Petőfiért! – 7. rész - Petőfi gyermek- és diákkora – Hódolat Petőfi Sándornak
Kattints a képre El kell temetnünk Petőfi Sándort! 2014.07.31. 20:00 óra, Hősök Tere Ott a helyed! |
Kéry Gyula: Petőfi gyermek- és diákkora
7. rész
„Félig
betegen és üres erszénnyel érkezett Pestre. Homályos gondolatok
töltötték el lelkét. Bizonytalan válság küszöbén állt. Élete
fordulóponthoz jutott. Sietve kellett határoznia. És ebben a
kétségbeejtő helyzetében nem hagyta el nagyratörő vágya, hogy vagy
színész vagy költő lesz. Néhány napig a legnagyobb bizonytalanságban
bolyongott Pest utcáin, mikor váratlanul apjával találkozott, akitől
azonban csellel úgy elpárolgott, hogy nyomába nem akadt. Később
valamiképen sikerült neki a Nemzeti Színházhoz beszegődnie
szerephordónak. És hordta a színpadra „a székeket és pamlagokat s a
színészek parancsára korcsmába szaladt serért, borért, tormás
kolbászért”.
Mélyen
érezhette nyomorúságos helyzetét, de azért büszkén viselte sorsát s
legfeljebb humorizált rajta. Jellemzi ezt a hangulatát az az eset is,
mikor ezidőben egyszer egy volt aszódi diáktársával találkozott az
utcán, aki fűszerárúkkal megrakott kis szekeret húzott.
– Hát te mit csinálsz itt? – kérdé tőle megütközve.
– Inas vagyok egy fűszerkereskedőnél – válaszolt.
– No – felelte Sándor – sajnállak, nekem is rossz dolgom van ugyan, de mégsem cserélnék veled.
Anyja
ezalatt titokban szívszorongva kerestette elveszettnek hitt fiát, akire
azért nem találhattak rá, mert a színháznál Rónai álnév alatt
szerepelt. Egy napon a színház előtt találkozott vele rokona, Salkovits
Mihály székesfehérvári mészáros, aki magával vitte Fehérvárra, ahonnan
aztán a kemenesalji Ostfiasszonyfán lakó bátyjához, Salkovits Péter
mérnökhöz küldte abban a reményben, hogy a mérnök gondoskodni fog Sándor
neveltetéséről s fiaival és a nála vakációzó másik rokonfiúval, Orlai
Petrics Somával, majd együtt tanulhatnak Sopronban. Ez a terv azonban
dugába dőlt. A vakációt ugyan Sándor kellemes vígságok közt töltötte a
kemenesalji faluban, hol szíve szerelemre lobbant egy ottani birtokos
Róza nevű szép szőke leánya iránt, mígnem Salkovitsnak egy kíméletlen
nyilatkozata (mely Sándornak
tudomására jutott), hogy „Sándor menjen, ahova tetszik, mert úgysem lesz
belőle egyéb komédiásnál” – elvágta a barátságot. És Sándor rögtön ment
is, még pedig Sopronba, de nem a líceumba, hanem megvalósította egy
régebbi tervét, hogy „ha minden kötél szakad”, katonának megy. És beállt
a Gollner-ezredbe „zöld hajtókás, sárga pitykés közlegénynek”.
A
katonaélet azonban a gyönge szervezetű ifjút megtörte. Betegen került
kórházba, ahol 1841 február havában végkép elbocsátották a katonaságtól.
Mint obsitos baka egy ideig Sopronban maradt, majd Pápára ment
rokonához, Orlai Petrics Somához, aki ott végezte tanulmányait.”
(folytatása következik)
A Hódolat Petőfi Sándornak jegyében eddig közölt szövegek:
MVSZ Sajtószolgálat
8420/140724
„A Magyarok Világszövetsége, mint az összmagyarság érdekvédelmi szervezete, védőernyőként kíván működni minden magát magyarnak valló ember számára, bárhol éljen a világon. A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő embert hozzá tartozónak tekint.” (Alapszabály)
A
Magyarok Világszövetsége egy pártok és kormányok fölötti nemzeti
szervezet. A Magyarok Világszövetségét 1938-ban a Magyarok
Világkongresszusa hívta életre saját, állandóan működő, ügyvivő
testületeként. A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő
embert hozzá tartozónak tekint.
A
2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége több, mint
hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete.
A Magyarok Világszövetségének elnöke és minden tisztségviselője fizetés és tiszteletdíj nélkül végzi nemzetszolgálatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése