2012. március 24., szombat

A 119. Hétvezér Estén a föld dübörög - lesz-e gazda összefogás?

Ha kedd, akkor Hétvezér Est
Tanka Endre:  Nem én kiáltok, a föld dübörög 
2012. március 27. 18 óra, Székesfehérvár, Királykút, Mikszáth Kálmán út 25. (az estről felvétel készül) 
 
Prof. Dr. Tanka Endre nyugalmazott egyetemi tanár, az MTA doktora lesz a Fejér Szövetség Hétvezér Est programsorozatának 119. meghívott előadója. S az előadás nem kevesebbről, mint sorskérdésünkről, a magyar földről szól.

Az előadó Molnár Gézával együtt a "Nem én kiáltok, a föld dübörög" c. könyv szerzője, amely a tavaly év végén jelent meg a  Kairosz Kiadónál.

Tanka Endre úgy látja, hogy a magyar anyaföldünk végveszélyben van, ezért József Attila drámai soraival akarja felrázni, cselekvésre késztetni a nemzetet.

A könyvet tavaly decemberben mutatták be az EMI-Klubban, a benne megfogalmazott kérdések, válaszok mindenkit érintenek:

Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? Csak nem ezért vettek fel bennünket az Unióba? Van-e még ezután reális esély földünk megőrzéséhez visszaszerzéséhez? Miért nem tudunk ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.

Tanka Endre számos írása jelent meg az utóbbi időben az NFA pályázati eljárásainak visszásságairól, az eredeti célkitűzéseket megcsúfoló végrehajtás végzetes félresiklásairól. E könyvbemutatóval összekötött estre egy "Gazdakövetelések" címmel juttatott el hozzánk egy részletes elképzelést a magyar föld sorskérdéseiről, mely innen letölthető, illetve ezen oldal mellékleteként alul is olvasható.

Korábbi hírünk erről az előadásról itt: "Nem én kiáltok, a föld dübörög": VIGYÁZZATOK MAGYAROK!
s vonatkozó bejegyzéseink pedig az alábbiakban olvashatók. 

Az előadás helye: Királykút, Szfvár, Mikszáth Kálmán út 25
Az előadás ideje: 2012. március 27. (kedd) 18.00-20-ig


Mit és milyen törvényes alapon követelhet a gazdatársadalom a kormány földprogramjának a végrehajtásától?

Az intézményi kitörés esélyei a tőkeérdeket szolgáló földpolitikából

(Koncepció – vázlat)

1/ A  polgári kormány 2010. nyarán közzétett földprogramjának (Pr) legfontosabb része a következő: „mindent megteszünk azért, hogy a termőföld nemzeti hatáskörben és a gazdálkodó családok kezében maradjon…A természeti erőforrás – gazdálkodás nemzeti hatáskörben  tartását, a természeti javak feletti önrendelkezés megtartását nemzeti szuverenitásunk kulcselemének tekintjük…A birtokpolitika középpontjába a családi/egyéni gazdaságokat és azok társulásait állítjuk…„A termőföld – és a talajvédelem érdekében megfelelő szabályozással korlátozzuk a zöldmezős beruházással terjeszkedő ipari parkokat és a lakópark célú beruházásokat.”

A fentiekhez járul az a programnyilatkozat, amely – indokolása szerint főként a külföldi földspekuláció kizárására – élni kíván a mezőgazdasági üzemszabályozással.  Mindez kétségtelenné teszi: a kormány elkötelezte magát a nagybirtokrendszer nyomasztó gazdasági - politikai erőfölényének, tőke – és földkoncentrációjának az intézményi visszaszorítására, a birtokszerkezetben a kis – és középüzemek erősítésére, a családi gazdálkodás támogatására. Ezzel nemcsak a gazdák, hanem a vidék és a társadalom döntő többsége is egyetért és elvárja a közérdekű, értékalapú birtokpolitika következetes végrehajtását. Mivel az elmúlt (közel) két év történései a földprogram számos töréspontját, sőt, már lényegének a megtagadását is bizonyítják, számba kell venni, hogy melyek azok az alapvető szakmai - intézményi igények, amelyeket teljesítését a többségi társadalom előfeltételnek tekinti a felvállalt földprogramnak a - kormányciklus részére még nyitva álló 2 évben - a sikeres megvalósításához.

2/ A földviszonyokba való közhatalmi beavatkozás a birtokrendet alakítja ki. Ezért a földprogram sorsában e rendszernek négy alkotóelemét, a földtulajdon, a földhasználat, a földvédelem és a földügyi igazgatás alakítását kell tisztázni.

2. 1. Földtulajdon
2. 1. 1. Az állami földtulajdonnál alapkövetelmény az állam meglévő (2 millió 178 ezer ha) termőföld vagyonának forgalomképtelen kincstári vagyonná minősítése. Ehhez módosítani kell – a legutóbb a 2010: LXXXVII. tv. által módosított – a Nemzeti Földalapról szóló 2001: CXIV. törvényt, amely az állami tulajdonú termőföldet forgalomképes „üzleti vagyonná” nyilvánította és az NFA fő ügyleti típusává a földek magántulajdonba adását tette. Ugyancsak módosítani kell a nemzeti vagyonról szóló 2011: CXCVI. törvényt (Nvtv), amely az állami földtulajdont – mint nemzeti vagyont – forgalomképes „üzleti vagyonná” nyilvánította.

A változtatás indokai:
a/ csak a forgalomképtelen állami földvagyon megőrzése és gyarapítása ellensúlyozhatja a nagybirtokrendszert fenntartó tőke – szerveződés magántulajdoni monopóliumát, így azt, hogy egyoldalú erőfölényével a birtokszerkezetben maga alá rendelje a földhasználat teljes célrendszerét az elsajátítási nyereségérdekeinek;
b/ saját földtulajdonosi súlyának megalapozása és kiterjesztése nélkül az állam nem tehet eleget az államterületet alkotó földalapra kiterjedő, alkotmányos közhatalmi feladatainak, különösen az ésszerű, közcélú földkészlet –gazdálkodás követelményeinek, a földvédelemnek és annak, hogy a földtulajdon hasznosítása teljesítse legfőbb közfunkcióját, az élelmiszertermelést és az élelmezésbiztonságot;
c/ csak az állami földtulajdon juttathat termőföldet célvagyonként (birtokpolitikai közcélhoz kötötten) a gazdálkodóknak nem tulajdoni, hanem (rugalmas) földhasználati jogcímeken azért, hogy a tartós földhasználat egyidejűleg agrár-, vidék-, népesedés – és szociálpolitikai célokat szolgáljon.  (Nemzetközi modellek alapján bizonyított: ma már az „állam a legjobb földtulajdonos”.)

Sem az állami földtulajdon forgalomképességének a kizárása, sem a meglévő állami földvagyon gyarapítása nem ütközik sem a közösségi, sem a hazai jogba. (A tulajdonszerzés iránti jog ui. nem alkotmányos alapjog: az államnak nincs kötelezettsége arra, hogy a magánszemélyt tulajdonszerzéshez vagy tulajdon élvezetéhez segítse. /936/D/1997. AB határozat.)

2. 1. 2. A jogellenes külföldi földügyletek (a „zsebszerződések”) tulajdonszerzésének megakadályozását és az eredeti birtokállapot visszaállítását két intézmény segítheti:
 a/ a földtörvény (1994: LV. tv. - Ftv) módosításával vissza kell állítani az Ftv 25/A – 25/D. szakaszaiból  - a Gyurcsány kormány által kiiktatott – szankciókat, amelyek 1994 VII. 27 – re visszamenő hatállyal kizárták, hogy a külföldi és gazdálkodó jogi személy javára szóló földtulajdonjog (és más jogcím) az ingatlan –nyilvántartásba bejegyzésre kerülhessen, vagyis tulajdont létesítsen.
b/ a kormány „föld – amnesztiát”, vagyis az erkölcsi és jogi felelősség alóli mentesülést hirdethet a zsebszerződések hazai földtulajdonosai, mint eladók javára azzal, hogy segítsék a jogellenes ügylet felderítését. Ez alapján - törvényes elővásárlási joga címén - a külföldi vevő helyett a Magyar Állam veheti meg a földet, amely a forgalomképtelen kincstári vagyonba kerülne. Ennek költségvetési terheit lényegesen csökkentené e földeknek kis – és középüzemek részére földbérletbe vagy tartós használatba adása az e címen járó ellenszolgáltatással. Miután 2002 óta csak ígérgetések hangzanak el a „zsebszerződések” felszámolására,  a jelzett két intézmény együttes hatására közel egy millió ha termőföld jogellenes külföldi megszerzését akadályozhatja meg az állam, amit egyidejűleg a közcélú földhasználatra fordíthat.

2. 1. 3. Az állam elsődleges elővásárlási jogával következetesen kell élni a - nagyüzemi földhaszonbérletben álló - részarány tulajdoni földek eladása során, mert csak így gátolható meg, hogy a nagyüzemi (többnyire külföldi) tőketulajdonos, elő – haszonbérleti joga alapján, várományi jogot szerezzen azt általa haszonbérelt, részarány tulajdonú földre. (Mivel csekély tulajdoni hányad is megalapozza a jogcímet, a vételár itt nem lehet akadálya az állami tulajdonszerzésnek.) Ugyancsak ki kel terjeszteni az állam elővásárlási joggyakorlását arra az 1,5 millió ha részarány tulajdonra, amelynek még a jogi sorsa sem tisztázott.

2. 1. 4. Az állam elővásárlási jogát – fokozatosan és folyamatosan – érvényesíteni kell mind a (930 ezer ha) természetvédelmi, mind a (közel 2 millió ha) Natura 2000 közösségi értékű természeti területekre. Ha az egymást váltó kormányok itt változatlanul a forráshiány miatti tehetetlenségük mögé bújnak és legalább a legértékesebb természetvédelmi területeket nem veszik kizárólagos, forgalomképtelen állami tulajdonba, úgy még a „klasszikus gyarmatok” (az afrikai, „harmadik világbeli” országok) önvédelmi szintjéig sem juthatunk el, hiszen a nemzeti parkok és egyéb természeti értékek világszerte közvagyonban állnak. (E nélkül hamis, demagóg jelszóvá silányul a Pr ígérete a természeti javak feletti önrendelkezésünk megőrzéséről.)

2. 2.  Az önkormányzatok termőföld – és ingatlantulajdonát – a nemzeti vagyonról szóló 2011: CXCVI. tv. 5. § módosításával – kizárólagos önkormányzati tulajdonú, forgalomképtelen törzsvagyonná kell minősíteni. (Jogtechnikai megoldásként itt szóba jöhet az idézett tv. 5. § (4) szerinti „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonná minősítés” is azzal, hogy a termőföld – és ingatlantulajdonnál ezt a vagyonelem minősítést a törvénynek kell kimondania, vagyis ez nem bízható a helyi képviselőtestület mérlegelésére.) A hatályos Nvtv ui. az önkormányzati föld – és ingatlantulajdont – mint nemzeti vagyont forgalomképes üzleti vagyonná tette.

Másfelől, az Ftv 6. § módosításával ki kell mondani, hogy ”az önkormányzat termőföld tulajdonjogát csak lekötött célvagyonként, törvényes elidegenítési és terhelési tilalom mellett szerezheti meg. Az önkormányzati föld – és ingatlantulajdon - mint forgalomképtelen törzsvagyon - nemzeti vagyonnak minősül. Az önkormányzat meglévő termőföld – és ingatlantulajdonát ilyen törzsvagyonná kell minősíteni. E rendelkezések kizárásával vagy korlátozásával ellentétes rendelkezés semmis.”

A két idézett törvény ilyen tartalmú megváltoztatása nélkül gátlástalanul folytatódhat az a – törvényesnek álcázott, valójában a csatlakozási szerződést és az Ftv 7. § tulajdonszerzési tilalmát jogi cinizmussal megkerülő - gyakorlat, amely (a külföldi tőke, mint beruházó és vevő kívánságára) bármely forgalomképtelen, külterületi termőföldet, térmértéki korlátozás nélkül, korlátlanul forgalomképes ingatlanná minősít az önkormányzati földtulajdonszerzés közbenső, technikai beiktatásával. Mégpedig azért, hogy a szerzési tilalom alatti termőföld tulajdonjogát a külföldi jogi személyre átruházza. (T. i. az önkormányzat megveszi a külterületi termőföldet azért, hogy a képviselő testület rendeletével, övezeti átsorolással, azt belterületi ingatlanná minősítse és – a szerzési akadályt így elhárítva – azt a beruházónak eladja.)

Az önkormányzati föld – és ingatlantulajdon törzsvagyonná minősítése biztosíthatja csak termőföldjeink jogellenes külföldi tulajdonszerzésének a kizárását, továbbá azt, hogy a települési önkormányzatok föld – és ingatlanvagyona tartósan megmaradjon a helyi közösség indokolt földszükségleteinek (földhasználati jogcímekkel gyakorolt) kielégítésére.

2. 3. Földhasználat
2. 3. 1. A hatályos Ftv az elő – haszonbérleti jog törvényi rangsorával szavatolja, hogy a helyi gazdák kizárásával, a nagyüzemi haszonbérlő cégtulajdonosai és tőkeberuházói szerezzék meg a földbérletet, e várományi joguk alapján, pedig, 2014. IV. 30. után a bérelt föld tulajdonjogát. (Ld. az elsőbbségi elő – haszonbérleti jog biztosítását az ültetvényt telepítő vagy halastavat létesítő beruházó javára, továbbá az állattartó telep és halastó üzemeltetője részére. Ftv 21. § /1/) E jogintézmény az egyik alkotmányos jogalap a földalap közel 90 % - át megszerzett nagybirtokrendszer megszilárdítására, birtoklási monopóliumának a földtulajdonnal való véglegesítésére. Ha a Pr – meghirdetett ideológiája szerint - valóban a családi/egyéni gazdaságokat támogatja és a birtokszerkezetben súlyt kíván adni a gazdálkodásuknak, úgy fel kell számolnia itt is a nagyüzemi tőketulajdonos kiváltságait. Ennek jogi megoldása az Ftv 21. § (1) következő módosítása:

„A termőföldre és tanyára, az alábbi sorrendben, előhaszonbérleti jog illeti meg:
a) a volt haszonbérlőt, ha a haszonbérleti szerződés nem a haszonbérbe adó azonnali hatályú felmondása következtében szűnt meg;
b) az igazoltan mezőgazdasági tevékenységet folytató, helyben lakó  szomszédot;
     c) az igazoltan mezőgazdasági tevékenységet folytató, helyben lakót;
d) a helyi önkormányzatot.

  (2) Az (1) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott jogosulti csoportokon belül az előhaszonbérleti jog gyakorlásának sorrendje a következő:
a) a családi gazdálkodó és a gazdálkodó család tagjai;
b) a nyilvántartási (regisztrációs) számmal rendelkező őstermelő, egyéni  mezőgazdasági vállalkozó;
c) a helyi önkormányzat. „

2. 3. 2. Az Ftv a földhaszonbérletnél a tipikus nagyüzemi földhasználók, a gazdasági társaság (GT) és a szövetkezet részére térmértéki kiváltságot nyújt, ami – a felesbérlet és a részesművelés szabályozásával összehangolva – jogi garanciája a nagybirtok korlátlan üzemméretének. Míg ui. a belföldi magánszemély legfeljebb 300 ha földet haszonbérelhet, ennek felső mértéke a két jogi személynél 2500 ha. Ez tovább növelhető azzal a földterülettel, amelyet a cég a tagjától, névre szóló részvényesétől, vagy a földalapkezelő szervtől haszonbérel. Ha az így létrehozható üzemméret nem lenne elég a nagyüzemnek, azt – jogi értelemben – korlátlan, tetszőleges nagyságra növelheti a további területek feles bérleti vagy részesművelési jogcímre alapozásával, mivel ezekre a földhaszonbérlet szabályai azzal az eltéréssel irányadók, hogy a haszonbérlet időtartamára és a bérelhető terület nagyságára vonatkozó törvényi korlátok elesnek. (Gyakorlatilag a felesbérlet „méretnövelő” alkalmazása kézenfekvő, mert a haszonbérlettől ez csak a bérleti díj kötelező természetbeni meghatározottságában tér el.)

A GT és a szövetkezet földhaszonbérlet – térmértéki kiváltságainak fenntartása uniós tagságunktól fogva a közösségi jogba ütközik. Az általános egyenlőség és a jogegyenlőség ui. olyan alapjog, amit – a Római Szerződés 4. cikke alapján – az Európai Bíróság piaci viszonyoknál (így a földbérleti piacon is) kiterjesztett az azonos versenyfeltételek biztosításának tagállami kötelezettségére. A nagyüzemek fenti térmértéki kiváltságai súlyosan hátrányos, jogsértő megkülönböztetést jelentenek a földbérleti piac többi szereplőjének a terhére, ezért a jogalkotónak azokat már 2004. V. 1-jétől fel kellett volna számolnia. Az Ftv módosításával ennek törvényes megoldása a következő lehet:

„A haszonbérelhető terület nagysága

22. § (1) Belföldi magán - és jogi személy, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet - a Magyar Állam és az önkormányzat kivételével - legfeljebb 300 hektár nagyságú vagy 6000 AK értékű termőföldet vehet haszonbérbe.

(2) Gazdasági társaság és szövetkezet, legfeljebb a mezőgazdasági üzemek jogállásáról szóló törvényben, a legmagasabb térmérték szerint meghatározott üzemméretnek megfelelő nagyságú termőföldet haszonbérelhet.”

A feles bérlet (24. §) és a részesművelés (25. §) jogintézményét, pedig úgy kell módosítani, hogy mindkét földhasználati jogcímre a földhaszonbérlet szabályai megfelelően irányadók, tehát a jogviszony időtartamára és a bérelhető földterület legnagyobb mértékére vonatkozó korlátozások is.

2. 3. 3. A nagybirtokrendszer lebontását és a családi gazdálkodás térnyerését szolgáló földhasználat kulcskérdése a mezőgazdasági üzemszabályozás hazai bevezetése. Ez egyben hatékony önvédelmi eszköz lehet a jogellenes külföldi földspekuláció kizárására, amit az EU – 15 tagállamaiban a több évtizedes alkalmazása is bizonyít. (Ezekben ui. az éves földforgalom a földalap 1 % - át sem éri el, amelyen belül elenyésző a külföldi földszerzés.)

A Pr  ígéri ugyan ezt a jogintézményt, de a kiszivárogtatott jelzések annak a lényegi elvetésére utalnak. A Darányi – tervben ui. a „korszerű üzemgazdasági szabályozást” a „családi gazdálkodó, őstermelő, kistermelő kategóriák újradefiniálása” jelenti, éspedig a kis-, a közép – és a nagyüzemtípusok „békés együttélésének” biztosítása jegyében. Az utóbbi rendezőelv egyértelmű azzal, hogy a jogalkotó elkötelezett a mai birtoklási képlet (a status quo) fenntartása mellett: a gazdaságok 92 % - át kitevő kis – és a középüzemek elégedjenek meg a földalap 10 százalékának birtoklásával, míg az összes gazdaság 8 % - át adó (legnagyobb) üzemek továbbra is a földalap 90 % - át uralják. (Az üzemméret fenti megoszlási adatait Zvi Lermann, a Világbank vezető agrárgazdasági szakértője 2000 – ben tette közzé, ami óta a nagyüzemi tőke – és földkoncentráció még fokozódott.) Ehhez képest, már fel sem merül, hogy a mezőgazdasági üzemszabályozásnak, közérdekből, a nagybirtokrendszert kell lebontania, közhatalmi és gazdasági eszközökkel arra kényszerítenie, hogy az „egyetlen üzem és kötelező birtokminimum – maximum” elve alapján, termelési kapacitásának és földkészletének a törvényes mértéket meghaladó részét az átalakulásával adja át a kis – és középüzemeknek, ezzel biztosítva a föld eltartó képességét és a vidék felemelkedését.

Ha a mezőgazdasági üzemszabályozás a Pr a kitűzött birtokpolitikai céljait kívánja végrehajtani, a gazdatársadalomnak ragaszkodnia kell a következő szabályozási alapelvek érvényesítéséhez:
·        bármely hazai földhasználó – a tőkeerejétől és a földhasználat jogcímétől függetlenül (akár tulajdonosként, akár bérlőként) - csak egyetlen gazdaságot (mezőgazdasági üzemet) tarthat fenn, amelynek méretét nem ő dönti el, hanem azt a törvény szerinti minimális és maximális méretküszöbön belül kell kialakítania. (A törvény ezt, soktényezős szempontok mérlegelésével, rugalmas keretek közt biztosítja.) Az „egyetlen üzem és maximált üzemméret” követelményét semmilyen „jogi kiskapu” nem kerülheti meg.
·        Az üzemtörvénynek kötelező érvényt kell biztosítani és hatályát a teljes földalapra, valamennyi árutermelő gazdaságra ki kell terjeszteni. (Nem lehet „választás”, egyéni ügyleti akarat kérdése a törvény elfogadása a gazdálkodó üzem részéről, amint azt a jogszabály előkészítése tervezi.)
·        A szabályozást össze kell kapcsolni az agrártámogatással, hogy ez is erősítse az érdekeltséget a rendezés elfogadásában. Ezért az uniós és a kiegészítő nemzeti támogatásra való jogosultságnak egyik előfeltételévé kell tenni a gazdálkodónak az agrárüzemi nyilvántartásba való bekerülését.

       2. 4. Földvédelem
 A hatályos földvédelmi törvény (2007: CXXIX.  tv. – Fvt), csaknem    kizárólag, a tőkebefektető elsajátítási magánérdekét, nyereség – igényét, a földspekulációt és a termőföld élelmezési célú hasznosításának a felszámolását szolgálja. Ez a törvény és a rajta alapuló gyakorlat megtagadja a termőföld mennyiségi és minőségi védelmét, ezért gyökeres változtatásra szorul.  Szakmai koncepcióm van arról, hogy földvédelmi stratégiánkat milyen érték – alapzatra kell építenünk, ami viszont, a neoliberális földpolitikával való teljes szakítást követeli az értékalapú intézményrendszer létrehozásához. Ennek főbb kulcselemei a következők:

a/  A termőföld kül – és belterületi fekvéséről (az övezeti átsorolásról), az ideiglenes vagy végleges más célú hasznosításáról  (a művelésből  kivonásról) való közhatalmi döntéseket el kell vonni mind a települési önkormányzatok, mind az ingatlanügyi hatóságok (a földhivatalok) hatásköréből és a közigazgatási hatósági rendelkezést e  tárgyban egy központi államigazgatási szervre kell – a számon kérhető felelősség garanciája mellett – telepíteni. Területmérték és értékhatár függvényében a földkivonásról ez az országos szerv sem hozhatna érdemi döntést, hanem annak jóváhagyása az Országgyűlés hatáskörébe tartozna.

b/ Közgazdasági és jogi szabályozórendszert kell kimunkálni, amely – főszabályként és hatékony szankciókkal – megtiltja a termőföld művelésből való végleges kivonását és e tilalmat a földvédelmi gyakorlat szigorával érvényesíti. A föld művelésből való, végleges kivonására csak szűk kivételként – akár a kisajátítási törvényhez hasonló, taxációval lefedett esetkörben – , kizárólag közérdekből kerülhet sor. (A mai magánérdekek - pl. ”zöldmezős beruházás”, ipari park, gyárépítés, lakópark, stb. - semmilyen „jogi trükkel” nem sorolhatók a közérdekű földkivonás körébe, így közhatalmi szigorral el kell utasítani a termőföld – igényeiket. A földkivonás rendezését olyan jogi keretek közé kell illeszteni, amelyek kizárják a törvény megkerülését és a joggal való visszaélést.

c/ A földvédelmi járulék és a bírságolás mértékét úgy kell meghatározni, hogy – az engedélyezhető, illetve a szankcionált földkivonásnál egyaránt – hatékony visszatartó eszköz legyen a termőföld más célú felhasználásával szemben. Magyarán: a tőkeberuházás hasznát, általában, olyan tétellel terhelje, ami miatt a beruházó kénytelen lemondani a termőföldet igénylő, nem – élelmezési célú vállalkozásáról, mert az – a földkivonás megfizetésével – veszteséges lenne, így a tőke az ilyen jellegű befektetésektől „menekülni” kényszerül. (Ehhez, a törvénynek, a kivonás ellentételéül nem elég a földpiaci árat megfizettetnie a potenciális beruházóval, hanem annak sokszorosát kell előírnia.)

2. 5. Földügyi szakigazgatás
Ez olyan szakmai kérdéskör, amelynek még a vázlatos jelzése is túlnőne a jelen írás keretein. A súlya, viszont hasonló a birtokrend már ismertetett három eleméhez: nyilvánvaló, hogy a földtulajdon, a földhasználat és a földvédelem állami közhatalommal irányítása – még inkább egy közmegegyezéssel elfogadott reformmal való átalakítása – döntően függ attól, hogy erre a kormány milyen intézményrendszert létesít és az – számon kért felelőssége mellett – milyen hatékonysággal működik.

Egy adalék. A Nemzeti Földalap ma a Pr meghirdetett alapelveivel merőben ellentétes gyakorlatot folytat: földbérleti juttatásai nem a családi gazdálkodást, nem a demográfiai földprogramot (a népességzuhanás mérséklését és az elöregedő agrárnépesség fiatalokkal való utánpótlását) szolgálják, hanem a nagybirtokrendszer földalapjának további növelését, ezzel gazdálkodási monopóliumának az erősítését. Megjegyzendő: ez az élő gyakorlat nemcsak a Pr ígéreteit semmisíti meg, hanem egyidejűleg jogellenes is. Az NFA pályáztatási rendszerében – a szektoregyenlőség és a versenysemlegesség hamis ideológiája alapján – a közösségi jogot sértő nagyüzemi kiváltság a legfeljebb 1200 ha földhaszonbérlet állami juttatása, miközben a természetes személyek legfeljebb 300 ha föld bérlétéhez juthatnak.  A törvénysértést nem orvosolja – nem teheti megengedhetővé -, hogy  az Ftv a kötelező közösségi jog  kötelező átvételének mind máig nem tett eleget, vagyis „alkotmányos mulasztás” állapotába került a hazai földbérleti piacon az Európai Bíróság által is megkövetelt azonos versenyfeltételek tagállami biztosításának a kötelezettsége.  A gazdatársadalom – nemcsak létérdekén alapuló – törvényes követelménye, tehát az NFA földbérleti pályáztatási rendszerében a törvényesség helyreállítása és a Pr alapelveit érvényesítő földjuttatás biztosítása.

3. A föld hazai sorsának alakulása szorosan összefügg az EU agrárpolitikájával és a KAP jövőjével. Ez összetett kérdéskör, ami beható elemzést kíván. E nélkül is, azonban, látni kell: a WTO –Dohai – Honkong Megállapodás nyomására az EU 2018 után a világkereskedelem számára a korlátlan agrárpiac megnyitására kényszerül, ami egyértelmű a külső védelem feladásával, illetve a mezőgazdaság belső – és exporttámogatásának a kötelező megszűntetésével. Az EB 2020 – ig tervezett agrár – jövőképe szerint (ld. SCENARIO 2020) a KAP mai rendszere összeomlik és maga alá temeti a mezőgazdaság európai modelljét, az ún. „ökoszociális” modellt. (Ez - nem a valós gyakorlatában, de alapelve szerint – egyidejűleg kívánta érvényesíteni az ágazatban a gazdaság, a társadalom és a környezet fenntarthatóságának, vagyis az életminőségnek a követelményeit.) Az EB az EU – 27 államában a 10 millió gazdaság 47 százalékának a felszámolását tervezi, amelyből 4 millió a keleti térségre esik. (A családi gazdaságok helyett az „agrobusiness óriáscégek” lesznek meghatározóak.) Továbbá: a vidékfejlesztés forrása, az EMVA ugyan megmarad, viszont annak összes tengelyén a támogatások csökkenni fognak, mert e nélkül nem mozdulna a vidéki munkaerő, vagyis nem érhető el az EU világpiaci versenyképessége.

Nyilvánvaló: az EB fenti stratégiája merőben tagadja a fenntarthatóságot, ellenkezőleg – a megtévesztő ideológiai jelszavaival szemben - a mezőgazdaság létfeltételeinek és közfunkcióinak a leépítését, az agrárnépesség zömének a további elnyomorítását célozza meg. Melyek lehetnek a kitörési pontok és a túlélés esélyei a KAP ilyen jövőképe mellett?

 a/ A „keleti Tizek” – a „visegrádi négyek”  szervezésével, a jogegyenlőség uniós alapelvére támaszkodva – kezdeményezhetnék a KAP közérdekű „korszerűsítését”, ésszerű alkalmazkodását az összeomlással is fenyegető, globális válságok kezelésére, amit csak a rendszer gyökeres átalakítása érhetne el. Ennek lényege: mivel a mai rendszert 2018 – ig fel kell számolni, az ésszerű cselekvés az „előre menekülés” lehet. Vagyis, nem a „tőkeszabadság uniós vívmányának” kell elsőbbséget adni azzal, hogy – a mezőgazdaság teljes elsorvasztása árán – a nyereségét 2018 után is garantálják, hanem le kell építeni a kvótarendet és fokozatosan vissza kell adni a tagállamok számára az élelmezési önrendelkezést. (Az uniós tagállam – mivel a termelői már nem kaphatnak támogatást, ugyanakkor az élelmezésbiztonság „nemzetbiztonsági ügy”, vagyis az önellátás létkérdés, maga dönthessen a hazai mezőgazdaság és élelmiszeripar mindenkori termelési, feldolgozási és értékesítő teljesítőképességének a hasznosításáról.)

b/ Mivel a WTO piacnyitási diktátuma nem terjedhet ki arra a tilalomra, hogy az EU – az agrártermelés támogatása helyett – a vidéki népesség életminőségét javítsa, el kell érni, hogy a közösségi és a kiegészítő nemzeti forrásokat növeljék a CARPE teljes rendszerében, ezzel, pedig, történelmi távon megalapozzák az egész társadalom felemelkedését szolgáló vidékstratégiát.

c/ A gazdatársadalom és érdekvédelme ezt a szükséges politikai fordulatot döntően azzal támogathatja, ha a kormánytól számon kéri a programjában felvállalt új politika végrehajtását, amely az élelmiszertermelés és forgalmazás irányváltását célozza meg: első a helyi, a regionális, majd az országos ellátás és csak a megtermelt árufelesleg kerülhet kivitelre.

Üröm, 2012. március 21.

Prof. Tanka Endre, az MTA doktora, tantárgyfelelős ny. egyetemi tanár

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése