Fejérek, honfitársak, bajtársak!
Elmúlt. Elmúlt egy magyar év, egy csodálatos évet hagytunk magunk mögött 21-én éjjel a Kerecseny Tűzszertartással.
A Fejér Szék nevében köszönettel tartozom mindnyájótoknak: vendégeinknek, tiszteletbeli tagjainknak, pártoló és rendes tagjainknak egyaránt.
Ezévben először történt,
hogy Gyertyaszentelő Boldogasszony napján tettünk néhányan komoly
fogadalmat önmaguknak és egymásnak. S bár sokan nem is értették, hogy e
fogadalom miként és hogyan kötelez majd, s néhányan tették ezt egy kissé
át nem gondolt buzgalommal, azonban az ő lemorzsolódásukkal is, s a
tartózkodók megértő együttérzésével is erősödött szövetségünk, mégis,
csak megszületett egy komoly testvéri szövetségre lépett fejér mag, a
"fejérek" csapata, kiknek az adott szó szent, a lelkiismeret parancsa
hatalmas, s a tettek értéke több már, mint arany.
Már január elején hallattuk hangunkat szövetségünk 12 pontjából a 12.-kel, a Nemzeti Sírkert és Emlékhellyel kapcsolatban egy sajtótájékoztatón, hogy nem vagyunk egyedül, vannak, nem is kevesen, akik nem engedik, nem engedték szőnyeg alá söpörni, "síkba betonozni dicső múltunkat"!
Márciusban avattunk
rovásírásos táblát Sárszentmihály határában, ahol kis tizedünk mutatta
nekünk az utat, hogy elkötelezettek kis csapata is képes lehet olyan
célok megvalósítására, amelyre parancs vagy engedély nélkül kevesen
vállalkoznak ma. S a helyi ügyek adtak erőt ahhoz, hogy országos szövetségeket kössünk az alkotmányos jogfolytonosság helyreállításáért.
Amellett, hogy másodszor
rendeztük meg a Botond napi vásárt, s a Kárpát-medencei Találmányi Kiállítást, arra vállalkoztunk, hogy szorosabb együttműködésben a
települési önkormányzattal kockázatokat is vállalva szállunk be a
Csókakői Várnapokba. A Csókakő-váraljai Fejér Vásár és Hun-Magyar Találkozó sikere mára leírhatatlan. S, ha már lúd, legyen kövér,
gyújtottunk még Soponyán is Nagylángot a Gárda Szövetséggel kart karba
öltve, persze, hogy ugyancsak első ízben. S a Szent Mihály Napi Vásár és Sárvízi Hagyományőrzők Találkozóján a Fejér Hétpróbára 72 hetvenkedő
nevezőt jegyezhettünk, hogy kiválasszunk egy győztest Szent Mihály
kapitányának. S a szertűz után Soponyán arról meséltek napokig a
kocsmában, hogy "ilyen nagy lángot bizony Nagylángon még nem láttak".
Voltunk Csókakőn is és Szegeden is, hogy együtt emlékezzünk a helybéliekkel Horthy Miklósra, a kormányzóra, mentünk Egerbe, Budapestre, Mezőszilasra, Sárkeresztúrra,
... mentünk mindenhova, ha segítségül hívtak.
Első ízben avattunk alapkövet egy olyan emlékmű fogadására, amely párját ritkítja majd
azzal, hogy egy be nem jegyzett társadalmi szervezet kevesebb, mint egy
év alatt valósítja meg emlékművét a mesterséges határokkal elválasztott székelynek és magyarnak. S bár halasztanunk kellett kétszer is a végső
átadás napját, ám ezzel is csak az esélye növekedett annak, ami a célja
volt a Hét áldás Fehérvárra felhívásunknak, hiszen szövetségünk éppen az
éves évfordulóra avat majd emlékmű tárgyat Csíkszereda és Fehérvár
testvérvárosi kapcsolatának olyan feliratokkal, amely nem is kis
fejtörést okozhat azoknak, akik továbbra is nagyobb hitelt adnak a tényekkel szemben a
megrögzött irodalmakban olvasottaknak.
Ebben az évben a Hétvezér Estékkel átléptük a százat, s elsőként rendeztünk estét a felújított
Királykút aulájában. Jövőre folytatjuk, ahol abbamaradt, ha nem is
engedték januárig senkinek használni a házat.
Közösségünk több tagja
döntött úgy, hogy szélesebb közéleti szerepet vállal, s belépett az MVSZ tagjainak sorába. S miközben motorja voltunk tavasszal a TAHSZ megalakulásának, országos értekezleteinek, aközben nem mulasztottunk el segíteni több tagunk ügyes
bajos dolgában sem, sőt, egy fehérvári fiatalember összetört arc- és
állkapocs-csontjainak - egyébként milliós költségű - szájsebészeti
helyrehozatalában, fájdalmának enyhítésében is szerepünk lehetett azzal, hogy növeltük részvételünket és bizalmunkat az MVSZ
tagjainak és elnökségének munkájában. Erősítettük a testvériséget a
gárdával az Izland melletti szimpátia tüntetésen vállalt kiállásunkkal
ugyanúgy, mint azzal, hogy legutóbb a MAREVOSZ-szal és velük vállvetve
kiáltoztuk tüntetőleg, hogy nem adjuk, nem engedjük elbitorolni a Magyar
Házat, Hazát, Földet, Vizet, Embert, s megvédjük az MVSZ Székházat.
S miközben nem kevés
anyagi áldozatot vállalva hirdetjük a Hét áldást Fehérvárra
felhívásunkat, vastagon ott vagyunk a Magyarságtudományi Egyetem alapításában.
Leírni sem könnyű, mi
mindenben vettünk részt, s hogy mennyi áldozatot hozott az a fejér mag,
amely nélkül pártolóink, közösségünk távolabbi tagjai nincs mit
támogassanak.
Az év számunkra, tudatos
magyarok számára a Nappal fordul. Azaz, mikor e sorokat írom, már az új
napévbe léptünk mindannyian. Ám mégis, az átmeneti hónap (holdnap) ideje
van. Ahogy a régi időkben a "modern" Karácsony és újév napján keresztül
vízöntő napjáig tartott egy számolatlan, valaha tárkány, avagy szala
hónap, hogy a növekvő nappalokkal életbe lépett újév első teljes
holdjárta hónapjának számítása is megkezdődjék ugyanúgy, mint ma, a
januárral indított 12 hónapos naptárral.
Ezért e hosszú méltatás
Kerecseny napját követően, az új Napév első napjaiból visszatekintve
arra, mit hozott az óév, hogy az újra várakozásban mindőnk
átgondolhassa, mit rejt az újév, mit hozhat a hol(d)nap!
Köszönet jár mindannyiótoknak, áldás mindnyájatokra. Köszönet azért, hogy kitartottatok a nehéz napokban.
Ezzel a hosszúra nyúlt beszámolóval kívánok áldott és meghitt Karácsonyt mindnyájunknak.
Ferenc (az öreghegyi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése