2012. június 4., hétfő

Márpedig, tetszik, vagy sem: "nem jöttünk mi sehonnan sem"

A honfoglalás elmélete nem más, mint "finnugrizmus", csak más köntösben!

"Nocsak, nocsak, a kurultájosok is beszálltak a hazugságözönbe, a történelemhamisításba???" - érkezett hozzám az üzenet, ami egyfajta meglepetést is sugall egyben, azonban, az igazságot megvallva, egyáltalán nem lepődtem meg azon, hogy a Kurultáj szellemében hogyan kísérelik meg minduntalan lejáratni azokat, akik a tényekre és a legvalószínűbb következtetésekre szorítkoznak, mikor elmélkednek.

Sőt, annyira nem ért váratlanul e történet, hogy e cikket azon nyomban úgy közvetítem, hogy melléteszem azokat a megjegyzéseimet, amelyek leleplezik a hamisságot az igazság morzsáinak tükrében. Tehát, lássuk az írást, s a beszúrt - csak a leglényegesebb érvelési hiányosságokra kitérő - megjegyzéseimet. Természetesen a cikk eredetiben is olvasható az alábbi forrás hivatkozásról.

Ornella Semino tanulmánya - Őshonosak-e a magyarok a Kárpát-medencében?
megjelent 2012. május 5-én a Tudomány rovatban - Kurultaj.hu
Az utóbbi években széles körben terjed (bizonyos szervezetek hatásos propagandájával) az a nézet, hogy a magyarok őshonosak a Kárpát-medencében. Ornella Semino tanulmányt írt erről, de ezt a szakemberek (genetikusok, antropológusok) nem szokták említeni, legfeljebb olyan laikusok mint Darai Lajos (filozófus), vagy az amúgy is sok "mese elemet" felvonultató Friedrich Klára - Szakács Gábor piramiskutató páros. 

Megjegyzéseim:
Először is: nem szervezetek, hanem sokoldalúan képzett, de valóban elhallgatott kutatók, mint Magyar Adorján, vagy Kolozsvári Grandpierre Endre és fia, Attila és még sokan mások, főként a tudományos eredményekből kiinduló kutatók, akik állítják, hogy a magyarság (is) őshonos a Kárpát-medencében.
Másodszor is: mennyire árulkodó máris az első bekezdés, a felütése e cikknek, amely azonnal félreminősítő jelzőkkel illeti az általa megkérdőjelezett állítás mellett érvelő szerzőket, azaz jelzős szerkezetként saját "fikcióit" ragasztja a nevekhez. Gondolkozzunk csak el, mielőtt azonnal elfogadnánk a gyengére sikeredett leminősítést Németh Endrének, a cikk szerzőjének! Mitől is laikus egy filozófus őstörténeti kérdésekben? Einsteinről halott-e már, Németh Endre? Laikusnak nevezni egy gondolkodót (filozófust) matematikai, fizikai és csillagászati területen nem felületes-e? S akkor egy történelmi, sőt, őstörténeti kérdésben? Ki laikus, azaz nem történész, az nem is gondolkodhat, érvelhet? Ilyen gyenge és átlátszó gondolatkísérlettel indítani?! És valóban ennyire olvasatlan és műveletlen lenne a szerző, hogy Friedrich Klárát és Szakács Gábort "piramiskutatónak" hiszi? Nem hiszem. Inkább csak nevezi a személyeket, dolgokat imígy-amúgy, hogy sikerüljön azokat súlytalanítani. 

Általában nem szokták hangsúlyozni, hogy a honfoglalás puszta ténye a magyar nemzetté válás sajátos vonásaira mutat rá. A legtöbb újkori európai nemzet történetében ismeretlen a honfoglalás fogalma. Kialakulásuk általában jóval a nagy népvándorlási hullámok után történik bonyolult kölcsönhatások és különböző népességek lassú összeolvadása révén, amelyből az egyes komponenseket igen nehéz különválasztani és még nehezebb konkrét időponthoz kötni a megjelenésüket illetve nemzetalakító hatásukat!

Ez nemcsak azt jelenti, hogy a magyar nép egyike a modern Európa első politikailag szervezett közösségének, hanem azt is, hogy nem szokványos kérdések sorozata is joggal merül föl a magyarok eredete kapcsán. Honnan jöttek, melyek voltak vándorlásuk fontosabb állomásai? Hol szakadtak le esetleg nagyobb magyar tömbök a vándorlás közben? Érkeztek-e esetleg már korábban magyar nyelvű csoportok a Kárpát-medencébe a Honfoglalás előtt? És nem mellékesen, hogy hol és mikor alakult ki a magyar nép?

Mivel ez utóbbi kérdések valóban izgalmasak, de nyomasztó forráshiánnyal kell szembe nézniük a témában kutatóknak, ezért érthető módon elszaporodtak a különféle, minden alapot nélkülöző, nem egyszer sértő nézetek Árpádról és a Honfoglalásról.

Megjegyzés:
Hű, de todományos érv: "sértő"?! Ez már kezd olyan lenni, mintha Árpádot és korát kutatni sem szabadna. Nevetséges, ha azt sértőnek minősíti valaki, ha azt állítom, hogy nem Árpádtól származik a magyar nemzet, hogy nem Árpád atyanyelve volt, van és lesz, ami az anyanyelve a magyar nemzetnek, s mi több, azt is állítom, ha ez már vérig is sértő lesz a szerzőnek, hogy a magyaroknak soha nem kellett hont foglalni, mivel otthon éltek itthon (vagy ha jobban tetszik, akkor itthon éltek otthon). Micsoda "förtelmesek" a gondolatim?! No, de ilyet?!

Írásomban most egy olyan áltudományos (de számos, első hallásra sokszor hatásos érzelmi effektusra ügyesen rájátszó) nézetet veszünk szemügyre, amely egyszerre mond ellent az évezredes magyar hagyománynak (és nemzeti érdeknek is) de legfőképpen a valódi forrásoknak és a tudománynak.

Megjegyzés:
Már megint ez az előre minősítés: "áltudományos". Persze! Az alaphangot meg kell adni úgy-e, hogy aztán az érvek fogékony talajra hulljanak (ellenőrizetlenül)!? Nocsak, Nocsak! Ki itt az érzelmes? Rendben, lássuk a valódi forrásokat és a valódi tudományokat!

Az utóbbi években széles körben terjed (bizonyos szervezetek hatásos propagandájával) az a nézet, (különösen a tudományos híreket nem követő, mindenben csalódott emberek között) hogy a magyarok őshonosak a Kárpát-medencében. Legújabban egy olasz kutatónő, Ornella Semino genetikai kutatási eredményeivel [1] próbálják alátámasztani ezt a feltevést. A tanok hirdetői szerint a lengyelekben, a magyarokban és az ukránokban egyaránt igen magas, 60% körüli az aránya az M178-as Y kromoszómához kötődő markernek. Ez pedig nem mást jelent, mint, hogy a lengyelek és az ukránok elszlávosodott magyarok, és mi mindig is itt éltünk a Kárpát-medencében. Az alábbiakban néhány érvet hozok föl ezen állítás cáfolatául.

1.) A magyar hagyomány összes forrása egybehangzóan a magyarok keleti származását erősíti meg. A magyar krónikák is erről számolnak be és a magyar királyok legtöbbje kereste a keleten maradt magyar csoportokat.  A hagyomány alapján legfeljebb az a kérdés tehető föl, hogy érkeztek-e magyarok már korábbi migrációs hullámokkal keletről akár a hunokkal, akár az avarokkal, onogurokkal, illetve hogy részben ezek a törzsszövetségek összefügghetnek egymással.

Megjegyzés:
Menjünk csak sorjában, mert minden mondat egy téveszméhez vezethet, ha nem gondolkodunk el felette!

Első mondat:
Óriási tévedés, ugyanis a magyar krónikák éppen, hogy nem ezt állítják. A régészeti eredmények és a temetkezési leletek pedig különösen nem, de maradjunk csak az előbbinél egyelőre! Laikusként laikusoknak talán elég lesz egy-egy idézet, mert fárasztó lenne szélesebben érvelnem ilyen sekélyes látásmód és olvasottság ellen.

Szkítia:
Symnus: "Ephorus mondá, hogy az Iszter (Duna) mellékén az elsők a karpidák, (ma horvátok) aztán az arolérák, (szántóvetők) továbbá a neurok azon földig, mely a jég miatt puszta." (Kr.e. 80 k. Periegesis) 

Herodotos: "Az Iszter legnagyobb folyó levén mindenek közül, melyeket ismerünk... Ez az első, mely a scythaországi folyók közül nyugatról folyván ilyen okból lett a legnagyobb, mivel ti. más folyók ömlenek beléje..." 

Hunok és avarok és hungarusok:
Kézai Simon II. FEJEZET - A húnok Pannoniába jövetelétől a zeiselmauri ütközetig. - 1. §. A húnok kapitányairól és hadi szerkezetéről: Tehát a világ hatodik korszakában a húnok Scythiában laktokban mint a fövény ugy megszaporodván, ... 

Isidorus Hispalensis: „A hugnokat azelőtt hunoknak hívták, végül azonban királyukról avaroknak nevezték el őket.” 

El Bakri: „A hungárusok (honfoglalók) Khoraszánból származnak.”

Anonymus: „A hungárusoknak igen vitéz és a hadi viszontagságokban felette hatalmas nemzete, mint fentebb mondottuk, eredetét a szkíta nemzetből vette...” 

Magyarok:
Werbőczy (Hármaskönyv): I. rész, 3. czim, 1. §: "A nemesség, a melyet többnyire a szabadok elnevezése alatt is szoktak érteni, úgy mondják, hogy eredetileg a hunnok és magyarok közt keletkezett, miután ezek Scythiából Pannoniába nyomultak, a melyet most változtatott néven, az itt lakó magyaroktól Magyarországnak neveznek". 

Baj van! Tán a szerző azt sem vette észre, hogy a hungarus, a magyari és a magyar a krónikákban, főként a latinul írtakban, nem feltétlenül egyazon népet jelölte, még ha rokonok is, hiszen mindannyian szkíták voltak?! Vagy inkább nem akarja tudomásul venni?!
Kiegészítésül a magyarostortenet.gportal.hu alábbi csatolón olvasható januári bejegyzését tudom ajánlani: "Lassan, de megyünk előre - További előrelépést jelentene, ha a forrásszövegekbe nem helyettesítenék be minduntalan a "magyar" szót olyan helyekre, ahol nem az szerepel."

Második mondat: 
A királyaink a rokonokat keresték, s ha hitték is, hogy azok a magyar nép ősei volnának is, még nem jelenti azt, hogy mi is higgyük, miközben töménytelen régészeti lelet - melyek között a legkorábbiak mindig éppen a Kárpát-medencéből származók - bizonyítja éppen az ellenkezőjét ennek is.

Harmadik mondat:
Itt is óriási a tévedés. Én bizony fel tudok tenni még többet is, több kérdést is. Például azok, akik a mondat szerint esetleg korábban jöttek (lásd László Gyula kutatásait), honnan is származtak? Keleten keletkeztek, avagy a Kárpát-medencéből vándoroltak, terjedtek tova keletre, kiknek egy része - tudva is e rokonságról, ezen őshazáról - vissza is térhetett akár az oly' nagyra minősített népvándorlás hullámain, vagy nem?!. Csak keletről nyugatra volt népvándorlás, nyugatról, avagy Közép-Európából keletre nem, ahogy Északról-délre és délről északra is?! Miért is nem?! Mikor is?! Hányszor is?! Nem egyetlen kérdés van itt. Csak azoknak van egyetlen kérdésük, akik azt szeretik csak feltenni, amelyre látszólag egyetlen válasz létezik, mégpedig az, amit eredményül szeretnének kapni.

No most egy kicsit visszafogom a megjegyzéseim, mert végül hosszabb cikket írok feleslegesen, mint az eredeti avagy a "valódi".

2.) A tudósok között komoly viták folynak a magyarok eredetével kapcsolatban. Azonban akár nyelvészeti, akár antropológiai vagy bármilyen más tudományos nézőpontból közelítik meg a kérdést, abban mindenki egyet ért, hogy a magyarok gyökerei az Urálon túli területeken keresendők.

Megjegyzés:
Jaj, ne! Állítás, ami önmagát igazolja, vagy mi a szösz ez?! Mint mérnök, ezzel a módszerrel aztán igazán nem sokra tudnék menni. Ki az a mindenki? A Magyar Tudományos Akadémia évszázados szócsövei, vagy ki mindenki? A finnugrászok? Van itt még mit pótolni. Én bizony nem fogok itt száznál is több szerzőt megnevezni, laikusoknak aztán végképp nem is, akiknek tudományos munkásságához sem fér kétség, s laikusnak őket még a szerző sem nevezheti, de éppen azt állítják, hogy a fittyfenét ered a magyar nemzet az Uralon túli területekről. Erről ennyit, mert ha tizede annyi régészeti bizonyítékot tud arra mutatni valaki, hogy a magyar uráli, mint amennyi éppen az ellenkezőjét valószínűsíti, akkor majd szerzőket és hivatkozásokat is érdemes lesz felsorolni.

3.) A kérdéses Semino tanulmány magyarokra vonatkozó része szinte értékelhetetlen (olyan kevés magyar mintával dolgoztak) és nem is ez volt a vizsgálat tárgya (valamint a kisszámú minta esetén fontos etnikai hovatartozás sincs kellően megvizsgálva) tehát nem hogy reprezentatív, hanem inkább indifferens a magyarság eredetével kapcsolatban. Azóta több hasonló jellegű, de többszörösen nagyobb mintaszámmal dolgozó vizsgálat is történt a magyar populáción, amely teljesen más arányokat hozott ki a magyarok genetikai jellemzőivel kapcsolatban. A mai adatok alapján az M178-as marker aránya legfeljebb 25% körül lehet a magyar népességben [5].

4.) Ne csodálkozzunk ezen, mivel a Semino tanulmány tárgya nem a magyar populáció, hanem egy egész Európára kiterjedő neolit migráció hatása volt. Seminoék összesen 60 magyar mintát dolgoztak fel. Egész Európában is összesen alig több mint ezret. Azaz kevesebbet, mint amennyit a négymilliós Horvátországban szükségesnek láttak a horvát népesség genetikai adatainak a feltérképezésére. Összehasonlításképpen, Magyarországon egy pártpreferenciát kutató közvélemény kutatás 1200-1300 fős mintától számít reprezentatívnak. A 60 mire lenne elég (főleg ha egy-két helyről van)?

5.) Az M178-as marker Indiától, Skandináviáig, Mongóliától Törökországig mindenütt fellelhető. Nagy sűrűséggel megtalálható még Lengyelország mellett Kirgizisztánban és Tadzsikisztánban, azaz Közép-Ázsia nagy területein és az Altáj vidékén is. Azokon a területeken tehát, amelyeket a magyar őstörténeti kutatások is kiemelt fontossággal kezelnek. Viszont nem eme marker révén, mert ez olyan általánosan és nagy területen elterjedt génváltozat, hogy ebből egy nép kialakulási helyére, de még ősi kapcsolataira nézve is, szinte semmilyen következtetés nem vonható le.
Csupán jó játék a százalékokkal a laikusok részére. Hiszen ezt a tanulmányt őstörténeti vonatkozásban a szakemberek (genetikusok, antropológusok) nem szokták említeni (mert nincs benne semmi , ami a magyar őstörténetet érintené) csak olyan laikusok mint Darai Lajos (filozófus) vagy az amúgy is sok "mese elemet" felvonultató Friedrich Klára - Szakács Gábor piramiskutató páros.

6.) További vizsgálatra van szükség annak megállapítására, hogy a magyar népességben előforduló M178-as markert hordozó népesség pontosan honnan származik. Önmagában egy 20 ezer éve keletkezett, és Eurázsia óriási területein elterjedt marker alapján nem lehet semmilyen következtetést levonni a magyar populáció földrajzi eredetével kapcsolatban.

7.) Az M178-as marker közel 20 ezer éve keletkezett és máig tart a vita arról, hogy melyik régióban. A Kárpát-medence azonban nincs még a lehetséges jelöltek között sem.

Megjegyzés:
A Semino tanulmány csupán egy a több százból, s nem is a legjelentősebb amely mégiscsak azt bizonyítja, hogy a magyarság, a székelység Kárpát medencei eredetű. Azaz óriási tévedés ennek ellenkezőjét kizárólagosan állítani. Minden elemzés azt erősítette meg, hogy a mai vérminták alapján a magyarokra jellemző központ Erdély és a folyamköz közé (Jászvásár) tehető (Y Haplo EU19, avagy R1a a MCDonalds 2005-ös tanulmányban), s a magyarokból teljes mértékben hiányzik az a (Y Haplo TAT, avagy N) géncsoport, amelynek származási helye valóban az Ural vidékére tehető (egy adott időszakot tekintve), s amely jellemzően az észak-európai (40-60% legfőképpen a svéd, lapp, finn, balti és urali) népekben található meg ma csupán. Nem furcsa ez, ha mi éppen az Ural vidékéről eredünk, vagy jöttünk?! Ez inkább azt bizonyítja, hogyha mentünk is oda (mert valószínűleg mentünk), de kereszteződni - úgy tűnik - nem kereszteződtünk.

8.) Nagy kérdés, hogy szlávosodhattak el a viszonylag nagy lélekszámú ukránok és a lengyelek, ha eredetileg ők is magyarok voltak. De logikailag az is vicces, hogy ha a Kárpát medencén kívül volt mindenfelé hatalmas területen a magyarság zöme, akkor miért a Kárpát medence a magyarok őshazája ? De lássuk a tényeket az ábrándok helyett: Nincs semmilyen nyelvi, kulturális vagy történelmi bizonyíték, amely akárcsak áttételesen utalna az ukránok vagy a lengyelek magyar gyökereire. Nincs semmilyen adat a magyarokról (a Kárpát medencében) mint népről a Honfoglalás előttről és nincs semmilyen adat a hungarusok-ról (hunokról) a Hunok megjelenése előttről.

Megjegyzés:
Nos, ez aztán a nagy lufi! A szláv nyelv éppen a legfiatalabb, s akkor ezt a kérdést feltenni? Nekem ez a sekélyes érvelés kezd unalmas lenni. Hogy valaki nem hallott az unguruszokról (hja, az nem hungarus!), a szikamberekről (hja, az nem székely, vagy szkíta!)?! Hogy valaki nem olvassa a régészeti leleteket és nem is akarja azokat összehasonlítani (mert azokra nincs ráírva, hogy Ázsia, sőt! Nincs is azokra írva legtöbbször semmi)?
Nos, akkor legyen itt kettő, hogy legyen min elgondolkodni! Egyik sem Ázsiából származik, pedig nagyon magyar, mondhatni Árpád-házi, és nagyon egyedi. Az egyik lábbeli (nem árpádkori), a másik meg asztali (több ezer évvel ezelőttről, réz- és bronzkori és időben közelebbi, avagy mai párjai). Ezekről azt állítani, hogy a készítőknek egymáshoz közük nincs?! Nem semmi, ha már nem is hoztam fel a közismert példát, a korongokat, a tatárlakait!

 Tessék akkor angolul és németül is olvasni, de ha nem, akkor tudom Grandpierre Attilát ajánlani! Alább egy idézet tőle is, hogy ezen is lehessen elgondolkodni.
"2004-ben jelent meg Blagoje Govedarica hamburgi régészprofesszor monográfiája „Zeptertrager - Herrscher der Steppen” címmel. Fő következtetése: i.e. 5.100-tól kezdve a Kárpát-medencéből, pontosabban az Erdély-Felső-Tisza körzetből (I) jelentős népesség települt ki az Al-Dunához (II), a Meótiszhoz (III), a Volgakönyökhöz (IV) és a Kaukázusba (V)
Az erdélyi magas műveltségű jogarhordozó nép kirajzása az eurázsiai síkságra (i.e 5100)
Ez az öt hatalmas művelődési központ évezredeken át meghatározója volt az eurázsiai fejlődésnek. Az i.e. 5100-ban indult népesség-kitelepülés milliós nagyságrenddel jellemezhető, hiszen több ezer településről van szó, s ezek átlagos népessége néhány száz fő. Igor Manzura orosz régész 2005-ben jelentette meg az Oxford Journal of Archaelogy-ban eredményét, amely szerint az i.e. 5. évezredtől Erdélyből nagy létszámú népesség költözött egyre keletebbre, település-hullámok egymásra következő sorozatát hozva létre a nyugat-eurázsiai síkságon. … mi vezethette a Kárpát-medence korabeli lakóit arra, hogy nyugat felé csak kis csoportokat, kelet felé viszont hatalmas népességet bocsásson ki?"

9.) A magyarság embertani jellegeinek a nagyszámú mintákon végzett (Henkey Gyula antropológus több évtizedes vizsgálatai, amelyek során több mint 35 ezer !- élő embert vizsgált és mért antropológiai szempontból és ezzel Európa legnagyobb ilyen jellegű adatgyűjtését vitte véghez) vizsgálatai nyomán egyértelműen elmondható: a mai magyarságban is, legnagyobb gyakorisággal a keleti eredetű turanid formakör valamint ezt követően a pamíri és keleti mediterrán valamint az armenid (kaukázusi) típusok a leggyakoribbak. Természetesen nem csak ezek vannak jelen, de ezek a típusok Európa más tájain nagyon alacsony gyakorisággal fordulnak elő (leszámítva a Balkán egyes vidékeit amelyet szintén elért a keleti népvándorlás hatása - szarmaták, hunok, avarok, bolgár- törökök, magyarok, besenyők és a kunok betelepedései, illetve később az oszmán hódítás). A történeti korok csontvázleleteinek szisztematikus, időrendre bontható elemzése pedig kimutatja, hogy a keletről érkező népességek genetikai (embertani) hatásai átrajzolták a Kárpát medence embertani jellegét és ezt a jelleget őrzi alapvetően (több európai jelleggel keveredve- főleg a betelepítések révén) a magyar lakosság máig is.

Megjegyzés: Nem, kedves Endre! Ezek csak azt bizonyítják (ha bizonyítják, nemcsak valószínűsítik), hogy a keletiek rokonok, s nem azt, hogy ki honnan származik, s hogy milyen időszakban ki merre vándorolt, s hogyan keveredett, de az előbbiek után ez már mindegy is. Azonban ahhoz, hogy sikerüljön az ún. "nagy népvándorlás" - ti. a keletről nyugatra tartó - előtti időkre is egy kicsit visszatekinteni, érdemes a Kárpát-medence föld-, víz-, nép- és nyelvrajzaival, -térképével is egy kicsit közelebbi viszonyba kerülni. Ehhez ezekez a tanulmányokat tudom ajánlani:

Konklúzió

Érthetetlen okból (illetve a magyarság identitását kikezdő és mindig összezavarni akaró erők logikája szerint-nagyon is érthető okból) a Honfoglalás, és azon belül a honfoglalást lezáró pozsonyi csata nem került az őt megillető helyre a magyar közgondolkodásban. Két tény is pontosan érzékelteti ezt az ellentmondásos helyzetet. Egyrészt a Honfoglalás, vagy a honfoglalást szimbolizáló pozsonyi csata nem állami ünnep. Holott nem ünnepelhetnénk még az államalapítást sem, ha a pozsonyi csatában nem véglegesítettük volna a helyünket Európában, a magyarok kiirtására érkező nyugati hadak ellenében. Másrészt a hét gyászmagyar, az augsburgi vereség híre messze elhomályosítja a pozsonyi csatáét. Pedig már Aventius, a középkori bajor krónikás is felismerte, hogy a pozsonyi csata jelentősége nem mérhető az augsburgiéhoz [6]. Az előbbi Közép-Európa sorsát évszázadokra eldöntő ütközet volt. Utóbbi egy kalandozó magyar seregrész veresége (a közel száz sikeres csata mellett).
Árpád művének a súlyát fémjelzi, hogy az első Árpád-házi király által alapított keresztény, magyar állam Közép-Európa vezetőhatalmává vált bő 500 évre, a mohácsi vereségig; és ezt a vezető szerepét a mongol támadás kivételével semmilyen katonai támadás nem tudta megingatni. Sőt, ma már a kínai és perzsa forrásokra támaszkodó legújabb kutatások alapján árnyaltabban fogalmaznak a történészek a muhi csatával és a tatárjárással elszenvedett vérveszteség kapcsán is [7].

A mamutvadász magyarokról és Kárpát-medencei őshonosságunkról szóló áltudományos tanok valójában a magyar államiság alapjait, és a magyar nemzet egyedi vonásait, történelmét és ősi legendáit kérdőjelezik meg. Megpróbálva elhomályosítani történelmünk legnagyobb valós alakjait és az ő tetteiket. Helyette homályos nevesincs "ősnépek"-ről sző meséket, fantazmákat és egy mindenki boldog, kis közép Európájáról benne a kárpát medencei (titokban mindig itt tengődő) őslakóiról vizionál.

Elég csak egy pillantást vetünk a környező országokban, vagy a távoli brit szigeteken zajló és lezajlott asszimilációs folyamatokra, hogy lássuk minden nép kulturális öröksége milyen törékeny. Azok a nemzetek, amelyek elfordulnak hagyományaiktól, és nem hallgatnak a józan ész szavára, könnyen felmorzsolódnak az évszázados küzdelmekben és még könnyebben a modern kor minden nemzeti karaktert egybemosó globalizmusában. A megmaradásunk egyik alapköve: Merjünk Magyarnak lenni!

Nos, ki is vitatja e tekintélyféltő érvelés mögötti tényeket, hogy Árpád és leszármazottai milyen jól is tudtak uralkodni. Az én következtetésem nem "konklúziók", tehát nem brit, vagy latin mintákhoz hasonlítom azt, ami tény, s amit abból ki lehet következtetni. Jól is néznénk ki, ha abból indulnánk ki, hogy a nyelvünk szótár jellegű, azaz (ha nem is véletlen, de) többszörös gyökerű (multi-) szóhalmaz csupán, mint számos nyugati, mert akkor nem értenénk, hogy mitől van nekünk tízszer több hazai népmesénk, néptáncunk, népdalunk és szavunk ugyanarra, mint a "fejlett" nyugaton élő nyugatiaknak "eredeti" nyugati.
S, ha már a mai helyzetünkből is indulunk ki, tengődtek ám - majdnem mondtam, hogy kik? - azok ősei, akik úgy mernek mindig csak magyarok lenni, ahogy a "nagy-nyugatiak", avagy "keletiek" megengedték nekik.

A magam részéről maradok inkább laikus, gondolkodó, gyökeresen és folytonosan Kárpát-medencei magyar, ha megengedi, avagy sem ezt nekem akárki-valaki. Lehet, kérem, újra és újra és megint és újabb és újabb hont foglalni, avagy honfoglalás elméleteket gyártani, ha valakinek ez a tényeknél is jobban tetszik, csak ne tessék azt rám is erőszakolni! Jöttmentek is vannak, bizony, meg őslakosok is. A műveltség az viszont mindig hazai volt, van és lesz is!

Dr. Boór Ferenc (az öreghegyi)

Vonatkoztatásként pedig tudom a bejegyzéseink sokaságát ajánlani a hivatkozások és a Semino tanulmányon belül és alatt, legalul.

Németh Endre

[1] Semino O, Passarino G, Oefner PJ, Lin AA, Arbuzova S, Beckman LE, De Benedictis G, Francalacci P, Kouvatsi A, Limborska S, Marcikiae M, Mika A, Mika B, Primorac D, Santachiara-Benerecetti AS, Cavalli-Sforza LL, Underhill PA.
The genetic legacy of Paleolithic Homo sapiens sapiens in extant Europeans: a Y chromosome perspective.
Science 2000 november
[2] Eleink, IX évfolyam, 2. szám (18) Ajbolat Kuskumbajev, A magyar etnonim
kérdéséhez, közép-ázsiai források alapján.
[3] Fodor István, Magyarország története, Őstörténet és honfoglalás, 42 o.
[4] Croat Med J. 2005 Aug;46(4):502-13.
Review of Croatian genetic heritage as revealed by mitochondrial DNA and Y chromosomal lineages.
Pericić M, Barać Lauc L, Martinović Klarić I, Janićijević B, Rudan P.
Institute for Anthropological Research, Amruseva 8, 10000 Zagreb, Croatia.
[5] Antónia Völgyi, Andrea Zalán, Enik? Szvetnik and Horolma Pamjav: Hungarian
population data based on 11 Y-STR and 49 Y-SNP markers. Forensic Science
International: Genetics: 2009. 3(2):e27-8..
[6] História 2007 5-6, Pozsonyi csata, 907
[7] B. Szabó János, A tatárjárás
------------------------------------
Nos, ennyi a „dolgozat”, most már, csak az a kérdés, mit is akar elérni a szerző!
-------------------------------------------------------------
A magyarok génállománya és az őstörténetek
2011-04-12 FÚSZ

A 2000-ben elvégzett Semino-féle, genetikai vizsgálatsorozat, Y-kromoszómás kutatási eredményei szerint:
  • A magyar férfiak 60 %-a az EU-19-es - őskőkorszakbeli - ősapa leszármazottja.
  • A magyar férfiak további 13,3 %-a az EU-18,
  • 11 %-a az EU-7 és
  • 8,9 %-a az EU-4 ősapa utóda.
"Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3 %-a négy ősapától ered, és 73,3 %-a már az őskőkorszakban a Kárpát-medencében élt férfiak utódja." (Dr. Czeizel Endre: A magyarság genetikája 235. oldal, 3. bekezdés.)

További fontos megállapítása volt a Semino-féle vizsgálatnak az, hogy az urali népekre jellemző TAT (EU13+EU14) jelű gén a magyarokból teljesen hiányzik!
A honfoglalóknál hét mintából kettő esetben tudták kimutatni ezt a bizonyos TAT markert, ami uráli, vagy ha a jelenleg rendelkezésünkre álló archeogenetikai adatokat veszünk figyelembe, Belső-Ázsiába az ázsiai hunok irányába mutathat.

2000-ben, a világ egyik legautentikusabbnak elismert folyóiratában, az USA-ban megjelenő Science-ben, Semino és 16 genetikus munkatársa közös közleményt tettek közzé. A magyar népesség vonatkozásában az alábbi megállapításokat tették:
  1. A magyar nép ősei a napjainktól számított 40-35 ezer évvel ezelőtt Európában elsőnek megjelent europoid őstelepesek között voltak!
  2. A magyar nép populációgenetikai szempontból ma Európa egyik legkarakterisztikusabban elhatárolható népessége (amire az Eu19 haplotípus - őskőkori genetikai marker, a magyarokban, legmagasabb százalékarányban kimutatható jelenléte utal).
  3. A magyar nép legközelebbi - genetikai szinten igazolható - rokonai a lengyel, az ukrán, továbbá a horvát nép. (Mit mondott Zrínyi?: Horvát vagyok, tehát magyar! Zrínyi a szkíta jogfolytonosság okán még tudta, mit beszél.)
Genetikailag olyan, hogy "indoeurópai" nem létezik. Nincs "szláv" sem, csak "európai", és értik ez alatt éppen a magyarságra legjellemzőbb haplotípusok csoportjával jellemezhető népeket. A magyar nép genetikailag európai, sőt, "őseurópai". (Természetesen a nyelvünk is és az írásunk is az!)
Szerkesztői ábra: egy újabb - nem magyar és nem "laikus" Boer-térkép (USA) az ún. indoeurópai nyelvek kialakulásáról
Géneket nem lehet "kölcsönözni", "átvenni", hamisítani, csak és kizárólag örökölni!
"A recens minták azt mutatják, hogy a 132 magyarországi és 99 székelyföldi férfitól, valamint ugyanolyan 113, illetve 84 nőtől nyert minta összetétele nem különbözik egymástól, és valamennyiüknek jó kilenctizede az európai őslakosságéval egyezik meg." - olvashatjuk a Magyar Tudomány említett számában. Fontos észrevenni: a székely és a magyar nem különbözik egymástól!

Már a honfoglalás- és Szent István-kori Magyarország lakossága is szinte kizárólag biológiailag európai eredetűekből állt."

Az ún. Honfoglalók csak hazatértek őseik földjére, vérrokonaik közé.

Ábra beszúrás a szerkesztőtől: a legmeghatározóbb két európai jegy eloszlástérképe ("sáska"-"saka"?)
Az EU19 haplotípussal kapcsolatosan megemlítendő, hogy az nem csak Európában fordul elő. Tekintélyes frekvenciákkal találkozhatunk Észak-Indiában, Pakisztánban és Közép-Ázsiában is, ahol egyébként a marker legnagyobb gyakoriságát éri el.
Ezek azok a területek, ahol a szkíta, szaka, sumer, hun, szabír, pártus stb. kultúra kisugárzott és történetileg, régészetileg is kimutatható a jelenléte.

Megállapítható, hogy az őstörténet kutatás egyiptomi, indiai, sumer, ázsiai elemei egy közel 50.000 éves nép, a királyi szkíták, vagy szaknyelven szólva az EU19 haplotipus kulturális epizódjai.
Ezért a magyar nem származik sem a sumertól, sem az egyiptomitól, sem az ázsiai népektől, hanem az EU19 génállományú, Őseurópai, ősnép alkotott az említett helyeken civilizációkat, birodalmakat, az adott helyi populációkkal közösen.
Ezért van az, hogy a nagyon szembetűnő azonosságok mellett, karakterisztikus különbségeket mutatnak fel ezek az ősi kultúrák. Az azonosságot az EU19 őseurópai nép alapkultúrája adja, az egyedi ízt, pedig a helyi lakosság kultúrája adja.
Ettől különbözik az etruszk, a pelazgtól, a föníciai a sumertól, az indiai szaka az ázsiai huntól, az ír kelta a Kárpát-medencei keltától. Ettől más az egyiptomi, a hurrita, a káld, a méd és a pártus, de az EU19 genetikai és kulturális információs tartalma köti őket össze.

Ábra beszúrás a szerkesztőtől, az alábbi ábra felirat a cikkből
Az Eu19-es haplotípus génfrekvencia térképe Európában Semino és munkatársai közleménye alapján. (Ábra: Gáspár R.)
Szerkesztői megjegyzés: nézzünk csak utána - hol is van Korezm, a Turán-alföld, s hol volt Kumánia, a Heftaliták birodalma, s végül a Tarih-i Üngürüsz alapján Nimród fiainak Hunornak és Magyarnak hazája?! Érdemes!
Ahol a lila (szerk.: itt rózsa) árnyalat megjelenik, ott az EU19 őseurópai nép tartósan megtelepedett és keveredett a helyi lakossággal, és elvitte magával a gabonát, a sertést, a szarvasmarhát, a kerámiát, majd a kereket, kocsit, lovat, nyerget, nadrágot, zekét, kabátot és nem utolsó sorban a hitvilágot, a vallást, a társadalmi felépítmény mellérendelő, köztulajdonon alapuló szerkezetét. (ezt nevezik ma Szentkorona értékrendnek)

Ezért az őstörténet kutatás terén nem a kabátot kell a gombokhoz hozzávarrni, hanem fordítva.

Az Angol régész, Gordon Childe szerint a kőkorban létezett egy azonos műveltségű nép a Mezopotámia, Kárpát medence, Kréta háromszögben. Észrevételeit 1929-ben tette közzé a The Danube in Prehistory c. művében. "A Kárpát medence volt a szarvasmarha európai háziasításának gócpontja, mert a vad őse itt élt a legnagyobb számban. A sertés helyi vad őseinek háziasítását a Kárpát medencéből, főleg a bronzkorból lehet kimutatni."
Ábra a szerkesztőtől: a tejfogyasztás elterjedése Európában 6-8.000 évvel ezelőtt
A Kárpát medence az őskőkortól (a paleolitikumtól) kezdve Európa legsűrűbben lakott területe volt. A Kárpát medence nemcsak az állatok háziasításának volt az egyik legfontosabb gócpontja, hanem Európa benépesedésének is.

Az új kőkorban (neolitikum) a Kárpát medencében 3 nagy műveltségkör virágzott.
  • A KŐRÖS műveltség (i.e. 5.000) kiterjedt Erdélyre, Duna-Tisza közére, valamint a Dunántúl Duna-Dráva szögletére.
  • A Nagyalföldön volt az alföldi vonaldíszes edények műveltsége (i.e. 4.000).
  • Míg a Dunántúlon a Dunántúli vonaldíszes edények műveltsége (i.e. 4.000).
Az utóbbi leletanyaga megtalálható a Bécsi és Cseh medencén keresztül egészen a Rajna vidékig.

H. Würm (Würm a göttingeni egyetem neves professzora) kutató igazolta, hogy a Kárpát-medencében a gabonafélék kinemesítése az Őscirokból i.e. 6.000-ben már befejeződött.
Állítását igazolják a gabona termesztéséhez szükséges szerszámokat előállító kőipartelepek feltárásai és azok kormeghatározásai Tarcal, Tokaj, és Csitár határában.
Szerkesztői beszúrás: Itthoni, de nem mai hírek - http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=12348&pIdx=1 - avagy ajánlott olvasnivalók

A Kárpát medencéből származik
  • az epigrafikai és paleográfiai írásrendszer a gyökrendszerű, fraktál ősnyelvvel
  • a korong előtti és a korongolt kerámia
  • a gabona kinemesítése az őscirokból
  • a fémbányászat
  • a fémművesség
  • a háziasított sertés és szarvasmarha
  • az ötvös művészet és a technikai civilizáció alapja a kerék, a kengyel!
Gordon Childe és Fritz Sachermeyr szinte egybehangzóan írják műveikben, az Európai népek tanítómesterei a Kárpát medencei scythák voltak.
(Szerkesztői megjegyzés: Kárpát-medencei, nem ázsiai szkíták! Világos?! Kezd a dolog összeállni?!)

Ezért köszönet és hála mindazon őstörténet kutatónak, akik a Kárpát-medencei 50.000 éves nép történelmét, annak szeletei feltárták, illetve ezen ősnép és más népek közös múltját, az ezen együttműködésből kifejlődő civilizációk "magyar" vonatkozásait feltárták.

K.Z.
------------------------ eddig a Semino tanulmány összefoglalója -------------------------

S egy utolsó (2012. június 6-án hozzábiggyesztett) mérnöki megjegyzés, hogy abból a történelemszemléletből, amit a pillanatnyi haszonelvű, s mindent a hatalomban mérő "politikatodomány" (tehát nem a gyökeresen folytonos műveltségteremtés közélete) jól behatárolt homokozókra szűkített és tudományos történelemkutatásnak nevezett, végre kitörjünk, hogy éljünk. Műszaki emberként nem szakítva attól, hanem mindig is tagadva az egykönyvű, vagy a csakis könyv- avagy írott forrás alapú szemléletet (s ez sem véletlen, hogy a természettudományban jártas gondolkodó emberek tévelyegtek el eddig is a legkevésbé, s hozzák ma is vissza történelmünket a magvasan gyökeres alapokra), csak azt tudom javasolni, hogy lapozgassák végre többet a történész Németh Endrék és tévelygő társaik a Kárpát-medence bőséges leletanyagait és a néplélekben élő műveltségét, hallgassanak több népdalt és népmesét, gondolkozzanak és beszéljenek mindinkább gyökeresen őrző magyarul, s akkor kialakul egy szerves társadalomfejlődési képük, mely a ma élő nyelvi és műveltségi térképekhez oly folytonosan vezeti el őket az emberiség őstörténetétől, mint ahogy a tarka réten a mai napig is egy-egy gyümölcsfa szökken szárba minden tavasszal az odapottyantott magjából hirtelen, s mégsem egyszerű másolataként (klón), de lényegében elképesztően azonosan régi önmagához, azaz régi-új életre kelve, kilombosodva, virágba borulva, megtermékenyülve adja át újfent magjának teljes életét, sőt, múltját, azaz sohasem, mégsem "gyökértelen".

Tegyék már fel bátran, tehát, azt a kérdést is, hogy egy kovászolt kenyér, mely a régi búza magvából fejlett új búza terméséből őrölt új lisztből, s a régi kenyértészták évtizedes sorozatából vett töredékéből összegyúrva kel csupán új kenyérre, az hány éves és hová való?! Az állandóan felújított, megjavított, megújított, de sohasem elmozdított, s őseihez mindig hű ember, emberiség az hány éves? S a fennmaradó élet az mivel folytonos is leginkább, azzal, amit töredék létében megélhetett, vagy azzal, ami a végtelen múltjából a végtelen jövőjébe ott, helyben elvezet, a székhelyén? Éltető folytonosságot tehát hol keressen a magból fejlett gyökér?

Röviden: az igaz történelemtanítás a műveltségbeli folytonosság időbeli körvonalaiból alakítja ki tudatos történelemszemléletét, s nem előre legyártott elméletekhez keres hivatkozásokat, látszólagos bizonyítékokat. Azaz sohasem felejti eredményeit a természet tündöklő, s nem  éppen a hanyatló folyamataihoz hasonlítani.

Még rövidebben: A véletlenszerűen, vagy pillanatnyi haszonszerzősben tévelygő emberiséget ünneplő honfoglalás elméleteknek (is) végképp befellegzett (most van pont).

Dr. Boór Ferenc (az öreghegyi)
ui: S ettől még, avagy bizony éppen ettől emlékezem szívesen és tartózkodó tisztelettel a testvérként hazatért Pannon saka-szkítáira, Baján avarjaira, Attila hunjaira és Árpád nemes v(ez)éreire.

Vonatkozó bejegyzések csak a közelmúltból: 
Beharangozó Borbála előadása elé (3) - Nem székes, de fenséges

S számos további itt:

4 megjegyzés:

  1. miert torlitek a kommentemet komak?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Senki nem törölt semmilyen megjegyzést. Talán nem hagytad jóvá?!

      Törlés
    2. Ott a megjegyzésed a "Csak rájöttünk, hogy nem volt kettős honfoglalás ..." bejegyzés végén. Lehet, hogy ide akartad, de oda írtad.
      Üdv: Rendszergazda

      Törlés
  2. Nagyon szépen összerakót írás Köszönöm szépen, hogy el olvashattam .

    VálaszTörlés