Fel kell kutatnunk és el kell temetnünk Petőfi Sándort!

Vengerszkaja, azaz Magyarfalu Közép-Ázsiában?

Csaták néma tanúi címmel rendezett konferenciát a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM- HIM), a Budai Várban. A hadtörténeti régészet témakörében kilenc előadás hangzott el. Az utolsóként szóló Dr. Kovács László előadásának – Petőfi Sándor őrnagy és Gyóni Géza zászlós sírja – különleges aktualitása van, hiszen a Magyarok Világszövetsége El kell temetnünk Petőfi Sándort! címmel mozgalmat indított a költő földi maradványainak felkutatására és méltó körülmények között történő eltemetésére.

A november 4-én, pénteken megtartott konferencián Dr. Kovács László, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének kutatója ismertette azon kutatásokat, amelyek Segesvár mellett, Fehéregyházán zajlottak, ahol 1849. július 31-én utoljára látták Petőfi Sándort. Az előadó elismerte, hogy a fehéregyházi kutatások teljesen eredménytelenül végződtek, ugyanakkor szélhámosságnak nevezte mindazon érveket, amelyek Petőfi Sándor halálának helyszínéül a Bajkál-tó melletti Barguzin-t jelölték meg. Végül ajánlotta hallgatóságának, hogy válassza Petőfi-zarándokhelyként azt a székelykeresztúri vélt Petőfi-sírt, amelyet már feltártak, és amelyről minden kétségét kizáróan bebizonyosodott, hogy a benne eltemetett ember semmiképpen nem volt Petőfi Sándor.

A kérdéseknek fenntartott időben felszólalt Kardos Lajos, az 1989-es barguzini expedíció tagja, aki bemutatta az ott feltárt csontváz koponyájáról készült másolatot, amely Petőfi Sándor koponyájával feltűnő hasonlóságot mutat. Ezt követően az ülésvezető nem engedélyezett további kérdéseket Petőfi Sándor nyughelyével kapcsolatban. Így nem jutott szóhoz az előadáson résztvevő Fuksz Sándor, a Magyarok Világszövetsége Petőfi Bizottságának koordinátora sem, aki a Közép-Ázsiában, Barguzin közelében levő Vengerszkaja nevű településről kívánta az előadót kérdezni.

Fuksz Sándor már csak a konferencia berekesztése után tehette fel kérdését: Van-e tudomása a régész-kutatónak arról, hogy az első világháborúban orosz fogságba esett magyar hadifoglyok arról tudósítottak, hogy a Bajkál-tó közelében Vengerszkaja, azaz Magyarfalu nevű településre hurcolták őket? A település azért kapta a Magyarfalu nevet, mert ott már ezt megelőzően, az 1849-ben foglyul ejtett magyar honvédek sokasága élt. Az MTA régész-kutatója elismerte, hogy tudomása van a Közép-Ázsiai Vengerszkaja településről. Azt a kérdést, hogy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum miért nem kutatja az 1849-ben Vengerszkaja-ba elhurcolt honvédek ottani sírjait, ezután kell feltenni Honvédelmi Minisztérium kötelékébe tartozó intézmény (HM - HIM) vezetőinek.

Szégyen és pirulás nélkül tovább nem tűrhetjük a bizonytalanságot s még jókor el kell magunkról hárítani a késő kornak bizonyosan bekövetkező vádját, hogy kortársunknak, a nemzet nagy költőjének sírját felkeresni restek valánk, s a helyett megelégednénk naponkint megújuló mendemondákkal, melyeket részint a jóakarat, de többnyire a rövidlátóság s nem ritkán szándékos áltatás koholt végnélküli ámításunkra. Tudni akarjuk, tudnunk kötelesség: Petőfi Sándor hol és mikor halt meg! – írta 1860-ban Pákh Albert, a Vasárnapi Újság alapító főszerkesztője, Petőfi barátja. A feladat ma, százötven év múltán is ugyanaz: Fel kell kutatnunk, és el kell temetnünk Petőfi Sándort!

„Behantozatlan áll                S hazám leányi közt

Hamvai fölött a hely.             Nincs egy Antigoné,

Hol, merre nyugszik ő,          Ki sírját fölkeresve

Nem mondja semmi kő,        Hantot föléje nyesve,

Nem mondja semmi jel.        Virággal hintené !”

(Arany János)

MVSZ Sajtószolgálat

7328/111106