Varga Csaba
filmrendező, ősműveltség-kutató, író
végső búcsúztatása, református szertartás szerinti temetése
2012. június 26-án, kedden 15 órakor
2012. június 26-án, kedden 15 órakor
lesz a pilisszentiváni temetőben.
Varga Csaba Pilisszentiván Díszpolgára.
Pilisszentiván Önkormányzata saját halottjának tekinti.
Pilisszentiván Önkormányzata saját halottjának tekinti.
A temetés után közös megemlékezést tartunk
a pilisszentiváni Tájház udvarán.
a pilisszentiváni Tájház udvarán.
A kbaranyi@freemail.hu címre küldött részvétnyilvánításokat
ezúton köszönjük meg.
(forrás: varga.hu)
ezúton köszönjük meg.
(forrás: varga.hu)
További írások, információk:
A Kegyeleti Bizottság tájékoztatása a gyászolóknak
Varga Csaba - nekrológ
VARGA CSABA VÉGAKARATA (forrás: http://www.varga.hu/VARGA_CSABA-nekrolog.htm)
„Mintha szétszaladt volna a ménes.”
Legutolsó szavai ezek Varga Csaba napokban
megjelent utolsó könyvének. Akarva-akaratlan, számomra ez lett hatalmas
életművének jelképpé zárult képsora. Bizony, a ménes szétszaladt,
barátai, hívei megrémültek, mert egyszerre villant és dörrent fölöttünk
az ég, mikor halálhíre váratlan szárnyra kelt. Teljes szellemi
vértezetben, békében, két kezét mellkasára téve távozott el, mikor
kilépett testéből - úgy halt meg, mint egy bölcs fáraó.
Ötven fesztiváldíjjal tarsolyában, filmes pályafutásának csúcsán fordult el társadalmi rangtól, pénztől, hatalomtól. „Úgy éreztem, ha tovább folytatom, ez engem megesz”- mondta. Tehetségét rendhagyó kutatásainak rendelte alá. Tárgyilagos humorral nyerte el olvasóinak figyelmét: „Az
írás múltjának feltárása ügyében jogos lehet a velem szembeni gyanú,
ugyanis a matematika tanáraként (s egykori sakkozóként) filmrendező,
festő, grafikus vagyok, animációs filmeket rendezek, szobrászkodom,
zenét szerzek, két kultúrtörténeti-kultúrfilozófiai nagyesszé kötetet, s
egy kis verses könyvet is megjelentettem már (utóbbit csak
gyerekeknek!), de még filmproducerként is dicsekedhetek néminemű
nemzetközi hírnévvel. Bizony van itt minden, de híre hamva sincs
írástudói teljesítménynek.”
Akik ezek után tanulni mégis mellészegődtek,
azoknak egészében változtatta meg életérzését, önmagukhoz való
viszonyát, világszemléletét. Tárgyszerető stílusa, humora, izgalmas
bizonyításainak sakklépései nyomán olvasói előtt kinyílt a világ, a
mindenséggel kezdték mérni magukat. Tudása természetes rangot adott
azoknak, akik megértették; egyik titka ez annak a szeretetnek, ami Őt a
világban körülveszi.
Most, hogy utolsó könyvét "A számjelek és a számírás története" címmel befejezte, lezárta munkájának egy fontos szakaszát. Ez a "Jel jel jel" című művével együtt olyan támpont az életművében, mint az óvilágban Héraklész két oszlopa.
Eredményeit kozmikus ihletésű képben összegzi. A megtalált összefüggésekből „úgy
tűnik, mintha minden egy pontba tartana visszafelé a múltba. Sőt,
valóban úgy fest, hogy minél régebbre érünk, annál nagyobb az
egységesség. Mintha elegendő messzeségbe jutva egyetlenegy műveltségbe
záródna össze minden. Mintha szétszaladt volna a ménes.”
Varga Csaba sohasem politizált „direktben”, nagyobb
távlatokban gondolkodott. Ez a Róla szóló megemlékezés egy kényes és
reménykeltő tényt mégsem hallgathat el:
A politikusok ma az adósságtörlesztések, a
hiányzó tőke gondjával fekszenek, kelnek. Európát egyetlen lázálom
gyötri: művelt népei békeidőben képtelenek önmagukat eltartani. A mi
vezetőink azonban kivételes helyzetet élveznek. Kérdés, tudomást
vesznek-e róla? Magyar hazánk tudósainak egy köre olyan őshonos
műveltség folytonos jelenlétét tárta fel, amelynek szelleme magasabb
szinten állt, mint a jelenkori; népünk beszélt nyelve olyan
információkat hordoz, amelyekből a világ titkai kiolvashatók. Ennek a
tudós körnek halála napjáig Varga Csaba volt az egyik fő alakja, az
általa vezetett könyvkiadón keresztül sok kutató társának volt
áldozatkész mentora. Ez a kör az utóbbi évtizedekben egy hatalmas
szellemi tőkét állított elő.
Egyelőre nincs nyoma, hogy a politika
felismerné és hasznosítaná ezt a tőkét, ennek a munkának az
eredményeit. Úgy tűnik, az államadósság mellett egy műveltségbeli
tartozás terheit is görgetjük magunk előtt. E leróható tartozás
valójában összetartozást jelent; nem egyéb, mint tanulnivaló, esély a
kitörésre. Már az általános iskolai tanítást is ennek a tudásnak
szellemében lenne jó elkezdeni, ismerete egy életre kinyitná
gyermekeink agyát, és mivel nem a gazdaságnak van műveltsége, hanem a
műveltségnek van gazdasága, ezzel valóban megelőzhetnénk a világot. A
felhalmozott, mégis múlandó anyagi javak helyett a szellemi kincseink
okán nézhetne fel ránk a világ.
Ha megírta volna, ez lehetne Varga Csaba végakarata.
Mészáros Géza
***************
Fejér Szövetség Sajtószolgálat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése