2011. év a lehetőségek éve. Az EU soros elnöke Magyarország. S a következő melyik lesz? Lengyelország. Nos? Mi jut erről egy jó magyar ember eszébe?
Magyarország parlamentje most újalkotmányozásba kezdett. Felkiálthatna most a magyar nemzet maradék ereje: Heuréka! Végre eltörlik, ami törvénytelen! Kicsoda? A parlament? Annak a parlamentnek utóda, amely a lisszaboni szerződést olvasatlanul szavazta meg? Hogyan? A „sztálini alkotmányra” alapozva? Az lehet törvényes? Egy megszállt országban csalással választott parlament által 1949-ben napok alatt törvényerőre emelt törvény alapján, azt el nem törölve beszélni új alkotmányról? Nem kimondani, hogy Magyarországnak volt (de facto) és van (de jure) alkotmánya, amely több évezredes múltra tekintve tartotta meg a nemzetet, s amelynek helyreállítása éppen az 1944. március 19.-i német megszállással szakadt meg, hogy Magyarország a saját, törvényes útjáról éppen a „sztálini”, 1949. évi XX-as alkotmánynak hazudott törvénnyel tért le?! Ez alkotmányos? Ez törvényes?
Lássuk hát, világosan a tényeket, hogy mit is válaszolt a Fejér Szövetség állásfoglalására az Alkotmánybíróság Főtitkára 2010. december 21-én, az év azon napján, amikor az éjsötét a leghosszabb, s a napfény még a legrövidebb!
„Tájékoztatom, hogy az alkotmányozás, az Alkotmány módosítása, a MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYÁRÓL szóló 1949. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdés a) pontja szerint az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.”
Akkor most mi is Magyarország Alkotmánya? A „sztálini”? És mi lesz, ha az alkotmányozás alapja is ez lesz? A legfőbb jogot, hogy ki alkotmányozhat, azt továbbra is „Sztálin”, vagy más idegen mondja meg a Magyarok Alkotmánya helyett?
Magyarországnak van alkotmánya, amely a Vérszerződésben, Szent István Szent Imréhez írt intelmeiben, az Aranybullában, az 1848-49. évi sarkalatos törvényekben, lényegében népünk tudatában él, ezért "fölülről" hatalmi szóval nem változtatható meg. Magyarország ősi alkotmánya nem idegen és semmiképpen sem szertelen. Értsük meg végre, Magyarok, magyarul, hogy mit jelent az, ha valami szertelen!
SZER
Beszéljünk a SZERről egy keveset! SZERvesen és SZERtartás SZERűen! Még fontos lehet. Kérdezzünk meg talán egy székelyt, hogy mit is jelent, ha azt mondja: tedd ezt fiam SZERre, amazt meg egySZERre! Hogy elfelejtettük már, hogy a SZER nem találkozót, s főként nem „mítinget”, „wörksopot”, de még „szakrális projektet” sem jelent (Istenem, bocsáss meg; annyira szégyellem így leírni ezeket!), pedig a nyugati határszélen, a hajdan székely lakta és székelyek által védett Őrségben ma is SZER az utca, azaz SZERben élnek az emberek, legyenek székelyek, magyarok vagy vendek! SZERre, azaz külön-külön és nem egySZERre térben és időben.
Hogy ez mennyire nem mindegy! Előbb állj talpra, magyar, s csak azután lépj előre! Előbb tanulj meg járni SZERre, s csak azután menetelj egySZERre, EGYSÉGesen!
EGYSÉG
Mennyiszer éri a vád azokat, akik nem egyetlen szervezetben, pártban, eseményben látják a megoldásokat? Hányszor vádolják őket a szertelenek, hogy megbontják az EGYSÉGet? Mintha már lenne EGYSÉG, mikor nincsen. Beszéljünk, hát egy keveset erről is! Mitől is lesz a magyarság EGYSÉGes? Az EGYSÉG mit jelent? Bizton nem egyformaság, meg egyneműség, de egyszerűség meg együgyűség sem.
Az EGYSÉG EGÉSZSÉG, a természetes különbözőségek EGYSÉGe. Az EGYSÉG ÉGISÉG, égi igéből eredő szellemi, lelki és testi igazságok EGYSÉGe. Az EGYSÉG, tehát IGAZSÁG, a természet adta különbözőségek égi rendje, azaz IGAZságos is EGYben. Az EGYSÉG, a különbözőségek rendszere. Csak magyarul értheted meg, más nyelven ezt az EGYértelműséget, bizony, hiába keresed.
Kérdezd csak meg az öreg székelyt, hogy a székely rendtartás mit jelent? Azt bizton nem, hogy a végeken minden úgy legyen, ahogy amott középen, vagy a sárréten. Ezért is hívjuk mi, fejérek, ezt a két fogalmat, SZER és EGYSÉG, egy rendszerbe foglalva csak úgy, egyszerűen, hogy a székiség elve. Számunkra ez az igazságos, ez az egészséges és ez természetes. Ahogy fenn, úgy lenn, s ahogy künn, úgy benn. Igen, de nem is parancsol senki fentről senkinek odalent. Az nem volna egészséges. Az csak látszatra egységes. Csupán a múlt istentelen „rendszereinek” rémképe volna. S hányan hiszik mégis, hogy a „demokratikus centralizmus”, a „bolsevizmus”, „a vezér megmondja, hogy mit tesz a szolga”, miután „a többség leszavazta” a kisebbséget és megtett egyet vezérnek, ez így egységet teremt. Zavarja-e a szemet, hogy a máj mást és másként tesz? Megáll-e a szív, ha elborul az agy attól, ami szertelen? Az ember, ha egészséges, akkor így egységes. A hangyaboly, amelyik gombát termeszt, az így egységes. Nos, a magyarság is akkor lesz egységes, ha nem egyforma, s főként nem együgyű lesz, hanem részei együtt szolgálják majd az egészséges egységet. Ha visszatér természetes hagyományaihoz, alapelveihez, azaz magyar lesz és nem bennfentes. Visszatér égi alkotmányához, az egészséges mellérendeltséghez, a székiség elvéhez.
Hagyományok, elvek, mit jelentenek? Hogy is volt az, mikor életünket SZERvező erőként éltette EGY ÉGI IGÉtől vezérelt ősi, hagyományos és természetes rendSZER? S nem is oly’ régen! Nem lehet, hogy az, ami azóta van, az SZERtelen, sőt, rendSZERtelen?
ALKOTMÁNY
A rend maga, ami rendszerbe foglalja a részeket. A tákolmányok szertelenek, egy alkotmány nem lehet rendszertelen. Tudják-e ezt azok, akik most a 49. évi XX-as törvényre alapozva tákolnak valamit, amitől azt remélik, hogy megszűnik az, ami törvénytelen? Pedig tudhatnák már régen: „ex turpi causa non oritur actio”, avagy „törvénytelenség jogot nem alapít”. Ennyit sem értenek? Miért újalkotmányoznak? Értik egyáltalán, hogy azt nem lehet? Főként nem egy többpárti, főhatalmi, törvénykező, maga-magát megfizető és maga-magát szabályozó parlamentben!
Az alkotmányt hogyan magyarázná egy székely? Hagyomány, folytonosság, élő égi igazság, teremtő – nem pusztító – rend? Melyik? Vagy egyik sem? A válasz egyszerű: mindezek. Mindezek egyben.
Hogyan is mondta még Deák Ferenc? „… a hatalom gyakorlása akkor legitim és törvényes, hogyha biztosított a magyar állam azon évszázados intézményei és elvei szerinti működése, amelyek együttesen garantálják a magyar állam függetlenségét, törvényességét, a szabadságot, a jogok és kötelezettségek egyensúlyát, vagyis mindazt, ami a magyar alkotmányosság évszázados lényege.”
Hallottál már olyat, hogy új hagyomány, vagy új folytonosság, új élő égi igazság, vagy új teremtő, …? Igen? Ilyenek nincsenek, mert ezekből csak egy létezhet. Csak egy az igaz EGY. Székely-magyar rovásjellel egy kettős kereszt:
Akkor tehát új alkotmány sincsen, csak az az egy, amely abból, avagy attól az EGYtől ered. Hallhattad, megismerhetted, mint Szentkorona-tan, Szent Korona eszme avagy értékrend. Nem mindegy, hogy minek is nevezem, ha tudom, hogy mit jelent? Főként, hogy az alkotmány legfőbb célja, hogy azt a közösséget, nemzetet, aki vallja, megtartsa, védje, őrizze! Szent Korona Alkotmánya pedig másnak nem volt és nincsen, csak annak, akinek a koronája sem akármilyen és több sem, mint az az egy, a Szent.
A Szent Korona Alkotmánya által őrzött örök igazság egyik alaptétele, hogy az élet az életfeltételektől elidegeníthetetlen! Sem pénzen, sem erővel. Magyarul: a föld, a víz, a levegő, a napfény és minden, amit nem ember teremtett, nem eladó! Sem pénzen, sem erővel! Ha ez nem segíti a magyar nemzetet, akkor mi? Az érvényben hagyott 49. évi XX-as, a sztálini? Igen? Vagy a 89. évi XXXI-es, az „ideiglenes”, amely egyszer sem említi meg a magyar nemzetet? Az igen? S, ha ezek közül bármelyikre alapozva tákolunk „rendszert”, mely szerint a létfeltételek mégis csak árucikkek, az kit véd? Az védi a magyar nemzetet? Nem. Nincs más út, csupán csak egy. Visszakövetelni és visszatérni ahhoz, amit elvettek … hogyan is mondta „felirati beszéd”-ében még Deák Ferenc?
“Alkotmányt nekünk is akarnak adni, de nem azt, mit tőlünk hatalommal elvettek, hanem egy másikat, újat, idegenszerűt…. De nekünk adott alkotmány nem kell; mi visszaköveteljük ősi alkotmányunkat, mely nem volt ajándék, hanem kölcsönös szerződések által állapíttatott meg, s a nemzet életéből fejlett ki; azon alkotmányt, melyet időnkint a kor kívánatihoz mi magunk alkalmaztunk, s mi magunk akarunk ezentúl is alkalmazni; azon alkotmányt, melynek alapelveit századok szentesítették. Mellettünk jog és törvény állanak és a szerződések szentsége, ellenünk az anyagi erő.”
Nem „új” alkotmány kell, hanem törvényes. Az, ami volt, amíg meg nem szállta Magyarországot a megszálló német sereg. Az, ami máig érvényben is van, hiszen minden egyéb megszállás alatt született. Magyarországnak történelmi alkotmányára van szüksége. A saját alkotmányára, amelynek alapja a Szent Korona, a Szent Korona eszme avagy értékrend. Erről alkothat törvényt – nem (!) alkotmányt – a Parlament. Magyarországnak volt (de facto) alkotmánya 1944. március 18.-ig és van (de jure) alkotmánya, amelyet a magyar nemzet visszakövetel. Magyarországnak az ezen időpontban még törvényes és független Magyarországgal kell jogfolytonossá lennie, nem csupán elméletileg, nem csupán történelmileg.
Magyarországnak nem királyra, nem is új jelképre, hanem arra van szüksége, amely felemeli, megkoronázza az egyetemes magyar nemzetet. Magyarországnak a Szent Koronára alapozott jogfolytonos királyságra van szüksége, ahol király az „ember”, hogy Magyarország végre – és nem új, hanem újra – alkotmányos útra lépjen.
Magyarországnak alkotmány-helyreállító és az egyetemes magyar nemzetet egyesítő szövetségekre van szüksége. Olyanokra, mint a „fejérek” szövetsége itt, Fejérben. Olyanokra, akik nem adják fel azt, amit az Aranybulla 31. cikkelye is képvisel, a Jus resistendi-t, az ellentmondás és ellenállás jogát, és akár a királlyal szemben. Mert ez testesíti meg a magyar ősiséget, s a jogállam is ebben ölt testet:
„Hogyha pedig mi, vagy az utánunk következendő királyok közül valaki ezen mi szerzésünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan és egyen-egyen, jelenvalóknak és jövendőbelieknek és az ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtelenség szégyenvallása nélkül ellentállhassanak és ellentmondhassanak mind örökké” /Aranybulla 31. CZIKKELY 2. §/
És azért is, mert végtére:
„azért vagyunk e világon, hogy valahol otthon legyünk benne”
Dr. Boór Ferenc, a Fejér Szövetség szószólója
Székesfehérvár, 2011. Fergeteg hava 18. napján (’11.01.18.)
/Megjelent a Magyarok Világszövetsége lapja, a Honlevél januári számában (7. oldal)./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése