Lázár János (gyalakuti gróf), erdélyi kormányszéki elnök,császári és királyi tanácsos, a három erdélyi nemzet országos elnöke, főispán, tudós és latinul verselő költő.
L. György és Bethlen Judith fia, szül. 1703-ban Segesvárt;
a bölcseletet Páriz-Pápaitól hallgatta 1716-ban Nagyenyeden. 1719-ben
esküdt fel az erdélyi kormányszékhez; 1725-ben az Apafi örökösök
dolgában Bécsbe utazott. Később a marburgi egyetemre ment, hol a tudós
Wolf Keresztélynek leghíresebb tanítványa lett; itt sok tudóssal
ismerkedett meg, a kikkel hazájába 1731-ben visszatérte után is
levelezést foyltatott; szorgalmasan levelezett egyszersmind Erdély
tudósaival és vallása püspökeivel. 1733-ban báróságot nyert; 1736-ban az
erdélyi királyi tábla ülnöke lett; 1737-ben gróf Teleki Katát vette
nőül; 1738. márcz. hamisvád következtében, mintha Rákóczy Józseffel
egyetértett volna, a fejedelem parancsára elfogták és Szebenbe, majd a
pestis kiütésekor Brassóba vitték. A rokonok és az erdélyi főkormányszék
folyamodására, VI. Károly császár Medgyesen okt. 1. vizsgálatot
rendelt; az irományai közt talált scytha betűkkel írt jegyzetek
ártatlanoknak bizonyulván, decz. 23. szabadon bocsáttatott és ülnöki
hivatalát visszanyerte.
1742-ben az erdélyi országos rendek mint követet küldték Bécsbe. Visszajöttekor belső Szolnok-megye főispánja lett és a megyét három évig kormányozta. 1746-ban a királyi tábla elnöke és főkormányszéki tanácsos lett (egy évvel előbb a grófi czímet nyerte.) Az 1749. országgyűlés újra felküldte követnek Bécsbe, ezuttal a székely nemzet részéről az adó tárgyában; ugyanez évben választotta meg őt a három nemzet országos elnöknek. Az erdélyi országos rendek később az ország főkormányzóságára választották meg, azonban e hivatalra mást nevezek ki. 1758-ban meghalt neje, kinek ő maga készitett epitaphiumot (közölve van gr. Lázár M. munkájában); 1761-ben nagyobbik fiát, L. Imrét ragadta el a halál (erre szintén írt latin verset). Az 1764. mádéfalvi szomorú esemény alkalmával tagja volt a székelység megnyugtatására kirendelt bizottságnak. 1771 körül ment nyugalomba. Meghalt 1772. nov. 26. Halálára a marosvásárhelyi collegium írt gyászverseket és Kovásznai Sándor egy halotti költeményt. Anna leányán kívül, János fia tartotta fönn a családot.
1742-ben az erdélyi országos rendek mint követet küldték Bécsbe. Visszajöttekor belső Szolnok-megye főispánja lett és a megyét három évig kormányozta. 1746-ban a királyi tábla elnöke és főkormányszéki tanácsos lett (egy évvel előbb a grófi czímet nyerte.) Az 1749. országgyűlés újra felküldte követnek Bécsbe, ezuttal a székely nemzet részéről az adó tárgyában; ugyanez évben választotta meg őt a három nemzet országos elnöknek. Az erdélyi országos rendek később az ország főkormányzóságára választották meg, azonban e hivatalra mást nevezek ki. 1758-ban meghalt neje, kinek ő maga készitett epitaphiumot (közölve van gr. Lázár M. munkájában); 1761-ben nagyobbik fiát, L. Imrét ragadta el a halál (erre szintén írt latin verset). Az 1764. mádéfalvi szomorú esemény alkalmával tagja volt a székelység megnyugtatására kirendelt bizottságnak. 1771 körül ment nyugalomba. Meghalt 1772. nov. 26. Halálára a marosvásárhelyi collegium írt gyászverseket és Kovásznai Sándor egy halotti költeményt. Anna leányán kívül, János fia tartotta fönn a családot.
Munkái:
1. Lessus funeralis in tristi obitu illustr. dni
Samuelis Köleséri de Keres-Eer, anno 1732. die 24. Decembris denati, et
ejusdem mensis die penultima in templo Cibiniensium tumulati. Hely n.
(Költemény.)
2. Oratio inauguralis de intellectus et volluntatis
emendatione. Quam, dum celeberrimum dominum Samuelem R. Szombati, in
rectorem et professorem illustris collegii S. P. Marus-Vásárhelyensis
introduceret, publice proposuit ... collegii curator suppremus in
auditorio die 28. Apr. a. 1735. Claudiopoli, 1735.
3. Difformitas mulierum, carmine epithalamico in nuptiis dni Francisci T. Tsepregi, ad lyram amicam modulata. Ugyanott, 1737.
4. Descriptio et explicatio imaginum inscultarum
numismati in memoriam homagii seu fidelitatis a principatu Transilvaniae
erga Aug. Reginam ad d. d. Mariam Theresiam sub auspicio gloriosissimi
ejusdem regiminis A. D. 1741. juramento praemissae excuso, perque
Deputatos dicti Principatus ad augustam Aulam submissos sacrae suae
Majestati oblato. A. 1742. Viennae. (Névtelenül.)
5. Versus mnemonici summaria et numeros titulorum
operis decreti Tripartiti juris consuetudinarii regni Hungariae et
principatus Transilvaniae exhibentes metrum concinnante. Cibinii, 1744.
6. Dona et bona corporis, animae, et fortunae.
Nuper in illustr. dum viveret S. R. I. comite Michaele Teleki de Szék,
regii in Transilvania gubernii consiliario, et exactoratus in
Transilvania provincialis praeside conspicua; nunc occidua: et carmine
amico defleta ... 1745. Hely nélkül.
7. Okos teremtett állat: avagy a teremtett
dolgoknak szemlélésekből a Teremtő Istenhez való felemelkedése az okos
léleknek. (Róm. I. v. 20.) Mellyet teremtésnek rendi szerint hétnapi
imádságokban szedett, és a teremtő Istennek dicséretire szentelt ...
Kolozsvár, 1745.
8. Rövideden egybefoglalt gyermekek geographiája,
ötvenkét részekre, vagy leczkékre osztatva, és ahhoz szükséges
chartákkal elkészíttetve, franczia nyelven iratott Lenglet du Fresnoy
által. Azután az ifjaknak hasznokra némere fordíttatott, újabban
megvizsgáltatván, sok részeiben megvilágosíttatott, nem-kevés hasznos
toldalékokkal megbővíttetett, és kivált a németek véle-való élésekre
intézetett. Most pedig bécsi mulatásában, a magyar tanuló gyermekek, s
kiváltképen maga fiának jövendő oktattatására nézve, magyar nyelven
kiadott ... 1750. Szeben.
9. Carmen epithalamicum Gabrielis comitis de Bethlen et Josephae com. e. Khevenhüller honoribus dicatam. U. ott, 1756.
10. Innepnapokra való isteni dicséretek, melyeket franczia nyelvből fordított. Kolozsvár, 1760.
11. Saltus naturae in praematura morte Emerici
comitis Lázár, filii anno 1761. denati, adumbratus et carmine lugubri
defletus a patre a. 1761.
12. Musae Transilvanico-Siculae ad fontem acidum Lövetensem ludentes. Szeben, 1762.
13. Opera poetica varii argumenti. Claudiopoli, 1765.
14. Florinda. Az az: Spanyolországnak ezen gróf
kisasszonyon a Roderig királytól tett erőszak alkalmatosságával a
maurusok által lett elfoglaltatásának rövid historiája. Magyar versekbe
foglaltatva ... által. Szeben, 1766. (Későbbi kiadása: Pest, 1791.
Florinda az az: Spanyol országnak ezen gróf kisasszony miatt lett
romlása, melyel együtt Olasz, Franczia, Spanyol országokban találtató
ritkaságok is leirattatnak ... által cz.)
15. Külömb-külömbféle világi dolgokat és
erkölcsökre szabogaó magyar versek. Kibocsátotta Petki Nagy Sámuel,
1795. Hely n. (Kézirata a m. n. múzeumban.)
Kéziratban maradt: a Codex Theresianusra tett
terjedelmes vélekedése; külöböző tárgyú munkálatai: Collectio operum
miscellaneorum cz. alatt egy kötetbe gyűjtve (a család birtokában); a m.
n. múzeumban: Magyar versei. Drassó, 1763. 4rét 28 lap; Epistolae, et
aliorum ad eum scriptae 1728-tól 4rét 473 lap; Ortus ex antiquissima
inter Transsylvanos Lazarorum familia (Opera historica V. 379-386. 1.); a
gyulafehérvári Batthyány könyvtárban: Tractatus de tolerantia, editus a
Voltaire, e gallico in latinum translatus, 4rét 224 lap; Politica
Christiani Wolfii, e germanico in latinum translata et ab ipso auctore
revisa; Metaphysica eiusdem ex opere germanica, methodo analytica
scripto, latino sermone methodo synthetica concinnata, neque prorsus ad
finem perducta; Eiusdem Moralia seu Ethica germanica, succinctius latine
tradita; Epistola de officiis quae gessit (ez a marosvásárhelyi gr.
Teleki-könyvtárban); Aliaquaedam minora. Magán és hivatalos levelei,
kérelmei, s beszédeinek fogalmazványai, üdvözlő versei, fogságára s a
mádéfalvi eseményekre vonatkozó iratok, hozzá küldött levelek sat. (a
marosvásárhelyi ev. ref. kollegium könyvtára oklevélgyűjteményében
59-120. sz. alatt.)
Bod, M. Athenás 159. l.
Horányi. Memoria II. 476. l.
Kovásznai, Alexander, Carmina exequalia ... Trajecti, 1782. (gr. L. életrajzával).
Benkő, Transsilvania II. 486. l.
Lázár Miklós gróf, A gróf Lázár család. Kolosvár, 1858. 90-100. l. és Erdély főispánjai. Bpest, 1889. 227. l.
Budapesti Szemle VI. 1859. 34. l. Uj F. X. 1867. 23.
Toldy Ferencz, M. Nemzeti Irodalom története és Költészet története.
Ifjabb Szinnyei József, Irodalmunk története 1711-1772. Bpest, 1876. 31., 37., 136. l.
Figyelő II. 1877. 83., 223. l.
Koncz József, A marosvásárhelyi ev. ref. kollegium története. Marosvásárhely, 1883-88., 1895. 183., 202., 661., 606. l.
Petrik Bibliogr.
Irodalomtörténeti Közlemények. 1892. 287., 434. l. (Széchy K.)
Kazinczy Ferencz Levelezése IX. 388., 476., 594. l.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése