Földanya hava Földanya napja van ma magyarul nemcsak magyaroknak

Kedves Barátaim!

Szeptember 25-én Soponya-Nagylángon Szent Mihály Napi vásár lesz, amelyet a sárvízi hagyományőrzők lovas felvonulásával nyitunk meg 9 óra 15 perckor Soponya főutcáján a vásártérig, a nagyrétig haladva. A mai nappal kezdetét veszi az a folyamat, amelynek lezárását szeptember 29., Szent Mihály napja adja. Hagyományt kívánunk teremteni, tehát azt is szeretnénk megeleveníteni, hogy milyen hagyományokat is hordoz ez az időszak, amelynek közepére esik a vásár napja, avagy vasárnap.

szeptember 21: Máté evangélista apostol, Földanya napja

szeptember 23: Őszi napéjegyenlőség napja

szeptember 25: Gellért - Csanád első püspöke - napja

szeptember 27: Kozma és Domján vértanúk napja (képük a Szent Korona alsó abroncsán)

szeptember 29: Mihály főarkangyal, a mennyei seregek fejedelme, Krisztus zászlótartója napja (a Szent Korona keresztpántján a Pankrátor alatt őrködik Gábriel arkangyallal)

Szeptember 21.-ének nevezett nap van ma, ami azon kívül, hogy valaha a földet művelő művelt néphez képest tudatlan rómaiak naptárának 7. hónapjának 21. napja volt, mást nem mond, mást nem jelent. Figyelmeztessen ez arra, hogy amit kényelemből átveszünk, az nem mindig a tudás magja!

A régi magyar naptár szerint, ez Földanya hónapjának, Földanya napja. Nem véletlen, hiszen ez az őszi nap-éjegyenlőség beszédes égi pillanatának előhangja, hiszen egy nap, az emberi műveltség történetében csupán egy pillanat.

A FÖLD szavunk is beszédes szó, amelynek megfejtése is külön fejezetet képezhet annak, aki őrző nyelvünk mélységeit boncolgatja majd. Előzetesen csak figyelemfelkeltésként sorolok itt néhányat abból, amelyek őrzik azt a fogalomkört, amit e szó takar:

- field, feld - a föld, a termő mező maga

- fold, folt - az ölelés, ami befogad és minden sebet, sérülést eltakar

- filter - ami szűr, mint a hulló vizet a föld, mielőtt forrásként újra a felszíne szalad

s még az f->v->b és p hangátváltozással is visszacseng a

- built, bold, bolt, blatt, plató, pult - kelta-germán-latin szószármazékokban a föld szava 

Szeptember 21.-ének, az őszi nap-éj egyenlőségnek jelentőségét boncolgassuk először talán Magyar Adorjánnal, "A lelkiismeret aranytükre" című félszáz éve írott magyarázatával, hogy újra megelevenítsük, hogy mi is ez, miért is jelentős ez a NAP!

"Ádámnak és Évának teremtője is közös, de itt a vérfertőzés gondolata még nem jelentkezik, mert Ádám és Éva nem nemzés útján születnek. Jelentkezik azonban gyermekeik tovább szaporodásánál. Ezek a logika szerint csak úgy szaporodhattak volna tovább, hogy fivér nővérét vette volna feleségül. E gondolat elől a bibliai elbeszélés csak úgy tud menekülni, hogy logikátlanul Káint Nód tartományba meneszti, ahol megházasodik. Holott hiszen másutt akkor még nem létezhettek volna emberek, avagy ha igen, úgy ezek is csak Ádám és Éva gyermekei lehettek volna, vagyis Káin testvérei. Annak megemlítése elől, hogy Ádám többi gyermekei honnan szereztek feleséget, illetve kihez mentek férjhez, a Biblia szintén kitér, szintén azért, hogy a vérfertőző házasság kellemetlen megemlítését elkerülhesse.

Mindezen baj természetes következménye annak, hogy a későbbi népek ősregéinket átvevén, de azok értelmét nem ismervén, azokat szószerint vették. A zsidók által a mi őseinktől átvett Ádám és Éva hitrege mély, jelképes értelméről, amelyről azonban már sem a zsidók, sem később az árja népek nem tudtak soha semmit, itt akarok röviden szólani : Ádám és Éva azonosak a mi Magyar és Ilonánkkal, azaz a Nappal és Földdel. A Föld egy a Napból a Természet Törvényei szerint kiválott anyagtömeg, amely a Napból a központbólfutó erő (centrifugális erő) vagyis a napgömb forgása következtében válott ki, éspedig épen a Nap egyenlítőkerületéről, aholis ez erő a legnagyobb, azaz tehát a Nap oldalából. Jelképesen : „Évát Isten Ádám bordájából teremtette."
Népiesen ma is nevezzük a nőt a férfi „oldalbordája"-nak. Ma tudjuk, hogy minden gyorsan forgó anyag, ha az nem tökéletesen szilárd, a központból futó erő következtében lencseszerű alakúvá válik, vagyis hogy két pólusánál laposodik, egyenlítőjénél pedig kiszélesedik, ahonnan tán, gyors forgás esetén, részek el is válanak és el is távolodnak, (A Szaturnusz gyűrűje, mert e bolygó igen gyors forgású.) illetve tudjuk, hogy a bolygók így válottak el a Nap oldaláról, amikor ennek anyaga még a mainál is kevésbbé tömör volt, és így Földünk is. Vagyis: eszerint a Föld tehát valóban a Nap egy „oldalbordájából” lettnek mondható. De miért van az, hogy magyar borda szavunkkal pontosan egyezik az olasz, francia, német nyelvben meglévő bord, bordure=valaminek oldala, széle ? Azért van ez, mert e szavunkat is az árja nyelvek, miként annyi más szót is, valamikor, még keletkezésükkor, ősnyelvünkből örökölték, de természetesen annélkül, hogy valaha valamit is tudtak volna arról, hogy ennek mi köze naprendszerünk kialakulásához, illetve arról, hogy az Ádám-Éva rege e kialakulást is jelképezi. Aminthogy az is ismeretlen volt, hogy a bolygók és a Föld a Nap oldaláról, illetve a még lencsealakú ősnap széléről válottak le. Aminthogy ez csak Laplace óta válott ismeretessé, de amit íme, őseink egykori magas szellemi műveltségünk idején már tudtak és ezért költötték az ezt is kifejező Adám-Éva regét. Itt nem bocsátkozhatom ősnyelvünk egytagúszó és szótő megfordíthatása nyelvtörvénye ismertetésébe, hanem csak megemlítem, hogy a német Rippe és a szláv rebro=borda és a szláv rub=valaminek széle, oldala szavak is a mi borda szavunk megfordítottjai, vagyis b–r helyett r–b, r–p.
Utóbb a Nap megtermékenyíti a Földet: „Ádám egyesül Évával."

Mindez azonban még azt is jelenti, kifejezi, hogy az osztódás útjáni szaporodás megelőzte a nemzés általit. Osztódás útján szaporodnak pedig tehát az égitestek is. De hát a Földön kik hát legelső őseink? Kétségtelenül az egysejtű, legkezdetlegesebb élőlények, amelyek még ugyanúgy osztódás által szaporodnak, mint az égitestek, vagyis a nemi szaporodást még nem ismerik. Azonban: kialakulásában, képződésében minden lény ismétli faja kialakulása egész történetét (ontogenesis). Amiszerint pedig a megtermékenyülés előtt, vagyis a hím- és nősejt egyesülése előtt az osztódás útjáni szaporodást is ismételnie kell. Ami meg is történik, mert minden hímsejt és minden nősejt is mielőtt egymással egyesülne: előbb osztódik. Ami pedig még azt is jelenti, hogy minden létrejövő élőlény ismétli nemcsak faja kialakulását, hanem legelőször a világalakulást is. De ezzel tehát ismét azt kell észrevennünk, hogy azon őseink, akik az Ádám-Éva, illetve a Magor és Ilona regét költötték, nemcsak világunk kialakulását tudták, hanem tudtak még az ontogenesis törvényéről is. Holott mi mindezeket csak legújabban, a XIX. és XX. században kezdjük ismét fölfedezni."

S másutt, hogy mit is olvasni e napról, az őszi nap-éj egyenlőségről és Földanyáról, azt Magyar Adorján után már jóval könnyebb megérteni. Pedig még mennyi mindent írt, amit itt nincs hely és mód feleleveníteni!

Szeptember 21. - Őszi napéjegyenlőség, avagy "MABON" napja (forrás Wikipédia - javítva)

Mabon, az őszi napforduló (kiejtése: méjbón, méjban, méjbún, méjben, ...)

A természet hanyatlóban van, a télre készülődik. Hamarosan eljő a megnyugvás, az elcsendesedés ideje. A Nap bágyadtabb, de még fényes, van ereje. Ez a Földanya ünnepe, a gyümölcsérésé, a beérett termésé, a szüreté és a megnyugvásé.

Az ünnep másik neve Modron. Modron a termékeny, wales-i Földanya, a Fiatalság istenének, Maponosnak (Mabon) anyja. Mabon a vadászat istensége is, emellett a szerelemé és a termékenységé.

Az ősi kelták ezt Mabonnak nevezték amikor behozták az utolsó aratást, mielőtt még a tél magáénak követelte és fehér csöndbe burkolta volna a földet. Ekkor ünnepelték meg azt a bő termést, amit a föld adott nekik. Máglyákat gyújtottak, mézsört ittak, áldozatot mutattak be, a termést pedig elraktározták télire. Ősi tradíció szerint Mabon napján elégetik egy férfi bábuját vagy képmását. Ez a szokás nem az emberi áldozatok emlékét őrzi, hanem a gabonaistenség testének rituális megsemmisítését. Oltárokat emeltek, melyekre különböző terméseket, gyümölcsöket, virágokat, kenyeret helyeztek, gyertyákat gyújtottak.

Az ünnep egyéb elnevezései: Alban Elfed, borszüret, Avalon ünnepe, Ungathering ünnepe, Harvest Home, Hálaadás.

Írországban, Nyugat-Skóciában és Cornwallban Mabon idején szokásba jött kő síremléknek nevezett temetkezési helyekre látogatni. A sírok és a temetők őseinkben általában félelmet ébresztettek, mivel úgy tartották, ott gonosz szellemek laknak. Mabon idején azonban biztonságos volt odamenni, mivel hitük szerint a fény és a sötétség egyensúlya egyenlő szárú keresztként viselkedik és megvéd a sírok körül ólálkodó rossz szellemektől. A síroknál tüzeket gyújtottak, a parazsat a maihoz hasonló töklámpásokban vitték oda, hogy ezzel is elijesszék az ártó szellemeket.

Szeptember 21. - Máté apostol emléknapja (forrás: http://www.szoboszlokepeskonyve.hu)

Szeptember - Szent Mihály hava
Őszelő - Földanya hava - Tigris (Almaszüret) hava

A szeptember még nyár és már ősz is, bár a csillagászati ősz csupán az őszi napéjegyenlőség napjával, szeptember 21-ével köszönt be. A mezőgazdaságban ez a hónap a teljes betakarítás, majd a szüret, egyúttal pedig az őszi szántás-vetés időszaka, amikor nagyon sok függ az időjárástól. A meteorológusok Őszelő-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Földanya havának nevezik, eleink (az Avisura szerint) a Tigris (Almaszüret) hava elnevezést használták szeptemberre, a hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Szent Mihály hava. Az első őszi harmincnapos hónap, melynek 22-23. napján a Nap a Mérleg jegyébe s egyúttal az őszi napéjegypontba lép.

Szeptember 21.

A néphagyományban az őszi gabona vetésének az ideje. Sokfelé ilyenkor a szakajtókba, kosarakba rakott búzát megszenteltették a templomban, majd a szentelményt a vetőmag közé keverték ugyan, de éppen a bő termés reményében csak másnap kezdték a vetést. Voltak vidékek, ahol Máté evangélista hetében tilos volt a vetés, mert mint mondták: "Csak pelyva kelne a mag után".
Göcsejben a gazda a nyelve alá három búzaszemet tett, és a vetés végéig ott tartotta. Ha szóltak hozzá, nem válaszolt. Állítólag azért, hogy a madarak nyelve is leragadjon, ne kapjanak rá a vetésre. Besenyőtelek asszonyai a vetésből megmaradt búzából a koldusoknak sütöttek kenyeret. A szőlőtermő vidékeken az volt a vélemény, ha Máté napján tiszta, napos az idő, akkor bőven lesz bor a pincében.

Szeptember 21. - Földanya napja (forrás: http://www.hazatalalas.hu/oldalak/kalendarium/07/07_09.htm)

Máté evangelista apostolról elnevezett nap, aki ...

... vámszedő volt, mielőtt Jézushoz csatlakozott. Ábrázolásain ifjú alak áll mellette, angyal, aki könyvet, alabárdot tart kezében. Krisztus mennybemenetele után Etiópiába ment tanítani, téríteni. Két ördöngös mester lakott a városban, Máté ellenük prédikált. A mesterek két tüzes leheletű sárkánnyal keltek ellene. Máté keresztet vetett feléjük, azok elaludtak, majd parancsára megszelídülve a dolgukat végezni indultak. Egy halott királyfit is feltámasztott. E csoda láttán Madaber városában mindenki megkeresztelkedett.

Máté hete a búzavetés első időszaka. Ilyenkor szentelték meg a vetőmagot. Göcsejben a vetést szakrális lábmosás előzte meg, s tiszta fehérneműt vett magára a vetni készülő. Mezítláb és fedetlen fővel vetett, nyelve alá három búzaszemet tett, s ha vetés közben szóltak hozzá, nem válaszolt. Miképpen a gyermek is, amikor játszik, a vető is azzá vált, amit tett. Kívül került a tér-időn. Vetés után ekképpen fohászkodtak: "Édes jó Atyám, áldd meg és szenteld meg, hogy jusson minden szegénynek és az ég madarainak is belőle."

Szeptember 21. - Szent Máté napja (forrás: Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium)

 

Máté apostol (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásának 728. oldaláról)

A vámos

Máté apostol és evangélista névünnepét már a legkorábbi martirológiumok (vértanú-akták) szeptember 21-ére tették. Rómában a XI. századtól ez a nap a hivatalos emléknapja. Szeptember 21. még a Szűz jegyébe esik, de már közel a Mérleg hava és véle új határnap: az őszi napéjegyenlőség napja. Az a kevés, amit Mátéról tudunk, magyarázza, miért épp ő kapott helyet itt, szeptember utolsó dekádjában.

Máté, akit Lévinek is hívtak, a hagyomány szerint az első evangélium szerzője. Adószedő és vámos volt Kafarnaumban. Épp a vámházban ült, és tette a dolgát, amikor Jézus felszólította, hogy kövesse (Mt 9,9). Az adószedő és a vámos elengedhetetlen kelléke volt a mérleg. Nemcsak azért, mert abban a korban a készpénzfizetés még nem volt általános, és a terményből, portékából a köteles részt ki kellett mérnie. Az ószövetségi idők fizetőeszköze a súlyra mért nemesfém volt – a később használatos pénzegységek nevében fennmaradt a régi súlymértékeké (sékel, mina, tálentum) –, de a pénzérmék súlyát is ellenőrizték, hiszen a csalást leggyakrabban az érmék körülnyírásával (nemesfémtartalmuk csökkentésével) követték el. Kafarnaum, ahol Máté működött, határváros volt Heródes Antipász és Fülöp részesfejedelmek római oltalom alatt álló országocskája között. Mérleg és határváros: ez lehetett az a két evangéliumi mozzanat, amely Mátét illetően a jelképekre fogékony (s a hagyományokra is ügyelő) korai naptárszerkesztőket befolyásolta.

Az evangéliumok szűkszavú adatait a későbbi legendaszerzők dúsították fel a tőlük megszokott „ponyvastílusban”. Eszerint az apostolok szétszéledése után Etiópiában hirdette az igét. Amikor az általa megtérített uralkodó meghalt, utóda szemet vetett az elhunyt király keresztény leányára, akit Máté felvett az Istennek szentelt szüzek közé. Mivel a frigy egyetlen akadálya az apostol volt, a király megölette: ima közben leszúrták hátulról, illetve bárddal fejezték le. Más változat szerint máglyán végezte, egy hagyomány azonban úgy tudja, hogy imájára a tűz kialudt és késő öregkorában halt meg békében. A szent nők legendáiból jól ismert mozzanat: kéjvágyó pogány kényúr keresztény szűz ártatlanságára tör. Itt azonban semmi sem indokolja szerepeltetését, hacsak az nem, hogy Máté-nap a Szűz jegyébe esik. Mint ahogy a „tűzoltó” Szűzre vall a kialvó máglya motívuma is. A kép azonban a közelgő őszpontra is ráirányítja figyelmünket, hiszen a nappalok (a nappálya) drámai gyorsaságú rövidülése az égi tűz erejének feltűnő gyengülésével jár együtt.

Bő egy hét múlva jő el Szent Mihály napja, amelynek ünnepét most szeptember 25-én tartjuk a sárvízi Soponya-Nagylángon, a Szent Mihály Napi Vásárban.

Szeptember 29. Szent Mihály főangyal, arkangyal, a mennyei seregek fejedelmének napja

forrás: http://www.hazatalalas.hu/oldalak/kalendarium/07/07_09.htm 

Tisztelt és rettegett, a lélek kísérője, amikor az a túlvilágra költözik, a halott vőfélye és bírája. A keresztény katonák patrónusa, az egyház oltalmazója, aki a világvégén harcolni fog minden hívő lélekért. Ő teszi mérlegre az ember jócselekedeteit és gonoszságait. A jókat a mennybe viszi, azok Szűz Mária előtt beiktatnak, s onnan kerülnek a Szentháromsághoz. A halottakat ő serkenti fel az utolsó ítéletkor. Mihály Jézus Krisztus zászlótartója, kezében mérleget és a gonoszra sújtó kardot tart.

Névünnepét a római Szent Mihály Bazilika VI. századi felszentelése adta. Az arkangyal 708-ban háromszor megjelent Arvanches püspökének álmában, s kérte őt, hogy az egyik óceáni szigeten építtessen kápolnát az ő tiszteletére. A kápolna a Mont Saint Michel napnyugat csodája lett, híres zarándokhely még napjainkban is. De Mihályról még hegyeket, hegyeken épült várakat, városkapukat, várkápolnákat, templomokat is elneveztek, hogy távol tartsa a gonoszt, a járványokat, betegségeket.

István 1009-ben neki szenteli a veszprémi Székesegyházat.

A Szent Koronán a Pankrátor alatt Gábriellel párban őrködik.

Ő akasztja ki a Napot, a Holdat és a csillagokat az égre, s ő kormányozza a felhőket. Számos legenda fűződik hiedelemvilágához:

Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet. Ha a fecskéket még itt éri Mihály, enyhe, szép idő várható. Mihály napja a gazdasági év fordulója, ilyenkor szakad meg mindenütt a fű gyökere, megszűnik a "méhelés", amikor az asszony is beléphet már a méhesbe. A halak is a víz fenekére húzódnak. A Szent György napján kieresztett marhát számos vidéken ilyenkor hajtják be, a pásztorok "számba adják" a jószágot. Mulatságok ideje, amelyek Katalinig tartanak. A régiek összejöveteleiken "Miska kancsó"-ból itták az áldomást. Mivel a szüret is ebben az időszakban kezdődik, egyes helyeken még ma is Mihály napján jönnek össze a barátok, rokonok, családtagok, hogy a közös munka mellett együtt éljék át a bor születésének felemelő érzését. Hiszen régen az ünnep és a munka szorosan összefonódott, sajnos mára már ez egyre ritkább.

Találkozzunk vasárnap!

Nem "fesztivál" lesz, nem is "kavalkád", hanem vásár, hagyomány, Soponyai Nagyláng és megannyi hagyományőrző szép találkozója.

Ferenc (az öreghegyi)

Fejér Szövetség Sajtószolgálat

2011/09/21/1