A Visszatéré
Pontosan tíz évvel ezelőtt, 2003. szeptember 27-én írták alá a Magyarok Világszövetségének kezdeményezésére azt a szándéknyilatkozatot, amely a trianoni békeparancs által sújtott két szimbolikus térségének együttműködése mellett tett hitet. Egyfelől állt az a tíz nyugat-magyarországi, Pinka-völgyi hűséges falu, amely 1923-ban, három éves eltökélt, helyenként fegyveres harc árán visszaküzdötte magát ausztriai elcsatoltságából, Magyarországhoz, a Szent Korona országához. Másfelől állt tíz erdélyi, Fekete-Körös völgyi, mártír település, amelyek magyar közösségeinek a trianoni elcsatolás után népirtást kellett elszenvedniük, és amelyeknek a legtragikusabb sorsú települése Köröstárkány, ahol 1919. április 19-én, Nagyszombaton mintegy száz védtelen magyart végeztek ki a falura rontó román csapatak.
Alsócsatár,
Felsőcsatár, Horvátlövő, Kisnarda, Magyarkeresztes, Nagynarda,
Németkeresztes, Ólmod, Pornóapáti és Szentpéterfa tíz évvel ezelőtt
Communitas Fidelissima (Leghűségesebb falu) címet és
Kossuth-emlékzászlót kapott a Magyarok Világszövetségétől azért, mert
1923-ban, három évvel a trianoni békeparancs után bebizonyították, hogy a
Szent Korona országa távolról sem volt „a népek börtöne”, hanem ezzel ellenkezőleg, nemzetiségtől függetlenül minden ott lakó nép hazája. És még egy dolgot bizonyítottak be: Trianon után is létezhet Visszatérés.
Belényes,
Belényessonkolyos, Belényesújlak, Gyanta, Körösjánosfa, Köröstárkány,
Kisnyégerfa, Magyarremete, Várasfenes és Tenke magyar közösségei
véráldozatukkal váltak a visszatérő falvak partnereivé.
Az együttműködési megállapodás megújítási ünnepségének részletes programját később ismertetjük.
Alább ismételten közzétesszük a 2003. szeptember 27-én aláírt Szándéknyilatkozatot:
MVSZ Sajtószolgálat
8036/130927
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése