2018. június 9., szombat

S még mindig Országzászló tér - hálásak vagyunk a szemtanú e mondatáért

"A mostani avató talán még ünnepélyesebb volt, mint annak idején"
Zoltán Tibor (1936-os szemtanú)

Sági Zoltán tollából a feol.hu oldalon olvasható az alábbi cikk, melyből a fenti mondat lelkünkhöz szól, hiszen az Országzászló tér és Ereklyés Országzászló és Trianon Emlékmű avatása, szereposztása, forgatókönyve Dr. Boór Ferencnek, a Fejér Szövetség társelnökének tollából való. S, ha nem is teljesen összevethető a múlt és a jelen, azaz talán túlzó és sommás is összevetni a mostani és a 82 évvel ezelőtti avatót, a következtetés talán így mégsem alaptalan, hogy méltók maradtunk ahhoz, ami helyénvaló.

        Tibor bácsi az eredeti Országzászló téri emlékmű                                                       avatásán is ott volt                                      

A Nemzeti Összetartozás Napján, június 4-én adta át a város az Országzászló teret, és avatta fel az Ereklyés Országzászló Emlékművet. A 70 éve elbontott első helyén újra áll az eredeti tervek inspirációja alapján alkotott oltár, amely mégsem másolat, hanem a mi korunk szövetén átszűrődő képe az eredeti szándéknak. Szellemkép – a szó spiri­tuális értelmében.

Ha bárkit megkísértene a gondolat, hogy a történelem tárgyai avítt régiségek, gondoljon csak arra, milyen szívósan el tud kísérni egy-egy régi trauma. Közvetve legalább mind ismerünk egyéni példákat – de ugyanígy van ez a közösségekkel is. A huszadik század Európában a közösségi traumák évszázada volt. Olyanoké, amelyek jó része még ma is kísért, és amelyeket – ha hihetünk József Attilának – meg kell vallanunk, mert csak az emlékezés oldhatja őket békévé.

Az Országzászló tér közepén álló emlékmű három szín, fiatal művész és mester, Boór Bernadett építész, Máthé Krisztián* szobrász és Bíró Csaba bronzműves munkája, akik a megvaló­sítás folyamán több ponton is munkakapcsolatba kerültek egymással. Meg még valakivel – de erről majd később.
* szerk. helyesbítés: .. és Láposi Gabriella szobrász

       Az alkotók: Máthé Krisztián, Boór Bernadett, Láposi Gabriella és Bíró Csaba | Fotó: Sági Zoltán | Fejér Megyei Hírlap       
A megvalósult emlékmű terveit Boór Bernadett építészmérnök készítette el, szoros együttműködésben a KörTeKert építészeivel, Vojtek Tímeával és Ghyczy Zsuzsával. A levéltári kutatásaik során számos korabeli irat előkerült: megrendelők, feljegyzések, teljesítési igazolások és adományozások dokumentumai. Mint Boór Bernadett a kutatásokban kibontakozó kép alapján találkozásunkkor megfogalmazta: annak idején, éppen úgy mint ma, sokak összefogása, szándéka és terve játszott szerepet az 1936-os végeredmény kiformálódásában. – Úgy van ez – magyarázta Bernadett –, hogy van egy gondolat, egy idea, és ahogyan az jön le az égből, különböző vásznakon (amelyek az emberek, a szándékaik, a beszélgetések, az egyeztetések) szivárog át, folyik keresztül. Hogy a végeredmény milyen színű, formájú lesz, az mindazon múlik, amin keresztülmegy. De ez így van jól, hiszen az ott fönt még csak egy idea, ami aztán áthalad az embereken, és mindenki hozzátesz valamit. Az emlékmű kapcsán esett szó múltról és jelenről, már csak egy hiányzik – tette még hozzá. – Ahogy én a mestereimtől hallottam: Makovecz Imre e kettő mellé rögtön jövőt is kapcsolt. Ez még hiányzik. A jövőkép. Volt egy tragédia: Trianon. De ahogy minden mélypont: ez is egy lehetőség. Ahol becsukódik egy ablak, ott kinyílik egy ajtó. Mi most ilyen nemzet vagyunk, hogy egy másik „országon” keresztül egy tündérszigetre jutva találkozhatunk újra egymással.

Bíró Csaba bronzműves – képzőművész felesége, Láposi Gabriella (szerk. megj.: szobrász) közreműködésével – az emlékmű három fontos részletét készítette el. Ő öntötte az oltáron nyugvó, II. Mátyás-féle velencei kardot, az ereklyenyílást lezáró bronzlapot, és ő készítette – igaz nem bronzból, hanem aranyozott rozsdamentes acélból – a zászlótartó sudarának tetejére a kettőskeresztet. A kard a bronzműves balinkai műhelyében öltött alakot. Felületét a mester finoman megmunkálta, és a megfelelő helyeken gondoskodott a megfelelő motívumok elhelyezéséről is. A kard hossza, a tervek szerint, 1688 milliméter, amely méretben a rekuperatio, azaz Székesfehérvár töröktől való visszavételének évszáma rejtőzik. Minden szóbeszéd ellenére pedig a zászló­rúd éppen olyan magas, mint az 1936-os eredeti volt. A kivitelezés során úgy alakult, hogy a zászlótartó sudarát a kettőskereszt beillesztése előtt felállították, így Bíró Csabának egy kosaras emelőn egyensúlyozva, 12 méter magasban volt alkalma meggyőződnie arról, hogy szerencsére mindenki pontosan dolgozott – ugyanis a kettőskereszt a kialakított illesztésbe finoman becsusszant és a stiftek is pontosan lyukra estek.

    Zoltán Tibor: A mostani avató talán még ünnepélyesebb volt, mint annak idején | Fotó: Koppán Viktor | Fejér Megyei Hírlap    
A kamion tavaly karácsony környékén kanyarodott be Máthé Krisztián nagyvelegi utcájába a bő 10 tonnányi horvát mészkővel. Az egyenként másfél-két tonna súlyú kanfanártömböket a szobrász a kapott tervek alapján egyedül faragta meg, speciális eszközökkel, csörlőkkel, görgőkkel és futómacskával mozgatva őket. A munka január elején indult be, szabadtéren, így amikor havazott, Krisztián kis szünetet tartott, aztán folytatta. A lépcsőzet és a pódium anyaga azonban rögtön Fehérvárra érkezett, azt helyben csiszolta méretre a szobrász, aki a munkák Országzászló téri szakaszában is napi 10–12 órás műszakokat tartott. Ahogyan ő fogalmazott: – ha odamegyek valahová dolgozni, hát nem sietek el onnan. – Egyik este egy idős férfi csatlakozott nézőként, majd engedélyt kért, hogy lefényképezze munka közben. A szobrásznak nem volt ellenére. Szóba elegyedtek, akkor derült ki: az idős férfi, Tibor bácsi már 1936-ban, az eredeti emlékmű avatásán is ott volt iskolásként. – Ez nekem egy érzelmi visszacsatolás volt – fogalmazott Máthé Krisztián szűkszavúan, de sokatmondó szünetet tartva.

 Az avatás alatt Zoltán Tibor trikolórt lógatott alá az erkély 
      mellvédjéről | Fotó: Sági Zoltán | Fejér Megyei Hírlap     
Zoltán Tibor történetesen az Országzászló tér 2.-ben lakik. Akik az avatón az épület térre néző, első emeleti erkélyére fölpillantottak, egy törékeny, idős úrra lehettek figyelmesek, aki hatalmas nemzeti trikolórt lógatott alá az erkély mellvédjéről. Jó pár sajtófotó is megörökítette őt. Zoltán Tibor személyében azonban nem csak az volt jelen a 2018. június 4-i avatáson, aki az 1936-os elsővel, az idő láthatatlan hídján keresztül, fizikai mivoltában összekapcsolta a mostanit, hanem családja történetét képviselve az üldözött is, aki „Szertenézett, és nem lelé Honját a hazában.” Apai nagyapja ugyanis, aki általános iskolai igazgató volt a felvidéki Felsőszlécsen, a trianoni döntés következtében „hazafias magatartása miatt menekülni volt kénytelen, s családjával együtt Székesfehérvárra került” (Nyugállományú Pedagógusok Almanachja, 1936). A valóság persze prózaibb volt: Stehlik Tivadart és feleségét, Deáky Ilonát, minden ingóságukkal egyetemben egy vagonban indították útra az elcsatolt felsőszlécsi otthonukból. Fehérvárra érve egy darabig a szemináriumban helyezték el őket, csak miután a Sár utcában elkészült a házuk, lett saját otthonuk. A kisunoka a közben magyarosított Zoltán Tibor néven 1928. március 19-én született meg, hogy 1936. május 24-én, elemi iskolásként az Országzászló térre megérkezve e történet főhőse legyen. Amelyet alkalomadtán szívesen tovább mesélünk.

Továbbította a
Fejér Szövetség Sajtószolgálat

Vonatkozó híreink:
2018. június 7., csütörtök
Köszönet a közreműködőknek és résztvevőknek Székesfehérvárról 

2018. május 29., kedd Székesfehérvár országzászlót avat 2018. június 4-én, Trianon 98. évfordulóján
2018. május 18., péntek Történelmi vármegye örökbefogadás - soha jobbkor
2018. május 17., csütörtök Meghívó Székesfehérvár Országzászló emlékműve földereklyéinek pünkösdi felszentelésére
2018. május 12., szombat Emeljük a zászlót oly magasra, hogy vegyük észre végre, hogy mit, miért és mi végre!
2018. május 10., csütörtök Ereklyés Országzászló és Trianon Emlékművének avatására készül Fehérvár
2018. május 7., hétfő Fehérvár a 64 történelmi vármegye jelképes örökbefogadásával készül az avatóra
2018. április 23., hétfő Szent György napi felhívás az Országzászló emlékművet örökbefogadó és pártoló adományozókhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése