocsátásával), akár a devizatartalékok felszabadításával büntetőjogi tényállásokba is ütközhet. Nem marad más hátra, mint az "édes-savanyú" jogállami megoldás, a deviza alapú kölcsönszerződések valós befektetési hitelezési és deviza határidős ügyleti tartalmának megfelelő szerződésmódosítással [nyilvántartott és fiktív nyújtott devizának a ténylegesen nyújtott forintkölcsönre, valamint annak forintkamatára (ezen mehet dialógus, hogy ez mennyi legyen) módosítása]. Ez nem igényel devizaforrást. A devizaforrások ott vannak a bankoknál valós vagy névleges currency swap révén. A "szajrét" forintosítani akarják, ennyi és nem több.

5. LÉPÉS: CIVIL KURÁZSIRÓL
Nem akarom megbántani a jószándékú civil kurázsit, de aki nem tud segíteni, azzal is segíthet ha "okoskodásával" nem hátráltatja az egységes pénzügyi platform kialakítását olyan nagy horderejű szakmai kérdésben amihez sem szakképzettsége, sem banküzemi ismerete és tapasztalata nincsen (...).

Tisztelettel:

dr. Kriston István ügyvéd
európajogi (pénzügyi) szakjogász