2014. július 22., kedd

MVSZ: Hódolat Petőfiért (3. rész)

Petőfiért! – 3. rész - Petőfi gyermek- és diákkora – Hódolat Petőfi Sándornak

Huszonöt évvel ezelőtt, 1989. július 17-én tárta fel a Morvai Ferenc vezette expedíció Szibériában Petőfi Sándor hamvait. A magyar költészet messiása 165 évvel ezelőtt 1849. július 31-én tűnt el a segesvári csatában, ahonnan súlyosan sebesülten Szibériába hurcolták. A Magyarok Világszövetsége a két dátumot egyszerre idézi a magyar nemzet emlékezetébe. Július 31-én, este 8 órakor a Hősök terén figyelemfelkeltő, emlékező megmozdulást szervez Petőfi a segesvári csatában – NEM HALT MEG! címmel. De ki is volt Petőfi Sándor? Hódolva nagysága előtt, naponta közlünk adatokat, okmányokat és képeket  Petőfi Sándor diadalútjáról, egy nagyszerű kiadványból, amely 1910 körül, a Pesti Napló kiadásában jelent meg.


Kéry Gyula: Petőfi gyermek- és diákkora

3. rész

„– Édesanyámmal – beszélte Kovácsay kisasszony – naponta eljártunk nagybátyámhoz, Kovácsay szűrszabóhoz, s a nyári délutánokat rendesen ott töltöttük. Egy délután, mikor ismét átmentünk, Kovácsayné azzal fogadta az anyámat, hogy rokonokat vár Félegyházáról. Elmondta, hogy Petrovics mészárosné ma hozza el fiát, aki náluk lesz szálláson és itt jár iskolába. Egyszerre parasztszekér áll meg a ház előtt. Petrovicsné érkezett meg a fiával. Kovácsayné eléjük sietett a kapuba. A cók-mókot, amit magukkal hoztak, a kocsis hordta be a tornácra és letette az ott lévő asztalra. Még most is jól emlékszem, mintha csak ma láttam volna, hogy Petrovicsné, aki középtermetű, inkább alacsony nő volt, fekete kis csipke-főkötőt viselt a fején és az akkor divatos német szőrruha volt rajta. Jóságos, mosolygó arccal tette kezét kis fia vállára és úgy lépett a szobába. A fiút én akkor 8-9 évesnek néztem. Gyönge, vékonycsontú, kis barna fiú volt, csinos, szabályos arccal és sötét hajjal. Petrovicsné nagyon kérte Kovácsaynét, hogy vigyázzon Sándorkájára, kit eddig is csak nagy őrizettel tudott fölnevelni. Később többször találkoztunk ott Petrovicsnéval, aki – amikor csak tehette – átjött Kecskemétre és meglátogatta a fiát, akit minden alkalommal szeretetével halmozott el. Kovácsayné is szerette a kis Sándort, mert szelíd, jó gyermek volt nemcsak otthon, hanem az iskolában is.
Míg Sándor Kecskeméten végezte az elemi iskolát, a félegyházi bérlet lejárván, szülei Szabadszállásra költöztek. Ez idő alatt a család új taggal is szaporodott, Istvánnal. 1831 elején Sándort is hazavitte atyja Szabadszállásra. Ott a fiút féléven át Ujlaky István református tanító előkészítette az algimnáziumi osztályra. Ujlaky följegyzései szerint ezidőben a gyermek szelíd magaviseletű, de kicsit nyakas, önfejű és magábavonuló volt.
Heislerné-Blau Teréziának ruhakereskedése volt Szabadszálláson, Petrovicsné ott vásárolta férjének és kis fiának a kész ruhát. Egy napon Petrovicsné a boltba jött vásárolni. Azt mondta, hogy miután fiát Szent-Lőrincre viszi iskoláztatni, ez az utolsó ruha, amit a fia számára Heisleréknél vásárol. Míg Heislerné a ruhákat választás végett Petrovicsné elé rakta, a kis „fekete fiú” keresztbefont karral, mereven nézelődött az üzletben.
Ezenközben jó Petrovicsné egy szürke ruhát emelt fel s a fiának nyújtotta, hogy megpróbálja. A fiú a szürke ruha látására nem-et intett a fejével, majd arra kérte anyját, hogy másszínű ruhát vegyen neki, mivelhogy a szürke ruháért a pajtásai kigúnyolják.
        Hát azután már minek gúnyolnák ki? – kérdezte a fiútól Heislerné.
        Azért, – válaszolta az – mert a szamárnak is szürke a ruhája.
A két asszony jóízűt nevetett a kis fiú válaszán, s végül is a szürke ruha helyett más színű ruhában állapodtak meg. És a kis Sándor maga vitte ki hóna alatt a boltból az új ruhát.”

(folytatása következik)

A Hódolat Petőfi Sándornak jegyében eddig közölt szövegek:

MVSZ Sajtószolgálat
8409/140720


„A Magyarok Világszövetsége, mint az összmagyarság érdekvédelmi szervezete, védőernyőként kíván működni minden magát magyarnak valló ember számára, bárhol éljen a világon. A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő embert hozzá tartozónak tekint. (Alapszabály)

A Magyarok Világszövetsége egy pártok és kormányok fölötti nemzeti szervezet. A Magyarok Világszövetségét 1938-ban a Magyarok Világkongresszusa hívta életre saját, állandóan működő, ügyvivő testületeként. A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő embert hozzá tartozónak tekint.

A 2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége több, mint hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete.

A Magyarok Világszövetségének elnöke és minden tisztségviselője fizetés és tiszteletdíj nélkül végzi nemzetszolgálatát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése