Hunok és/vagy Magyarok?!
Máig jogosnak vélt kérdés, holott az elmúlt évezredben született krónikáink, avagy az elmúlt évezredben legismertebb nyugat-európai történetírók munkái, térképei, levelezései - a távol-keleti kutatók véleményéről már nem is beszélve - sem hagynak kétséget abban, hogy e kettő nagyon közeli egy, és a MAGYARnál hűbb örököse sehol a világon nincs annak, ami HUN volt valaha, avagy lehet ma, ha van. Azaz a kérdés nem helyes, ha úgy tesszük fel: HUN vagy MAGYAR?
Hiszen "eHUN" vagyunk MAGYARok, ahol ottHON is vagyunk és ahova azok is hazajöttek, akik máshol alapítottak HONt, lett-légyenek hunok, (h)onogurok, hungarok, ... vagy magarok, mahgarok, madjarok, madzsarok vagy magyarok!
Igen. A HUN egyet is jelent (lásd: Körmagyar), egy embert (halld mongolul) és azonos műveltségű népek összességét (lásd a sztyeppék népeit), géntől, vértől is akár függetlenül. A MAGYAR pedig, mint Hunornak Magor, édestestvére volt van és lesz annak, ami HUNGAR.
Régészet, eredetkutatás, embertan, néprajz, nyelv, ... minden, de minden azt igazolja, s egyre inkább, hogy MAHGAR-MAGYAR vagy HUNGAR-ONOGUR nem kettő még akkor sem, ha nem is éppen egyugyanaz.
Hiszem, hogy a MAG mag maradt, avagy megmaradt MAGYARnak nyelvében, hitvilágában, dalvirágában, műveltségében, s az egészséges egységre törekedve terjesztett ki honát műveltségének, mint HUN, avagy a szűkebb MAGYAR MAGKÖR, mint HUNGAR HONKÖR terjedt leginkább arra (keletre, a sztyeppék világában), ahol különösebb torzulás nélkül őrizhette meg műveltségét, miközben szervesen illeszkedett fűhöz, fához és virágához, s az azokkal egészségesen együtt élő embertársaihoz. Azaz mindig és újra és újra a Kárpát-medencétől Ordosz fennsíkjáig folyamatosan, hatalmas nagy HUNGAR-HUN birodalmakat alkotva, nem tiporva, de teremtve, nem temetve, de táplálva, nem kiirtva a helyi, sztyeppei székhelyi hagyományokat, de megtermékenyítve azokat, hogy aztán a jobbak visszavágyjanak. Nos ez az, ami mindig külhonokra ad okokat a bátortalanabb vagy időben szűkebben vizsgálódóknak. Borbála előadása, térben kitárva magyar-hungar műveltségünk világméretű nyomait, igen jó alap ahhoz, hogy mindenki belássa: a történelem csupán tanítás, míg a valós történet a háttérben az, amit megerősít minden, ami a múltból a jelenig fakadt, s tovahalad.
Erről szólt a Fejér Szövetség Hétvezér Esték sorozatának 102. előadója, Obrusánszky Borbála. Joggal. Aki nem hallotta, nosza, lássa és hallja!
1/4 Rész
2/4 Rész
3/4 Rész
4/4 Rész (válaszok kérdésekre)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése