"a földforgalmi törvény rendezőelve ...
példátlan durvasággal átgázol a közösségi jog egyik legfontosabb,
kötelező
földpiaci előírásán, a földtulajdonosi és földbérleti szereplők
földhöz jutási
feltételeinek hátrányos megkülönböztetése tilalmán,
emiatt pedig a tervezet
alkalmatlan arra,
hogy a parlament azt törvényerőre emelje."
Tanka Endre
Hölgyek és Urak ott a "parlamentben", akik ragaszkodnak ahhoz, hogy a társadalmi vitát megkerülve tárgyaljanak földügyekben!
Fordítva ülnek a lovon! Még mindig nem látják be?!
Önök azonnal a földforgalmi törvénnyel kezdtek, miközben semmit sem tettek a föld védelméért és semmit sem tisztáztak az üzemgazdálkodási kérdésekben. Vagy majd azt is a szakmai-társadalmi vitát megkerülve javasoltatják be egy áltársadalmi szervezettel, ráadásul 2/3-os törvénynek? Nem, Hölgyek és Urak! Nem célzás volt, hanem világos kijelentés. A MAGOSZ már senkit sem képvisel, aki földközelben él és termel. A MAGOSZ valójában már csupán bábszervezet.
Miért nem teljesítik - ráadásul az uniós tagságunktól fogva is kötelező közösségi jogátvétel értelmében is - az egyenlő versenyfeltételek alapelvét?
Miért nem teljesítik - ráadásul az uniós tagságunktól fogva is kötelező közösségi jogátvétel értelmében is - az egyenlő versenyfeltételek alapelvét?
Miért nem szüntetik meg, számolják fel a gazdasági társaságok és a szövetkezetek térmértéki kiváltságait a földbérleti piacon?
Miért
is nincs elég föld a gazdálkodó fiatalok és mások földhöz juttatásához? Mitől is hangos (és haragos) Kajászó, a Vál völgye, Fejér megye Csákvártól Felcsúton keresztül Vértesacsáig, sőt, nemcsak Fejér, hanem az összes megye országszerte?
Tanka Endre tanár úr írását olvasva: Önöknek a földügy emészthetetlen. Az az érzésünk, hogy ebbe fullad bele végképp az Önök által annyira élvezett pártpolitika. Itt a vége, fuss! El véle! Vagy?
Jobban tennék, ha levennék a napirendről a velejéig romlott tervezetüket - sürgősen -, de Önök a rátartiságtól elborulva ezt természetesen még véletlenül sem teszik meg. Önök már képtelenek szót érteni a földművesekkel. Önök szépen lassan, de biztosan elvesztették józan ítélőképességüket. A vidéket is, de csak ennek következtében, nem azért, mert volt és van egy József, vagy egy Endre, hanem azért, mert Önök már semmit sem értenek abból, amit a tisztességes emberek beszélnek. Képtelenek az egyenes beszédre! Vagy mégis?!
Ennyit előzetesen, hogy elolvassák újra, mit is üzen - hajjajj, de már milyen régóta - Tanka Endre! S, hogy ezzel, s nem az Önök tervezetével ért egyet a Történelmi Alkotmányunkat Helyreállítók Szövetsége és az Összefogás a Magyar Földért és Vidékért, sőt Kajászó, Vál völgye és Fejér megye minden józan gazdálkodója! Nem zavarja ez Önöket?!
Mi is csupán figyelmeztetésnek szántuk, hogy "Itt a vége". A végeken ér véget a nyakkendős történet. A döntés egyelőre még mindig az Önök kezében. Ott van? Igen?
Mi is csupán figyelmeztetésnek szántuk, hogy "Itt a vége". A végeken ér véget a nyakkendős történet. A döntés egyelőre még mindig az Önök kezében. Ott van? Igen?
Még van
esély a földforgalomnak a törvényességet kielégítő szabályozásra
Alvincz József (A. J.) a „Világos és méltányos
birtokpolitikai célok” című cikkében (2012. XI. 12.) nem magánemberként, hanem
mint a „nemzeti ügyek kormánya” egyik törvényelőkészítője száll vitába „lényegi
tévedéseimmel”. Ez a szerzői alapállás épp a vita érdeménél perdöntő. A. J.
cikkéből és kritikája okfejtéséből ugyanis egyértelmű: a földforgalmi törvény
(Fftv) tervezetéről írt jogi álláspontom lényegét nem kívánja (avagy nem tudja)
vitatni, talán nem is tartja „lényegi tévedésemnek”? Bár meghökkentő, de az
Fftv rendezőelve – a szabályozás jogalapja – (amint ezt korábban jeleztem)
példátlan durvasággal átgázol a közösségi jog egyik legfontosabb, kötelező
földpiaci előírásán, a földtulajdonosi és földbérleti szereplők földhöz jutási
feltételeinek hátrányos megkülönböztetése tilalmán, emiatt pedig a tervezet
alkalmatlan arra, hogy a parlament azt törvényerőre emelje. (A. J. úr
kirohanása ezt a csekélységet nem érinti.) Hogy mindenki értse, miről van szó,
fel kell idézni az uniós intézmény lényegét.
2014 V. 1- től a hazai föld – jogi sorsát tekintve –
tőkének minősül, amire nézve a közösségi jog parancsa: a föld szabad
forgalmazásának mind a diszkriminatív (hátrányosan megkülönböztető), mind a nem
diszkriminatív (bárkinek nemzeti elbánást szavatoló) korlátozása tilos.
Magyarán: az állam az összes földpiaci szereplőnek – akár a földtulajdon, akár
a földbérlet megszerzéséhez – azonos versenyfeltételeket köteles biztosítani.
Az Fftv e követelménytől teljesen eltekint. Birtokpolitikai célra hivatkozva
közel két millió földművesnek (őstermelő, családi gazda, stb.) legfeljebb 50,
300, 500 ha
földszerzést enged, míg a párezer nagyüzemi cégtulajdonosnak 1200 ha és e fölött az üzemméretet
korlátlanul növelhető földbirtokot biztosít. Nem cáfolható, további jogsértése
a rendezésnek, hogy az uniós jogalanyok földbérletét (annak új, megszorító
feltételeivel) hatósági engedélyhez köti, ami merőben ellentétes a csatlakozási
szerződés „súlyosítási tilalmával”, vagyis az uniós tagságunkat megalapozó
nemzetközi szerződésbe ütközik. Emiatt nem is léphet hatályba.
Ezeket a súlyos jogi hibákat a jogalkotó úgy
kerülhette volna el, ha nem a földforgalmat, hanem a mezőgazdasági üzemek egy
földműves által fenntartható számát és nagyságát határozza meg a teljes
földalapra kiterjedő, kötelező módon. Itt érvényesíthette volna azt az ésszerű
igényt, hogy a nagytáblás, iparszerű nagyüzemi termelés – függetlenül a
földtulajdon és/vagy a földbérlet címétől – jóval nagyobb üzemméretet kíván,
mint a zöldség-gyümölcstermesztés, vagy az állattartás. (Például a nagyüzem
500, míg a kertészet néhány hektár lehetne.) A jogalkotó azonban nem kívánja a
létrejött nagybirtokrendszert korlátozni, sem a maximális üzemmérete meghatározásával,
sem azzal, hogy bárki csak egy üzemet tarthat fenn. Az európai üzemszabályozás
elvetése miatt az Fftv a földforgalom rendezésénél, jogszerűen csak két
megoldás közül választhat. Vagy korlátlan földpiacot nyit bárki előtt, vagy – a
földtulajdonnál és a földbérletnél egyaránt – azonos szerzési mércét nyújt
mindenki számára. Az első esély csak elméleti, mert – az eleve korlátolt
földalap és a drámai módon felgyorsult, viszonylagos földszűkösség miatt – az
állam semmilyen közérdeket nem érvényesíthetne a földpolitikában, amely a
tőkeigények foglya lenne. A második megoldás úgy teljesíthetné a közösségi
jogot, ha – például – bármely (kül- és belföldi, természetes és gazdálkodó szervezeti)
földműves részére legfeljebb 300
ha föld tulajdonának a jövőbeli megszerzését és ugyanilyen
mértékű földbérletet engedne.
Az Fftv már a rendezőelvével tagadja a közösségi
jognak a valamennyi földpiaci szereplőt – akár a tőkeerővel szemben is –
megvédő pillérét, melyet megkerülve a hazai földművesek kétmilliós tömegét
kasztrendszerbe szorítja és aláveti a nagybirtoknak. Mivel a rendezés e
koncepciója nem orvosolható jogi hibát fed (jogalapja a közösségi joggal
szemben elesik), az intézményi részleteiről vitázni sem érdemes. Csakhogy a
szakmapolitika – a közvélemény-formáló hatalomra támaszkodva – épp a részletek
előtérbe állításával tereli el a figyelmet a lényegről és nem engedi láttatni,
hogy „meztelen a király”. Így A. J. úr
néhány állítására akkor is ki kell térnem, ha azok elkanyarodtak a lényegtől. A
szerző „elvont jogelméleti kérdéseknek”címkézi a földforgalom rendezését bíráló
felvetéseimet, holott azok csak a kormányprogram ígéreteit kérik számon a
törvényhozótól, így a „hús-vér valóságból” erednek. Mulatságos szerzői vád,
hogy honnan veszem a „külön törvénnyel bevezetni kívánt vállalkozói
földhaszonbérlet nagytőke föld- és agrárvagyon egyesítésének kiváltságait”,
miközben az Fftv erről mit sem szól. (A. J. kioktatása szerint, ha alaposan
olvastam volna a tervezet szövegét, erre magamtól is rájöttem volna.) Úgy
tűnik, A. J. úr – törvényelőkészítő státusa ellenére – nem tud róla, hogy az
Fftv előkészítése már ez év júniusban „Az új földtörvény vitaanyaga” címen 38
oldalnyi indokolást tett közzé a tervezett szabályozásról, aminek egyik része a
vállalkozói haszonbérlet bemutatása. (33–37.o.) Ez – többek közt –
kétségtelenné teszi: az új intézmény a nagytőke egyedi kiváltsága, ami kiterjed
a bérelt állami föld tulajdonának egyoldalú nyilatkozattal a bérleti idő
lejárta előtti megszerzésére is. (Netán túlzott elvárás, hogy erről épp a
törvényelőkészítőnek illene tudnia?)
A. J. úr csaknem minden állítása „szakmai gyöngyszem”,
amelyekkel egyenként foglalkozhatna egy szakirodalmi elemzés. Mivel ennek itt
nincs helye, egy – két megjegyzésre szorítkozom. A szerző tévesen feltételezi,
hogy ”az egyéni gazdálkodói kör mindegyike egy magasabb birtokkategóriába
léphet..” Ezt ugyanis a kasztrendszer teljesen kizárja. Így az őstermelő – míg
e gazdálkodói besorolásától nem szabadul – 50 hektárnál több földet nem
művelhet mind addig, amíg nem nagyüzemi cégtulajdonos, aki a száz fő
foglalkoztatásával jogosult az 1200
ha feletti földszerzésre. Ez az esély a kétmillió, nem
nagyüzemi földművelők zöménél a mesék birodalmába tartozik. A. J. hasonló
tévedése, hogy az 1200 ha
birtokméret nagyüzemi növelése jogi korlátokba ütközik. A társasági jog ugyanis
nem írhatja elő, hogy az üzem valamennyi egysége (telepe) az üzemközpont
fekvésével azonos településen legyen, így a KFT új tagja vagy az RT új
részvényese az ország bármely területén rendelkezhet földtulajdonnal vagy
földbérlettel, ami nem számítható be a cég földszerzésébe. Az egyéni gazdaságok
négyszeres élőmunka foglalkoztatási aránya a tőkés társaságokhoz képest, pedig
már az FVM 2009-ben közzétett ország-jelentésében szereplő adat, ami
mellett kompolti esettanulmányok hétszeres foglalkoztatási többletet is
igazolnak. A lényeg, azonban nem ez. Az Fftv módosítását 2012 november 9-ig
már 204 képviselői indítvány kezdeményezte. Azt hiszem, ha ezek közül csak
néhány is felveti és meggyőző érvekkel alátámasztja a törvénytervezet
jogalapjának az általam jelzett fogyatékosságait, úgy jó esélyünk lehet olyan
közérdekű földforgalmi törvény megalkotására, amely következetesen végrehajtja
a polgári kormány ma is érvényes földprogramját és eleget tesz a törvényesség
követelményeinek is.
Szerző: Tanka Endre, egyetemi professzor, az MTA
doktora
Igazságot Kajászónak, lehetőséget a magyar gazdáknak!
MUNKAÉRTEKEZLET ÉS SZOLIDARITÁSI NAGYGYŰLÉS
/KAJÁSZÓ, 2012. DECEMBER 1./
Előzetes jelentkezés: fejerszovetseg@gmail.com (tárgy: Igazságot Kajászónak)
Fejér Szövetség Sajtószolgálat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése